62016CJ0652[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. október 4. Nigyar Rauf Kaza Ahmedbekova és Rauf Emin Ogla Ahmedbekov kontra Zamestnik-predsedatel na Darzhavna agentsia za bezhantsite. Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Közös menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó politika - A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére vonatkozó szabályok - 2011/95/EU irányelv - 3., 4., 10. és 23. cikk - Ugyanazon család tagjai által külön benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek - Egyedi értékelés - Az egyik családtagot fenyegető veszélynek egy másik családtag kérelmének egyedi értékelése során való figyelembevétele - A tagállamok által a menedékjognak vagy a kiegészítő védelemnek a nemzetközi védelemben részesülő személy családtagjaira történő kiterjesztése céljából bevezethető vagy fenntartható, kedvezőbb szabályok - Az üldöztetési okok értékelése - Egy azerbajdzsáni állampolgár részvétele az országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában - Közös eljárási szabályok - 2013/32/EU irányelv - 46. cikk - Hatékony jogorvoslathoz való jog - Teljes körű és ex nunc vizsgálat - Az eljáró hatóság előtt elhallgatott, azonban az e hatóság által hozott határozattal szemben indított kereset keretében felhozott üldöztetési okok vagy tények. C-652/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2018. október 4. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Közös menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó politika - A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére vonatkozó szabályok - 2011/95/EU irányelv - 3., 4., 10. és 23. cikk - Ugyanazon család tagjai által külön benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek - Egyedi értékelés - Az egyik családtagot fenyegető veszélynek egy másik családtag kérelmének egyedi értékelése során való figyelembevétele - A tagállamok által a menedékjognak vagy a kiegészítő védelemnek a nemzetközi védelemben részesülő személy családtagjaira történő kiterjesztése céljából bevezethető vagy fenntartható, kedvezőbb szabályok - Az üldöztetési okok értékelése - Egy azerbajdzsáni állampolgár részvétele az országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában - Közös eljárási szabályok - 2013/32/EU irányelv - 46. cikk - Hatékony jogorvoslathoz való jog - Teljes körű és ex nunc vizsgálat - Az eljáró hatóság előtt elhallgatott, azonban az e hatóság által hozott határozattal szemben indított kereset keretében felhozott üldöztetési okok vagy tények"

A C-652/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administrativen sad Sofia-grad (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2016. december 19-én érkezett, 2016. december 5-i határozatával terjesztett elő a

Nigyar Rauf Kaza Ahmedbekova,

Rauf Emin Ogla Ahmedbekov

és

a Zamestnik-predsedatel na Darzhavna agentsia za bezhantsite

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök (előadó), A. Rosas, C. Toader, A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében M. Michelogiannaki, meghatalmazotti minőségben,

- a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Koós G. és Tátrai M. M., meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság kormánya képviseletében R. Fadoju és C. Crane, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Blundell barrister,

- az Európai Bizottság képviseletében V. Soloveytchik és M. Condou-Durande, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. június 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítés: HL 2017. L 167., 58. o.), valamint a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.) az értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Nigyar Rauf Kaza Ahmedbekova és fia, Rauf Emin Ogla Ahmedbekov, valamint a Zamestnik-predsedatel na Darzhavna agentsia za bezhantsite (a nemzeti menekültügyi hivatal igazgatóhelyettese, Bulgária,) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az utóbbi elutasította a N. R. K. Ahmedbekova által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

3 A menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-án Genfben aláírt egyezmény (Recueil des traités des Nations unies [1954], 189. kötet, 150. o. 2545. sz.; kihirdette: az 1989. évi 15. tvr.) 1954. április 22-én lépett hatályba. Ezen egyezményt kiegészítette és módosította a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyv (kihirdette: az 1989. évi 15. tvr.), amely 1967. október 4-én lépett hatályba (a továbbiakban: Genfi Egyezmény).

4 A Genfi Egyezmény 1. cikkének A. pontja többek között az üldöztetés veszélyére hivatkozva határozza meg a "menekült" fogalmát.

Az uniós jog

A 2011/95 irányelv

5 A 2011/95 irányelv elfogadására az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján került sor, mely rendelkezés szerint: "[A közös menekültügyi, kiegészítő és ideiglenes védelem nyújtására vonatkozó politika azzal a céllal történő kialakítása érdekében, hogy az Unió nemzetközi védelmet igénylő harmadik országbeli állampolgárok mindegyike számára megfelelő jogállást kínáljon és biztosítsa a visszaküldés tilalma elvének tiszteletben tartását], az Európai Parlament és a[z Európai Unió] Tanács[a] rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozása céljából, amely a következőket foglalja magában:

a) az [Európai] Unió egészén belül érvényes, egységes menekült jogállás a harmadik országok állampolgárai számára;

b) egységes kiegészítő védelmi jogállás a harmadik országok azon állampolgárai számára, akiknek, anélkül hogy európai menekült jogállást kapnának, nemzetközi védelemre van szükségük."

6 Ezen irányelv (14), (16), (18), (24) és (36) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki: [...] [...] [...] [...]

"(14) A tagállamok az ezen irányelvben rögzített szabályoknál kedvezőbb rendelkezéseket vezethetnek be vagy tarthatnak fenn azon harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek vonatkozásában, akik valamely tagállam területén nemzetközi védelmet keresnek, amennyiben az ilyen kérelem alapjául az szolgál, hogy az érintett személy a [Genfi Egyezmény] 1. cikkének A. pontja értelmében menekült, vagy kiegészítő védelemre jogosult személy.

(16) Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapelveket. Így biztosítani kívánja különösen az emberi méltóság, valamint a menedékkérők és az őket kísérő családtagjaik menedékhez való jogának teljes körű tiszteletben tartását, valamint elő kívánja mozdítani e Charta 1., 7., 11., 14., 15., 16., 18., 21., 24., 34. és 35. cikke alkalmazását, ezért ennek megfelelően kell végrehajtani.

(18) Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük »a gyermek mindenekfelett álló érdekét«, összhangban az Egyesült Nemzetek 1989. évi, a gyermek jogairól szóló egyezményével. A mindenekfelett álló érdekének vizsgálatakor a tagállamoknak megfelelően tekintetbe kell venniük különösen a család egységének elvét, a kiskorú jólétét és szociális fejlődését, a személyi biztonságát érintő megfontolásokat, valamint a kiskorú véleményét életkorának és érettségi fokának megfelelően.

(24) Közös feltételeket kell elfogadni a menedékkérőknek a Genfi Egyezmény 1. cikke értelmében menekültként történő elismerésére vonatkozóan.

(36) A menekültek családtagjai azon puszta tényből kifolyólag, hogy a menekült személlyel rokonsági kapcsolatban állnak, általában olyan fokú üldöztetésnek vannak kitéve, ami a menekült jogállás elismeréséhez alapul szolgálhat."

7 Az említett irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók: [...] [...]"

a) »nemzetközi védelem«: az e) pont szerinti menekült jogállás, illetve a g) pont szerinti kiegészítő védelmi jogállás;

d) »menekült«: harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy olyan hontalan személy, aki korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva a fenti okoknál fogva nem tud, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem akar oda visszatérni, és rá a 12. cikk nem vonatkozik;

e) »menekült jogállás«: egy harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy valamely tagállam által menekültként történő elismerése;

f) »kiegészítő védelemre jogosult személy«: harmadik ország olyan állampolgára, illetve olyan hontalan személy, aki nem minősül menekültnek, de akivel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy származási országába, illetőleg hontalan személy esetében a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése esetén a 15. cikk szerinti súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének lenne kitéve; valamint rá a 17. cikk (1) és (2) bekezdése nem vonatkozik, és nem tudja vagy az ilyen veszélytől való félelmében nem kívánja ezen ország védelmét igénybe venni;

g) »kiegészítő védelmi jogállás«: egy harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy kiegészítő védelemre jogosult személyként való elismerése valamely tagállam részéről;

h) »nemzetközi védelem iránti kérelem«: harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által valamely tagállamnál előterjesztett, védelem iránti olyan kérelem, amely a menekült jogállás, illetve a kiegészítő védelmi jogállás kérelmezéseként értelmezhető, és amely kapcsán a kérelmező nem kéri kifejezetten egy más jellegű, ezen irányelv hatálya alá nem tartozó olyan védelem biztosítását, amelynek megadását külön kell kérelmezni;

i) »kérelmező«: olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelynek tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot;

j) »családtag«: a nemzetközi védelemben részesülő személy alábbi olyan családtagjai, akik a nemzetközi védelem iránti kérelemmel összefüggésben a kérdéses tagállamban tartózkodnak, amennyiben a családi kötelék már a származási országban is fennállt:

- a nemzetközi védelemben részesülő személy házastársa vagy nőtlen/hajadon élettársa, amennyiben az érintett tagállam harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó jogszabályai vagy gyakorlata az élettársakat a házaspárokhoz hasonló módon kezeli,

- az első francia bekezdésben említett párok, valamint a nemzetközi védelemben részesülő személy kiskorú, nem házas gyermekei, függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket,

- amennyiben a nemzetközi védelemben részesülő személy kiskorú és nem házas, az apja, az anyja vagy az érte jogszabály vagy az érintett tagállam gyakorlata alapján felelős egyéb felnőtt;

k) »kiskorú«: a 18. életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy;

8 Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok kedvezőbb szabályokat vezethetnek be, illetve tarthatnak fenn annak meghatározására, hogy ki minősül menekültnek, illetve kiegészítő védelemre jogosult személynek; valamint úgyszintén a nemzetközi védelem tartalmának meghatározására is, amennyiben e vonatkozó szabályok összeegyeztethetők ezen irányelvvel."

9 A 2011/95 irányelvnek "A tények és körülmények értékelése" című 4. cikke, amely az irányelvnek "A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése" című II. fejezetében szerepel, az (1)-(4) bekezdésében így rendelkezik: "(1) A tagállamok a kérelmező kötelezettségének tekinthetik, hogy a lehető leggyorsabban bemutasson minden, a nemzetközi védelem iránti kérelem megalapozásához szükséges bizonyítékot. A kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését - a kérelmező közreműködésével - a tagállam végzi. (2) Az (1) bekezdésben említett bizonyítékok közé tartoznak a kérelmező által az alábbiak tekintetében szolgáltatott információk, valamint ezek alátámasztására a kérelmező birtokában lévő dokumentumok: a kérelmező életkora, háttere - ideértve az érintett hozzátartozókét is -, személyazonossága, állampolgársága(i), korábbi tartózkodási helye(i), illetve a korábbi tartózkodási helye(i) szerinti ország(ok), menedékjog iránt korábban benyújtott kérelmei, utazásának útvonala, úti okmányai, továbbá nemzetközi védelem iránti kérelmének indokai. (3) A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése egyedi alapon, a következők figyelembevételével történik: [...] (4) Azon tény, hogy a kérelmező korábban már üldöztetésnek, vagy súlyos sérelemnek volt kitéve, illetve vele szemben ilyen üldöztetés vagy súlyos sérelem közvetlen veszélye állt fenn, komoly alátámasztásául szolgál a kérelmező üldöztetéstől való megalapozott félelmének, valamit a súlyos sérelem tényleges veszélyének, kivéve, amennyiben alapos okból feltételezhető, hogy a kérelmezőt nem fogják újból üldözni, illetve hogy a súlyos sérelem veszélye vele szemben már nem áll fenn."

a) a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tény, ideértve a származási ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit [helyesen: törvényi és rendeleti rendelkezéseit], valamint azok alkalmazási módját is;

b) a kérelmező releváns nyilatkozatai és az általa bemutatott dokumentumok, ideértve az arra vonatkozó információkat is, hogy a kérelmező üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek ki volt-e téve, illetve, hogy ezek veszélye fennáll-e;

c) a kérelmező egyéni helyzete és személyes körülményei, ideértve az olyan tényezőket is, mint a háttér, nem és életkor, annak megállapítása érdekében, hogy a személyes körülményeit figyelembe véve a vele szemben elkövetett cselekmények vagy azon cselekmények, amelyeket vele szemben elkövethetnek, üldöztetésnek, illetve súlyos sérelemnek minősülnek-e;

10 Ezen irányelvnek "A menekültkénti elismerés feltételei" című III. fejezetében szereplő, "Üldöztetési okok" című 10. cikke értelmében: "(1) Az üldöztetési okok értékelésekor a tagállamok a következőket veszik figyelembe: (2) Annak értékelésekor, hogy a kérelmező üldöztetéstől való félelme megalapozott-e, nincs jelentősége annak, hogy a kérelmező ténylegesen rendelkezik-e az üldöztetés alapjául szolgáló faji, vallási, nemzetiségi, társadalmi vagy politikai jellemzőkkel, amennyiben üldözője úgy tekinti, hogy rendelkezik e jellemzőkkel."

a) a faj fogalma [...];

b) a vallás fogalma [...];

c) a nemzetiség fogalma [...];

d) valamely csoport különösen akkor minősül meghatározott társadalmi csoportnak, ha:

- a csoport tagjai veleszületett jellemzőkkel vagy meg nem változtatható közös háttérrel rendelkeznek, vagy olyan közös meggyőződésük, illetve jellemzőik vannak, amelyek olyannyira alapvetők az identitás, illetve lelkiismeret szempontjából, hogy az érintett személyeket nem lehetne azok feladására kényszeríteni, illetve

- a csoport az érintett országban egyértelműen elkülöníthető identitással rendelkezik, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom »más«-ként kezeli.

A származási ország körülményeitől függően meghatározott társadalmi csoportnak minősülhet az olyan csoport is, amely tagjainak közös jellemzője a szexuális irányultságon alapul. Nem tartoznak a szexuális irányultság fogalma alá az olyan cselekmények, amelyek a tagállamok nemzeti joga értelmében bűncselekménynek minősülnek. Egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás meghatározása vagy egy ilyen csoport jellemzőinek beazonosítása céljából kellő figyelmet kell fordítani a nemre vonatkozó szempontokra, ideértve a nemi identitást is;

e) a politikai vélemény fogalma különösen azt foglalja magában, hogy a kérelmező egy olyan ügyben, amely a 6. cikkben említett potenciális üldözőt, annak politikáját vagy eljárását érinti, meghatározott véleményt, gondolatokat vagy meggyőződést képvisel, függetlenül attól, hogy a kérelmező az adott vélemény, gondolatok vagy meggyőződés alapján cselekedett-e.

11 Az említett irányelv 12. cikke a következőket írja elő: "(1) A harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nem ismerhető el menekültként, amennyiben az érintett személy[...]: [...] (2) A harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy nem ismerhető el menekültként, amennyiben nyomós okkal feltételezhető, hogy az érintett személy: (3) A (2) bekezdés rendelkezéseit az abban említett bűncselekmények vagy cselekmények felbujtóira, illetve az azok elkövetésében bármilyen módon részt vevő személyekre is alkalmazni kell."

a) [Genfi Egyezmény] 1. cikkének D. pontja szerint [...] [védelemben vagy támogatásban] részesül;

a) béke elleni, háborús vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt követett el;

b) a menedéket nyújtó országon kívül, az országba menekültként történő befogadását - vagyis a menekültként való elismerésen alapuló tartózkodási engedély kiállításának időpontját - megelőzően súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el; a különösen kegyetlen cselekmények akkor is súlyos, nem politikai bűncselekménynek minősíthetők, ha azokat állítólagos politikai célból követték el;

c) az Egyesült Nemzetek - az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambulumában, illetve 1. és 2. cikkében meghatározott - céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös.

12 Ugyanezen irányelv 13. cikke így rendelkezik:

"A tagállamok harmadik ország olyan állampolgárát, illetve olyan hontalan személyt ismernek el menekültként, aki megfelel a II. és III. fejezetben előírt feltételeknek."

13 Ezen irányelvnek "A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei" című V. fejezetében szereplő, "Súlyos sérelem" című 15. cikke értelmében: "Az alábbiak minősülnek súlyos sérelemnek:

a) halálbüntetés vagy kivégzés; vagy

b) kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országban; vagy

c) nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktushelyzetekben felmerülő megkülönböztetés nélküli erőszak következtében polgári személy életének vagy sértetlenségének súlyos és egyedi fenyegetettsége."

14 Ezen irányelv 18. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok olyan harmadik országbeli állampolgárt vagy hontalan személyt részesítenek kiegészítő védelemben, aki megfelel a II. és V. fejezetben előírt feltételeknek."

15 Az irányelvnek "A család egységének fenntartása" című 23. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok biztosítják a család egységének fenntarthatóságát.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személy azon családtagjai, akik személyükben nem jogosultak ilyen védelemre, a nemzeti eljárásokkal összhangban igényelhessék a 24-35. cikkben említett ellátásokat, amennyiben mindez összeegyeztethető a családtag személyes jogállásával.

(3) Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazható, amennyiben a családtagot a III. és V. fejezet alapján kizárták, vagy ki kell zárni a nemzetközi védelemből.

(4) Az (1) és (2) bekezdés ellenére, a tagállamok nemzetbiztonsági vagy közrendi okokból megtagadhatják, korlátozhatják vagy visszavonhatják az azokban említett ellátásokat.

[...]"

A 2013/32 irányelv

16 A 2013/12 irányelv elfogadására az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján került sor. E rendelkezés az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállás megadására és visszavonására vonatkozóan közös eljárások bevezetését írja elő.

17 Ezen irányelv (12) és (60) preambulumbekezdése a következőképpen szól: [...]

"(12) Ezen irányelv fő célkitűzése, hogy továbbfejlessze a tagállamokban a nemzetközi védelem megadására és visszavonására alkalmazott eljárások szabályait egy közös uniós menekültügyi eljárás létrehozása céljából.

(60) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az [Alapjogi Charta] által elismert elveket. Ezen irányelv biztosítani kívánja különösen az emberi méltóság teljes mértékű tiszteletben tartását, és elő kívánja mozdítani a Charta 1., 4., 18., 19., 21., 23., 24. és 47. cikkének alkalmazását, és ennek megfelelően kell végrehajtani."

18 Az említett irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ennek az irányelvnek a célja a tagállamokban a [2011/95] irányelv szerinti nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások megállapítása."

19 Ugyanezen irányelv 2. cikke értelmében: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] [...] [...]"

c) »kérelmező«: harmadik ország olyan állampolgára vagy olyan hontalan személy, aki nemzetközi védelemért folyamodott, és kérelme ügyében még nem hoztak jogerős határozatot;

f) »eljáró hatóság«: kvázi bírói testület vagy közigazgatási szerv, amely a tagállamban a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására és annak tárgyában elsőfokú határozat meghozatalára hatáskörrel rendelkezik;

g) »menekült«: harmadik ország olyan állampolgára, vagy olyan hontalan személy, aki megfelel a [2011/95] irányelv 2. cikke d) pontjában meghatározott követelményeknek;

l) »kiskorú«: egy 18. életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy;

20 A 2013/32 irányelv 7. cikke ekként rendelkezik:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden cselekvőképes nagykorú jogosult legyen saját nevében nemzetközi védelemért folyamodni.

(2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a kérelmező az általa eltartottak nevében is folyamodhat nemzetközi védelemért. Ezekben az esetekben a tagállam biztosítja, hogy a felnőtt korú eltartottak hozzájáruljanak a kérelem nevükben történő benyújtásához; ellenkező esetben lehetővé kell tenni számukra, hogy a saját nevükben folyamodjanak nemzetközi védelemért.

A hozzájárulást a kérelem benyújtásával egy időben, vagy legkésőbb akkor kell megkövetelni, amikor a felnőtt korú eltartott személyes meghallgatására sor kerül. A hozzájárulás kérése előtt minden eltartott felnőttet bizalmas úton tájékoztatni kell annak eljárási következményeiről, ha a kérelmet saját maga nyújtja be, valamint azon jogáról, hogy saját nevében nemzetközi védelemért folyamodhat.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a kiskorúak saját nevükben nemzetközi védelemért folyamodhassanak - amennyiben az érintett tagállam joga szerinti eljárásokban cselekvőképességgel rendelkeznek -, illetve szüleik vagy egyéb felnőtt hozzátartozóik, az érintett tagállam joga vagy gyakorlata alapján felügyeletükért felelős személy, illetve képviselő által.

[...]"

21 Ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A kérelmezők részére engedélyezni kell, hogy kizárólag az eljárás lefolytatása céljából a tagállamban maradhassanak mindaddig, amíg az eljáró hatóság a III. fejezet rendelkezései szerinti elsőfokú határozatot meg nem hozta. A tagállamban maradás joga tartózkodási engedélyre nem jogosít [helyesen: A tagállamban maradás e joga tartózkodási engedélyre nem jogosít]."

22 Az említett irányelv 10. cikkének (2) bekezdése kimondja:

"A nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásakor az eljáró hatóság először meghatározza, hogy a kérelmezők menekültnek minősülnek-e, és amennyiben nem, meghatározza, hogy jogosultak-e kiegészítő védelemre."

23 Ugyanezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok arra kötelezik a kérelmezőket, hogy működjenek együtt a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal személyazonosságuk, valamint a [2011/95] irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett egyéb tényezők meghatározása céljából. [...]"

24 A 2013/32 irányelv 31. cikke szerint:

"(1) A tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelmeket vizsgálati eljárásban dolgozzák fel a II. fejezetben foglalt alapelvekkel és garanciákkal összhangban.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy - a megfelelő és teljes körű vizsgálat követelményeinek sérelme nélkül - a vizsgálati eljárások a lehető legrövidebb időn belül lezárulnak.

[...]"

25 Ezen irányelv 33. cikkének (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: "A tagállamok e cikk értelmében [elfogadhatatlannak minősíthetik] a nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha: [...]

e) a kérelmező egy eltartottja kérelmet nyújtott be azt követően, hogy a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban hozzájárult ahhoz, hogy az ügye az ő nevében benyújtott kérelem részét képezze, és nincs az eltartott személy helyzetére vonatkozó olyan tény, amely a külön kérelmet indokolná."

26 Az említett irányelv 40. cikkének (1) bekezdés szerint:

"Ha egy tagállamban egy személy nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, és ezt követően ugyanabban a tagállamban további előterjesztéseket vagy ismételt kérelmet nyújt be, a tagállam ezeket a további előterjesztéseket vagy az ismételt kérelem elemeit a korábbi kérelem elbírálásának vagy a felülvizsgálat, illetve fellebbezés alatt álló határozat elbírálásának keretei között bírálja el, amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóságok e keretek között számításba vehetik és mérlegelhetik a további előterjesztések vagy ismételt kérelem valamennyi elemét."

27 Ugyanezen irányelv 46. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A tagállamok biztosítják a kérelmezők részére a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot az alábbiakkal szemben: [...] (3) Az (1) bekezdésnek való megfelelés érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza - ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek a [2011/95] irányelv szerinti vizsgálatát is -, legalább az elsőfokú bíróság előtti fellebbezési [helyesen: jogorvoslati] eljárásokban. [...]"

a) a nemzetközi védelem iránti kérelem ügyében hozott határozat tárgyában, beleértve, ha a határozat:

i. a menekült jogállás és/vagy kiegészítő védelmi jogállás tekintetében megalapozatlannak ítéli a kérelmet;

ii. a 33. cikk (2) bekezdése alapján a kérelem elfogadhatatlanságát állapítja meg;

A 2013/33/EU irányelv

28 A nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 96. o.) (9), (11) és (35) preambulumbekezdése szerint: [...] [...]

"(9) Ezen irányelv alkalmazásakor az [Alapjogi Chartával], az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményével, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménnyel összhangban a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy teljes mértékben megfeleljenek a gyermek mindenek felett álló érdeke és a család egysége elvének.

(11) Meg kell állapítani a kérelmezők befogadásának azon szabályait, amelyek elengedők ahhoz, hogy számukra méltó életszínvonalat, illetve valamennyi tagállamban az annak életfeltételeihez hasonló megélhetési feltételeket biztosítsanak.

(35) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint különösen betartja az [Alapjogi Chartában] elismert alapelveket. Ezen irányelv különösen biztosítani kívánja az emberi méltóság teljes mértékű tiszteletben tartását, és előmozdítani a Charta 1., 4., 6., 7., 18., 21., 24. és 47. cikkének alkalmazását, és ennek megfelelően kell végrehajtani."

29 Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezőt nemzetközi védelem iránti kérelmének benyújtását követő három napon belül olyan, a nevére kiállított okmánnyal lássák el, amely igazolja kérelmezői jogállását, vagy tanúsítja, hogy kérelme elbírálásának vagy vizsgálatának ideje alatt a tagállam területén tartózkodhat.

[...]"

30 Az említett irányelv 12. cikke szerint:

"A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy területükön a család egységét adott formájában, amennyiben lehetséges, fenntartsák, ha a kérelmezők elhelyezéséről az érintett tagállam gondoskodik. Ezeket az intézkedéseket a kérelmező egyetértésével kell végrehajtani."

A bolgár jog

31 Bulgáriában a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálását a Zakon za ubezhishteto i bezhantsite (a menedékjogról és a menekültekről szóló törvény, a továbbiakban: ZUB) szabályozza.

32 A ZUB 8. és 9. cikke lényegében megismétli a 2011/95 irányelvben a nemzetközi védelem elismerésére vonatkozóan megfogalmazott feltételeket.

33 A ZUB 8. cikkének (9) bekezdése értelmében:

"Azon [...] külföldi családtagjai is menekültnek minősülnek, akinek esetében elismerték a menekült jogállást, amennyiben ez összeegyeztethető a családtagok személyes jogállásával, és nem állnak fenn a 12. cikk (1) bekezdésében foglalt körülmények."

34 A ZUB 12. cikkének (1) és (2) bekezdése felsorolja azon körülményeket, amelyek kizárják a nemzetközi védelem elismerését, köztük a nemzetbiztonságot fenyegető veszély fennállása.

35 Az Administrativnoprotsesualen kodeks (a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv) "Egyesített eljárások" című 32. cikke értelmében:

"Azon eljárások esetén, amelyekben a felek jogai és kötelezettségei egységes ténybeli helyzetből erednek, és amelyekben egyetlen és ugyanazon hatóság illetékes, több felet érintő egységes eljárás kezdeményezhető és folytatható le."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

36 Az 1975. május 12-én született N. R. K. Ahmedbekova és a 2007. október 5-én született fia, R. E. O. Ahmedbekov, azerbajdzsáni állampolgár.

37 2014. november 19-én N. R. K. Ahmedbekova házastársa és R. E. O. Ahmedbekov apja, Emin Ahmedbekov nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be a Darzhavna agentsia za bezhantsitéhez (nemzeti menekültügyi hivatal, Bulgária; a továbbiakban: DAB), amelyet annak igazgatóhelyettese 2015. május 12-i határozatával elutasított. E. Ahmedbekov e határozat bírósági felülvizsgálatát kérte az Administrativen sad Sofia-grad (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt, amely 2015. november 2-én elutasította e kérelmet. Ezt követően fellebbezést nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária), amely - amint az a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság felvilágosításkérésére adott válaszból kitűnik -2017. január 25-én elutasította azt.

38 2014. november 25-én N. R. K. Ahmedbekova maga is nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be a DAB-hoz a saját és a fia nevében. E kérelmet a DAB igazgatóhelyettese 2015. május 12-i határozatával azzal az indokkal utasította el, hogy nem teljesülnek a nemzetközi védelem megadásának a ZUB 8. és 9. cikkében foglalt feltételei.

39 N. R. K. Ahmedbekova e határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a kérdést előterjesztő bíróság, az Administrativen sad Sofia-grad (szófiai közigazgatási bíróság) előtt.

40 Keresetlevelében egyaránt hivatkozik azon üldöztetésre, amelynek házastársa az azerbajdzsáni hatóságok részéről áldozata volt, valamint az őt személyesen érintő körülményekre.

41 Ez utóbbi tekintetben N. R. K. Ahmedbekova a politikai meggyőződése miatti üldöztetés veszélyére, valamint az azerbajdzsáni munkahelyén a szexuális zaklatással kapcsolatos problémákra hivatkozik. N. R. K. Ahmedbekova megítélése szerint a politikai meggyőződése miatti üldöztetés veszélyét mutatja többek között az, hogy részt vett egy Azerbajdzsán elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, valamint olyan személyek védelmében, akiket már korábban is üldöztek az azerbajdzsáni hatóságok az emberi jogok védelmével kapcsolatos tevékenységeik miatt. Továbbá tevékenyen részt vett az "Azerbaydzhanski chas" audiovizuális programban, amely az Azerbajdzsánban hatalmon lévő rezsimmel szembeni ellenzéki kampányt folytat.

42 A kérdést előterjesztő bíróság számára különösen az kérdéses, hogyan kell az ugyanazon család tagjai által külön benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmeket kezelni. Az kérdéses továbbá számára, hogy azon körülmény, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy részt vett egy országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, releváns tényező-e annak megállapításához, hogy el kell-e ismerni a nemzetközi védelmet.

43 E körülmények között az Administrativen sad Sofia-grad (szófiai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Az következik-e az [EUMSZ] 78. cikk (1) bekezdéséből és (2) bekezdésének a), d) és f) pontjából, valamint a [2013/32] irányelv (12) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek elfogadhatatlanságának az említett irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában rögzített oka olyan közvetlen hatállyal bíró rendelkezés, amelynek alkalmazását a tagállamok nem mellőzhetik többek között oly módon, hogy a nemzeti jog azon kedvezőbb rendelkezéseit alkalmazzák, amelyek szerint az első nemzetközi védelem iránti kérelmet az irányelv 10. cikkének (2) bekezdése által előírtaknak megfelelően először abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy a kérelmező menekültnek minősül-e, majd ezt követően abból a szempontból, hogy jogosult-e kiegészítő védelemre?

2) Az következik-e a [2013/32] irányelv 7. cikkének (3) bekezdésével és 2. cikkének a), c) és g) pontjával, valamint (60) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjából, hogy az alapügy körülményei között elfogadhatatlan a kísérővel rendelkező kiskorú nevében az egyik szülő által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem, ha a kérelmet azzal indokolják, hogy a gyermek a nemzetközi védelmet azzal az indokkal kérelmező személy családtagja, hogy e személy a Genfi Egyezmény 1. cikkének A. pontja szerinti menekült?

3) Az következik-e a [2013/32] irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével és 2. cikkének a), c) és g) pontjával, valamint (60) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjából, hogy az alapügy körülményei között elfogadhatatlan a felnőtt korú személy nevében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem, ha a kérelmet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási hatóság előtti eljárásokban kizárólag azzal indokolják, hogy a kérelmező a nemzetközi védelmet azzal az indokkal kérelmező személy családtagja, hogy e személy a Genfi Egyezmény 1. cikkének A. pontja szerinti menekült, és a kérelmező a kérelem benyújtásának időpontjában nem jogosult jövedelemszerző tevékenységet folytatni?

4) A [2011/95] irányelv (36) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (4) bekezdése alapján kizárólag a kérelmezővel kapcsolatos tények és körülmények alapján értékelhető-e az üldöztetéstől való megalapozott félelem, illetve a súlyos sérelem tényleges veszélyének fennállása?

5) Megengedett-e a [2011/95] irányelvnek az ezen irányelv (36) preambulumbekezdésével és a [2013/32] irányelv 31. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikke alapján valamely tagállam olyan nemzeti ítélkezési gyakorlata, amely:

a) arra kötelezi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot, hogy egy és ugyanazon család tagjainak nemzetközi védelem iránti kérelmeit közös eljárásban vizsgálja meg, ha e kérelmeket ugyanazokkal a tényekkel, konkrétan azzal az állítással indokolják, hogy csak a családtagok egyike menekült;

b) arra kötelezi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot, hogy felfüggessze az azon családtagok által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek tárgyában folyamatban lévő eljárást, akik személyesen nem teljesítik az ilyen védelemre vonatkozó feltételeket, és erre a családtag azon indokkal benyújtott kérelme tárgyában folyamatban lévő eljárás lezárásáig kerüljön sor, hogy az érintett a Genfi Egyezmény 1. cikkének A. pontja szerinti menekült;

a gyermek mindenek felett álló érdekével, a család egységének fenntartásával és a magán- és a családi élethez való jog tiszteletben tartásával, valamint a kérelem megvizsgálásáig a tagállamban maradás jogával kapcsolatos megfontolások alapján is megengedett-e az ilyen ítélkezési gyakorlat, mégpedig az [Alapjogi Charta] 7., 18. és 47. cikke, a [2013/32] irányelv (12) és (60) preambulumbekezdése, valamint 9. cikke, a [2011/95] irányelv (16), (18) és (36) preambulumbekezdése, valamint 23. cikke és a [2013/33] irányelv (9), (11) és (35) preambulumbekezdése, valamint 6. és 12. cikke alapján?

6) Az következik-e a [2011/95] irányelv (24) preambulumbekezdésével és 2. cikkének d) és j) pontjával, 13. cikkével és 23. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (16), (18) és (36) preambulumbekezdéséből, valamint 3. cikkéből, hogy megengedett a [ZUB] alapügyben szóban forgó 8. cikkének (9) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján azon külföldi családtagjai is menekültnek minősülnek, akinek esetében elismerték a menekült jogállást, amennyiben mindez összeegyeztethető a családtagok személyes jogállásával, és nem állnak fenn a menekült jogállás elismerését kizáró nemzeti jogi okok?

7) Az következik-e az üldöztetési okoknak a [2011/95] irányelv 10. cikkében foglalt szabályozásából, hogy az érintett származási országával szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt előterjesztett kérelem megalapozza az érintettnek az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozását, illetve hogy a kérelem előterjesztése az irányelv 10. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti politikai véleménynek tekintendő?

8) Az következik-e a [2013/32] irányelv 46. cikkének (3) bekezdéséből, hogy a bíróság köteles érdemben megvizsgálni a nemzetközi védelemre való jogosultság alátámasztására a bírósági eljárás során előadott, de a nemzetközi védelem megtagadásáról szóló határozattal szemben benyújtott keresetlevélben nem hivatkozott új indokokat?

9) Az következik-e a [2013/32] irányelv 46. cikkének (3) bekezdéséből, hogy a bíróság ezen irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontja alapján köteles értékelni a nemzetközi védelem megtagadásáról szóló határozat megtámadása miatt indult bírósági eljárásban a nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatóságát, amennyiben a megtámadott határozat a kérelmet - az irányelv 10. cikkének (2) bekezdése által előírtaknak megfelelően - először abból a szempontból értékelte, hogy a kérelmező menekültnek minősül-e, majd ezt követően abból a szempontból, hogy jogosult-e kiegészítő védelemre?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A negyedik kérdésről

44 Az elsőként megvizsgálandó negyedik kérdés arra irányul, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem értékelésének "kizárólag a kérelmezővel kapcsolatos tényeken és körülményeken" kell-e alapulnia.

45 Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, e kérdést azért tették fel, mert N. R. K. Ahmedbekova többek között a házastársát érintő üldöztetés és súlyos sérelem veszélyére hivatkozik.

46 Ezért a kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2011/95 irányelv 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem egyedi értékelése keretében figyelembe kell venni a kérelmező valamely családtagját érintő üldöztetés és súlyos sérelem veszélyét.

47 E kérdés megválaszolása érdekében mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/95 irányelvnek - a "menekült" és a "kiegészítő védelemre jogosult személy" fogalmának a 2. cikke d) és f) pontjában szereplő meghatározásával összefüggésben értelmezett - 13. és 18. cikkéből az következik, hogy az ezen irányelvben foglalt nemzetközi védelmet főszabály szerint minden olyan harmadik országbeli állampolgár és hontalan személy számára el kell ismerni, aki megalapozottan fél faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől, vagy aki az említett irányelv 15. cikke szerinti súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének van kitéve.

48 A 2011/95 irányelv kizárólag az előző pontban említett harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek számára írja elő a menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás elismerését. Egyébként az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében minden, a menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtására vonatkozó határozatnak olyan egyedi értékelésen kell alapulnia (2018. január 25-iF ítélet, C-473/16, EU:C:2018:36, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amely annak meghatározására irányul, hogy a kérelmező személyes körülményeit figyelembe véve teljesülnek-e az ilyen jogállás elismerésének feltételei (2012. szeptember 5-iY és Z ítélet, C-71/11 és C-99/11, EU:C:2012:518, 68. pont).

49 Az uniós jogalkotó által bevezetett, az egységes menekült vagy kiegészítő védelmi jogállás elismerésére vonatkozó rendszerből így az következik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem 2011/95 irányelv 4. cikkében megkövetelt értékelésének célja annak meghatározása, hogy a kérelmező - vagy adott esetben az a személy, akinek a nevében a kérelmező benyújtotta a kérelmet - megalapozottan fél-e a személyes üldöztetéstől vagy személyesen fenyegeti-e valamely súlyos sérelem tényleges veszélye.

50 Jóllehet az előzőekből az következik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem nem fogadható el azzal az indokkal, hogy a kérelmező valamelyik családtagja fél megalapozottan az üldöztetéstől vagy őt fenyegeti súlyos sérelem tényleges veszélye, a kérelmező valamely családtagját érintő ilyen veszélyeket - amint azt a főtanácsnok indítványának 32. pontjában kifejtette - viszont figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy a kérelmező a veszélyben lévő említett személlyel fennálló családi kapcsolata miatt maga is üldöztetés vagy súlyos sérelem veszélynek van-e kitéve. E tekintetben, és amint azt a 2011/95 irányelv (36) preambulumbekezdése kiemeli, a veszélyben lévő személy családtagjai általában maguk is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak.

51 Ezért a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/95 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem egyedi értékelése keretében figyelembe kell venni a kérelmező valamely családtagját érintő üldöztetés és súlyos sérelem veszélyét annak meghatározása érdekében, hogy ez utóbbi kérelmező az említett, veszélyben lévő személlyel fennálló családi kapcsolata miatt maga is ki van-e téve ilyen veszélyeknek.

Az ötödik kérdésről

52 A kérdést előterjesztő bíróság az ötödik kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2011/95 irányelvet és a 2013/32 irányelvet - az Alapjogi Charta 7., 18. és 47. cikkével összefüggésben és a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve - úgy kell-e értelmezni, hogy ezen irányelvekkel ellentétes az, hogy az ugyanazon család családtagjai által benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmeket közös eljárásban vizsgálják meg, vagy az, hogy e kérelmek valamelyikének értékelését e kérelmek közül egy másiknak a vizsgálatára irányuló eljárás befejezéséig felfüggesszék.

53 A 2013/32 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében minden cselekvőképes nagykorú jogosult arra, hogy saját nevében nemzetközi védelemért folyamodjon. E rendelkezés alkalmazásában a "nagykorú" kifejezést a "kiskorú" ezen irányelv 2. cikkének l) pontjában szereplő fogalommeghatározására tekintettel úgy kell érteni, hogy az a 18. életévét betöltött harmadik országbeli állampolgárra vagy harmadik személyre terjed ki.

54 A kiskorúakat illetően a 2013/32 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy jogosultak arra, hogy saját nevükben nemzetközi védelemért folyamodjanak azon tagállamokban, amelyek biztosítják a kiskorúak számára az eljárásokban a cselekvőképességet, és az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi tagállamban jogosultak arra, hogy felnőtt képviselő - például a szüleik vagy egyéb felnőtt hozzátartozóik - közvetítésével nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtsanak be.

55 E rendelkezésekből következik, hogy az uniós szabályozás nem zárják ki sem azt, hogy egy család több tagja - mint a jelen esetben N. R. K. Ahmedbekova és E. Ahmedbekov - is nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtson be, sem pedig azt, hogy valamelyikük a kiskorú hozzátartozó, így R. E. O. Ahmedbekov nevében is benyújtsa kérelmét.

56 A 2011/95 és a 2013/32 irányelv nem pontosítja, hogyan kell az ilyen nemzetközi védelem iránti kérelmek - amelyek részben azonos tényekre vagy körülményekre vonatkozhatnak - közötti esetleges összefüggéseket megvizsgálni. Különös rendelkezések hiányában a tagállamok mozgástérrel rendelkeznek e tekintetben.

57 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra először is, hogy a 2011/95 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése minden egyes kérelem egyedi vizsgálatát írja elő, másodszor ezen irányelv 23. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják a család egységének fenntarthatóságát, és harmadszor a 2013/32 irányelv 31. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy minden tagállam biztosítja, hogy az eljáró hatóság a lehető legrövidebb időn belül lefolytatja és lezárja a megfelelő és teljes körű vizsgálatot.

58 A nemzetközi védelem iránti kérelmek egyedi értékelésének és teljes körű vizsgálatának követelményéből következik, hogy az ugyanazon család tagjai által külön benyújtott kérelmeket - jóllehet azokra alkalmazhatók olyan intézkedések, amelyek bármely esetleges összefüggés kezelésére irányulnak - minden egyes érintett személy helyzete tekintetében vizsgálat alá kell vetni. Következésképpen e kérelmek nem értékelhetők együttesen.

59 Ami különösen azt a kérdést illeti, hogy az ugyanazon család tagjai által külön benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre vonatkozó vizsgálati eljárásokat egyidejűleg kell-e folytatni, vagy éppen ellenkezőleg, az eljáró hatóság felfüggesztheti a kérelem értékelését ezek közül egy másiknak a vizsgálatára irányuló eljárás befejezéséig, meg kell állapítani, hogy egyfelől az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló ügyben, amelyben az egyik családtag különösen egy másik családtagot fenyegető veszélyekre hivatkozik, az ez utóbbi családtag kérelmének értékelése keretében célszerű lehet elsőként azt megvizsgálni, hogy e veszélyek igazoltak-e, másodikként pedig - amennyiben szükséges - azt megvizsgálni, hogy e veszélyben lévő személy házastársát és gyermekét a családi kapcsolat fennállása folytán fenyegeti-e üldöztetés vagy súlyos sérelem veszélye.

60 Másfelől, tekintettel a 2013/32 irányelv 31. cikkének (2) bekezdésében kimondott azon szabályra, amely szerint a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatát a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, valamint ezen irányelvnek a nemzetközi védelem iránti kérelmek lehető leggyorsabb elbírálásának biztosítására irányuló céljára (2018. július 25-iAlheto ítélet, C-585/16, EU:C:2018:584, 109. pont), valamely családtag kérelmének vizsgálata nem alapozhatja meg e család egy másik tagja kérelme vizsgálatának felfüggesztését, amelynek következtében ez utóbbi vizsgálat csak akkor kezdődhet meg, amikor az előző kérelem vizsgálatára irányuló eljárás a határozatnak az eljáró hatóság általi elfogadásával már befejeződött. Éppen ellenkezőleg, a gyorsaságra irányuló cél megvalósítása és a család egysége fenntartásénak előmozdítása érdekében szükséges, hogy az ugyanazon család tagjaitól származó és egymással összefüggő kérelmekre vonatkozó határozatokat egymáshoz közeli időpontokban hozzák meg.

61 E tekintetben meg kell állapítani, hogy abban az esetben, amikor az eljáró hatóság megállapítja, hogy a személy megalapozottan fél az üldöztetéstől vagy súlyos sérelem tényleges veszélye fenyegeti őt, főszabály szerint képesnek kell lennie arra, hogy rövid időn belül értékelje, hogy e személy családtagjai is ilyen veszélyben forognak-e az őket egymáshoz fűző családi kötelék folytán. Ezen értékelést le kell folytatni, vagy legalábbis meg kell kezdeni a nemzetközi védelem e személy számára való elismerésére vonatkozó határozat elfogadása előtt.

62 Abban az esetben, ha az eljáró hatóság megállapítja, hogy egyetlen családtag üldöztetéstől való félelme sem megalapozott, vagy nem fenyegeti súlyos sérelem tényleges veszélye, főszabály szerint lehetősége kell legyen arra, hogy ugyanazon a napon elfogadja a nemzetközi védelem iránti kérelmeket elutasító határozatait.

63 Ebből következik, hogy a jelen ügyben nem róható fel a DAB igazgatóhelyettesének, hogy az N. R. K. Ahmedbekova és az E. Ahmedbekov által benyújtott kérelmekre vonatkozó határozatait ugyanazon a napon hozta meg, feltéve hogy e kérelmeket nem együtt vizsgálta meg, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

64 Ami végül a kérdést előterjesztő bíróságnak a gyermek mindenek felett álló érdekének, valamint az Alapjogi Charta 7., 18. és 47. cikkének hatására irányuló kérdését illeti, elegendő megjegyezni, hogy az e Chartában elismert alapvető jogokat kétségtelenül tiszteletben kell tartani a 2011/95 és a 2013/32 irányelv végrehajtása során, a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz tekintetében azonban semmilyen további különleges iránymutatást nem adnak.

65 A fentiekre figyelemmel az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/95 irányelvet és a 2013/32 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azok nem zárják ki, hogy az ugyanazon család tagjai által külön benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre az esetleges összefüggések kezelésére irányuló intézkedéseket alkalmazzanak, azonban kizárják e kérelmek együttes értékelését. Azt is kizárják, hogy az említett kérelmek valamelyikének értékelését e kérelmek közül egy másiknak a vizsgálatára irányuló eljárás befejezéséig felfüggesszék.

A hatodik kérdésről

66 A kérdést előterjesztő bíróság hatodik kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2011/95 irányelv 3. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy abban az esetben, ha valamely családtag számára elismerik a nemzetközi védelmet, előírják e védelem kiterjesztését e család más tagjai számára is.

67 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy ZUB 8. cikkének (9) bekezdése ilyen kiterjesztést tartalmaz. Nem zárható tehát ki, hogy e rendelkezés a jelen esetben alkalmazható legyen R. E. O. Ahmedbekovra és E. Ahmedbekovra. Amennyiben ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy N. R. K. Ahmedbekova - a jelen ítélet 41. pontjában említettekhez hasonló, őt személyesen érintő körülmények folytán - megalapozottan fél az üldöztetéstől, e megállapításnak főszabály szerint a N. R. K. Ahmedbekova menekültkénti elismerését kellene eredményeznie. Ezt követően, a ZUB 8. cikkének (9) bekezdése értelmében e jogállás főszabály szerint kiterjesztendő a családtagjaira annak vizsgálata nélkül, hogy ez utóbbiak megalapozottan félnek-e az üldöztetéstől.

68 Rá kell mutatni, hogy a 2011/95 irányelv nem írja elő a menekült jogállásnak vagy a kiegészítő védelmi jogállásnak azon személy családtagjaira való ilyen kiterjesztését, aki számára e jogállást elismerték. Ezen irányelv 23. cikkéből ugyanis az következik, hogy az annak előírására korlátozódik, hogy tagállamok olyan módon alakítják ki nemzeti jogukat, hogy az említett irányelv 2. cikkének j) pontja szerinti azon családtagok, akik ilyen jogállással rendelkeznek, amennyiben személyükben nem jogosultak ugyanezen védelemre, bizonyos, a család egységének fenntartását célzó kedvezményekben részesülnek, amelyek többek között magukban foglalják a tartózkodási engedély kiállítását, a munkavállaláshoz és az oktatáshoz való hozzáférést.

69 Ezért azt kell megvizsgálni, hogy a ZUB 8. cikkének (9) bekezdéséhez hasonló rendelkezés hatályban tartását engedélyezi-e a 2011/95 irányelv 3. cikke, amely lehetővé teszi a tagállamok számára "kedvezőbb szabályok [bevezetését, illetve fenntartását] annak meghatározására, hogy ki minősül menekültnek, illetve kiegészítő védelemre jogosult személynek; valamint úgyszintén a nemzetközi védelem tartalmának meghatározására is, amennyiben e vonatkozó szabályok összeegyeztethetők ezen irányelvvel."

70 A 2011/95 irányelv (14) preambulumbekezdéssel együttesen olvasott e megfogalmazásból az következik, hogy az ezen irányelv 3. cikkében említett, kedvezőbb szabályok különösen azon feltételek enyhítésére irányulhatnak, amelyek alapján valamely harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan jogosult lehet a menekült jogállásra vagy a kiegészítő védelmi jogállásra.

71 A Bíróság már rámutatott arra, hogy az e 3. cikkben szereplő pontosítás, amely szerint minden kedvezőbb szabálynak összeegyeztethetőnek kell lennie a 2011/95 irányelvvel, azt jelenti, hogy e szabály nem sértheti ezen irányelv általános rendszerét és céljait. Különösen tilosak az olyan szabályok, amelyek a menekült vagy a kiegészítő védelmi jogállást a nemzetközi védelem logikájával egyáltalán össze nem függő helyzetben lévő, harmadik országbeli állampolgároknak vagy hontalanoknak biztosítják (lásd e tekintetben: 2014. december 18-iM'Bodj ítélet, C-542/13, EU:C:2014:2452, 42-44. pont). Ugyanez érvényes különösen azon szabályokra, amelyek ilyen jogállást ismernek el azon személyek számára, akik az ezen irányelv 12. cikkében kimondott kizáró ok alá tartoznak (2010. november 9-iB és D ítélet, C-57/09 és C-101/09, EU:C:2010:661, 115. pont).

72 Amint azt a főtanácsnok indítványának 58. pontjában megjegyezte, a menekült jogállás nemzeti jog alapján történő automatikus elismerése azon személy családtagjai számára, aki számára e jogállást a 2011/95 irányelvvel bevezetett szabályozás alapján ismerték el, nem eleve összefüggés nélküli a nemzetközi védelem logikájával.

73 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a jelen esetben a menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás N. R. K. Ahmedbekova fia és házastársa számára - e jogállásnak N. R. K. Ahmedbekova számára való elismerése következtében - történő esetleges elismerése az érintettek családi egysége fenntartásának szükségessége miatt összefügg a nemzetközi védelem azon logikájával, amely e jogállás N. R. K. Ahmedbekova számára történő elismerését eredményezte.

74 A fentiekre tekintettel a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/95 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy abban az esetben, ha az ezen irányelvvel bevezetett szabályozás alapján valamely családtag számára elismerik a nemzetközi védelmet, előírják e védelem elismerésének e család más tagjaira való kiterjesztését is, amennyiben e személyekre nem vonatkoznak az ugyanezen irányelv 12. cikkében foglalt kizáró okok, és a helyzetük a család egysége fenntartásának szükségessége folytán összefügg a nemzetközi védelem logikájával.

A második és a harmadik kérdésről

75 A kérdést előterjesztő bíróság együttesen megválaszolandó második és harmadik kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági ok kiterjed-e az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre, amelyben egy nagykorú személy saját nevében és kiskorú gyermeke nevében olyan nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be, amely különösen egy másik személlyel fennálló családi kapcsolaton alapul, aki külön nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet.

76 Amint a jelen ítélet 53-55. pontjában kifejtésre került, a 2013/32 irányelv 7. cikkének (1) és (3) bekezdéséből következik, hogy a családtagok benyújthatják külön a nemzetközi védelem iránti kérelmeket, és e kérelmek valamelyike kiterjedhet az e családhoz tartozó kiskorúra.

77 A 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági ok arra a különleges helyzetre vonatkozik, amelyben valamely személy, akit egy másik tart el, ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban először hozzájárul ahhoz, hogy a nevében nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtsanak be, majd ezt követően maga is nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be.

78 A kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat függvényében az alapjogvita e bíróság általi ismertetéséből kiderül, hogy sem N. R. K. Ahmedbekova, sem R. E. O. Ahmedbekov nem tartozik e különleges helyzet alá. Úgy tűnik továbbá, hogy ugyanez igaz E. Ahmedbekovra is.

79 E körülmények között a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági ok nem alkalmazható.

80 E következtetést nem cáfolja az a körülmény, hogy az egyik családtag családi kapcsolatra hivatkozik, és olyan tényekre hivatkozik kérelmében, amelyeket e család egy másik tagja által benyújtott kérelemben is ismertetettek. Az ilyen helyzet nem tartozik a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt helyzet alá, hanem a negyedik és az ötödik kérdésre adott válasz keretében felidézett és ismertetett elvek alapján kell vizsgálni.

81 Ebből következik, hogy a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági ok nem terjed ki az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre, amelyben egy nagykorú személy saját nevében és kiskorú gyermeke nevében olyan nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be, amely különösen egy másik személlyel fennálló családi kapcsolaton alapul, aki külön nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet.

Az első és a kilencedik kérdésről

82 A második és a harmadik kérdésre adott válaszokra tekintettel az első és kilencedik kérdésre nem szükséges válaszolni.

83 A kérdést előterjesztő bíróság első és kilencedik kérdése ugyanis lényegében arra irányul, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontja közvetlen hatállyal bír-e és alkalmazhatja-e a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos határozat elleni keresetet elbíráló bíróság még akkor is, ha e határozat kibocsátója nem vizsgálta e rendelkezés alkalmazhatóságát. Márpedig a második és a harmadik kérdésre adott válaszból következik, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontja semmiképpen nem alkalmazható az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló esetben.

A hetedik kérdésről

84 A kérdést előterjesztő bíróság hetedik kérdése lényegében arra irányul, hogy azt, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy részt vett egy országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, a 2011/95 irányelv 10. cikke szerinti üldöztetési okok értékelése keretében úgy kell-e tekinteni, hogy az bizonyítja e kérelmezőnek az e cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti "meghatározott társadalmi csoporthoz" való tartozását, vagy az említett cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti "politikai meggyőződés" miatti üldöztetési oknak kell tekinteni.

85 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikkének (1) bekezdését ugyanezen cikk (2) bekezdésével együttesen kell értelmezni. E (2) bekezdés szerint annak értékelésekor, hogy a kérelmező üldöztetéstől való félelme megalapozott-e, nincs jelentősége annak, hogy a kérelmező ténylegesen rendelkezik-e az üldöztetés alapjául szolgáló faji, vallási, nemzetiségi, társadalmi vagy politikai jellemzőkkel, amennyiben üldözője úgy tekinti, hogy rendelkezik ilyen jellemzővel.

86 Ezért, azon kérdéstől függetlenül, hogy egy azerbajdzsáni állampolgár "politikai meggyőződésének" minősül-e ezen állampolgár részvétele azon keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, amely ezen ország ellen és annak megállapítására irányul, hogy az ott hatalmon lévő rezsim megsértette az alapvető szabadságokat; az említett állampolgár által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelemben hivatkozott üldöztetési okok értékelése keretében azt kell megvizsgálni, hogy léteznek-e megalapozott okok az attól való félelemre, hogy az említett részvételt e rezsim olyan politikai ellenszegülésként értékeli, amellyel szemben megtorlást alkalmazhat.

87 Amennyiben megalapozott okok léteznek azon félelemre, hogy ez az eset áll fenn, meg kell állapítani, hogy a kérelmező az üldöztetés súlyos és igazolt veszélyében forog amiatt, hogy kifejtette a származási országának politikájára és módszereire vonatkozó meggyőződését. Amint az a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése e) pontjának szövegéből is következik, a "politikai meggyőződés" e rendelkezésben szereplő fogalma kiterjed az ilyen helyzetre.

88 Azon személycsoport viszont, amelynek adott esetben a nemzetközi védelmet kérelmező személy tagja volt, amikor részt vett a keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, főszabály szerint nem minősíthető a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett "társadalmi csoportnak".

89 Ahhoz ugyanis, hogy az e rendelkezés értelmében vett "társadalmi csoport" léte megállapítható legyen, két együttes feltételnek kell teljesülnie. Egyfelől a csoport tagjainak "veleszületett jellemzőkkel" vagy "meg nem változtatható közös háttérrel" kell rendelkezniük, vagy olyan közös meggyőződéssel, illetve jellemzőkkel, amelyek "olyannyira alapvetők az identitás, illetve lelkiismeret szempontjából, hogy az érintett személyeket nem lehetne azok feladására kényszeríteni". Másfelől a csoportnak az érintett harmadik országban egyértelműen elkülöníthető identitással kell rendelkeznie, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom "más"-ként kezeli (2013. november 7-iX és társai ítélet, C-199/12-C-201/12, EU:C:2013:720, 45. pont). A kérdést előterjesztő bíróság általi vizsgálat függvényében nem egyértelmű, hogy e két együttes feltétel teljesül-e az alapügyben.

90 A fentiekre tekintettel a hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy azt, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy részt vett a származási országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, a 2011/95 irányelv 10. cikke szerinti üldöztetési okok értékelése keretében főszabály szerint nem lehet úgy tekinteni, hogy az bizonyítja e kérelmezőnek az e cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti "meghatározott társadalmi csoporthoz" való tartozását, hanem azt az említett cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti "politikai meggyőződés" miatti üldöztetési oknak kell tekinteni, ha megalapozott okok léteznek azon félelemre, hogy az e kereset benyújtásában való részvételt az említett ország olyan politikai ellenszegülésként értékeli, amellyel szemben megtorlást alkalmazhat.

A nyolcadik kérdésről

91 A kérdést előterjesztő bíróság nyolcadik kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet elutasító határozat elleni keresetet elbíráló bíróság köteles megvizsgálni a nemzetközi védelem elismerésének azon okait, amelyekre első alkalommal a bírósági felülvizsgálat során hivatkoztak, jóllehet azok e határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatosak.

92 A 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdése pontosítja azon hatékony jogorvoslathoz való jog terjedelmét, amelyet ezen irányelv 46. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzetközi védelmet kérelmezők számára a kérelmükkel kapcsolatos határozatokkal szemben biztosítani kell (2018. július 25-iAlheto ítélet, C-585/16, EU:C:2018:584, 105. pont). E rendelkezés kimondja, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó tagállamok biztosítják, hogy legalábbis az azon elsőfokú bíróság által végzett vizsgálat, amely előtt a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos határozatot vitatják, "mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza, ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek [a 2011/95] irányelv szerinti vizsgálatát is".

93 E tekintetben az "ex nunc" kifejezés kiemeli a bíróság olyan értékelés elvégzésére irányuló kötelezettségét, amely figyelembe veszi adott esetben a jogorvoslat tárgyát képező határozat elfogadását követően felmerült új elemeket. A "teljes körű" melléknév megerősíti, hogy a bíróság köteles megvizsgálni mind azon elemeket, amelyeket az eljáró hatóság figyelembe vett vagy vehetett volna, mind pedig azokat, amelyek e hatóság határozatának elfogadását követően merültek fel (2018. július 25-iAlheto ítélet, C-585/16, EU:C:2018:584, 111. és 113. pont).

94 Jóllehet a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok kötelesek a nemzeti jogszabályaikat úgy alakítani ki, hogy az említett jogorvoslatok elbírálása tartalmazza valamennyi olyan ténybeli és jogi tényező bíróság általi vizsgálatát, amelyek lehetővé teszik számára az adott ügy naprakész értékelését (2018. július 25-iAlheto ítélet, C-585/16, EU:C:2018:584, 110. pont), ebből viszont nem következik az, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy - az eljáró hatóság további vizsgálatának kockázata nélkül - módosíthatja kérelmének indokát, és így az adott ügy főbb körülményeit azáltal, hogy a bírósági felülvizsgálat során a nemzetközi védelem olyan okára hivatkozik, amelyet - habár e határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatos - elhallgatott az említett hatóság előtt.

95 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/95 irányelv 2. cikkének d) és f) pontjából, valamint 10. és 15. cikkéből következik, hogy a nemzetközi védelem a faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai meggyőződés miatti üldöztetéstől való megalapozott félelem indokával ismerhető el, és ezen indokok mindegyikét külön meghatározza a 10. cikk; vagy pedig a 15. cikkben felsorolt súlyos sérelem valamelyikének indokával.

96 Arra is emlékeztetni kell, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelemnek az eljáró hatóság - amely egy megfelelő eszközökkel és e területen szakképzett személyzettel rendelkező közigazgatási vagy kvázibírósági szerv - általi vizsgálata a 2013/32 irányelvvel bevezetett közös eljárások lényeges szakasza, és hogy az ezen irányelv 46. cikkének (3) bekezdésében elismert, a kérelmezőnek a bíróság által végzett teljes körű és ex nunc vizsgálathoz való joga nem értelmezhető úgy, hogy az gyengíti az e kérelmezőt terhelő azon kötelezettséget, hogy e hatósággal együttműködjön (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25-iAlheto ítélet, C-585/16, EU:C:2018:584, 116. pont).

97 Ezen, az eljáró hatóság előtti lényeges szakaszt megkerülését jelentené, ha bármiféle eljárási következmény nélkül lehetősége lenne a kérelmezőnek arra, hogy az e hatóság által elfogadott elutasító határozat bíróság általi hatályon kívül helyezése vagy felváltása érdekében a nemzetközi védelem olyan okára hivatkozzon, amelyre - habár korábban már állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatos - nem hivatkozott az említett hatóság előtt, és az tehát nem vizsgálhatta meg ezen okot.

98 Következésképpen, amennyiben a nemzetközi védelemnek a jelen ítélet 95. pontjában foglalt valamely okára első alkalommal a bírósági felülvizsgálat során hivatkoznak, és ezen ok e határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatos, ezen indokot a 2013/32 irányelv 40. cikkének (1) bekezdésében említett "további előterjesztéseknek" kell minősíteni. Amint e rendelkezésből következik, e minősítés hatása, hogy az eljáró bíróság a felülvizsgálat tárgyát képező határozat vizsgálata keretében köteles megvizsgálni ezen indokot, amennyiben a "hatáskörrel rendelkező hatóságok" mindegyikének - ideértve nem csak e bíróságot, hanem az eljáró hatóságot is - lehetősége van ennek keretében az említett további előterjesztés vizsgálatára.

99 Annak meghatározása érdekében, hogy e bíróságnak magának lehetősége van-e a további előterjesztésnek a kereset keretében történő vizsgálatára, az említett bíróság feladata, hogy a nemzeti joga szerinti bírósági eljárási szabályok alapján megvizsgálja, hogy a nemzetközi védelem első alkalommal előtte felhozott okára nem a bírósági felülvizsgálat késői szakaszában hivatkoztak-e, és kellően egyértelmű formában terjesztették-e elő ahhoz, hogy megfelelő vizsgálat tárgyát képezhesse.

100 Amennyiben e vizsgálatból az derül ki, hogy a bíróságnak lehetősége van ezen okot a kereset értékelésébe bevonni, a 2013/32 irányelvben kitűzött, gyorsaságra irányuló célnak megfelelő határidőn belül (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25-iAlheto ítélet, C-585/16, EU:C:2018:584, 109. pont) kérnie kell az eljáró hatóságtól az említett ok vizsgálatát, amelynek az eredményét és az azt megalapozó indokokat közölni kell a kérelmezővel és a bírósággal azelőtt, hogy e bíróság meghallgatja a kérelmezőt és értékeli az ügyet.

101 A jelen esetben, amint azt a főtanácsnok az indítványának 74. pontjában megjegyezte, a Bírósághoz benyújtott egyes iratok alapján feltételezhető, hogy a politikai meggyőződésen alapuló üldöztetéstől való, megalapozott félelem okára, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság kérdései vonatkoznak, már hivatkoztak a DAB előtt, N. R. K. Ahmedbekova ugyanakkor ezen ok alátámasztása érdekében a bírósági felülvizsgálat során további tényekkel egészítette azt ki.

102 Amennyiben - és ennek vizsgálata kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata - N. R. K. Ahmedbekova a bírósági felülvizsgálat során nem a nemzetközi védelem iránti kérelem új okát, hanem egy olyan ok alátámasztására szolgáló tényeket hozott fel, amelyekre az eljáró hatóság előtt már hivatkozott, és az elutasította azokat, meg kell állapítani, hogy ebben az esetben az eljáró bíróság feladata annak értékelése, hogy az első alkalommal előtte felhozott tények jelentősek-e, és nem állnak-e semmilyen átfedésben azon elemekkel, amelyekről az eljáró hatóságnak tudomása lehetett. Amennyiben ez az eset áll fenn, a jelen ítélet 97-100. pontjában kifejtett megfontolások értelemszerűen alkalmazandók.

103 A fentiekre tekintettel a nyolcadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdését - az ezen irányelv 40. cikkének (1) bekezdésében foglalt bírósági felülvizsgálatra való hivatkozással összefüggésben - úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet elutasító határozat elleni keresetet elbíráló bíróság főszabály szerint köteles - "további előterjesztések" címén, és azt követően, hogy kérte ezen előterjesztéseknek az eljáró hatóság általi vizsgálatát - értékelni a nemzetközi védelem elismerésének okait, illetve azokat a tényeket, amelyekre első alkalommal a bírósági felülvizsgálat során hivatkoztak, jóllehet azok az említett elutasító határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatosak. E bíróság viszont nem köteles ezen értékelés elvégzésére, ha megállapítja, hogy ezen okokra vagy tényekre a felülvizsgálat késői szakaszában hivatkoztak, vagy azokat nem kellően egyértelmű formában terjesztették elő ahhoz, hogy megfelelő vizsgálat tárgyát képezhessék, vagy pedig ha a tényeket illetően megállapítja, hogy azok nem jelentősek, vagy nem kellően különböznek azon elemektől, amelyekről az eljáró hatóságnak tudomása lehetett.

A költségekről

104 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem egyedi értékelése keretében figyelembe kell venni a kérelmező valamely családtagját érintő üldöztetés és súlyos sérelem veszélyét annak meghatározása érdekében, hogy ez utóbbi kérelmező az említett, veszélyben lévő személlyel fennálló családi kapcsolata miatt maga is ki van-e téve ilyen veszélyeknek.

2) A 2011/95 irányelvet és a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azok nem zárják ki, hogy az ugyanazon család tagjai által külön benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmekre az esetleges összefüggések kezelésére irányuló intézkedéseket alkalmazzanak, azonban kizárják e kérelmek együttes értékelését. Azt is kizárják, hogy az említett kérelmek valamelyikének értékelését e kérelmek közül egy másiknak a vizsgálatára irányuló eljárás befejezéséig felfüggesszék.

3) A 2011/95 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy abban az esetben, ha az ezen irányelvvel bevezetett szabályozás alapján valamely családtag számára elismerik a nemzetközi védelmet, előírják e védelem elismerésének e család más tagjaira való kiterjesztését is, amennyiben e személyekre nem vonatkoznak az ugyanezen irányelv 12. cikkében foglalt kizáró okok, és a helyzetük a család egysége fenntartásának szükségessége folytán összefügg a nemzetközi védelem logikájával.

4) A 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági ok nem terjed ki az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre, amelyben egy nagykorú személy saját nevében és kiskorú gyermeke nevében olyan nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be, amely különösen egy másik személlyel fennálló családi kapcsolaton alapul, aki külön nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet.

5) Azt, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy részt vett a származási országa elleni keresetnek az Emberi Jogok Európai Bíróságához való benyújtásában, a 2011/95 irányelv 10. cikke szerinti üldöztetési okok értékelése keretében főszabály szerint nem lehet úgy tekinteni, hogy az bizonyítja e kérelmezőnek az e cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti "meghatározott társadalmi csoporthoz" való tartozását, hanem azt az említett cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti "politikai meggyőződés" miatti üldöztetési oknak kell tekinteni, ha megalapozott okok léteznek azon félelemre, hogy az e kereset benyújtásában való részvételt az említett ország olyan politikai ellenszegülésként értékeli, amellyel szemben megtorlást alkalmazhat.

6) A 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdését - az ezen irányelv 40. cikkének (1) bekezdésében foglalt bírósági felülvizsgálatra való hivatkozással összefüggésben - úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi védelmet elutasító határozat elleni keresetet elbíráló bíróság főszabály szerint köteles - "további előterjesztések" címén, és azt követően, hogy kérte ezen előterjesztéseknek az eljáró hatóság általi vizsgálatát - értékelni a nemzetközi védelem elismerésének okait, illetve azokat a tényeket, amelyekre első alkalommal a bírósági felülvizsgálat során hivatkoztak, jóllehet azok az említett elutasító határozat elfogadását, illetve akár a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően állítólagosan bekövetkezett eseményekkel vagy fenyegetésekkel kapcsolatosak. E bíróság viszont nem köteles ezen értékelés elvégzésére, ha megállapítja, hogy ezen okokra vagy tényekre a felülvizsgálat késői szakaszában hivatkoztak, vagy azokat nem kellően egyértelmű formában terjesztették elő ahhoz, hogy megfelelő vizsgálat tárgyát képezhessék, vagy pedig ha a tényeket illetően megállapítja, hogy azok nem jelentősek, vagy nem kellően különböznek azon elemektől, amelyekről az eljáró hatóságnak már tudomása lehetett.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: bolgár.