A Kúria Bfv.986/2012/5. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Járásbíróság B.4292/2010/21., Miskolci Törvényszék Bf.2529/2011/6., *Kúria Bfv.986/2012/5.* (BH 2013.3.53)

***********

KÚRIA

Bfv.I.986/2012/5. szám

A Kúria Budapesten, a 2012. év december hó 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Városi Bíróság 7.B.4292/2010/21. számú ítéletét és a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 7.Bf.2529/2011/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

A terheltet a Miskolci Városi Bíróság a 2011. október 26-án kelt 7.B.4292/2010/21. számú ítéletében nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1), (2) bek. II. fordulat c) pont, (5) bek. b) pont], 15 rendbeli csalás bűntette [Btk. 318. § (1), (2) bek. II. fordulat c) pont, (4) bek. b) pont], és 2 rendbeli csalás vétsége[ Btk. 318. § (1), (2) bek. II. fordulat c) pont] miatt, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül két évi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte, emellett vele szemben 225.800 forint vagyonelkobzást rendelt el.

A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2012. május 2-án kihirdetett 7.Bf.2529/2011/6. számú ítéletében a terhelt bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében [Btk. 276. §] is megállapította, és a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát három évre súlyosította.

A jogerős ítéletek ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapítottan.

Az indítvány szerint a terhelt több cselekményének minősítése törvénysértő, mivel az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták a csalás törvényi tényállásában szereplő kár büntető anyagi jogi fogalmát és hibásan állapították meg a sértettek számát akkor, amikor nem a polgári jogi jogosultak (a sértettek) száma szerint elkülönítve, hanem családonként, összesítve állapították meg a kár mértékét, ebből fakadóan pedig tévesen minősítették a cselekményeket. Így a legsúlyosabb cselekmény helyesen nem a Btk. 318. § (5) bekezdése szerint minősül, hanem helyesen 3 rendbeli, a Btk. 318. § (4) bekezdése szerint minősülő csalás bűntetteként.

Kifejtette azt is, hogy a Btk. 138/A. § a) pontjának 2012. április 15. napjával történt módosítása folytán a terhelt négy csalási cselekménye az elbíráláskor már nem bűncselekménynek, hanem tulajdon elleni szabálysértésnek minősült, ezért a másodfokú bíróság a Btk. 2. §-ának megsértésével hagyta helyben az e cselekményeket bűncselekményként elbíráló első fokú határozatot.

Arra hivatkozva, hogy a törvényes minősítésnek megfelelően a Btk. 97. § (1) bekezdésének második mondatára figyelemmel a terheltre irányadó büntetési tétel felső határa nem hét év hat hónap, hanem négy év hat hónap, erre tekintettel a kiszabott büntetés törvénysértő. Mindezek alátámasztására a BH 2004/264., és 2005/337. számon közzétett eseti döntésekben foglaltakra utalt.

Ezért indítványozta, hogy a Kúria a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát egy évre enyhítse.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

Megítélése szerint a terhelt terhére megállapított legsúlyosabb bűncselekmény minősítése törvényes; a kiszabott büntetés a törvényi kereteken belüli, az irányadó büntetési tételkeret felét sem éri el, így törvénysértőnek nem tekinthető. Emellett álláspontja szerint az okozott kárra figyelemmel - a bírói gyakorlatnak megfelelően - a jogerős ítéletben kiszabott büntetés mértékének az enyhítése egyébként sem lenne indokolt.

Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (BF.2184/2012.).