31974L0060[1]

A Tanács 74/60/EGK irányelve (1973. december 17.) a gépjárművek belső berendezéseire (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részeire, a kezelőszervek elrendezésére, a tetőre vagy tolótetőre, az ülések háttámlájára és hátsó ülésfelületére) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

A TANÁCS 74/60/EGK IRÁNYELVE

(1973. december 17.)

a gépjárművek belső berendezéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel azok a műszaki előírások, amelyeknek az egyes országok jogszabályai szerint a gépjárműveknek meg kell felelniük, többek között az utastér védelmét szolgáló belső berendezésekre is vonatkoznak;

mivel ezek az előírások tagállamonként eltérőek; mivel ezért szükséges, hogy az összes tagállam a meglévő szabályozása kiegészítéseként vagy azt felváltva ugyanazokat a követelményeket vezesse be, hogy lehetővé tegye különösen a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156 EGK ( 3 ) irányelvben meghatározott EGK-típusjóváhagyási eljárás további alkalmazását;

mivel a belső visszapillantó tükörre vonatkozó közös előírásokat az 1971. március 1-jei tanácsi irányelv ( 4 ) tartalmazza, előírásokat kell megállapítani az utastér részeire, a kezelőszervek elrendezésére, a tetőre, a háttámlára és az ülések hátsó részeire is; mivel a továbbiakban ezeket a belső berendezésre, mindenek előtt a biztonsági övek rögzítésére, az ülések rögzítésére, a fejtámlákra, a vezetőnek baleset esetén a kormányberendezéssel szembeni védelmére és a vezérlő berendezések elrendezésére vonatkozó előírások követik;

mivel a harmonizált előírásoknak csökkenteniük kell az utasok sérülésének veszélyét és a sérülések súlyosságát, és ezáltal a Közösség teljes területén biztosítani a közúti közlekedésbiztonságot;

mivel a műszaki előírások tekintetében helyénvaló azokat az előírásokat átvenni, amelyeket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága fogadott el 21. rendeletében (Egységes rendelkezések a járművek belső berendezése tekintetében történő jóváhagyásáról). Ez a rendelkezés a gépjárműalkatrészek és tartozékok minőségének jóváhagyására vonatkozó egységes feltételek elfogadásáról és a minőségi jóváhagyás kölcsönös elismeréséről szóló, 1958. március 20-i egyezmény mellékletét képezi,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában "jármű" a 70/156/EGK irányelv 2. cikkében meghatározott bármely jármű.

2. cikk

A tagállamok nem tagadhatják meg egy járműtípus EGK-típusjóváhagyásának vagy nemzeti típusjóváhagyásának megadását a járművek belső berendezéseivel kapcsolatos okokra hivatkozva, ha ezek eleget tesznek a mellékletekben megállapított követelményeknek.

3. cikk

A tagállamok nem tagadhatják vagy tilthatják meg egy jármű nyilvántartásba vételét, értékesítését, forgalomba helyezését vagy használatát a jármű belső berendezéseivel kapcsolatos okokra hivatkozva, ha ezek eleget tesznek a mellékletekben megállapított követelményeknek.

6. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított tizennyolc hónapon belül megfeleljenek és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a legfontosabb előírásait, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK, EGY JÁRMŰTÍPUS EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁNAK MEGADÁSA, TÍPUSVÁLTOZTATÁSOK ÉS A JÓVÁHAGYÁS MÓDOSÍTÁSAI, VALAMINT A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG

1. HATÁLY

Ez az irányelv a 70/156/EGK irányelv II. mellékletének A szakaszában meghatározott M1 kategóriájú járművekre vonatkozik.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen irányelv alkalmazásában:

2.1.

"belső berendezések" az alábbiak:

2.1.1. az utastér belső részei, a belső visszapillantó tükrök kivételével;

2.1.2. a vezérlőberendezések elrendezése;

2.1.3. a tető vagy mozgatható tető;

2.1.4. a háttámla és az ülések hátsó része;

2.1.5. a segéderővel működtetett ablakemelők, mozgatható tető és belső térelválasztó rendszerek;

2.2.

az utastér belső berendezései tekintetében a "járműtípus" kifejezés olyan gépjárműveket jelöl, amelyek a következő lényeges szempontokban nem különböznek egymástól:

2.2.1. az utasteret alkotó felépítmény részeinek alakja és anyaga;

2.2.2. a kezelőszervek elrendezése;

2.2.3. tető vagy mozgatható tető;

2.2.4. háttámla és az ülések hátsó része;

2.2.5. segéderővel működtetett ablakemelők, mozgatható tető és térelválasztó rendszerek;

2.3.

a fej II. melléklet szerinti ütközési tartományának "vonatkozási tartománya", kivéve:

2.3.1. az a tartomány, amelyet a kormányberendezést kívülről határoló, egy 127 mm széles körgyűrű felülettel kibővített körnek az előre irányban húzódó vízszintes vetülete határol; ezt a tartományt lefelé egy, a kormányberendezés alsó szélét érintő vízszintes sík határolja, ha ez utóbbi egyenesen előre irányban van állítva;

2.3.2. a műszerfal felületének az a része, amely a 2.3.1. pontban meghatározott tartomány és a jármű legközelebbi belső oldalfala között fekszik; a felület e részét alulról egy, a kormányberendezés alsó szélét érintő vízszintes sík határolja;

2.3.3. a szélvédő első oszlopai;

2.4.

"a műszerfal vonatkoztatási magassága" az a vonal, amelyet a függőleges érintő műszerfallal érintkező pontjai határoznak meg;

2.5.

"tető" a jármű felső része, amely a szélvédő felső szélétől a hátsó ablak felső széléig terjed, oldalát pedig az oldalfalak felső kerete határolja;

2.6.

"övvonal" a jármű oldalsó ablakai átlátszó alsó kontúrjai által képzett vonal;

2.7.

a "nyitható tetejű jármű" az a jármű, amelynél bizonyos üzemállapotokban az övvonal felett az első tetőtámaszokon és/vagy a bukóvasakon és/vagy a biztonsági övek rögzítőin kívül semmiféle merev rész nincs;

2.8.

a "tolótetős jármű" az a jármű, amelynél csak a tető vagy annak egy része hajtható vissza, vehető le vagy csúsztatható vissza, és a jármű fennmaradó szerkezeti részei az övvonal felett maradnak;

2.9.

"felhajtható ülés" alkalmi használatra szánt segédülés, amely rendes esetben fel van hajtva;

2.10.

a "segéderővel működtetett ablakemelő" kifejezés a jármű energiaszolgáltató rendszere segítségével zárható ablakokat jelenti;

2.11.

a "segéderővel mozgatható tetőrendszer" kifejezés az olyan - a jármű energiaszolgáltató rendszere segítségével - zárható tetőszerkezetet jelenti, amely egyenes vonalú csúszó- vagy szögmozgással záródik, de a visszahajtható (kabriolé) tetőrendszert nem foglalja magába;

2.12.

a "segéderővel működtetett belső térelválasztó rendszer" a jármű energiaellátó rendszerével irányítható, a személygépkocsi utasterét legalább két részre osztó rendszert jelenti;

2.13.

a "nyílás" kifejezés - az utastérből vagy térelválasztó rendszer esetén az utastér hátsó részéből tekintve - a segéderővel működetett ablak vagy belső térelválasztó vagy mozgatható tető felső szegélye, illetve (a záródás irányától függően) elülső szegélye és a jármű karosszériája közötti legnagyobb, akadálytalanul átjárható rést jelöli.

A nyílás nagyságának méréséhez egy hengeres ellenőrző rudat helyeznek (erőltetés nélkül) az utastér belsejéből, vagy adott esetben az utastér hátsó részéből a nyílásba, általában az ablak, a tolótető vagy a térelválasztó elem síkjára merőlegesen, az 1. ábrán jelzett módon.

3. EGY JÁRMŰTÍPUS EK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELME

3.1.

Az EK-típusjóváhagyási kérelmet egy jármű belső berendezéseinek tekintetében - a 70/156/EGK irányelv 3. cikke (4) bekezdésének értelmében - a gyártó nyújtja be.

3.2.

Az adatközlő lap mintája az 1. függelékben látható.

3.3.

A típusjóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat részére a következőket kell benyújtani:

3.3.1. a gyártó választása szerint vagy egy olyan járművet, amely megfelel a jóváhagyandó járműnek, vagy a jármű egy részét vagy részeit, amelyek az e mellékletben megjelölt ellenőrzések és vizsgálatok szempontjából lényegesnek számítanak;

3.3.2. a fent nevezett műszaki szolgálat igénye szerint a felhasznált anyagokból készült részeket vagy az anyag mintáját.

(4.)

5. 5.1. Az utastér elején, a műszerfal vonatkoztatási magassága felett és az első ülés H-pontjai előtt található részek, az oldalajtók kivételével 5.1.1. A 2.3. pontban meghatározott vonatkoztatási tartományban nem lehetnek veszélyt hordozó egyenetlenségek vagy olyan éles peremek, amelyek előidézhetik az utasok sérülését vagy fokozhatják a sérülések súlyosságát. Az alábbi pontokban említett részek akkor tekinthetők megfelelőnek, ha teljesítik az 5.1.2-5.1.6. pontban foglalt előírásokat. 5.1.2. A járműnek a vonatkoztatási tartományban elhelyezkedő részeit - kivéve azokat a részeket, amelyeknek az üvegfelületektől mért távolsága kisebb, mint 10 cm és nem tartoznak a műszerfalhoz - a III. melléklet szerint energiaelnyelésre alkalmas módon kell kialakítani. Emellett nem kell figyelembe venni a vonatkoztatási tartományban lévő azon részeket, amelyek megfelelnek az alábbi két feltételnek: - ha a III. melléklet szerinti vizsgálatnál az inga azokat a részeket is érinti, amelyek a vonatkoztatási tartományon kívül fekszenek, és - ha a vizsgálandó részek kevesebb, mint 10 cm távolságra vannak a vonatkoztatási tartományon kívül érintett részektől. Ezt a távolságot a vonatkoztatási tartomány felszínén kell mérni, a merevítést szolgáló fémrészeknek nem lehetnek előreugró éleik. 5.1.3. A műszerfal alsó szélét, hacsak az nem felel meg az 5.1.2. pont szerinti előírásoknak, le kell kerekíteni; a lekerekítési sugár nem lehet kisebb 19 mm-nél. 5.1.4. Azoknak a kemény anyagból készült kapcsolóknak, húzógomboknak stb., amelyek az V. melléklet szerint mérve 3,2 mm és 9,5 mm közötti távolságra nyúlnak ki a műszerfal síkjából, a legtávolabb kiálló résztől 2,5 mm-re lévő keresztmetszetben mérve legalább 2 cm2 felülettel és lekerekített szélekkel kell rendelkezniük, amelyek lekerekítés sugara nem lehet kisebb, mint 2,5 mm. 5.1.5. Ha ezek a részek több, mint 9,5 mm-re nyúlnak túl a műszerfal felületén, akkor azokat úgy kell kialakítani, hogy azoknak egy sík felületű és legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval gyakorolt hosszanti, vízszintesen előrefelé irányuló 37,8 daN nagyságú erő hatására vagy úgy kell visszahúzódniuk a műszerfal felszínébe, hogy 9,5 mm-nél kisebb távolságra álljanak ki, vagy le kell válniuk; utóbbi esetben 9,5 mm-nél nagyobb, veszélyes kiálló rész nem maradhat vissza; a legtávolabbi kiálló ponttól legfeljebb 6,5 mm távolságban lévő keresztmetszetnek legalább 6,5 mm2 felületűnek kell lennie. 5.1.6. A puha, 50 shore A-nál kisebb keménységű, de kemény támaszon elhelyezett anyagból készült kiálló részeknél az 5.1.4. és 5.1.5. pontok előírásai csak a kemény támaszokra vonatkoznak. 5.2. Az utastér elején a műszerfal vonatkoztatási magassága felett és az első ülés H-pontjai előtt található részek, az oldalajtók és pedálok kivételével 5.3. Az utastérnek azon keresztsík előtt elhelyezkedő belső berendezései, amelyek a hátsó ülésre helyezett próbabábu törzsének vonatkoztatási vonalán haladnak keresztül 5.3.1. Hatály Az alábbi 5.3.2. pont előírásai a fogantyúkra, karokra és a működtető berendezések gombjaira valamint az 5.1. és 5.2. pontban nem említett egyéb kiálló részekre vonatkoznak (lásd az 5.3.2.2. pontot is). 5.3.2. Követelmények Ha az 5.3.1. pontban említett részek olyan elrendezésűek, hogy a jármű utasai azoknak neki tudnak ütközni, akkor azoknak meg kell felelniük az 5.3.2.1.-5.3.4. pontok követelményeinek. Olyan részeknek, amelyeknek az utasok nekiütközhetnek, azon részek tekintendők, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbbel megérinthetőek, és amelyek az első ülések legalsó H-pontja (lásd IV. melléklet) felett, azelőtt a keresztsík előtt helyezkednek el, amelyben a hátulsó ülésre felhelyezett próbabábu törzsének a vonatkoztatási vonala húzódik, valamint kívül vannak a 2.3.1. és 2.3.2. pontban meghatározott tartományokon. 5.3.2.1. Felületüknek legalább 3,2 mm-es lekerekítési sugarú élekben kell végződniük. 5.3.2.2. A kezelő berendezések karjait és gombjait úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy vízszintes, hosszanti előre irányuló, 37,8 daN erő hatására a kiálló rész a legkedvezőtlenebb helyzetben legfeljebb 25 mm-re legyen a falfelülettől, vagy ha az említett részek leválnak vagy elhajolnak; egyik esetben sem szabad veszélyes kiálló résznek visszamaradnia. Az ablakemelő karok legfeljebb 35 mm-re állhatnak ki a felületből 5.3.2.3. A kioldási helyzetben lévő kézifékkarnak és a valamelyik előremeneti fokozatnak megfelelő állásban lévő sebességváltókarnak - a 2.3.1. és 2.3.2. pontban meghatározott helyek és az első ülések H pontján keresztülmenő vízszintes sík alatti terület kivételével - olyan felülettel kell rendelkeznie, amely a vízszintes hosszirányhoz képest normál helyzetben és a legtávolabbi kiálló résztől 6,5 mm-re mérve legalább 6,5 cm2 nagyságú; a lekerekítés sugara nem lehet 3,2 mm-nél kisebb. 5.4. Tető 5.4.1. Hatály 5.4.1.1. Az 5.4.2. pont előírásai a tető belső oldalára vonatkoznak. 5.4.1.2. Ezek az előírások nem vonatkoznak azonban a tető azoknak a részeire, amelyeket egy 165 mm átmérőjű gömb nem érinthet. 5.4.2. Követelmények 5.4.2.1. A tető belső oldalán az utasok feletti vagy előtti részen nem lehet hátrafelé vagy lefelé irányuló veszélyes egyenetlenség vagy éles szél. Különösen a kiálló részek szélessége nem lehet kisebb, mint a kiugrás függőleges mérete, és az éleknek nem lehet 5 mm-nél kisebb lekerekítési sugaruk. Különösen a merevítők és a bordák - a tetőkeretnek az ablaktáblák és ajtók feletti megerősítései kivételével - nem nyúlhatnak ki 19 mm-nél nagyobb mértékben. 5.4.2.2. Ha a merevítők vagy bordák nem tesznek eleget az 5.4.2.1. pont követelményeinek, akkor azoknak a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelőnek kell lenniük. 5.4.2.3. A nyitható tető megfeszítésére szolgáló huzalok és a napellenző keretek legfeljebb 5 mm átmérőjűek lehetnek, vagy azoknak a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelőnek kell lenniük. A napellenzőkeretek nem szilárd rögzítő részeinek meg kell felelniük az 5.3.4.1. pont követelményeinek. 5.5. Tolótetős járművek 5.5.1. Követelmények 5.5.2. Segéderővel mozgatható tetőrendszerek 5.6. Kabrioletek 5.6.1. A nyitható vagy tolótetős járművek esetében az 5.4. pont követelményeinek csak a bukóvasak felső részei alsó oldalának, valamint a szélvédőüveg keretek felső részének kell megfelelniük, azok valamennyi rendes használati helyzetében. A nem merev tetők megtámasztására szolgáló összehajtható rudazatnak, az összekötő tagokat is beleértve, az utasok előtt vagy fölött nem lehetnek hátrafelé vagy lefelé irányuló veszélyes egyenetlenségei vagy éles szélei. 5.7. A járműhöz rögzített ülések hátsó része 5.7.1. Követelmények 5.8. Segéderővel működtetett ablakemelő, mozgatható tető- és térelválasztó rendszerek 5.9. Más, nem meghatározott felszerelések

5.2.1.

Az 5.2. pontban említett alkatrészeknek - a pedálok és rögzítéseik, valamint azon részek kivételével, amelyekkel a VI. melléklet szerint meghatározott és az ott ismertetett eljárással összhangban használt próbatest nem érintkezik - meg kell felelniük az 5.1.4-5.1.6. pont előírásainak.

5.2.2.

A kézifék kezelőkarját, amennyiben az a műszerfalon vagy az alatt található, úgy kell elhelyezni, hogy kiengedett állapotában, frontális ütközés estén a jármű utasait az ne érinthesse. Ha ez az előírás nem teljesül, a kézifékkar felületének meg kell felelnie az 5.3.2.3. pont előírásainak.

5.2.3.

A tartópolcokat és hasonló tárgyakat úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy szilárd részeik ne rendelkezzenek kiálló élekkel; továbbá az alábbi feltételek közül legalább egynek meg kell felelniük:

5.2.3.1. A jármű belseje felé irányuló résznek legalább 25 mm magasságú felülettel kell rendelkeznie, amelynek széleit legalább 3,2 mm-es sugárral kerekítették le; ennek a felületnek ezen felül a III. mellékletben meghatározott energiaelnyelésre alkalmas anyagból készült bevonattal kell rendelkeznie, valamint azt az ott meghatározottakkal összhangban kell megvizsgálni, ütközési iránynak a vízszintes hosszanti irányt kell választani.

5.2.3.2. A tartópolcoknak és hasonló tárgyaknak egy függőleges tengelyű és 110 mm átmérőjű hengerrel vízszintesen hosszirányban kifejtett, előrefelé irányuló 37,8 daN nagyságú erő hatására le kell válniuk, el kell törniük vagy lényeges alakváltozást vagy helyzetváltozást kell szenvedniük anélkül, hogy a tartópolc szélén veszélyes élek keletkeznének. Ennek az erőnek minden esetben a tartópolc vagy hasonló tárgy legellenállóbb részére kell irányulnia.

5.2.4.

Ha a fent említett berendezések egy része 50 shore A-nál kisebb keménységű anyagból készült és azokat kemény támaszon helyezték el, akkor a fenti előírások - a III. melléklet szerinti energiaelnyelésre vonatkozó előírás kivételével - csak a kemény támaszra vonatkoznak.

5.3.3.

Az 5.3.2.3. pont előírásai nem vonatkoznak a padlóhoz erősített kézifékkarra; az ilyen karoknak, ha ezek oldott helyzetben valamilyen részükkel túlnyúlnak az első ülés legalsó H-pontján keresztülmenő vízszintes síkon (lásd IV. melléklet), legalább 6,5 cm2 keresztmetszeti területtel kell rendelkezniük egy olyan vízszintes síkban mérve, amely a leginkább kiálló résztől (függőleges irányban mérve) legfeljebb 6,5 mm-re van. A lekerekítési sugarak nem lehetnek 3,2 mm-nél kisebbek.

5.3.4.

Ezek az előírások nem vonatkoznak a jármű egyéb, az előző bekezdésekben nem említett olyan berendezéseire, mint az ülések csúszó sínjei, az ülések vagy a háttámla állító berendezései, a biztonsági övek visszahúzói stb., ha azok az egyes ülések H pontján átmenő vízszintes sík alatt vannak, még ha az utasok valószínűleg érinthetik is a kérdéses részeknek.

5.3.4.1. A tetőhöz erősített, de nem a tetőkonstrukcióhoz tartozó elemeknek, mint a kapaszkodó fogantyúk, tetőlámpák, napellenzők stb., legalább 3,2 mm-es lekerekítési sugárral kell rendelkezniük, ezen kívül a kiálló részek szélessége nem lehet kisebb, mint a kiugrás függőleges mérete, vagy ellenkező esetben a kiálló részeknek a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelőnek kell lenniük.

5.3.5.

Ha az említett berendezések olyan részt tartalmaznak, amelyek 50 shore A-nál kisebb keménységű szerkezeti anyagból készülnek és egy merev támasztékon vannak elhelyezve, akkor a fent említett előírások csak a merev támasztékra érvényesek.

5.5.1.1.

Az alábbi valamint az 5.4 pont követelményei a tolótetős járművekre zárt tető mellett vonatkoznak.

5.5.1.2.

A nyitásra és működtetésre szolgáló szerveknek ezen felül:

olyan kialakításúaknak kell lenniük, hogy a véletlen működtetés lehetősége a lehető legnagyobb mértékben ki legyen zárva;

5.5.1.2.2. felületüknek lekerekített élekben kell végződniük, amelyek sugara 5 mm-nél nem kisebb;

5.5.1.2.3. úgy kell elhelyezni, hogy azokat nyugalmi helyzetben egy 165 mm átmérőjű gömb ne érinthesse. Ha ez a követelmény nem teljesíthető, a nyitásra és működtetésre szolgáló szerveknek nyugalmi állapotban vagy teljesen besüllyesztettnek vagy olyan kialakításúnak kell lenniük, hogy a III. melléklet szerinti, a fejalak pályához húzott érintő által meghatározott ütközési irányba ható 37,8 daN nagyságú erő hatására a kiálló rész az V. melléklet értelmében már ne legyen több 25 mm-nél arra a felületre vonatkoztatva, amelyen ezeket a szerveket elhelyezték, vagy pedig e kezelőszerveknek le kell válniuk; ez utóbbi esetben nem maradhatnak vissza veszélyes kiálló részek.

5.5.2.1.

Ezen túlmenően, a segéderővel mozgatható tetőrendszereknek és kezelő-berendezéseiknek meg kell felelniük az alábbi 5.8. pont követelményeinek.

5.7.1.1.

Az ülés hátsó részének felülete nem tartalmazhat az utasok sérülésének veszélyét előidéző vagy annak súlyosságát fokozó veszélyes egyenetlenségeket vagy éles peremeket.

5.7.1.2.

Az 5.7.1.2.1., 5.7.1.2.2. és 5.7.1.2.3. pont előírásainak fenntartásával az első ülés háttámlájának azt a részét, amely a fej II. melléklet szerinti ütközési tartományán belül helyezkedik el, a III. melléklet szerinti energiaelnyelésre alkalmas módon kell kialakítani. A fej ütközési tartományának meghatározáshoz az első ülésnek - amennyiben az állítható - a leghátsó helyzetben kell lennie, és eközben az ülés állítható háttámláját - amennyiben a gyártó ettől eltérő módon nem rendelkezik - úgy kell beállítani, hogy annak dőlésszöge lehetőleg 25º közelében legyen.

5.7.1.2.1. A különálló első üléseknél a hátsó utasok fejére vonatkozó ütközési tartomány a háttámla hátsó felső részéig, az ülések középvonalától mindkét irányban 10-10 cm-rel nyúlik túl.

5.7.1.2.1.a/ ( 5 ) A fejtámlákkal ellátott üléseknél a vizsgálatokat a legmélyebb helyzetben állított fejtámlákkal és egy, a fejtámla függőleges középvonalán elhelyezkedő ponton kell elvégezni.

5.7.1.2.1.b/ (5) Azoknál az üléseknél, amelyeket egyszerre több felépítménytípushoz terveztek, a fej ütközési tartományát annál a járműtípusnál kell meghatározni, amelynél az ülés leghátsó helyzete az összes típus közül a legkedvezőtlenebb; a fej ily módon meghatározott ütközési tartományát a többi típusra is megfelelőnek kell tekinteni.

5.7.1.2.2. Az első sorülés tekintetében a fej ütközési tartománya azok közé a függőleges hosszanti síkok közé esik, amelyek a kívülre eső ülések középvonalától 10 cm-re - kifelé - helyezkednek el. A sorülés külső üléseinek tengelyeit a gyártónak kell megadnia.

5.7.1.2.3. A fej 5.7.1.2.1. pontban és az 5.7.1.2.2. pontban előírt határokon kívül fekvő ütközési tartományában az ülőkeret részeinek párnázottnak kell lenniük annak elkerülésére, hogy a fej közvetlenül érintkezhessen a keretnek azon részeivel, amelyeknek ebben a tartományban legalább 5 mm-es lekerekítési sugárral kell rendelkezniük. Ezek a részek abban az esetben megengedettek, ha a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelők.

5.7.2.

Ezek az előírások nem vonatkoznak a leghátulsó ülésekre, az oldalsó, hátrafelé néző vagy az egymás mögé rendezett, ellenkező irányba néző ülésekre, valamint a felhajtható ülésekre. Ha az ülések, a fejtámlák és azok támaszainak ütközési tartománya olyan részeket foglal magában, amelyek 50 Shore A-nál kisebb keménységű szerkezeti anyaggal vannak bevonva, akkor - III. melléklet energiaelnyelésre vonatkozó követelményei kivételével - az előbbi előírások csak a merev részekre vonatkoznak.

5.8.1.

Az alábbi követelmények a segéderővel működtetett ablakemelő/mozgatható tető-/térelválasztó rendszerekre vonatkoznak annak érdekében, hogy a használatuk során előforduló, véletlenül vagy a nem szakszerű használatból adódóan bekövetkező sérülések lehetősége a minimumra csökkenjen.

5.8.2. Az üzemeltetés általános követelményei

Az 5.8.3. pontban foglaltak kivételével, a segéderővel működtetett ablakemelő/mozgatható tető-/térelválasztó rendszerek csak a következő feltételek közül egy vagy több teljesülése esetén zárhatók:

5.8.2.1. ha az indítókulcs - bármely állásában - az indítózárban található;

5.8.2.2. emberi erővel, a jármű energiaellátó rendszerének segítsége nélkül;

5.8.2.3. egy, a jármű külső részén elhelyezkedő zárrendszer folyamatos működése mellett;

5.8.2.4. az idő alatt, ami aközött telik el, hogy az indítókulcsot a "be" állásból a "ki" állásba fordítják és/vagy az indítókulcsot kihúzták az indítózárból és az elülső ajtók egyike sincs még annyira kitárva, hogy a bent ülők kiszállhassanak;

5.8.2.5. ha a segéderővel működtetett ablakemelő vagy mozgatható tető vagy térelválasztó 4 mm-t meg nem haladó nyílás esetén kezd záródni;

5.8.2.6. ha az ajtó zárásakor a felső ajtókeret nélküli segéderővel záródó ablak automatikusan bezáródik. Ebben az esetben az ablak záródás előtti nyílásának a 2.13. pontban rögzített legnagyobb értéke nem haladhatja meg 12 mm-t.

5.8.2.7. folyamatos, távirányító-működtetésű záráshoz az alábbi feltételek egyikének teljesülnie kell:

5.8.2.7.1. a segéderővel működtetett ablakot/mozgatható tetőt/térelválasztót távirányítóval a járműtől maximum 11 méterre lehet bezárni;

5.8.2.7.2. a segéderővel működtetett ablakot/mozgatható tetőt/térelválasztót távirányítóval akkor nem lehet bezárni:

- ha a távirányítót és a járművet átláthatatlan felület választja el egymástól

- és

- ha a távirányító és a jármű közötti távolság meghaladja a 6 métert.

5.8.2.8. Egyetlen érintéssel csupán a vezető oldalán található, segéderővel működtetett ablakemelő és mozgatható tető hozható működésbe, de csupán abban az esetben, ha az indítókulcs üzemi helyzetben van.

5.8.3.

5.8.3.1. Az 5.8.2. pont követelményeit nem kell alkalmazni, ha az ablakemelő/mozgatható tető/térelválasztó rendszert automatikus irányváltó készülékkel látták el.

5.8.3.1.1.

Az irányváltó készüléknek az ablakemelő/mozgatható tető/térelválasztó elem mozgási irányát a 100 N feszítő erő elérése előtt, az ablak-/térelválasztó rendszer felső éle, illetve tolótető esetén az elülső él, bukó tetőrész esetén a hátsó él közötti 200 mm-től 4 mm-ig terjedő tartományon belül meg kell fordítania.

5.8.3.1.2.

Automatikus irányváltást követően az ablak vagy a mozgatható tető, illetve a térelválasztó az alábbi pozíciók egyikét veszi fel:

5.8.3.1.2.1. egy olyan pozíció, amely lehetővé teszi egy 200 mm átmérőjű félmerev, hengeres rúd átvezetését a nyíláson keresztül, ugyanazo(ko)n az érintkezési ponto(ko)n, amelye(ke)t az 5.8.3.1.1. pont szerint az irányváltási magatartás meghatározására használnak;

5.8.3.1.2.2. egy olyan pozíció, amely legalább a zárómozgás megkezdése előtti pozíciónak felel meg;

5.8.3.1.2.3. egy olyan pozíció, amely az irányváltás megkezdésekor fennálló helyzetnél legalább 50 mm-rel nagyobb nyílást eredményez;

5.8.3.1.2.4. a tető billenő mozgása esetén a legnagyobb nyitási szögnek megfelelő nyílás.

5.8.3.1.3.

Az irányváltó eszközzel felszerelt, segéderővel működtetett ablakemelő-/mozgatható tető-/térelválasztó rendszerek működésének ellenőrzésére mérőműszert/ellenőrző rudat kell a jármű belsejéből, illetve térelválasztó esetén az utastér hátsó részéből a nyíláson keresztülvezetni oly módon, hogy a rúd hengeres felülete érintse a jármű karosszériájának bármely olyan részét, ami az ablak/mozgatható tető/térelválasztó határvonalát képezi. A mérőműszer deformációjának mértéke nem haladhatja meg a 10 N/mm-t. Az ellenőrző rúd (az ablakhoz/mozgatható tetőhöz/térelválasztóhoz képest normál esetben merőleges irányú) helyzetét a 3. függelék 1. ábrája mutatja.

5.8.4.

5.8.4.1.

A segéderővel működtetett ablakemelő/mozgatható tető/térelválasztó kapcsolóját úgy kell elhelyezni és működtetni, hogy a véletlen bezárás kockázata a legkisebbre csökkenjen. Az 5.8.2.6., 5.8.2.8., vagy az 5.8.3. pontban említett esetek kivételével a záráshoz a kapcsolót folyamatosan működtetni kell.

5.8.4.2.

A vezető a hátsó ablakok, a mozgatható tető és a térelválasztó utasok által is működtethető összes kapcsolóját egy speciális, az első ülések R-pontján áthaladó függőleges keresztirányú sík előtt elhelyezett kapcsolóval iktathassa ki. Abban az esetben azonban ez nem követelmény, ha a hátsó ablakot, a tetőt vagy a térelválasztót automatikus irányváltó készülékkel szerelték fel. Amennyiben e speciális kapcsolót mégis beépítették, az nem gátolhatja meg az automatikus irányváltó szerkezet működését.

A vezető által működtetett hatástalanító kapcsolót úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legkisebb legyen a véletlenszerű működtetés esélye. A kapcsolót a 4. függelékben található jelzéssel kell ellátni.

5.8.5. Védőberendezések

Túlterhelés vagy az energiaellátás megszakadása esetén az ablakot/tetőt/térelválasztót vezérlő kapcsoló működtetésével az energiaforrás károsodását megelőzni hivatott valamennyi védelmi berendezésnek képesnek kell lennie az eredeti működési állapot automatikus helyreállítására.

5.8.6.

5.8.6.1.

A jármű használati utasításának egyértelmű útmutatásokat kell tartalmaznia az ablakemelővel/tetővel/térelválasztóval kapcsolatban, beleértve a következőket:

5.8.6.1.1. a lehetséges következmények magyarázatát (beszorulás);

5.8.6.1.2. a vezető által működtetett kapcsoló használatát;

5.8.6.1.3. a "FIGYELEM" feliratot, amely figyelmeztet a segéderővel működtetett ablak/mozgatható tető/térelválasztó rendszerek szakszerűtlen használata, illetve működtetése esetén - különösen a gyermekek tekintetében - fennálló veszélyekre. Az információknak jelezniük kell a gépkocsivezető kötelezettségeit, az utasoknak adandó utasításokat, valamint azt a javaslatot, hogy a járművet csak az indítókulcs kihúzása után hagyják el.

5.8.6.1.4. a "FIGYELEM" feliratot, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a távirányítással működtethető rendszerek bezárásakor különös gonddal kell eljárni (ld. 5.8.2.7. pontban), hogy azokat például kizárólag akkor szabad működtetni, ha a kezelő akadálytalanul rálát a gépjárműre és meggyőződött arról, hogy segéderővel működtetett ablakemelő/mozgatható tető/térelválasztó nyílásaiba senki nem szorulhat be.

5.9.1.

Az 5. pont előírásai az 5.1-5.7. pontban foglaltak értelmében - a felerősítés helyétől függően - azokra a fentiekben nem említett berendezési tárgyakra is vonatkoznak, amelyeket a járműben ülők érinthetnek. Ha e berendezési tárgyak ilyen részei olyan anyagból készültek, amelynek keménysége nem éri el az 50 shore A értéket, és amelyek kemény anyagú támaszokon vannak elhelyezve, az említett előírások csak a kemény anyagú támaszokra vonatkoznak.

6.

6.1.

A vonatkozó követelmények teljesülése esetén az EK-típusjóváhagyást a 70/156/EGK irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján meg kell adni.

6.2.

Az EK-típusbizonyítvány mintája a 2. függelékben található.

6.3.

Minden jóváhagyott járműtípushoz - a 70/156/EGK irányelv VII. mellékletével összhangban - egy típusjóváhagyási számot rendelnek. Egy tagállam nem rendelhet azonos számot különböző járműtípusokhoz.

7.

7.1.

Az ezen irányelvvel összhangban jóváhagyott típus változtatásai esetére a 70/156/EGK irányelv 5. cikkét kell alkalmazni.

8.

8.1.

A gyártásmegfelelőséget biztosító intézkedéseket a 70/156/EGK irányelv 10. cikkében meghatározott rendelkezésekkel összhangban kell alkalmazni.

(9.)

1. függelék

2. függelék

3. függelék

4. függelék

II. MELLÉKLET

A FEJ ÜTKÖZÉSI TARTOMÁNYÁNAK MEGHATÁROZÁSA

1.

A fej felütközési tartománya magában foglalja a jármű belsejében lévő valamennyi olyan üvegezetlen felületet, amely állandó érintkezésbe tud lépni egy, a vizsgálati berendezés részét képező, 165 mm átmérőjű, gömb alakú fejjel, amely egy olyan vizsgálati berendezés részét képezi, amelynél a csípő csuklópontja és a fej tetőpontja közötti távolság 736 mm és 840 mm között fokozatmentesen állítható.

2. A nevezett tartományt az alábbi eljárással, vagy azzal azonos értékű grafikai ábrázolással kell meghatározni:

2.1. A vizsgálati berendezés csuklópontját valamennyi, a gyártó által megadott üléshelyzetre vonatkoztatva az alábbiak szerint kell elhelyezni:

2.1.1.

hosszirányban állítható üléseknél

2.1.1.1. a H-pontban (lásd IV. melléklet) és

2.1.1.2. egy olyan pontban, amely vízszintes irányban 127 mm-re a H-pont előtt van vagy 19 mm-es vagy pedig olyan magasságban, amely magasságváltozást a H-pont 127 mm-re előre történő eltolása okoz;

2.1.2.

hosszirányban nem állítható üléseknél az adott ülés H-pontjában.

2.2.

A csuklóponttól a fej tetőpontjáig terjedő minden olyan távolságra, amelyet a vizsgáló berendezés és a jármű belső méretei együtt lehetővé tesznek, az összes H-pont előtt fekvő érintési pontot meg kell határozni.

Ha a vizsgáló berendezés feje a csuklós rögzítési pont és a fejtetőpont közötti lehető legkisebb távolsági méretre van beállítva, a hátsó H-pontból kiindulva az első ülésen túlnyúlik, akkor ehhez a speciális vizsgálathoz nem adódik érintkezési pont.

2.3.

A lehetséges érintkezési pontokat egy függőlegesen álló vizsgáló berendezésből kiindulva kell meghatározni úgy, hogy azt a jármű H-pontján átmenő hosszsík két oldalán az ezzel 0-tól 90°-os szöget bezáró függőleges síkokban lévő összes ívben előre és lefelé kell billenteni.

3.

"Érintkezési pontok" azok a pontok, melyekben a vizsgálati berendezés feje a jármű belsejének egy részét érinti. A lefelé irányuló mozgás legszélső helyzete az, amelyben a fej a H-pont fölött 25,4 mm-re lévő vízszintes síkot érinti.

III. MELLÉKLET

AZ ENERGIAELNYELÉSRE ALKALMAS ANYAGOK VIZSGÁLATI MÓDSZERE

1. VIZSGÁLATI ELRENDEZÉS, VIZSGÁLÓKÉSZÜLÉK, VIZSGÁLATI MÓDSZER

1.1. A vizsgálati elrendezés

1.1.1. Az energiaelnyelésre alkalmas anyagot azon a hordozó szerkezeti részen elhelyezve kell vizsgálni, amelyre a járműben is fel van szerelve. A vizsgálatot lehetőség szerint közvetlenül a felépítményen kell elvégezni. Ezt a szerkezeti részt vagy felépítményt úgy kell a vizsgált helyén rögzíteni, hogy az ütközés következtében az ne mozdulhasson el.

1.1.2. A gyártó megbízására azonban a szerkezeti részt olyan készüléken is el lehet helyezni, mely a jármű belső szerkezetét szimulálja, feltéve hogy a szerkezeti részből és készülékből összeállított vizsgálati csoport azonos geometriai elrendezésű azzal a szerkezeti csoporttal, amely ebből a részből és az ezt hordozó szerkezeti részből van összeállítva, és alaktartóssága nem kisebb, energiaelnyelő kapacitása pedig nem nagyobb, mint a tényleges szerkezeti csoporté.

1.2. Vizsgáló készülék

1.2.1. A készülék egy golyós csapágyazású ingából áll, amelynek a becsapódási középpontjára redukált tömege ( 6 ) 6,8 kg. Az inga szabad vége egy 165 mm átmérőjű merev fejformából áll, amelynek középpontja egybeesik az inga becsapódási középpontjával.

1.2.2. Az inga fején két gyorsulás- és egy sebességérzékelőt kell elhelyezni, amelyek meg tudják mérni az ütközés irányába eső értékeket.

1.3. Regisztráló műszerek

A regisztráló műszerekkel az alábbi pontosságú mérések végezhetők:

1.3.1. Gyorsulás:

- pontosság: = a tényleges érték ± 5 %-a

- frekvenciatartomány: = 1000 Hz-ig,

- keresztérzékenység: = kisebb, mint a legalacsonyabb skálaérték 5 %-a,

1.3.2. Sebesség

- pontosság: = a tényleges érték ± 2,5 %-a,

- érzékenység: = 0,5 km/h

(1.3.3.)

1.3.4. Az idő mérése:

- a műszereknek a teljes folyamatot egy ezredmásodperc leolvasási pontossággal kell regisztrálniuk,

- a fejforma és a vizsgálandó rész közötti első érintkezést a vizsgálat kiértékelése céljából az ütközési folyamat felvételén meg kell jelölni.

1.4. A vizsgálati módszer

1.4.1. Az ütközési irányt a vizsgálandó felületen lévő minden ütközési pontra vonatkozólag a II. mellékletben leírt vizsgáló berendezés fejének pályájához húzott érintő segítségével kell meghatározni.

Az I. melléklet 5.3.4.1. és 5.4.2.2. pontjában megjelölt részek vizsgálataihoz a vizsgálati berendezés karját a berendezés csuklópontja és a fej legfelső pontja között legfeljebb 1 000 mm távolságig meg kell hosszabbítani addig, amíg a vizsgálandó elemmel az érintkezés létre nem jön. Azonban az 5.4.2.2. pontban említett azon merevítésekre vagy bordákra, amelyek ebben az esetben nem lennének megérinthetőek, továbbra is az I. melléklet 5.4.2.1. pontjának a követelményei vonatkoznak azok kivételével, amelyek a kiálló rész magasságára vonatkoznak.

1.4.2. Ha a becsapódás iránya és a becsapódási pontban a felszínre bocsátott merőleges közötti szög kisebb, mint 5°, a vizsgálatot úgy kell elvégezni, hogy az inga becsapódási középpontjának pályához húzott érintő egybeessen az 1.4.1. pontban meghatározott iránnyal. Az inga fejének 24,1 km/h sebességgel kell a vizsgálandó résznek ütköznie; ezt a sebességet az inga saját lendületével vagy kiegészítő hajtás alkalmazásával kell elérni.

1.4.3. Ha a becsapódás iránya és a becsapódási pontban a felszínre bocsátott merőleges közötti szög nagyobb, mint 5º, a vizsgálatot oly módon is, el lehet végezni, hogy az inga becsapódási középpontjának pályájához húzott érintő egybeessen a becsapódási pontra húzott merőlegessel. A vizsgálati sebességet ezután az 1.4.2. pontban előírt normál sebességkomponens értékére kell csökkenteni.

2. EREDMÉNYEK

A fent ismertetett módszerrel elvégzett vizsgálatoknál a vizsgálati berendezés fejének lassulása a több, mint 3 milliszekundumos, megszakítás nélküli időtartam alatt nem lépheti túl a 80 g értéket. A megállapítandó lassulásérték a két lassulásmérőről leolvasott érték átlaga.

3. AZONOS ÉRTÉKŰ MÓDSZEREK

3.1 Azonos értékű vizsgálati módszerek azzal a feltétellel megengedettek, hogy azok során elérhetők a 2. bekezdésben ismertetett eredmények.

3.2. Az 1. bekezdésben leírt vizsgálati módszertől eltérő módszer egyenértékűségét annak kell igazolnia, aki a módszert alkalmazza.

IV. MELLÉKLET

ELJÁRÁS A H-PONT ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG MEGHATÁROZÁSÁRA ÉS AZ R-PONT H-PONTHOZ VISZONYÍTOTT HELYZETÉNEK, VALAMINT A TERVEZÉSI ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG KÖZÖTTI VISZONY VIZSGÁLATÁRA

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. H-pont

A "H-pont" az a pont, amely egy ülő személy helyzetét jellemzi a jármű utasterében, és egy függőleges hosszanti síkban helyezkedik el, amelyen a 3. pontban leírt próbabábuval szimulált emberi test combjai és a törzse közötti elméleti forgástengely áthalad.

1.2. Az ülőhely R-pontja vagy vonatkoztatási pontja

Az "R-pont" vagy a "jármű vonatkoztatási pontja" a gyártó által megadott vonatkoztatási pont;

1.2.1. amely a jármű szerkezetére vonatkoztatott koordinátákkal rendelkezik;

1.2.2. amely minden egyes ülés tekintetében a jármű gyártója által megadott legalsó és leghátsó normális utazási vagy használati helyzetben megfelel a törzs és a combok közötti forgáspont (H-pont) elméleti helyzetének.

1.3. Háttámlaszög

A "háttámlaszög" a háttámla dőlése a függőlegeshez képest.

1.4. Tényleges háttámlaszög

A "tényleges háttámlaszög" az a szög, amelyet a H-ponton átmenő függőleges alkot a 3. pontban leírt próbabábuval szimulált emberi test törzsvonatkoztatási vonalával.

1.5. Tervezési háttámlaszög

A "tervezési háttámlaszög" az a járműgyártó által előirányzott szög, amely

1.5.1. megállapítja a háttámlaszöget minden egyes ülés a jármű gyártója által megadott legalsó és leghátsó normális utazási vagy használati helyzetére;

1.5.2. az R-pontban a függőleges és a törzs-vonatkoztatási vonal alkotta szög és

1.5.3. elméletileg a tényleges háttámlaszögnek felel meg.

2. A H-PONTOK ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖGEK MEGHATÁROZÁSA

2.1.

A járműgyártó által előirányzott mindegyik ülőhelyre meg kell határozni egy H-pontot és egy tényleges háttámlaszöget. Ha az ugyanabban a sorban lévő ülőhelyek hasonlónak tekinthetők (sorülés, megegyező ülések stb.), akkor mindegyik ülősorra csak egy H-pontot és egy tényleges háttámlaszöget kell meghatározni, amelynél a 3. pontban leírt próbabábut egy olyan helyre kell helyezni, amely a sorra nézve tipikusnak tekinthető. Ez a hely:

2.1.1. az első sorban a vezetőülés;

2.1.2. a hátsó sor(ok)ra nézve egy szélső ülőhely.

2.2.

A H-pont és a tényleges háttámlaszög meghatározásához az említett ülést a gyártó által megadott legalsó és leghátsó utazási vagy használati helyzetbe kell hozni. Olyan háttámlát, amelynek a dőlése állítható, a járműgyártó megadása szerint rögzíteni kell; ha ez a megadás hiányzik, akkor a háttámlát olyan tényleges háttámlaszögben kell rögzíteni, amely a lehető legközelebb van a 25°-hoz.

3. A PRÓBABÁBU LEÍRÁSA

3.1.

Háromdimenziós próbabábut kell használni, amelynek a tömege és alakja egy közepes nagyságú felnőtt férfiénak felel meg. A próbabábut az e melléklet függelékében található 1. és 2. ábra szemlélteti.

3.2.

A próbabábu a következőkből áll:

3.2.1. két alkotórész, amelyek egyike a test hátát, a másik annak ülőfelületeit képviseli; a két rész egy, a törzs és a combok közötti forgástengelyt képező tengellyel csuklósan össze van kapcsolva egymással. E tengely és az ülőhely hosszanti középsíkjának metszéspontja adja a H-pontot;

3.2.2. két alkotórészből, amelyek a lábszárakat szimulálják, és amelyek azzal a résszel, amely az ülőfelületet képezi, csuklósan össze vannak kötve;

3.2.3. két alkotórészből, amelyek a lábfejeket szimulálják, és amelyek a lábszárakkal a bokákat szimuláló csuklókkal vannak összekapcsolva;

3.2.4. ezen kívül azt a részt, amely az ülőfelületet képviseli, a keresztlejtés beállítására egy vízszintezővel kell ellátni.

3.3.

A terhelő tömegeket a mindenkori súlypontot képező helyen úgy kell elhelyezni, hogy a próbabábu össztömege 75 kg ± 1 % legyen. A tömegekre vonatkozó részletes adatok az e melléklet függelékének 2. ábrájához tartozó táblázatban találhatók.

3.4.

A próbabábu törzs-vonatkoztatási vonala egy olyan egyenesnek tekinthető, amely a comb/törzs-csuklón és az elméleti nyak/mellkas-csuklón halad keresztül (lásd. e melléklet függelékének 1. ábráját).

4. A PRÓBABÁBU ELHELYEZÉSE

A háromdimenziós próbabábut a következő módon kell elhelyezni:

4.1.

A járművet vízszintes helyzetbe kell hozni; az üléseket a 2.2. pont szerint kell beállítani.

4.2.

A vizsgálandó ülést egy darab ruhaanyaggal úgy kell letakarni, hogy az megkönnyítse a próbabábu helyes elhelyezését.

4.3.

A próbabábut úgy kell felhelyezni az érintett ülésre, hogy a csuklós tengely merőleges legyen a jármű hosszanti középsíkjára.

4.4.

A próbabábu lábfejeit a következőképpen kell elhelyezni:

4.4.1. az első ülések esetén a lábfejeket úgy kell elhelyezni, hogy a próbabábu-ülőfelület keresztlejtésének beállítására szolgáló vízszintező vízszintesen álljon.

4.4.2. a hátulsó ülések esetén a lábfejeknek, amennyire lehetséges, érinteniük kell az első üléseket. Ha azután a lábfejek a padló különböző magasságú részein állnak, akkor az a lábfej, amelyik először érinti az előző ülést, vonatkoztatási pontként szolgál, és a másik lábfejet úgy kell elrendezni, hogy a próbabábu-ülőfelület keresztlejtésének beállítására szolgáló vízszintező vízszintesen álljon.

4.4.3. A H-pont egy középső ülőhelyre vonatkozó meghatározásakor a lábakat az alagúttól jobbra és balra kell elhelyezni.

4.5.

A terhelő tömegeknek a lábszárakra történő felerősítése után az ülőhely keresztlejtésének beállítására szolgáló vízszintezőt vízszintes helyzetbe kell hozni, azután a combok terhelő tömegeit kell felhelyezni a próbabábu ülőfelületét képviselő részre.

4.6.

A próbabábut a térdcsuklók tengelyének a segítségével el kell távolítani a háttámlától; a hátat előre kell hajtani. Ezt követően a próbabábut az ülésen ismét a kiinduló helyzetébe kell hozni azáltal, hogy az ülőfelületét addig kell hátratolni, ameddig az ellenállásba nem ütközik; azután a próbabábu hátát ismét a háttámlához kell billenteni.

4.7.

Egy 10 daN ± 1 daN nagyságú erőt kell kétszer vízszintes irányban a próbabábura kifejteni. Az erő iránya és támadáspontja a függelék 2. ábráján fekete nyíllal van ábrázolva.

4.8.

Az ülőfelületet terhelő tömegeknek a jobb és a bal oldalon történő felhelyezése után a törzs terhelő tömegeit kell felerősíteni. A próbabábu keresztlejtésével kapcsolatos vízszintezőnek vízszintesnek kell maradnia.

4.9.

A háttámlával való minden súrlódás elkerülése érdekében, a próbabábu keresztlejtésével kapcsolatos vízszintező vízszintesen tartása mellett, a hátat addig kell előrehajtani, amíg a törzs terhelő tömegei a H-pont fölött nem lesznek.

4.10.

Az elhelyezés befejezéséhez a próbabábu hátát óvatosan hátrafelé kell mozdítani. A próbabábu keresztlejtésével kapcsolatos vízszintezőnek vízszintesen kell állnia. Ha ez nem így történik, akkor a fent leírt eljárást meg kell ismételni.

5. EREDMÉNYEK

5.1. A próbabábu 4. pont szerinti elhelyezése esetén az érintett járműülés H-pontját és tényleges háttámlaszögét a próbabábu H-pontja és törzsvonatkoztatási vonalának dőlésszöge képezi.

5.2. A járműgyártó által rendelkezésre bocsátott adatokkal történő összehasonlítás érdekében meg kell határozni a H-pont koordinátáit három egymásra merőleges sík vonatkozásában, valamint a tényleges háttámlaszöget.

6. AZ R- ÉS A H-PONT RELATÍV HELYZETÉNEK ÉS A TERVEZÉSI ÉS TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG KÖZÖTTI VISZONY VIZSGÁLATA

6.1.

Az 5.2. pont szerinti, a H-pontra és a tényleges háttámlaszögre vonatkozó mérési eredményeket össze kell hasonlítani az R-pont koordinátáival és a járműgyártó által megadott tervezési háttámlaszöggel.

6.2.

Az R-pont és a H-pont relatív helyzete és a tervezési és tényleges háttámlaszög közötti viszony az érintett ülőhelyre nézve akkor számít megfelelőnek, ha a koordinátáival megadott H-pont egy olyan hosszirányú téglalapban fekszik, amelynek vízszintes oldalai 30 mm, függőleges oldalai 20 mm hosszúak, és amelynek átlói az R-pontban metszik egymást, és amennyiben a tényleges háttámlaszög 3°-nál nem tér el jobban a tervezési háttámlaszögtől.

6.2.1. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a vizsgálatához az R-pontot és a tervezési háttámlaszöget kell figyelembe venni; szükség esetén a próbabábut úgy kell beállítani, hogy a H-pont egybeessen az R-ponttal, valamint a tényleges háttámlaszög egybeessen a tervezési háttámlaszöggel.

6.3.

Ha a H-pont vagy a tényleges háttámlaszög nem felel meg a 6.2. szerinti előírásoknak, akkor két további H-pont- vagy tényleges háttámlaszög-meghatározást (összesen három meghatározást) kell végezni. Ha a három, ilyen módon kapott eredményből kettő megfelel az előírásoknak, akkor a vizsgálat eredménye megfelelő.

6.4.

Ha a három vizsgálati eredményből legalább kettő nem felel meg a 6.2. pont szerinti előírásoknak, akkor a vizsgálat eredménye elégtelennek tekintendő.

6.5.

A 6.4. pontban leírt esetben, vagy ha a vizsgálatot azért nem lehet végrehajtani, mert a járműgyártó által szolgáltatandó adatok az R-pont helyzetéről vagy a tervezésileg megállapított háttámlaszögről hiányoznak, akkor a három meghatározás eredményeinek középértéke minden esetben felhasználható, ahol az irányelv az R-pontot vagy a tervezési háttámlaszöget említi.

6.6.

Sorozatgyártású jármű esetében Az R-pont és a H-pont relatív helyzetének és a tervezési és tényleges háttámlaszög közötti viszonynak a vizsgálatához a 6.2. pontban említett téglalapot egy 50 mm oldalhosszúságú négyzettel kell helyettesíteni, továbbá a tényleges háttámlaszög a tervezési háttámlaszögtől nem térhet el többel, mint ± 5°.

Függelék

V. MELLÉKLET

A KIÁLLÓ RÉSZEK MÉRÉSÉNEK MÓDSZERE

1.

Annak meghatározására, hogy egy elem milyen mértékben áll ki ahhoz a részhez képest, amelyen az el van helyezve, egy 165 mm átmérőjű gömböt kell végiggördíteni a szóban forgó résszel állandó érintkezésben a szóban forgó résszel létrejövő első érintkezési pontból kiindulva. A kiálló rész értéke a gömbközéppont felületre merőleges távolságának a lehető legnagyobb "y"-változása.

Ha a falak, alkatrészek stb. kisebb, mint 50 Shore A keménységű szerkezeti anyaggal vannak bevonva, akkor a kiálló részek meghatározására szolgáló, fent leírt eljárást az említett anyagok eltávolítása után kell végrehajtani.

2. A vonatkoztatási tartományon belül található kapcsolók, húzógombok, stb. kinyúlását az alábbiakban ismertetett készülékkel és módszerrel kell mérni: 2.1. Készülék 2.2. Vizsgálati módszer

2.1.1.

A kiálló rész mérésére szolgáló készülék egy 165 mm átmérőjű félgömb alakú fejből áll, amelyben egy 50 mm átmérőjű csúszó vezetőcsap található.

2.1.2.

A csap vízszintes előlapjának és a fej szélének egymáshoz viszonyított helyzetei egy skálán jelennek meg, ahol a készüléknek a vizsgálati tárgyról történő levétele után egy mozgó mutató jelzi a mindenkor mért legnagyobb értéket. A legkisebb mérési tartományának legalább 30 mm-nek, a skálának pedig fél milliméteres osztásúnak kell lennie; hogy a kérdéses kiálló rész méreteit is jelezni tudja.

2.1.3.

2.1.3.1.

A készüléket egy sík felületre kell helyezni úgy, hogy a készülék tengelye arra merőleges legyen. A skálát akkor kell nullára állítani, amikor a csap vízszintes előlapja megérinti a felületet.

2.1.3.2.

A csap vízszintes előlapja és a rányomódó felület között 10 mm-es távolságot kell hagyni; ellenőrizni kell, hogy a mutató ezt az értéket mutatja-e.

2.1.4.

Az 1. ábra a kiálló rész mérésére szolgáló készüléket mutatja.

2.2.1.

A csapot annyira kell visszahúzni, hogy a fejformában üres tér keletkezzen; a mutatót a csappal érintkezésbe kell hozni.

2.2.2.

A készüléket legfeljebb 2 daN erővel úgy kell a mérendő kiálló részre ráhelyezni, hogy a fej a körülötte lévő anyag lehető legnagyobb felületével érintkezzen.

2.2.3.

A csapot addig kell előrefelé mozgatni, míg hozzá nem ér a mérendő kiálló részhez. A kiugrás értékét a skáláról kell leolvasni.

2.2.4.

A készülék fejét úgy kell beállítani, hogy a legnagyobb kiugrást érjük el. Ezt az értéket rögzíteni kell.

2.2.5.

Ha két vagy több kezelőszerv olyan közel van egymáshoz, hogy azokhoz a csap vagy a fej egyszerre hozzáér, az alábbiak szerint kell eljárni:

2.2.5.1. Az olyan több részből álló kezelőszerveket, amelyek a fej üregébe egyidejűleg bevezethetők, egyetlen kiálló részként kell kezelni.

2.2.5.2. Ha egy normál vizsgálatot más kezelőszervnek a vizsgálófejjel való érintkezése akadályoz, a vizsgálatot azok eltávolítása után kell elvégezni. Ezt követően újra vissza kell őket helyezni, és egymás után megvizsgálni úgy, hogy szükség esetén a vizsgált megkönnyítése érdekében más kezelőszerveket is el kell távolítani.

Függelék

VI. MELLÉKLET

VIZSGÁLÓ KÉSZÜLÉK ÉS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS AZ I. MELLÉKLET 5.2.1. PONTJÁNAK ALKALMAZÁSÁHOZ

Azokat a szerkezeti részeket (kapcsolók, húzógombok stb.), amelyeket az alábbi módszerrel és az alábbiakban ismertetett vizsgálótesttel meg lehet érinteni, úgy kell tekinteni, hogy azoknak az utasok térde nekiütközhet:

1. Vizsgálókészülék

A vizsgálókészülék vázlata:

2. Vizsgálati módszer

A vizsgálótest minden, a műszerfal vonatkoztatási magassága alatti helyzetbe helyezhető úgy, hogy

- az XX' sík párhuzamos maradjon a jármű hosszanti középsíkjával,

- az X tengely a vízszinteshez képest fel és le 30°-kal forgatható.

3.

A vizsgálat elvégzése előtt minden, az 50 shore A keménységet el nem érő anyagot el kell távolítani.

FÜGGELÉK AZ I., II., III., IV. ÉS VI. MELLÉKLETHEZ

MEGJEGYZÉSEK AZ I. FÜGGELÉKHEZ

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EGK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM ÉS ELŐÍRÁSOK

A 2.2. ponthoz:

A vonatkoztatási tartományba a belső visszapillantó tükör nem tartozik bele. Az energiaelnyelő képesség vizsgálatát a belső visszapillantó tükör nélkül kell elvégezni. Az ingának nem szabad a tükörtartóra felcsapódnia.

A 2.3. és 2.3.1. ponthoz:

Az e pontok szerint meghatározott, a kormánykerék mögötti kizárt tartomány magában foglalja az első üléseken lévő valamennyi utas tekintetében a fej ütközési tartományát is.

Az állítható kormánykerekek esetében a kizárt tartomány arra a tartományra korlátozódik, amely az egyes lehetséges vezetői helyzetekhez tartozó kizárt tartományok közös területe.

Ha a kormánykerekek között választási lehetőség áll fenn, akkor a kizárt tartományt a legkisebb átmérőjű, legkedvezőtlenebb kormánykerék használata mellett kell meghatározni.

A 2.4. ponthoz:

A műszerfal vonatkoztatási magassága az utastér egész szélességére kiterjed, és azt egy függőleges egyenes és a műszerfal azon leghátsó érintési pontjai adják meg, amelyek az egyenesnek a jármű egész szélességében történő eltolásakor keletkeznek. Ha egyidejűleg kettő vagy több érintkezési pont adódik, akkor a műszerfal vonatkoztatási magasságának meghatározásához az alsó érintési pontot kell figyelembe venni. Konzolok esetén, ha a műszerfal vonatkoztatási magassága nem határozható meg egy függőleges egyenes érintési pontjaival, akkor ezt a vonatkoztatási magasságot ott kell meghatározni, ahol egy, 25,4 mm-rel az első ülés H-pontja felett elhelyezkedő vízszintes vonal a konzolt metszi.

A 2.5. ponthoz:

A jármű oldalain a tető az ajtónyílás felső szélénél kezdődik. Normális esetben a tető oldalsó határát a kocsiszekrény nyitott ajtónál megmaradó alsó széle (oldalnézet) képezi. Ablakok esetén a tető oldalsó határa az átlátszó rész folyamatos körvonala (az oldalsó ablaktáblák behatolási helye). A tetőtámaszok tartományában a tető oldalsó határa az átlátszó körvonalakat összekötő vonalon fut. A 2.5. pont meghatározása vonatkozik a 2.7. és 2.8. pontban meghatározott járművek valamennyi zárt tetőnyílására is.

A méréseknél a lefelé kiálló széleket figyelmen kívül kell hagyni. Ezek a jármű oldalfal részének számítanak.

A 2.7. ponthoz

Egy le nem vehető hátsó ablak a kocsiszekrény merev részének számít.

Az 5.1.1. ponthoz

Éles él egy kemény szerkezeti anyagból kialakított él, 2,5 mm-nél kisebb lekerekítési sugárral, a faltól mért 3,2 mm-nél kisebb kiugrások kivételével. Erre az esetre a legkisebb sugárra vonatkozó előírás nem vonatkozik, feltéve hogy a kiugrás magassága nem nagyobb, mint szélességének a fele és a szélei le vannak tompítva.

A rácsok akkor tekinthetők megfelelőnek, ha azok eleget tesznek az alábbi táblázatban megadott minimum-követelményeknek:

Az 5.1.2. ponthoz:

A vizsgálat során az kerül megállapításra, hogy az ütközési tartományban lévő, erősítésre szolgáló részek el tudnak-e olyan módon mozdulni, vagy előre tudnak-e úgy ugrani, hogy ezáltal megnövelik az utasok sérülésének a veszélyét vagy súlyosságát.

Az 5.1.3. ponthoz:

A két módszer (vonatkoztatási magasság és a műszerfal alsó széle) eltérhet. Az 5.1. pont azonban tartalmazza az 5.1.3. pontot (...a műszerfal vonatkoztatási magassága felett...) és ezért csak akkor kerül alkalmazásra, ha a két módszer összekapcsolódik. Ha azok nincsenek kapcsolatban, azaz a műszerfal alsó széle a műszertábla vonatkoztatási magassága alatt van, akkor az 5.3.2.1. pont az 5.8. pontra való utalással kerül alkalmazásra.

Az 5.1.4. ponthoz:

Ha egy karnak vagy egy gombnak a szélességi mérete 50 mm vagy ennél több, és azok olyan tartományban vannak elhelyezve, amelyben a legnagyobb kiugrást a kar vagy a gomb 50 mm-nél kisebb szélessége esetén az V. melléklet 2. pontjában meghatározott, fejformájú mérőeszköz alkalmazásával kellene mérni, akkor a legnagyobb kiugrást az V. melléklet 1. pontja szerint kell meghatározni, azaz egy 165 mm átmérőjű gömb segítségével és a maximális magasságváltozás megállapításával az y-tengelyen.

A keresztmetszet területét egy olyan síkban kell mérni, amely párhuzamosan fekszik azzal a felülettel, amelyre a rész fel van szerelve.

Az 5.1.5. ponthoz:

Az 5.1.4. és az 5.1.5. pont előírásai kölcsönösen kiegészítik egymást; az 5.1.5. pont első mondatát (egy 37,8 daN erő hatására történő hátratolódás vagy leválás) követően a hátratolódás esetén, egy 3,2 mm és 9,5 mm közötti kiugrásra vonatkozóan az 5.1.4. pont előírásai kerülnek alkalmazásra, a leválás esetén ellenben az 5.1.5. két utolsó mondata (a keresztmetszeti területének mérése az erőt kifejtése előtt történik). Ha azonban egy gyakorlati esetben az 5.1.4. pontot kell alkalmazni (egy 3,2 mm és 9,5 mm közötti hátratolódás), akkor a gyártó felülvizsgáltathatja az 5.1.4. szerinti követelményeket, mielőtt az 5.1.5. pont szerinti 37,8 daN erőt kifejtik.

Az 5.1.6. ponthoz:

mivel lágy szerkezeti anyagok jelenléte esetén az előírások csak a kemény támaszokra terjednek ki, ebben az esetben csak a kemény támaszok kiugrását kell mérni.

A Shore-keménységet a vizsgálandó objektum mintarészein kell mérni. Ha a szerkezeti anyag adottságai miatt nem lehetséges a Shore-A-eljárás szerinti keménységmérés, akkor a keménységet az előbbivel összevethető mérésekkel kell megállapítani.

Az 5.2.1. ponthoz:

A pedálok, azok karjai és azok legközelebbi csapágyai kivételt képeznek, de az ezeket körülvevő fémtartók nem.

Az 5.2.2. ponthoz:

Annak kritériuma, hogy a kézifék karja megérinthető-e,

- a II. mellékletben meghatározott fejforma alkalmazása akkor, ha a kar a műszertábla vonatkoztatási magassága felett van elhelyezve (vizsgálat az 5.1. pont szerint és az ütközési tartományon belül),

- a VI. mellékletben meghatározott térd alkalmazása akkor, ha a kar a műszertábla vonatkoztatási magassága alatt van elhelyezve (ebben az esetben a működtető kart az 5.3.2.3. pont szerint kell vizsgálni).

Az 5.2.3. ponthoz:

Az 5.2.3. pont szerinti műszaki követelmények a konzolok azon tartóira és elemeire is vonatkoznak, amelyek a műszertábla vonatkoztatási magassága alatt, az első ülések között találhatóak feltéve, hogy azok a H-pont előtt találhatók. Ha létezik egy zárt üreges tér, akkor az kesztyűtartó rekesznek számít, és arra ezek az előírások nem vonatkoznak.

Az 5.2.3.1. ponthoz:

Az előírt méretek arra a felületre vonatkoznak, amely egy 50 Shore A-nál kisebb keménységű szerkezeti anyag hozzátétele előtt fennáll (lásd 5.2.4. pont). Az energiaelnyelő képesség vizsgálatát a III. melléklet értelmében kell elvégezni.

Az 5.2.3.2. ponthoz:

Ha egy tartó leválik vagy eltörik, annak következtében nem szabad veszélyes pontoknak keletkezniük; ez nemcsak a tartó szegélyeire vonatkozik, hanem más, az alkalmazott erő hatására a jármű belsejében az utasok felé irányuló szélekre is.

A tartó legellenállóbb részének egy rögzítő elemhez legközelebb található szakaszt kell tekinteni. A "lényegesen alakváltozás" kifejezés jelentése az, hogy a tartó a kifejtett erő hatására, a vizsgálati hengerrel való érintkezési ponttól mérve, szabad szemmel felismerhető elhajlást vagy alakváltozást mutat. A rugalmas deformáció megengedett.

A vizsgálati hengernek legalább 50 mm hosszúnak kell lennie.

Az 5.3. ponthoz:

A "más részek" olyan elemeket tartalmaz, mint az ablakzárak, a biztonsági övek felső rögzítői és más, a lábtérben és az oldalsó ajtókon található részek, amennyiben ezeket a részeket a korábbi előírások még nem említették, vagy ezek nincsenek kifejezetten kizárva az irányelvből.

Az 5.3.2. ponthoz:

Az első fal és a műszerfal között a műszertábla alsó széle fölött található tér nem tartozik az 5.3 pont szerinti előírások hatálya alá.

Az 5.3.2.1. ponthoz:

A 3,2 mm-es sugár minden, az 5.3. pontban foglalt érinthető elemre vonatkozik, az összes lehetséges használati helyzet figyelembevételével.

Ez alól csak a zárt helyzetben lévő kesztyűtartó rekesz tekintendő kivételnek. A biztonsági öveket rendesen csak felcsatolt helyzetben kell figyelembe venni, de az öv összes olyan részének, amelynek megszabott állandó nyugalmi helyzete van, ebben a helyzetben ugyancsak meg kell felelnie a legalább 3,2 mm-es sugárra vonatkozó követelménynek.

Az 5.3.2.2. ponthoz:

A vonatkoztatási felületet az V. melléklet 2. pontjában leírt eszköz segítségével, 2 daN erő kifejtésével kell meghatározni. Ha ez nem lehetséges, akkor az V. melléklet 1. pontjában leírt eljárást kell alkalmazni 2 daN erővel.

A veszélyes kiugrások megítélése a vizsgálatért felelős hatóságok mérlegelési körébe tartozik.

Akkor is a 37,8 daN erőt kell alkalmazni, ha az eredeti kiugrás adott esetben kisebb, mint 35 mm, illetve 25 mm. A kiugrást az erő kifejtésekor kell mérni.

A 37,8 daN nagyságú, vízszintes hosszirányban kifejtendő erőt rendes esetben egy legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval kell létrehozni. Ha azonban ez nem lehetséges, akkor más, ezzel egyenértékű eljárás is alkalmazható; például az akadályok eltávolításával.

Az 5.3.2.3. ponthoz:

Egy sebességváltó kar esetében a leginkább kiálló rész a fogantyúnak vagy a gombnak az a része, amelyet egy vízszintesen hosszirányban eltolt függőleges keresztsík először érint. Ha a sebességváltó kar valamelyik része magasabban van a H-pontnál, akkor a kar teljesen a H-pont fölött lévőnek számít.

Az 5.3.4. ponthoz:

Ha a legalacsonyabb első ülés és a legalacsonyabb hátsó ülés H-pontján keresztülmenő vízszintes síkok nem esnek egybe, akkor egy, a jármű hossztengelyére merőleges és az első ülés H-pontján keresztülmenő függőleges síkot kell meghatározni. A kizárt tartományt külön kell megállapítani az első és a hátsó utastérre, a vonatkozó H-pontokból kiindulva és egészen a fent meghatározott függőleges síkig.

Az 5.3.4.1. ponthoz:

Az állítható napellenzőket valamennyi lehetséges használati helyzetben figyelembe kell venni. A napellenzők keretei nem számítanak merev erősítéseknek (lásd 5.3.5. pont).

Az 5.4. ponthoz:

A tető kiugrások és olyan részek vonatkozásában történő vizsgálatához, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbformával megérinthetőek, a nyitható tetőt el kell távolítani. Az előírt lekerekítési sugarak tekintetében való felülvizsgálatnál figyelembe kell venni a burkoló anyagok méreteit és tulajdonságait. A tető vizsgálati tartománya a leghátsó ülésre felhelyezett próbabábu törzsének vonatkoztatási vonala által határolt keresztsíktól előre és felfelé terjed ki.

Az 5.4.2.1. ponthoz (az éles élek vonatkozásában lásd az 5.1.1. pontot):

A lefelé irányuló kiugrást az V. melléklet 1. pontjával összhangban a tetőre merőlegesen kell mérni.

A kiugró rész szélességét a kiugrás vonalára derékszögben kell mérni. Különösen a tető merevítői vagy bordái nem emelkedhetnek ki 19 mm-nél nagyobb mértékben a tető belső felületéből.

Az 5.5. ponthoz:

A tolótetők összes bordájának meg kell felelnie az 5.4. szerinti előírásoknak, ha azokat egy 165 mm átmérőjű gömbformával meg lehet érinteni.

Az 5.5.1.2., 5.5.1.2.1., 5.5.1.2.2. ponthoz:

A nyitó- és kezelő berendezésnek, amikor zárt tető mellett nyugalmi helyzetben van, valamennyi előírt feltételnek eleget tennie.

Az 5.5.1.2.3.-hoz:

A 37,8 daN nagyságú erőt még akkor is alkalmazni kell, ha az eredeti kiugrás csak 25 mm vagy ennél kevesebb. A kiugrást az erő kifejtésekor kell mérni.

A 37,8 daN nagyságú, a III. mellékletben a fejalak pályához húzott érintő által meghatározott, ütközési irányba ható erőt rendesen egy legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval kell létrehozni, ha azonban ez nem lehetséges, akkor más, ezzel egyenértékű eljárás is alkalmazható; például az akadályok eltávolításával.

"Nyugalmi helyzet" a kezelő berendezés reteszelt helyzete.

Az 5.6. ponthoz:

A nyitható tetejű járművek tetőrudazata nem számít borulás ellen védő keretnek.

Az 5.6.1. ponthoz:

A szélvédő üveg keretének felső része a szélvédő üveg körvonala fölött kezdődik.

Az 5.7.1.1. ponthoz:

Az "éles él" meghatározása tekintetében lásd az 5.1.1. pontot.

Az 5.7.1.2. ponthoz:

Az első ülés háttámlájának esetében a fej ütközési tartománya meghatározásakor minden egyes, a háttámla megtámasztásához szükséges alkatrészt e háttámla egy elemeként kell tekinteni.

Az 5.7.1.2.3. ponthoz:

Az üléskeret részeinek párnázata nem tartalmazhat olyan veszélyes egyenetlenségeket vagy éles széleket, amelyek az utasok sérülésének veszélyét vagy annak súlyosságát növelhetnék.

A II. MELLÉKLETHEZ

A FEJ ÜTKÖZÉSI TARTOMÁNYÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A 2.1.1.2. ponthoz:

A magasság megállapítására szolgáló két lehetőség közötti választás a gyártóra van hagyva.

A 2.2. ponthoz:

Az érintési pontok meghatározásánál a vizsgálókészülék hosszmértékét egy meghatározott mérési eljárás folyamán nem szabad megváltoztatni. Minden vizsgálati eljárás függőleges helyzetben kezdődik.

A 3. ponthoz:

A 25,4 mm-es méret egy a H-ponton átmenő vízszintes sík és a vizsgálati fej alsó körvonalához vízszintesen húzott érintő közötti távolságnak felel meg.

A III. MELLÉKLETHEZ

ENERGIAELNYELÉSRE ALKALMAS SZERKEZETI ANYAGOK VIZSGÁLATI MÓDSZERE

AZ 1.4. ponthoz:

Egy elem energiaelnyelési vizsgálat közben bekövetkező törése tekintetében, lásd az I. melléklet 5.1.2. pontjához tartozó megjegyzést.

A IV. MELLÉKLETHEZ

ELJÁRÁS A H-PONT ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG MEGHATÁROZÁSÁRA, AZ R-PONT H-PONTHOZ VISZONYÍTOTT HELYZETÉNEK, VALAMINT A TERVEZÉSI ÉS TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG KÖZÖTTI VISZONY VIZSGÁLATÁRA

A 4. ponthoz:

Egy ülés H-pontjának meghatározásához a többi ülést szükség esetén el lehet távolítani.

A VI. MELLÉKLETHEZ

VIZSGÁLÓ KÉSZÜLÉK ÉS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS AZ I. MELLÉKLET 5.2.1. PONTJA ALKALMAZÁSÁHOZ

Az első mondathoz:

A lábbal működtetett kezelőelemek a pedálokkal azonos elbírálás alá esnek.

( 1 ) HL C 112., 1972.10.27., 14. o.

( 2 ) HL L 123., 1972.11.27., 32. o.

( 3 ) HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

( 4 ) HL L 68., 1971.3.22., 1. o.

( 5 ) Ezt a bekezdést a 21. rendelet nem tartalmazza.

( 6 )

Megjegyzés: Az inga "mr" redukált tömegét a becsapódási középpont és a tengely között "a" távolság, a súlypont és a tengely között "l" távolság, valamint az inga "m" össztömegének adataiból az