22/2002. (VI. 10.) AB határozat

Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a 41/2000. (IX. 14.) Kgy. rendeletével módosított 61/1999. (XII. 23.) Kgy. számú, építményadóról szóló rendelete alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a 41/2000. (IX. 14.) Kgy. rendeletével módosított 61/1999. (XII. 23.) Kgy. számú, építményadóról szóló rendeletének 6. § (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a 41/2000. (IX. 14.) Kgy. rendeletével módosított 61/1999. (XII. 23.) Kgy. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, és ugyanezen jogszabályhely megsemmisítését kérte egy másik indítványozó is, ezért az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette, és egy eljárás keretében bírálta el.

A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője indítványában azt kifogásolta, hogy az önkormányzat rendeletében az építmények utáni adó mértékének meghatározásánál a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) előírásaitól eltérő feltételeket és fogalmakat használ, illetőleg nem az építmény m2-ben számított alapterülete szerinti, hanem annak hasznosításától függően, eltérő mértéket vezet be. Az indítványozó álláspontja szerint az azonos adóalanyok közötti önkényes és ésszerű indok nélküli különbségtétel következtében a szabályozásnak ez a módja az Alkotmány 70/A. §-ban megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik.

A Közigazgatási Hivatal vezetője utóbb kiegészítette indítványát azzal, hogy mivel a támadott Ör. a Htv. előírásaival ellentétes módon állapította meg az építményadó mértékét, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat is megsértette.

Más indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. az emelt összegű adó fizetésére kötelezett adóalanyok esetében a tárgyévi iparűzési adóelőleg 35%-ra vonatkozó maximált mértékét sem engedi alkalmazni. Álláspontja szerint ezzel a rendelkezésével az önkormányzat megsértette az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével védett vállalkozáshoz való jogot és a gazdasági verseny szabadságát.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi helyekre alapozta:

Az Alkotmány:

9. § (2) bekezdése kimondja, hogy "a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát".

A 44/A. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a helyi képviselő-testület "törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét".

A 44/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy "a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal".

A 70/A. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

Az Alkotmánybíróság vizsgálata a Htv. alábbi rendelkezéseit érintette:

"1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be."

"5. § Az önkormányzat rendeletével

a) vagyoni típusú adók,

b) kommunális jellegű adók, továbbá

c) helyi iparűzési adó

bevezetésére jogosult.

6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy

a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,

b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,

c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel - megállapítsa,

d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,

e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.

7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy

a) az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében (4. §) csak egyféle - az önkormányzat döntése szerinti - adó (5. §) fizetésére kötelezheti,

b) a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen - vagy tételes összegben, vagy a korrigált forgalmi érték alapulvételével - határozhatja meg,

c) az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál,

d) a kerületi önkormányzat a fővárosi közgyűlés által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig, a fővárosi közgyűlés az általa az 1. § (3) bekezdés alapján bevezetett adót a kerületi képviselő-testületek többségi véleményének beszerzéséig nem működtetheti."

"11. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).

(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában, a helyben szokásos mértéket meg nem haladó - földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg."

"13. § Mentes az adó alól:

a) a szükséglakás,

b) a gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2,

c)

d) a szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, illetőleg a nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiség,

e)

f) a költségvetési szerv, a közszolgáltató szervezet, valamint az egyház tulajdonában álló építmény,

g) a lakás és az üdülő épülethez tartozó kiegészítő helyiségek,

h) az állattartást szolgáló épület, valamint az ehhez kapcsolódó raktárak, tárolók, továbbá a növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épületek (pl. a műtrágyatárolók, magtárak stb.)."

"15. § Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:

a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy

b) az építmény korrigált forgalmi értéke.

16. § Az adó évi mértékének felső határa:

a) a 15. § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: 900 Ft/m2,

b) a 15. § b) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: a korrigált forgalmi érték 3%-a."

Az Ör.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései a következő szabályozást tartalmazzák:

"6. § (1) Az adó általános mértéke: 400,- Ft/m2/év

A fizetendő adó összege nem lehet több, mint a tárgyévi iparűzési adóelőleg 35%-a. Az adómaximumot meghaladó adómérséklés a tárgyévi szeptember 15-én esedékes adó összegénél vehető figyelembe.

(2) Az adó mértéke 800,- Ft/m2/év

a) a főtevékenységként ingatlan-bérbeadást végző vállalkozások, illetve főtevékenységként kereskedelmi tevékenységet végző nagyvállalkozások esetén, ha építményük 1990. január 1-jét követően épült;

b) a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások, biztosítók, befektetési vállalkozások vonatkozásában az építmény használatbavételi időpontjától függetlenül."

III.

Az indítványok megalapozottak.

Az Alkotmány biztosítja a helyi önkormányzatok számára, hogy törvény keretei között megállapítsák a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi adózás kereteit a Htv. szabályozza. Az adómegállapítás joga a helyi önkormányzatokat illeti meg. E keretek között az önkormányzatok szabadsága abban áll, hogy bevezetik-e a helyi adót, a törvényben szabályozott adónemek közül melyiket vezetik be, a törvényben meghatározott keretek között milyen mértékű legyen az adó. Módjukban áll továbbá a törvényben megállapított adómentességeken és kedvezményeken túl további kedvezményeket és mentességet megállapítani.

Az önkormányzatok azonban nem állapíthatják meg az egyes adónemeket, az adó alanyait és az adó tárgyát, sem a Htv. szerinti fogalmakat, ezeket a törvény szabályozza. A Htv. már idézett rendelkezései értelmében az építményadó olyan vagyoni típusú adó, amelynek alapján az adókötelezettség a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész, valamint az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó - földrészlet alapján keletkezik, mértékét pedig egységesen kell megállapítani az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete vagy az építmény korrigált forgalmi értéke alapulvételével.

Az építményadó alapjának és mértékének szabályozásakor a Htv. ezen kogens szabályai nem tették lehetővé az önkormányzat számára az adó mértékének megállapításakor az adótárgytól független további szempontok figyelembevételét, sem az építmény fogalmának a törvénytől eltérő meghatározását.

Az Alkotmánybíróság az 57/1996. (XII. 22.) AB határozatában már megállapította: miután az adó alanyait, az adó tárgyát, az adónemeket, az alapvető mentességeket és kedvezményeket a Htv. állapítja meg, sem az adó alanya, sem az adó tárgya tekintetében nincs lehetőség a törvénytől való eltérésre (ABH 1996. 339, 340.).

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványokkal támadott önkormányzati rendelet az építményadó meghatározásakor az adó tárgyától független, a Htv.-ben nem szereplő feltétel, nevezetesen az építményben folytatott vállalkozói vagy más gazdasági tevékenység, illetve az építmény hasznosítása alapján tett különbséget az adóalanyok és az adó mértéke között. Ezen gazdasági, illetve jövedelemszerző tevékenységek adóztatására azonban nem a vagyoni adók, hanem más jellegű adók állnak az önkormányzat rendelkezésére (pl. kommunális adó, helyi iparűzési adó).

Mivel a helyi képviselő-testület az építményadó alanyát, tárgyát és mértékét csak a Htv. keretei között állapíthatta volna meg, az ettől eltérő jogalkotás sérti az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének d) pontját. Ezzel egyidejűleg az is megállapítható, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezés magasabb rendű jogszabállyal ellentétes, ezért az alaptörvény 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakba ütközik, tehát alkotmányellenes.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált rendelkezés alkotmányellenes, és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette.

Mivel az Alkotmánybíróság az indítvánnyal érintett rendelkezést az Alkotmány 44/A. §-ára tekintettel megsemmisítette, annak az Alkotmány 9. és 70/A. §-ával való összefüggését nem vizsgálta.

A kedvezményszabály alkotmányosságára vonatkozó indítvány pedig a megsemmisítés folytán okafogyottá vált, ezért annak vizsgálatát az Alkotmánybíróság mellőzte.

A határozat közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 410/B/2000.