1955. évi 34. törvényerejű rendelet

az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New-Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság csatlakozási okiratainak letétele az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál, New-Yorkban, 1955. szeptember 29-én megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New-Yorkban, 1950. évi március 21. napján kelt nemzetközi egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett nemzetközi egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

(Hivatalos magyar fordítás.)

"Egyezmény

az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról.

Bevezetés

Figyelembevéve, hogy a prostitúció és az azt kísérő rossz, a prostitúció céljait szolgáló emberkereskedés az emberi személy méltóságával és értékével összeegyeztethetetlen és veszélyezteti az egyén, a család és a társadalom jólétét, figyelembevéve, hogy a nőkkel és gyermekekkel való kereskedés elnyomását illetően a következő nemzetközi szerződések vannak hatályban:

1. a leánykereskedés elnyomása tárgyában 1904. május 18-án kötött nemzetközi egyezmény és az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1948. december 3-án jóváhagyott módosító Jegyzőkönyv;

2. a leánykereskedés elnyomása tárgyában 1910. május 4-én kötött nemzetközi egyezmény, amelyet a fentemlített Jegyzőkönyv módosított;

3. a nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés elnyomása tárgyában 1921. szeptember 30-án kötött nemzetközi egyezmény, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1947. október 20-án elfogadott Jegyzőkönyv módosított;

4. a nagykorú nőkkel űzött kereskedés elnyomására vonatkozóan 1933. október 11-én kötött nemzetközi egyezmény az említett Jegyzőkönyvben foglalt változtatásokkal,

figyelembevéve, hogy a Nemzetek Szövetsége 1937-ben az említett okiratok alkalmazásának körét kiterjesztő egyezménytervezetet készített,

figyelembevéve, hogy az 1937. óta bekövetkezett fejlődés oly egyezmény kötését teszi lehetővé, amely a fenti okiratokat egyesíti és magában foglalja az 1937. évi egyezménytervezet lényegét a kívánatos-* nak látszó módosításokkal;

ennek következtében

a Szerződő Felek

az alábbiakban egyeztek meg:

1. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek kötelezik magukat arra, hogy mindazokat megbüntetik, akik más személy kéjelgésének kielégítésére:

1. prostitúció céljából megkerítenek, rábírnak, fagy elcsábítanak más személyt, akár annak beleegyezésével is,

2. más személy prostitúcióját kizsákmányolják, akár annak beleegyezésével is.

2. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek kötelezik magukat arra, hogy hasonlóképpen megbüntetik mindazokat, akik:

1. bordélyházakat tartanak fenn vagy vezetnek, avagy azok fenntartásához szükséges anyagi eszközöket tudatosan szolgáltatják, illetőleg az anyagi eszközök szolgáltatásában részt vesznek,

2. épületet vagy más helyet egészben, vagy részben mások prostitúciójának céljára tudatosan bérbeadnak, vagy bérelnek.

3. cikk

Az 1. és a 2. cikkekben említett bűncselekmények elkövetésének kísérlete, valamint az ilyen cselekmények elkövetésére tett előkészület szintén büntetendő oly mértékben, amelyben azt a belső jogszabályok lehetővé teszik.

4. cikk

Az 1. és a 2. cikkekben említett cselekményekben való szándékos részvétel szintén büntetendő oly mértékben, amelyben azt a belső jogszabályok lehetővé teszik.

Amennyiben a belső jogszabályok lehetővé teszik, a bűnrészességet mindazokban az esetekben önálló bűncselekménynek kell tekinteni, amelyekben ez az eljárás szükséges a büntetlenség megakadályozás sára.

5. cikk

Azokban az esetekben, amelyekben a belső jogszabályok lehetővé teszik, hogy a sértett a jelen Egyezményben megállapított valamely bűncselekmény ügyében magánvádlóként lépjen fel, a külföldiek a belföldiekkel egyenlő feltételek mellett léphetnek fel.

6. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek kötelesek az összes szükséges intézkedést megtenni minden ha-itályos törvény, szabályzat, vagy igazgatási gyakorlat hatályon kívül helyezésére, vagy eltörlésére, amely szerint a prostitúcióval foglalkozó vagy azzal gyanúsított személyek különleges nyilvántartásba tartoznak magukat vétetni, külön igazolványnyal kell rendelkezniök, vagy különleges ellenőrzési, vagy bejelentési előírások alá esnek.

7. cikk

A jelen Egyezményben említett cselekmények ügyében külföldön hozott korábbi ítéleteket - oly mértékben, amelyben azt a belső jogszabályok megengedik - tekintetbe kell venni, ha ez szükséges

1. a visszaesés tényének megállapításánál,

2. a bűnös politikai és polgári jogai gyakorlatának felfüggesztésénél.

8. cikk

A jelen Egyezmény 1. és 2. cikkeiben említett cselekményeket az Egyezményben részes Felek között kötött, vagy kötendő kiadatási szerződésekben kiadatási bűncselekmény gyanánt kell megjelölni.

A jelen Egyezményben részes azon Felek, amelyek a bűntettesek kiadatását nem teszik szerződés létezésétől függővé, a jelen Egyezmény 1. és 2. cikkeiben említett cselekményeket egymás közötti viszonylatban ezentúl kiadatási bűncselekménynek ismerik el.

A kiadatás engedélyezésére a megkeresett állam joga irányadó.

9. cikk

Azokban az államokban, amelyeknek jogszabályai saját állampolgáraik kiadatását nem teszik lehetővé, ha a saját állampolgárok külföldön a jelen Egyezmény 1. és 2. cikkében említett cselekményt követnek el és azután hazatérnek, a büntető eljárást és az ítélkezést saját államuk bírósága folytatja le.

Ez a rendelkezés nem kötelező, ha a jelen Egyezményben részes Felek között keletkező hasonló ügyben a külföldi állampolgár kiadatása nem engedélyezhető.

10. cikk

A 9. cikk rendelkezései nem kerülnek alkalmazásra akkor, ha a vádlott ügyében valamely idegen államban már hoztak ítéletet és elmarasztalás esetén büntetését kitöltötte, büntetéselengedésben, vagy az illető idegen állam jogának megfelelő büntetés-leszállításban részesült.

11. cikk

A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, mintha az Egyezményben részes valamely Félnek az általános büntető joghatóságra, mint nemzetközi jogi kérdésre vonatkozó álláspontját meghatározná.

12. cikk

A jelen Egyezmény nem érinti azt az elvet, hogy az Egyezményben említett cselekmények minősítésére, üldözésére és azok tekintetében való ítélkezésre mindegyik állam belső jogszabályai irányadók.

13. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek kötelezik magukat, hogy saját törvényeiknek és gyakorlatuknak megfelelően teljesítik a jelen Egyezményben említett bűncselekményekre vonatkozó bírósági megkereséseket.

A bírósági megkeresések átadása a következő módon történik:

1. a bírói hatóságok közötti közvetlen érintkezés útján;

2. a két állam igazságügyminiszterei közötti közvetlen érintkezésben, vagy a megkereső állam más illetékes hatósága közvetlenül elküldi a megkeresett állam igazságügyminiszterének;

3. a megkereső államnak a megkeresett államban működő diplomáciai vagy konzuli képviselői közvetítésével; ez a képviselő a bírósági megkeresést vagy közvetlenül az illetékes bírói hatósághoz, vagy a megkeresett állam kormánya által megjelölt hatósághoz továbbítja és a bírósági megkeresés teljesítésére vonatkozó iratokat közvetlenül ezektől a hatóságoktól kapja meg.

Az 1. és a 3. alatti esetben a bírósági megkeresés másolatát egyidejűleg mindenkor a megkeresett állam főhatóságának is meg kell küldeni.

A bírósági megkeresést - más megállapodás hiányában - mindenkor a megkereső hatóság nyelvén kell szerkeszteni, azzal a fenntartással, hogy a megkeresett államnak joga van saját nyelvén készített és a megkereső hatóság hitelesítésével ellátott fordítást kérni.

A jelen Egyezményben részes mindegyik Fél értesíti az Egyezményben részes valamennyi Felet arról, hogy az említett államból érkező bírósági megkeresések tekintetében a fentemlített átadási módok közül melyet vagy melyeket fogad el.

Amíg valamely állam nem tesz ilyen közlést, addig a bírósági megkeresésekre vonatkozóan hatályban levő szabályt kell alkalmazni.

A bírósági megkeresések teljesítéséért semmiféle díj vagy költség megtérítésének nincs helye, kivéve mégis a szakértői vizsgálat költségeit.

A jelen cikk semmi esetre sem értelmezhető úgy, mintha a jelen Egyezményben részes Felek számára a büntető eljárás és bizonyítás tekintetében saját jogukkal össze nem egyeztethető kötelezettséget jelentene.

14. cikk

A jelen Egyezményben részes mindegyik Fél köteles a jelen Egyezményben említett bűncselekményekre vonatkozó nyomozás eredményeinek központosításával és összehangolásával foglalkozó szervet létrehozni vagy fenntartani.

Ezeknek a szerveknek összesiteniök kell a jelen Egyezményben említett bűncselekmények megelőzése és elnyomása szempontjából hasznos értesüléseket és ugyanakkor más államok megfelelő szerveivel szoros kapcsolatot kell fenntartaniok.

15. cikk

A 14. cikkben említett feladatokkal megbízott hatóságok - oly mértékben, amelyben azt a belső jogszabályok lehetővé teszik vagy azt maguk kívánatosnak tartják - a más államokban a megfelelő feladatokkal megbízott szerveknek a következő tájékoztatásokat adják meg:

1. a jelen Egyezményben említett minden bűncselekmény vagy annak kísérlete esetében részleteket;

2. a jelen Egyezményben említett bűncselekmények valamelyikében bűnös személyek elleni nyomozásra, büntető eljárásra, letartóztatásra, elítélésre, beutazási engedély megtagadására, vagy kitoloncolásra, valamint az ilyen személyek lakóhelyváltoztatására vonatkozó részleteket és róluk szóló bármely más hasznos értesülést.

A tájékoztatás tartalmazza a bűntettesek személyleírását, ujjlenyomatait, fényképeit, szokásos eljárásuk leírását, a rendőrségi jegyzőkönyvet és a bűnügyi nyilvántartólapot.

16. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi, valamint az ezekkel összefüggő területeken működő szerveiken keresztül, álljanak bár közületi, avagy magánirányítás alatt, a prostitúció megelőzésére, valamint a prostitúció és a jelen Egyezményben említett bűncselekmények áldozatainak újranevelésére és a normális életviszonyokba való beillesztésére alkalmas intézkedéseket tesznek vagy elősegítik az ilyen intézkedéseket.

17. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy a bevándorlás és a kivándorlás tekintetében a jelen Egyezményben meghatározott kötelezettségek keretében a bármelyik nemhez tartozó személyekkel űzött prostitúció célját szolgáló kereskedés leküzdésére alkalmas intézkedéseket tesznek, illetőleg hatályban tartanak.

Nevezetesen kötelezik magukat:

1. a bevándorlóknak és a kivándorlóknak, különösen a nőknek és a gyermekeknek az indulási és megérkezési helyen, valamint az út folyamán való védelme céljából szükséges rendelkezések kiadására;

2. a közönség figyelmének e kereskedés veszélyeire való felhívására alkalmas propaganda megszervezését szolgáló intézkedések meglételére;

3. vasútállomások, repülőterek, kikötők és más nyilvános helyek, valamint közlekedési eszközök útközbeni megfigyelését biztosító intézkedések megtételére a prostitúció céljait szolgáló nemzetközi emberkereskedés megakadályozása céljából;

4. az illetékes hatóságoknak oly személyek érkezéséről való értesítésére alkalmas intézkedések megtételére, akik az emberkereskedésben nyilvánvalóan bűnösök, bűnrészesek avagy annak áldozatai.

18. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek kötelezik magukat arra, hogy a belső törvényeikben meghatározott feltételeknek megfelelően minden prostitúcióval foglalkozó külföldiről adatokat gyűjtenek, azonosságuk és személyi állapotuk megállapítása, valamint az őket hazájuk elhagyására rábíró személyek megtalálása céljából. Ezeket az adatokat - esetleg hazatelepülésük céljából - a szóbanlévő személyek származási államának illetékes hatóságaival kell közölni.

19. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek kötelezik magukat arra, hogy amennyiben a belső törvényeikben meghatározott feltételeknek megfelelő és e törvények rendelkezései ellen elkövetett bűncselekmény miatti büntető eljárás vagy bármely más intézkedés hátránya nélkül lehetséges:

1. a prostitúció célját szolgáló nemzetközi kereskedés áldozataivá vált személyek szükségletéről való gondoskodásra és eltartásuk biztosítására megfelelő intézkedéseket tesznek, mialatt ezek a személyek hazaszállításukat várják és más segélyforrásuk nincsen;

2. a 18. cikkben említett személyeket hazatelepítik, ha ezt maguk, vagy olyan személyek kérik, akik törvényes képviselőiknek tekintendők, vagy ha az illető országból jogszerűen kiutasították őket. A hazatelepítés csak azután történhet meg, miután a befogadó országgal egyetértés jött létre az illető személy azonosságáról, állampolgárságáról, valamint halárra érkezésének helyéről és időpontjáról. A jelen Egyezményben részes Felek megkönnyítik az ilyen személyeknek területükön való átutazását.

Abban az esetben, ha az előző bekezdésben említett személyek a hazatelepítési költségeket nem tudják megtéríteni, és sem férjük, sem rokonuk, sem gyámjuk nincs, aki azokat megfizetné helyettük, úgy a hazatelepítési költségeket a származási állam irányában legközelebbi határig, kikötőig, vagy repülőtérig tartózkodási helyük állama viseli, azontúl pedig a származási állam.

20. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek kötelezik magukat, hogy - ha még nem tették volna meg - megteszik a munkaközvetítő irodák felügyeletére szükséges intézkedéseket abból a célból, hogy elejét vegyék annak, miszerint a munkát keresők, különösen a nők és a gyermekek a prostitúció veszélyének legyenek kitéve.

21. cikk

A jelen Egyezményben részes Felek az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárával közlik a jelen Egyezményben szabályozott tárgyra vonatkozóan hatályban lévő törvényeiket és rendeleteiket, a következőkben pedig évenként közlik ilyen tárgyú törvényeiket és rendeleteiket, valamint a jelen Egyezmény alkalmazására vonatkozólag foganatosított intézkedéseiket. A Főtitkár ezeket az adatokat időszakonként közzéteszi és az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi tagjának, valamint azoknak a nem tagállamoknak, amelyekkel a 23. Cikk értelmében hivatalosan közölték a jelen Egyezményt, megküldi.

22. cikk

Ha a jelen Egyezményben részes Felek között az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása tekintetében vita merül fel, azt - ha más módon nem oldható meg - bármelyik abban érdekelt Fél kérelmére a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni.

23. cikk

A jelen Egyezmény az Egyesült Nemzetek Szervezetének bármely tagállama és a Gazdasági és Szociális Tanács által e célból meghívott bármely más állam részére aláírásra nyitva áll.

A jelen Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál kell letenni.

Az első bekezdésben említett oly államok, amelyek a jelen Egyezményt nem írták alá, ahhoz csatlakozhatnak.

A csatlakozás az arról szóló okiratnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál való letétele útján történik.

Az 'állam' szó alatt a jelen Egyezmény szempontjából a jelen Egyezményt aláíró, megerősítő, vagy ahhoz csatlakozó államok minden gyarmatát és gyámsági területét, továbbá minden olyan területet kell érteni, amelyet nemzetközi viszonylatban az az állam képvisel.

24. cikk

A jelen Egyezmény a második megerősítő vagy csatlakozási okirat letételét követő kilencvenedik napon lép hatályba. Minden olyan állam tekintetében, amely az Egyezményt a második megerősítő, vagy csatlakozási okirat letétele után erősiti meg vagy csatlakozik ahhoz, a jelen Egyezmény a megerősítő vagy a csatlakozási okirat letétbe helyezése után kilencven nappal lép hatályba.

25. cikk

A jelen Egyezményt hatálybalépésétől számított öt év eltelte után az Egyezményben részes bármelyik Fél az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárához intézett közléssel felmondhatja.

A felmondás az érdekelt Félre nézve az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárával való közlés időpontjától számított egy év elteltével válik hatályossá.

26. cikk

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagját, úgyszintén a 23. cikkben említett nem tag államokat értesíteni fogja:

a) az aláírásokról, megerősítésekről és a 23. cikk értelmében történt csatlakozásokról;

b) arról az időpontról, amelyben a jelen Egyezmény a 24. cikk értelmében hatályba lép;

c) a 25. cikknek megfelelően bejelentett felmondásokról.

27. cikk

A jelen Egyezményben részes valamennyi Fél kötelezi magát, hogy saját Alkotmányának megfelelő módon foganatosítja a jelen Egyezmény végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges törvényhozási vagy egyéb rendszabályokat.

28. cikk

A jelen Egyezmény rendelkezései az abban részes Felek közötti viszonylatban hatályon kívül helyezik és helyettesítik a bevezetés második bekezdésének 1., 2., 3. és 4. pontjaiban említett nemzetközi okiratok rendelkezéseit; ezen okiratok mindegyikét megszűntnek kell tekinteni, ha azokban részes valamennyi Fél a jelen Egyezmény részesévé válik.

Minek hiteléül alulírottak, kormányaik által kellő módon felhatalmazva a jelen Egyezményt, amely aláírásra Lake Successben, New-Yorkban az ezerkilencszázötvenedik évi március hó huszonegyedik napján nyílt meg, aláírták; a Főtitkár az Egyezmény hiteles másolatát az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi tagállamának és a 23. cikkben említett valamennyi nem tag államnak megküldi."

A Magyar Népköztársaság az említett egyezményhez az alábbi fenntartással csatlakozott:

"A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kifejezett fenntartást tesz az egyezmény 22. cikkével szemben, mivel álláspontja szerint a Nemzetközi Bíróság joghatósága csak az összes érdekelt felek önkéntes alávetésén alapulhat."

3. §[1] Az 1. és 2. §-okban említett nemzetközi egyezmény a Magyar Népköztársaságra nézve az 1955. évi december hó 28. napján lép hatályba.

Az egyezmény végrehajtásáért - ügykör szerinti illetékességgel - a rendészetért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter felelős.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára