A Kúria Kfv.37811/2012/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KAMARAI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2. §, 8. §, 61. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 3. §, 111. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) I. cikk (3) bek., IX. cikk (1) bek., XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Rothermel Erika

A határozat elvi tartalma:

Az ügyvédi tevékenység ellátása során az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően a bíróságok tekintélyének fenntartása érdekében szükséges és indokolt.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.811/2012/6.szám

A Kúria a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Zimnic János ügyvéd (cím) által képviselt Magyar Ügyvédi Kamara (1054 Budapest, Szemere u. 8.) alperes ellen kamarai ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 25. napján kelt 6.K.33.439/2011/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.K.33.439/2011/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperessel szemben a ... Megyei Bíróság egyik bírája 2009. március 31. napján a ... Ügyvédi Kamaránál panaszt terjesztett elő, kifogásolva, hogy a panaszos előtt folyamatban volt ... és a folyamatban lévő ... számú peres eljárásokban a panaszolt ügyvéd (felperes) ügyvédi tevékenységének ellátása során az általa képviselt peres felek nevében előterjesztett beadványaiban olyan állításokat tett, amelyek a panaszos bíró személyére és tevékenységének pártalanságára, tisztességére nézve sértőek voltak, többek között állítva, hogy elfogult, hatalmi pozícióból leckéztette őt, kigúnyolta, hogy az eljárása felveti a hivatali visszaélés bűncselekményének gyanúját, a közokirat-hamisítás bűncselekményét. Álláspontja szerint a felperes nemcsak nem tartotta tiszteletben a bíróság méltóságát, hanem az eszközökben sem válogatva igyekezett aláásni azt.

A ... Ügyvédi Kamara megismételt eljárásában 2010. október 21. napján kelt 13/FEGY/2009/9/I. számú határozatában a felperest vétkesnek nyilvánította egy rendbeli, szándékosan elkövetett fegyelmi vétségben, és vele szemben 120.000 forint pénzbírságot szabott ki. Az eljáró kamarai tanács álláspontja szerint a felperes megsértette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Ütv.) 3.§ (2) bekezdésében, valamint az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló, a Magyar Ügyvédi Kamara 5/2008.(X.27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999.(III.22.) MÜK Szabályzat (továbbiakban: Etikai Szabályzat) 12/1., 15/2. és 15/7. pontjában foglaltakat azzal, hogy fellebbezéseiben és később szerkesztett beadványaiban egyre élesebb hangú, személyeskedésig menő kijelentésekre ragadtatta magát, az eljáró bíróval szembeni személyes ellenszenvét is kifejezésre juttatva, továbbá beadványaiban az eljáró bíróval szemben olyan állításokat engedett meg magának, mely állítások jogkövetkezményei igen súlyosak. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a felperes által használt hangvétel egyetlen beadványban sem engedhető meg, annak indokoltságát, jogszerűségét, alaposságát semmi nem támasztja alá, az a bírósággal szemben durva, tiszteletlen megnyilvánulásként értékelhető. Kifejtette azt is, hogy a jogi képviselő által szerkesztett okirat nem a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó irat és nyilatkozat, ezen beadványokban a jogi képviselő az egyéni véleményének nem adhat hangot, hanem tárgy- és tényszerűen, jogilag pontosan kell, hogy fogalmazzon.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2011. március 30. napján kelt Üft/4127/2010. számú határozatában az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú fegyelmi tanács a tényállást feltárta, részletesen ismertette azokat a kijelentéseket, amelyeknek stílusa, valamint a bíróra és a bíróságra vonatkozó tartalma nem megengedhető. Nem fogadta el azt az álláspontot, hogy kifogásolt írásbeli nyilatkozatok lényegében az ügyvéd által megfogalmazott vélemény kinyilvánítására szolgáltak.

A fegyelmi határozatok törvényességét és megalapozottságát vitató felperesi keresetet az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította.

A bíróság eljárása során az Etikai Szabályzat 12/1., 15/2., 15/7. pontjára, az Ütv. 3.§ (2) bekezdésének rendelkezéseire utalva, továbbá a Magyar Köztársaság 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Emberi Jogok Európai Egyezményének (továbbiakban: EJEE) 10. cikk 2. pontjában foglaltakat elemezve vizsgálta, hogy a határozatokban idézett és kifogásolt felperesi kijelentések a szabad véleménynyilvánítás keretén belül értelmezendők-e. Kiemelte, hogy kizárólag az képezheti az eljárás tárgyát, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a beadványaiban idézett kifejezésekkel, mondatokkal megsértette-e az Etikai Szabályzat idézett pontjait. Rögzítette, hogy a vizsgálódása nem terjedhet odáig, hogy a bíróság állást foglaljon a bíró elfogultsága, az általa meghozott ítéletek ténybeli és jogi megalapozottsága körében. Az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdésére, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 3.§-ára utalással kifejtette, hogy a bíróság méltósága nem az egyes eljáró bírónak, hanem annak az igazságszolgáltatási szervezetnek szól, melynek keretében a bíró ítélkező tevékenységét végzi. Az ügyvéd részéről a hivatáshoz méltó magatartás tanúsítása ez okból nem ahhoz kell, hogy igazodjon hogy az egyes peres ügyekben eljáró bíró tiszteletreméltó vagy sem. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon okfejtését, hogy véleménynyilvánítási szabadságát nem az EJEE 10. cikk 2. pontja szerinti módon, törvényben meghatározottak szerint korlátozták. E körben az elsőfokú bíróság elemezte a 10. cikk 2. pontjában szereplő "törvényben kell szabályozni" kitételt, és a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) gyakorlata alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem csupán az írott jog, de a rendes jog és a szokásjog is megfelelő alapot nyújt ahhoz, hogy ezeket a rendelkezéseket a 10. cikk 2. pontjába foglalt törvényi kitételnek lehessen minősíteni. Megállapítása szerint a törvényhozótól származtatott jogkörben megalkotott foglalkozási-etikai kódexek is a törvénnyel egy fogalom alá esnek. Rámutatott arra, hogy a kamarai szabályzatok hozzáférhetősége biztosított, az idézett rendelkezések egyértelműek, így lényegében a Magyar Ügyvédi Kamara Etikai Szabályzata megfelel az EJEE 10. cikk 2. pontja szerinti törvényi szabályozásnak, az a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozhatja. Kiemelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy az eljárási szabályok lehetőséget biztosítanak mind a magánszemély, mind a jogi képviselők számára arra, hogy akár az eljárás szabálytalanságát, az eljárás elhúzódását kifogásolják, az eljáró bíró személyét illetően kifogást emeljenek. A téves, okszerűtlen ítéletek hibáinak kijavítására pedig a jogorvoslati eljárás nyújt törvényes kereteket. Érvelt azzal is, hogy amennyiben az eljárási szabályok nem biztosítanak kellő garanciákat az elkövetett hibák és jogsértések orvoslására, úgy biztosított a fegyelmi, illetőleg büntetőeljárás kezdeményezése is. Egyetértett az eljáró fegyelmi tanácsokkal abban, hogy elvárható, hogy az ügyvéd az általa tapasztaltakat tárgyilagosan írja le és megfelelő eljárást kezdeményezzen. A személyeskedő megjegyzéseket a korlátozható véleménynyilvánítás körébe esőnek tekintette, megállapítva, hogy minden korlátozás valamely törvényes célt követ, ebben az esetben az igazságszolgáltatás érdeke az a törvényes cél, amely megköveteli a véleménynyilvánítás szabadságának részbeni csorbítását. A felperes által hivatkozott 36/1994.(VI.24.) AB határozattal kapcsolatosan megállapította, hogy az a perbeli esetre vonatkozó lényeges megállapításokat és következtetéseket nem tartalmaz, tekintettel arra, hogy büntetőjogi szempontú, azaz teljesen más irányú vizsgálatot folytatott le a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alkotmányos jog kapcsán.