A Debreceni Ítélőtábla Pf.20176/2022/9. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. § (3) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bek., 46. § (1) bek., 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 9. §, 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 9. §, 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (2) bek., 2:43. §, 2:52. § (2) bek., (3) bek., 6:21. §, 6:22. § (1) bek., 6:521. §, 6:533. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. § (1) bek., 102. § (1) bek., (6) bek., 383. § (2) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Molnár Tibor Tamás, Pribula László, Répássy Árpád

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.176/2022/9. szám

A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljárt dr. Nagy Krisztina (cím) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály (eljáró: dr. ....) által képviselt Egri Törvényszék (cím) alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 10.P.21.344/2021/18. számú ítélete ellen a felperes által 20. és az alperes által 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság külön felhívására - 20 000 (húszezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Megállapítja, hogy 20 000 (húszezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A peres felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A felperes mint végrehajtást kérő kérelmére indult, 'végrehajtó neve' önálló bírósági végrehajtó által 219.V.0731/2015. számon foganatosított végrehajtásban a végrehajtó 2015. november 5. napján 28. sorszám alatt kiállított jegyzőkönyvben megállapította a felperes követelésének behajthatatlanságát és erre figyelemmel a végrehajtási eljárás szünetelését.

[2] A végrehajtó ezen intézkedésével szemben a felperes végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyet a végrehajtó a Hevesi Járásbíróságra 2016. január 14. napján terjesztett be. Mindezen felül 2016. január 18. napján a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar megküldte a Hevesi Járásbíróságnak a felperes hozzá intézett panasza alapján a végrehajtó kizárása iránti kérelmét azzal a tájékoztatással, hogy a végrehajtási kifogás elbírálásáig felfüggesztette a panasz elbírálását. A járásbíróság - annak ellenére, hogy a felperes 2016. augusztus 9. napján e-mailben érdeklődött ügye állásáról - eljárási cselekményeket nem foganatosított, és csak a felperesnek az Egri Törvényszékhez 2016. szeptember 29. napján írt panasza alapján tett 2016. október 18-i kollégiumvezetői megkeresésre a 2016. október 24. napján hozott, a felperes részére 2016. október 26-án kézbesített végzésével adott helyt a végrehajtási kifogásnak, semmisítette meg a végrehajtó szünetelést megállapító intézkedését és hívta fel a végrehajtót a végrehajtási eljárás folytatására. Miután a végzés jogerősítésének a hiányában továbbra sem történt végrehajtói intézkedés, a felperes 2017. január 4-i panasza alapján tett 2017. január 5-i kollégiumvezetői megkeresésre a Hevesi Járásbíróság 2017. január 9. napján állapította meg, hogy a végrehajtási kifogás tárgyában meghozott végzése 2016. november 19. napján jogerőre emelkedett. 2017. január 19-én bírálta el a kizárás iránti kérelmet és tagadta meg a végrehajtó kizárását. A folytatódó végrehajtás továbbra is eredménytelen maradt: a munkáltató részére kiadott letiltások sikertelenek voltak, és a felperes a végrehajtási jog bejegyzéshez szükséges díjfizetési kötelezettségének elmaradása miatt ingatlan árverezésére sem került sor.

[3] A felperes a módosított keresetében kérte az alperes kötelezését sérelemdíj címén 500 000 forint tőke és 2019. december 19. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetésére. Keresetében felhívta a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217/A. §-ának (1) és (2) bekezdéseit, az 1993. évi XLI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdését, Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikke (1) bekezdését, majd a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 2. §-ának (3) bekezdését és ezek alapján kiemelte, hogy a Hevesi Járásbíróság a szokásos és elvárható intézkedési időtartamot indokolatlanul meghaladva intézkedett, jelentős késedelemmel bírálta el a végrehajtási kifogást és a végrehajtó kizárása iránti kérelmét és késedelmesen jogerősítette a kifogásról rendelkező határozatát, ezáltal sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Hivatkozott továbbá a mulasztás miatt egészséghez fűződő személyiségi joga sérelmére is. A sérelemdíj összegszerűségét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. §-ának (3) bekezdésében írtak alapján kérte meghatározni.

[4] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségében marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a végrehajtási eljárás még folyamatban van, így a felperes keresete idő előtti. A tisztességes eljáráshoz való jog egy alapjog ugyan, de nem minősül személyhez fűződő jognak, amelynek megsértése így nem alapozhat meg sérelemdíj iránti igényt. Az esetleges felperesi sérelmet ezen túl nem is az alperes okozta, mert az önálló bírósági végrehajtónak a kifogást nem kellett volna elbírálás végett beterjesztenie a bírósághoz, hanem tartalma alapján megítélve azt, az eljárás folytatása iránti kérelemnek kellett volna tekintenie, és így kellett volna eljárnia. Vitatta az egészséghez fűződő jog sérelmét és a sérelemdíj összegszerűségét is.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 250 000 forint sérelemdíj és ennek 2019. december 19. napjától számított késedelmi kamatai, valamint 5700 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az államnak 9300 forint eljárási illeték megfizetésére, és megállapította, hogy 9300 forint eljárási illeték az állam terhén marad.

[6] Az ítélet indokolása a BDT2016. 3507. szám alatt közzétett eseti döntés felhívásával kiemelte, hogy az eljárásjogi alapjogok megsértése miatt indított perek jogalapja az 1952. évi Pp. 2. §-ának (3) bekezdése. Utóbbi alkalmazásával kapcsolatosan kialakult bírói gyakorlat alapján, melynek alátámasztásául felhívta a BH2021. 42. számú jogesetet, rámutatott arra, hogy a per észszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelmére alapított igényérvényesítés esetén az alapul szolgáló magánjogi jogviszony a jogerős határozat meghozatalakor jön létre, így az ekkor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni; ebből következően a 2016. október 24-én és a 2017. január 19-én hatályos jogszabályokat kellett alkalmazni a kereset elbírálása során.