BH 2013.2.44 Ugyanazon felek között és azonos ténybeli alapon indult, közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadása, illetőleg közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben nincs akadálya annak, hogy a két bíróság ugyanazt a jogszabálysértést, a különböző jogágakhoz tartozó és egymástól jelentősen eltérő jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából eltérő súlyosságúnak értékelje [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek., 2004. évi CXL. tv. 109. § (1) bek. és 111. §, PK 42. állásfoglalás].

A felperes keresetében előadta, hogy megbízási szerződés alapján ellátta a Ny., N. utca 2. szám alatti ingatlanon folyó építkezés műszaki vezetői feladatait. Ennek során az I. r. alperes jogelődje a helyszínen építésfelügyeleti hatósági ellenőrzést tartott, amelyen különböző hiányosságokat állapított meg, amelyek jogkövetkezményeként az építkezést leállította és építésfelügyeleti bírságot szabott ki. Ez utóbbit a másodfokú hatóság helybenhagyta. Az így meghozott közigazgatási határozatokat a felperes keresettel támadta meg a közigazgatási bíróság előtt, amely ítéletével a keresettel támadott közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította, mert olyan eljárási szabálysértéseket észlelt, melyek a jogorvoslati eljárás keretei között nem voltak orvosolhatók és ezért az eljárás megismétlését tették szükségessé. Mindezek alapján a felperes kérte az alperesek egyetemleges kötelezését összesen 4 361 360 forint vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére. Követelését a Ptk. 339. § (1) bekezdésére és a Ptk. 349. § (1) bekezdésére alapította. Rámutatott, hogy a fent ismertetett alperesi eljárás következtében, az egészségi állapotában romlás következett be, szakmai presztízse csökkent, a megrendeléseire kedvezőtlen hatással volt annak a hírnek az elterjedése, hogy bírósági ügybe keveredett.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését helybenhagyta. Abból indult ki, miszerint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a kártérítési per bírósága nem állapíthatja meg, hogy a közigazgatási hatóság nem sértett jogszabályt, de vizsgálhatja, hogy e jogszabálysértés milyen mértékben tekinthető nyilvánvalónak, illetőleg kirívónak és ettől függően mennyiben szolgálhat alapul a közigazgatási jogkörben okozott kárért fennálló felelősség megállapításához. A másodfokú bíróság jogerős ítéletben kifejtett álláspontja szerint az adott esetben az alperesek oldalán kimutatható jogsértés nem olyan nyilvánvaló és nem olyan kirívó, hogy az a kártérítési felelősségüket megalapozná. Ennek következtében a kártérítési felelősség további konjunktív feltételeinek a vizsgálatát szükségtelennek látta.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt. Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság az irányadó jogszabályoknak és a PK 42. számú állásfoglalásnak a téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, miszerint nem állapítható meg az alperesek kártérítési felelőssége. A közigazgatási perben eljárt bíróság az államigazgatási szerv eljárását teljes egészében felülvizsgálta és ennek eredményeként megállapította, hogy az államigazgatási szerv jogszabályt sértett, amely olyan súlyú, hogy határozatának a megsemmisítését és az eljárás megismétlését tette szükségessé. E jogerős ítélet megállapításait a hozzá fűződő anyagi jogerőre figyelemmel a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben tényként kell kezelni, az abban foglalt megállapítások a továbbiakban már nem tehetők vitássá. Érvelése szerint a kártérítési per bírósága nem vonhatja a vizsgálódása körébe sem azt, hogy történt-e jogszabálysértés, sem pedig hogy az milyen súlyú volt.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak és ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, kifejtve az alábbiakat.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozással a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól. Amennyiben ennek során az ügy érdemére kiható jogszabálysértést észlel, a Ket. 111. § szerint a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi, a törvény külön rendelkezése alapján pedig a közigazgatási döntést megváltoztathatja.

A Ket. 109. § (1) bekezdésének idézett rendelkezésére figyelemmel a közigazgatási határozat megtámadása iránti perben eljáró bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az előtte megtámadott határozat meghozatala során az első- és másodfokú közigazgatási hatóság az arra irányadó anyagi és eljárási szabályokat megtartotta-e. Amennyiben ezek megsértését állapítja meg, a Ket. 111. § szerint a továbbiakban azt kell feltárnia, hogy a kimutatott jogszabálysértés a közigazgatási határozat érdemére kihatott-e. Ennek esetleges fennállása esetén pedig dönthet a határozat hatályon kívül helyezéséről és az eljárás megismétlésének szükségességéről. Mindebből okszerűen az következik, hogy a közigazgatási bíróság alapvetően két kérdés elbírálásához rendelkezik hatáskörrel: egyrészt, hogy a közigazgatási hatósági eljárás során történt-e jogszabálysértés, másrészt, hogy az a közigazgatási határozat érdemére kihatott-e.

Ettől eltérően a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a kár megtérítésének a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében meghatározott speciális törvényi feltételei, valamint a szerződésen kívül okozott kárért való általános polgári jogi felelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése által meghatározott feltételei konjunktív módon fennállnak-e. A törvény e rendelkezései tehát a közigazgatási bírósággal kapcsolatban, az előző bekezdésben leírtakhoz képest jelentősen eltérő vizsgálódási kört írnak körül.

Mindezek egybevetése alapján megállapítható, hogy a perbeli esetben ugyanazon felek között és azonos ténybeli alapon - azaz a közigazgatási határozat jogszabálysértő meghozatala miatt - de két különböző irányú és egymástól jelentősen eltérő jogkövetkezmények levonását célzó eljárás indult. A közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadása során azt kellett vizsgálni, hogy a közhatalom gyakorlása során történt e jogszabálysértés és ez hogyan, milyen módon, milyen jogkövetkezmény levonása útján küszöbölhető ki. Ezzel szemben a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben azt kellett feltárni, hogy az előbbi jogszabálysértés mennyiben értékelhető jogellenes és felróható magatartásként, továbbá a felperesnek keletkezett-e ezzel oki összefüggésben álló kára. Ennek során a kártérítési per bíróságát kötik a közigazgatási per bíróságának a hatósági eljárásban feltárt jogszabálysértéssel kapcsolatos megállapításai, amelyekkel szemben nem állapíthatja meg, hogy az ott megjelölt jogszabálysértés nem történt meg. A kártérítési per bíróságát nem köti azonban a közigazgatási per bíróságának a jogszabálysértés minőségére, súlyára vonatkozó megállapítása, mert annak fő szempontja az eljárás megismétlésének szükségessége, nem pedig a kártérítési szabályok szempontjából fennálló esetleges relevancia. Ezért nincs akadálya annak, hogy a kártérítési per, illetőleg a közigazgatási per bírósága - az egymástól jelentősen eltérő tartalmú jogkövetkezmények levonása során - ugyanazt a jogszabálysértést, az abból származó, de különböző jogágakhoz tartozó jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából eltérő súlyosságúnak értékelhesse. Ezt a mérlegelést pedig mindkét bíróság a saját, önálló hatáskörében eljárva, egymástól függetlenül végezheti el, amelynek során egyiket sem köti a másik határozata.