A Kúria Pfv.20519/2012/8. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. §, 111. §] Bírók: Almásy Mária, Molnár Ambrus, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

Ugyanazon felek között és azonos ténybeli alapon indult, közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadása, illetőleg közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben nincs akadálya annak, hogy a két bíróság ugyanazt a jogszabálysértést, a különböző jogágakhoz tartozó és egymástól jelentősen eltérő jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából eltérő súlyosságúnak értékelje. 2004. CXL. Tv. 109. § (1), 2004. CXL. Tv. 111. §, 1959. IV. Tv. 349. § (1), 1959. IV. Tv. 339. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék P.21014/2011/11., Debreceni Ítélőtábla Pf.20767/2011/5., *Kúria Pfv.20519/2012/8.* (BH 2013.2.44)

***********

Pfv.III.20.519/2012/8.szám

A Kúria a dr.Cserhalmi Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek, a jogtanácsos által képviselt I.r. és a vezető jogtanácsos által képviselt II.r. alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság előtt, 4.P.21.014/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.767/2011/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében, a felperes részéről 17. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. és II.r. alperesnek külön-külön, 20.000-20.000 (Húszezer-húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 436.100 (Négyszázharminchat-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében előadta, hogy megbízási szerződés alapján ellátta a ... szám alatti ingatlanon folyó építkezés műszaki vezetői feladatait. Ennek során az I.r. alperes jogelődje a helyszínen építésfelügyeleti hatósági ellenőrzést tartott, amelyen különböző hiányosságokat állapított meg, amelyek jogkövetkezményeként az építkezést leállította és építésfelügyeleti bírságot szabott ki. Ez utóbbit a másodfokú hatóság helybenhagyta. Az így meghozott közigazgatási határozatokat a felperes keresettel támadta meg a közigazgatási bíróság előtt. Ennek eredményeként a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a K.22.447/2010/14. számú ítéletével a keresettel támadott közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította, mert olyan eljárási szabálysértéseket észlelt, melyek a jogorvoslati eljárás keretei között nem voltak orvosolhatók és ezért az eljárás megismétlését tették szükségessé. Mindezek alapján a felperes kérte az alperesek egyetemleges kötelezését összesen 4.361.360 forint vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére. Követelését a Ptk. 339. § (1) bekezdésére és a Ptk. 349. § (1) bekezdésére alapította. Rámutatott, hogy a fent ismertetett alperesi eljárás következtében, az egészségi állapotában romlás következett be, szakmai presztízse csökkent, a megrendeléseire kedvezőtlen hatással volt annak a hírnek az elterjedése, hogy bírósági ügybe keveredett.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozták. Vitatták mind a követelés jogalapját, mind annak összegszerűségét.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését helybenhagyta. Abból indult ki, miszerint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg, hogy a közigazgatási hatóság nem sértett jogszabályt, de vizsgálhatja, hogy e jogszabálysértés milyen mértékben tekinthető nyilvánvalónak, illetőleg kirívónak és ettől függően mennyiben szolgálhat alapul a közigazgatási jogkörben okozott kárért fennálló felelősség megállapításához. A másodfokú bíróság jogerős ítéletben kifejtett álláspontja szerint az adott esetben az alperesek oldalán kimutatható jogsértés nem olyan nyilvánvaló és nem olyan kirívó, hogy az a kártérítési felelősségüket megalapozná. Ennek következtében a kártérítési felelősség további konjunktív feltételeinek a vizsgálatát szükségtelennek látta.