26/1995. (V. 15.) AB határozat
a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára benyújtott indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványok ügyében meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 2. § (1) bekezdésében a "vagyonnyilatkozat-tételi" szövegrész alkotmányellenes, és azt a határozat közzététele napjával megsemmisíti.
A 2. § (1) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:
"Az adókötelezettség magában foglalja a magánszemély bejelentési, nyilatkozattételi, adóalap- és adómegállapítási, bevallási, adóelőleg- és adófizetési, nyilvántartás-vezetési, bizonylatkiállítási és az ezekre vonatkozó megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét."
Az Alkotmánybíróság megállapítja továbbá, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 57. § (3) bekezdésében a "továbbá, ha az adóhatóság a magánszemély vagyonnyilatkozatát ellenőrzi." szövegrész alkotmányellenes, és azt a határozat közzététele napjával megsemmisíti.
A törvény 57. § (3) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:
"A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóhatóság megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja az 56. §-ban meghatározott feltételek mellett akkor jogosult ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás hasznosításából származik."
Az Alkotmánybíróság a törvény 7. § (1) bekezdés 40. pontja, továbbá az 1. számú melléklete B. pont II. 6. pontja elleni indítványt elutasítja.
A törvény 32. § (4) bekezdése, a 34. § (1) bekezdés h) és i) pontjai, továbbá az 1. számú melléklet B. II. 3. pontjai, a B. IV. 15. és 21. pontjai elleni indítványok ügyében az eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
Az Alkotmánybíróság egyesítette azokat az indítványokat, amelyek a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi CX. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását, illetve megsemmisítését kérték.
1. Az egyik indítványozó kérte az Szja tv. 2. § (1) bekezdésében a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre utaló rész alkotmányellenességének megállapítását.
Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 21/1993. (IV. 2.) AB határozatával a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség előírását alkotmányellenesnek minősítette, és az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény erre vonatkozó rendelkezéseit megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak ítélte, és az Szja. tv. 2. § (1) bekezdésében a "vagyonnyilatkozat-tételi" szövegrészt a korábbi döntésében kifejtett indokok alapján megsemmisítette. E §-nak az alkotmánybírósági döntéssel való összhangját ugyanis a jogalkotó az Szja tv. 1994. évi módosításával sem teremtette meg.
Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal való szoros összefüggés kapcsán vizsgálatát kiterjesztette az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 57. § (3) bekezdésére is.
E rendelkezés feljogosítja az adóhatóság megbízottját arra, hogy a magánszemély lakásában többek között abban az esetben is végezhet ellenőrzést, ha a magánszemély vagyonnyilatkozatát ellenőrzi. Mivel a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség előírásának alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság már az idézett, korábbi határozatában megállapította, az ott kifejtett indokok alapján az 1990. évi XCI. törvény 57. § (3) bekezdésében a vagyonnyilatkozat-tételre utaló rész alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a rendelkező részben írtak szerint megállapította, és e szövegrészt megsemmisítette.
A mindkét törvényben az alkotmányellenesség folytán megsemmisített szövegrész rendelkezése a jelen határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszti hatályát.
2. Az indítványozók az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság sérelmét látják az Szja tv. 7. § (1) bekezdésének 40. pontja rendelkezésében.
E szerint adómentes: "az 1992. január 1-jéig 10 évnél régebben szerzett ingatlan, valamint vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem".
Az indítványozók álláspontja szerint ez az adómentesség látszólagos, valójában a rendelkezés hatálybalépését megelőző 10 éves időszakra állapít meg a törvény adófizetési kötelezettséget. Ez a visszamenőleges hatályú kötelezés sérti a jogállamiság elvét.
Az indítvány nem megalapozott.
A törvény kifogásolt rendelkezése egy korábbi adókedvezmény-szabályt szüntet meg, és helyébe új kedvezményi feltételt állapít meg.
Az 1989. évi XLV. törvény 7. § (1) bekezdés 15. pontja a 10 évnél régebben megszerzett ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából szerzett jövedelmet adómentesnek tekintette. Az adómentességhez azt kellett vizsgálni, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlan annak eladásakor az eladónak több mint tíz éve tulajdonában van-e.
Ezzel szemben a hatályos Szja tv. rendelkezése a következőket tartalmazza: az 1991. évi XC. törvény 1992. január 1-jén lépett hatályba, s előírja, hogy rendelkezéseit ettől az időponttól keletkezett jövedelmekre és adókötelezettségekre kell alkalmazni.
A 7. § (1) bekezdés 40. pontjának rendelkezése azt jelenti, hogy a hatálybalépés évétől visszaszámított 10 évnél korábban, - vagyis 1982. január 1-jét megelőzően - szerzett ingatlan vagy vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelem adómentes.
A hatályos szabályozás a korábbival szemben azt biztosítja csupán, hogy aki 1992. év folyamán (vagy később) olyan ingatlant (vagyoni értékű jogot) értékesít, amely az Szja tv. hatálybalépése napjától visszaszámítva 10 évig a tulajdonában volt, annak adómentessége változatlanul fennáll.
Minden olyan ingatlan (vagyoni értékű jog) értékesítéséből származó jövedelem tehát, amelyet a tulajdonos 1982. január 1. után szerzett, a jövőre nézve adóköteles és adóbevallás alá esik.
Az Alkotmánybíróság e rendelkezéssel kapcsolatban alkotmányossági szempontból a következőket állapította meg:
Az adómentességekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már több határozatában állást foglalt [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992, 280-282.].
Következetes álláspontja az, hogy a kedvezményekhez senkinek sincs az Alkotmányból folyó alanyi joga. A jogalkotó szabad mérlegeléssel döntheti el, hogy az ország gazdasági, pénzügyi, szociális feladatait, milyen körben és milyen mértékben nyújtott adókedvezményekkel, adómentességi szabályokkal kívánja befolyásolni. E mérlegelésen alapuló döntések megalapozottságát az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül. Annak vizsgálata azonban már az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, hogy a döntések alapján meghozott jogszabályokban meghatározott kedvezmények nem sértenek-e alkotmányos elveket, illetőleg alapvető jogokat.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvánnyal érintett kedvezmény tekintetében a törvényalkotó megkülönböztetés nélkül, minden ingatlan és vagyoni értékű jognak 1992. január 1-je utáni értékesítéséből származó jövedelemre egységes szabályozást alkotott. Ebben megkülönböztetést nem tett.
Az pedig a már kifejtettek szerint a jogalkotó kompetenciájába tartozik, hogy egy korábbi kedvezmény feltételeit megváltoztatja. A szabályozás e tekintetben nem ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelenti visszamenőleges adókötelezettség megállapítását az, és nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményét sem, ha a jogalkotó a jövőre nézve úgy állapít meg adókötelezettséget, hogy a korábbi mentességet csupán egy 10 éves intervallum tekintetében tartja fenn.
Az adókötelezettség az Szja tv. 2. § (2) bekezdése szerint "a bevételszerző tevékenység megkezdésének, vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezése napján kezdődik".
Adásvétel esetében tehát a szerződés 1992. január 1-jét követő aláírásának napja "a bevételt eredményező jogviszony" keletkezésének napja.
Mindebből következik, hogy a jogszabályi rendelkezésnek nincs visszamenőleges adókötelezettséget elrendelő szabálya.
Ezért az Alkotmánybíróság az Szja tv. 7. § (1) bekezdés 40. pontja elleni indítványokat elutasította.
3. Nem találta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság a törvény 1. számú mellékletének B. II. 6. pontjával kapcsolatban felhozott indítványozói érvelést sem.
Az indítványozó szerint a törvény azon rendelkezése, amely szerint a tárgyi eszközök közül a kizárólag üzemi célt szolgáló minősítés kiemelése azt jelenti, hogy az üzemeltetést szolgáló javítási, karbantartási és felújítási munkák költsége csak az értékcsökkenési leírás alá eső tárgyi eszközök tekintetében számolható el.
Állítása szerint a rendelkezés azért sérelmes, mert a "kizárólag üzemi cél" szerinti minősítés a költségek elszámolását sok esetben lehetetlenné teszi.
E kitétel miatti kifogását a melléklet más pontjaira is kihatóan sérelmesnek érzi az indítványozó.
Az érintett 1. számú melléklet B. II. 6. pontja a következőket tartalmazza:
"Az egyéni vállalkozó 1992. december 31-e után beszerzett, előállított - saját tulajdonban lévő - kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló gép, berendezés, felszerelés és jármű (kivéve a személygépjárművet) beszerzési, előállítási költségét, a 3. ponttól eltérően, egy összegben is elszámolhatja. A tárgyi eszköz nyilvántartási kötelezettséget - a 2. számú melléklet B/2. c) pontjában foglaltaktól függetlenül - teljesíteni kell. Az egy összegbeni elszámolás nem alkalmazható arra a tárgyi eszközre, amelynek hasznosítása lízingbeadás útján történik."
Ebből következik, hogy a költségelszámolásnál választhat az adózó, hogy a 3. pontban meghatározott értékcsökkenési leírással összefüggő módon vagy az itt szabályozottak szerint egy összegben számol el. A 3. pont hatályos szövege új, 1995. január 1-jétől az 1994. évi LXXXII. törvény 1. számú melléklet 3. pontjaként került beiktatásra.
Az 5. pont szabályozza a nem kizárólagosan üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszköz értékcsökkenési leírását, amelyre az 1-3. pont alatti elszámolás helyett az egyéni vállalkozó és a törvény 12. § (5)-(7) bekezdése szerinti jövedelemszámítást alkalmazó mezőgazdasági kistermelők részére megengedi, hogy az amortizációt átalányban számolják el, a vegyes hasznosítású tárgyi eszközök nyilvántartásának vezetése mellett, és az ott felsorolt %-os mérték szerint.
Az Alkotmánybíróság szerint a szabályozásnak az a csoportképző ismérve, amelynek megfelelően különül el az adózása annak a tárgyi eszköznek, amelyet kizárólag üzleti célra használnak attól, amelyet ettől eltérő célra alkalmaznak, önmagában nem jelent hátrányos megkülönböztetést. Az eszköz felhasználásáról az adózó szabadon dönt. Azt pedig, hogy a kedvezőbb adózási lehetőséget a jogalkotó - az esetleges visszaélések megakadályozása céljából - csak a kizárólag üzleti célú felhasználáshoz biztosítja, a jogalkotó kompetenciája.
Az Alkotmánybíróság e rendelkezést nem találta az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével ellentétesnek, ezért az indítványt e vonatkozásban elutasította.
Az Alkotmánybíróság az Szja tv. 1994. évi módosításával érintett 1. számú melléklet B. II. 3. pontját, és az új rendelkezésnek a tárgyalt 6. pontot is érintő összefüggéseit erre vonatkozó indítvány hiányában nem vizsgálta.
4. Az Szja tv. 32. § (4) bekezdésére, a 34. § (1) bekezdés h) és i) pontjára, az Szja tv. 1. számú mellékletének B. II. 3. pontjára, a IV. 15. és 21. pontjára vonatkozó indítványok ügyében az Alkotmánybíróság a folyamatban lévő eljárást megszüntette.
E § -okat ugyanis az időközben megjelent 1994. évi LXXXII. törvény hatályon kívül helyezte. A kifogásolt 1. számú melléklet B. II. 3. pontját, valamint a B. IV. 21. pontját a jogalkotó módosította. Az újonnan bevezetett rendelkezések ellen indítvány nem érkezett.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sólyom László s. k.,
Dr. Zlinszky János alkotmánybíró akadályoztatása miatt
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró