62011CJ0422[1]

A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2012. szeptember 6. Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej és Lengyel Köztársaság kontra Európai Bizottság. Fellebbezések - Megsemmisítés iránti kereset - A kereset elfogadhatatlansága - Az uniós bíróságok előtti képviselet - Ügyvéd - Függetlenség. C-422/11. P. és C-423/11. P. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2012. szeptember 6. ( *1 )

"Fellebbezések - Megsemmisítés iránti kereset - A kereset elfogadhatatlansága - Az uniós bíróságok előtti képviselet - Ügyvéd - Függetlenség"

A C-422/11. P. és C-423/11. P. sz. egyesített ügyekben,

a Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej (székhelye: Varsó [Lengyelország], képviselik: D. Dziedzic-Chojnacka és D. Pawłowska radcowie prawni),

a Lengyel Köztársaság (képviselik: M. Szpunar, A. Kraińska és D. Lutostańska, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. augusztus 5-én benyújtott fellebbezései tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: G. Braun és A. Stobiecka-Kuik, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: A. Prechal tanácselnök, K. Schiemann (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 4-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Fellebbezéseikkel a Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej (az elektronikus kommunikációs hivatal elnöke, a továbbiakban: az UKE elnöke) és a Lengyel Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke T-226/10. sz., Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej kontra Bizottság ügyben 2011. május 23-án hozott végzésének (EBHT 2011., II-2467. o.; a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kérik, amely végzéssel a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította az UKE elnöke által az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK irányelv (Keretirányelv) (HL L 108, 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.) 7. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, 2010. március 3-i C(2010) 1234 bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresetet.

Jogi háttér

Az uniós jog

2. A Bíróság alapokmánya 19. cikkének első, harmadik és negyedik bekezdése értelmében - amelyek ugyanezen alapokmány 53. cikke alapján a Törvényszékre is alkalmazandók:

"A tagállamokat és az uniós intézményeket a Bíróság előtt esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli; a meghatalmazottat tanácsadó vagy ügyvéd segítheti. [...]

[...]

A többi felet ügyvédnek kell képviselnie.

A felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult."

3. Az említett 19. cikk lengyel nyelvű változata az "ügyvéd" kifejezés helyett "ügyvéd vagy jogtanácsos [»radca prawny«]" kifejezést használ.

4. A Törvényszék eljárási szabályzatának 113. cikke így rendelkezik:

"A Törvényszék hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor határozhat arról, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e, illetve megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra [...]."

A lengyel jog

5. A lengyel jog az ügyvédi szakma mellett a jogtanácsosi szakmát is elismeri. A jogtanácsosok kérhetik felvételüket a kamarába, ezáltal megfelelő jogosultsággal rendelkeznek ügyfeleik vagy munkáltatójuk lengyel bíróságok előtti képviseletére.

6. A jogtanácsosi kamarát a Lengyel Köztársaság Alkotmánya 17. cikkének (1) bekezdése alapján hozták létre. A jogtanácsosi szakmát a jogtanácsosokról szóló 1982. július 6-i törvény szabályozza, és a kamara tagjait köti a szakmai etikai kódex (Kodeks Etyki Radcy Prawnego). E törvény, illetve kódex számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek a jogi tanácsadói szolgáltatások jogtanácsos által történő nyújtásának különös szabályait rögzítik, és annak biztosítására irányulnak, hogy a jogtanácsosok szakmájuk gyakorlása során teljes függetlenséget élvezzenek, akár munkaviszonyban állnak azzal a féllel, akinek tanácsot nyújtanak, akár nem.

7. Az elektronikus kommunikációról szóló 2004. július 16-i törvény (Ustawa z dnia Prawo telekomunikacyjne) 193. cikkének (1) bekezdése (Dz. U 171., position 1800), a tényállás tekintetében alkalmazandó változatának értelmében az UKE elnöke az Urzędu Komunikacji Elektronicznejen (elektronikus kommunikációs hivatal, a továbbiakban: UKE) keresztül látja el feladatait.

8. A 2008. november 21-i köztisztviselői törvény (ustawa z dnia o slużbie cywilnej) (Dz. U 227., position 1505) a tényállás tekintetében alkalmazandó változata 25. cikke (4) bekezdése 1. és 2. pontjának értelmében nem az UKE elnöke, hanem a vezérigazgatója hatáskörébe tartozik e hivatal működésének és munkája folyamatosságának, tevékenysége gyakorlása feltételeinek, valamint munkaszervezésének biztosítása. Ugyancsak az UKE vezérigazgatójának, nem pedig elnökének hatáskörébe tartozik az említett hivatal személyzeti igazgatásának ellátása, valamint e személyzet tekintetében a munkáltatói jogok gyakorlása.

A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott végzés

9. A Törvényszék Hivatalához 2010. május 14-én benyújtott keresetlevelével az UKE elnöke keresetet indított a jelen ítélet 1. pontjában hivatkozott határozat megsemmisítése iránt.

10. A keresetet a Törvényszék előtt H. Gruszecka és D. Pawłowska, jogtanácsosok ("radcowie prawni") indították.

11. Pervezető intézkedés keretében a Törvényszék annak pontosítására kérte az UKE elnökét, hogy a keresetlevelet saját nevükben aláíró jogtanácsosok a keresetindítás időpontjában vele munkaviszonyban álltak-e, vagy sem.

12. E kérdésre válaszolva az UKE elnöke kijelentette, hogy H. Gruszecka és D. Pawłowska az UKE-vel, nem pedig annak elnökével állnak munkaviszonyban. Az UKE elnöke előadta egyrészt, hogy a lengyel jogszabályok szerint nem az UKE elnöke, hanem a vezérigazgatója hatáskörébe tartozik a jogtanácsosok munkaviszonyának létesítése, időtartama és megújítása, másrészt hogy a jogtanácsosok független, közvetlenül az UKE vezérigazgatójának alárendelt állást töltenek be, harmadrészt hogy a jogtanácsosokra vonatkozó lengyel jogszabályok alapján a szakmájukat munkaviszony keretében gyakorló jogtanácsosok független állást töltenek be, amely közvetlenül az adott szervezeti egység vezetője alá tartozik.

13. A Törvényszék ezt követően a Bíróság alapokmánya felek képviseletének követelményeire vonatkozó rendelkezéseinek fényében megvizsgálta a kereset elfogadhatóságát, és a megtámadott végzés 16-23. pontjában az alábbiak szerint foglalt állást:

"16 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint [...] különösen a »képviselnie« kifejezésnek az alapokmány 19. cikke harmadik bekezdésében való használatából, az következik, hogy az e cikk értelmében vett »fél« nem terjeszthet saját maga keresetet a Törvényszék elé, hanem olyan harmadik személy közreműködését kell igénybe vennie, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult (lásd a Törvényszék T-94/07. sz., EREF kontra Bizottság ügyben 2009. november 19-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 14. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

17. Ez a harmadik személy közreműködésére vonatkozó követelmény az ügyvéd szerepéről alkotott azon elképzelésen alapul, amely szerint az ügyvéd közreműködik az igazságszolgáltatásban, és köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van. Ez az elképzelés a tagállamok közös jogi hagyományait tükrözi, és az uniós jogrendszerben is megtalálható, amint az éppen a Bíróság alapokmányának 19. cikkéből is kitűnik (lásd a fenti 16. pontban hivatkozott EREF kontra Bizottság ügyben 2009. november 19-én hozott végzés 15. pontját).

18. A jelen ügyben először is hangsúlyozni kell, hogy a felperes által hivatkozott, a jogtanácsosi tevékenységet szabályozó szakmai szabályokból fakadó, függetlenségre vonatkozó kötelezettség önmagában nem bizonyítja, hogy H. Gruszecka és D. Pawłowska jogosult a felperes Törvényszék előtti képviseletére. Az ügyvédi függetlenség fogalmát ugyanis nemcsak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással határozták meg, hanem negatív módon, azaz a munkaviszony hiányával is (lásd ebben az értelemben a [z] [...] [C-550/07. P. sz.] Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai ügyben [2010. szeptember 14-én] hozott ítélet [EBHT 2010., I-8301. o.] 44. és 45. pontját, valamint a [...] [C-74/10. P. és C-75/10. P. sz.] EREF kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 29-én hozott végzés 53. pontját).

19. Másodszor meg kell állapítani, hogy a felperes elismeri, hogy H. Gruszecka és D. Pawłowska munkaviszonyban áll az UKE-vel. E tekintetben úgy nyilatkozott, hogy az UKE vezérigazgatója dönt a munkaviszonyuk létesítéséről, időtartamáról és megújításáról.

20. Végül, szintén a felperes szerint, az UKE-t azért hozták létre, hogy segítse az elnökét a jogszabályokban meghatározott feladatai ellátásában.

21. Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy jól elhatárolható egymástól az UKE elnöke és maga az UKE, illetve formális értelemben nincs munkaviszony a felperes és a jogtanácsosai között, a fenti 16. és 17. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban kifejtett követelmények akkor sem teljesülnek a jelen ügyben. Ugyanis a felperes segítésének kizárólagos funkciójával rendelkező UKE-n belüli alárendeltségi viszony - bár csak az UKE vezérigazgatója vonatkozásában áll fenn - azt eredményezi, hogy a függetlenség csekélyebb fokú, mint az olyan jogtanácsosok vagy ügyvédek esetében, akik az ügyfeleik szempontjából külső keretek között gyakorolják tevékenységüket.

22. E következtetést nem cáfolják a jogtanácsosi tevékenységet szabályozó lengyel jogszabályoknak a felperes által hivatkozott rendelkezései. Amint azt a Törvényszék a fenti 18. pontban már hangsúlyozta, önmagukban a szakmai etikai szabályok nem bizonyítják a függetlenség követelményének teljesülését. Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat értelmében a nem kiemeltként kezelt felek Törvényszék előtti képviseletére vonatkozó rendelkezéseket lehetőség szerint önálló módon, a nemzeti jogra való hivatkozás nélkül kell értelmezni (a fenti 16. pontban hivatkozott EREF kontra Bizottság ügyben 2009. november 19-én hozott végzés 16. pontja).

23. A fentiek alapján a H. Gruszeczka és D. Pawłowska, valamint az UKE közötti munkaviszonnyal nem összeegyeztethető a felperes Törvényszék előtti képviselete."

14. E megfontolások fényében a Törvényszék megállapította, hogy a keresetlevél, mivel azt csak H. Gruszeczka és D. Pawłowska írta alá, és ekként nem a Bíróság alapokmánya 19. cikke harmadik és negyedik bekezdésének, valamint 21. cikke első bekezdésének, illetve a Törvényszék eljárási szabályzata 43. cikke 1. §-a első bekezdésének megfelelően terjesztették elő, elfogadhatatlan.

A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

15. Az UKE elnöke azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést és az ügyet újabb határozat hozatala céljából utalja vissza a Törvényszék elé, és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

16. A Lengyel Köztársaság megtámadott végzés hatályon kívül helyezését kéri.

17. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezéseket, és

- a fellebbezőket kötelezze a költségek megfizetésére.

18. A Bíróság elnöke 2011. december 8-i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette a C-422/11. P. és a C-423/11. P. sz. ügyet.

19. A Bíróság elnöke 2012. április 16-i végzéseivel a Krajowa Izba Radcόw Prawnych (Nemzeti Jogtanácsosi Kamara), az Association européenne des juristes d'entreprise (Társasági Jogászok Európai Egyesülete) és a Law Society of England and Wales által az első kettő esetében 2011. november 29-én, a harmadik esetében pedig 2011. december 2-án benyújtott, az UKE elnöke és a Lengyel Köztársaság kérelmeinek támogatása végett történő beavatkozás iránti kérelmeket elutasította.

A fellebbezésekről

20. Anélkül, hogy az UKE elnöke által benyújtott fellebbezés elfogadhatóságát a Bíróság alapokmánya 19. cikkének fényében vizsgálni kellene, mivel az elfogadhatóság kérdésére vonatkozó jogkérdés tárgya pontosan megegyezik a jelen fellebbezés tárgyával, meg kell állapítani, hogy az UKE elnöke fellebbezése alátámasztásául öt jogalapot terjeszt elő, amelyek közül az első, második, negyedik és ötödik a Lengyel Köztársaság által fellebbezése alátámasztásául előterjesztett első jogalap két részének, valamint a második és harmadik jogalapnak felelnek meg.

Az UKE elnökének első jogalapjáról és a Lengyel Köztársaság első jogalapjának első részéről, amelyek a Bíróság alapokmánya 19. cikkének téves értelmezésén alapulnak

21. A fellebbezők felróják, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a Bíróság alapokmányának 19. cikkét, amennyiben azt állapította meg, hogy e rendelkezés megköveteli, hogy valamely felet az uniós bíróságok előtt képviselő jogtanácsos e fél vonatkozásában olyan függetlenséget élvezzen, amely nem valósul meg azon jogtanácsosok esetében, akik a Törvényszék előtt a keresetet indították.

22. A fellebbezők arra hivatkoznak e tekintetben, hogy a szóban forgó két jogtanácsos az UKE-val, nem pedig az UKE elnökével állt munkaviszonyban. Továbbá az UKE-n belül ők a vezérigazgató, azaz az e Hivatal működéséért, ezen belül a személyzeti igazgatásért felelős egyetlen személy alá tartoztak. Mindenesetre a jogtanácsosi szakma gyakorlására irányadó szabályozási keret biztosítja a jogtanácsosok teljes függetlenségét munkájuk során, még munkáltatójukkal szemben is.

23. E tekintetben emlékeztetni kell arra, amint azt a Törvényszék helytállóan megállapította a megtámadott végzés 17. pontjában, hogy az ügyvéd szerepéről alkotott elképzelés, amely a tagállamok közös jogi hagyományait tükrözi, és amelyen a Bíróság alapokmányának 19. cikke is alapul, az, hogy az ügyvéd közreműködik az igazságszolgáltatásban, és köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van (lásd ebben az értelemben a 155/79. sz., AM & S Europe kontra Bizottság ügyben 1982. május 18-án hozott ítélet [EBHT 1982., 1575. o.] 24. pontját; a fent hivatkozott Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott végzés 42. pontját és a fent hivatkozott EREF kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 29-én hozott végzés 52. pontját).

24. Márpedig az ügyvéd függetlenségére vonatkozó követelmény azt feltételezi, hogy semmilyen munkaviszony ne álljon fenn az ügyvéd és ügyfele között (lásd a fent hivatkozott EREF kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 29-én hozott végzés 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A Törvényszék helytállóan ítélte meg ugyanis a megtámadott végzés 18. pontjában, hogy az ügyvédi függetlenség fogalmát nemcsak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással határozták meg, hanem negatív módon, azaz a munkaviszony hiányával is (a fent hivatkozott Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontja).

25. Ez az okfejtés hasonló érvénnyel alkalmazható az olyan helyzetre, mint a jelen jogvita tárgyát képező jogtanácsosok helyzete, amikor az ügyvédek olyan szervezeti egység alkalmazásában állnak, amely az általuk képviselt fél alá tartozik. A jogtanácsosok UKE-val fennálló munkaviszonya ugyanis, még ha az formálisan el is különül az UKE elnökétől, befolyásolhatja e jogtanácsosok függetlenségét, mivel az UKE érdekei nagyban azonosak az UKE elnökének érdekeivel. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy e jogtanácsosok szakmai véleményét, legalábbis részben, befolyásolja szakmai környezetük.

26. Egyébiránt, a jelen ítélet 24. pontjában hivatkozott indokok folytán, a fellebbezők annak bizonyítását célzó érvei, hogy egy olyan ügyvéd, aki az általa képviselt ügyfele alkalmazásában áll, azonos fokú függetlenséget élvez ezen ügyfél vonatkozásában, mint a tevékenységét szabadfoglalkozású ügyvédként gyakorló ügyvéd, a jelen ügyben nem releváns.

27. Végezetül el kell utasítani a Lengyel Köztársaság azon érvét, miszerint az ügyvédi szolgáltatás szükségszerű igénybevétele állítólagos gyakorlati nehézségekhez vezet. A külső ügyvéd igénybevételére vonatkozó kötelezettségek folytán nemcsak a hatóságok, mint amilyen az UKE, vannak kitéve többletköltségeknek, hanem minden magánszemély is. Egyébként korántsem nyert megállapítást, hogy a hatóságokon belüli, bizalmas információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos vagy a közbeszerzési jog rendelkezéseivel összefüggő problémák jelentős mértékben akadályoznák a hatóságok uniós bíróságok előtti képviseletét.

28. E megfontolások fényében a fellebbezéseik alátámasztásául az UKE elnöke által előterjesztett első jogalapot, illetve a Lengyel Köztársaság által hivatkozott első jogalap első részét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

Az UKE elnökének második jogalapjáról és a Lengyel Köztársaság első jogalapjának második részéről, amelyek a jogtanácsosi szakma lengyelországi sajátosságainak és függetlenségének figyelmen kívül hagyásán alapulnak

29. A fellebbezők kijelentik, hogy a Bíróság alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdése a nemzeti jogra utal, ezen alapokmány értelmezése során nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni a nemzeti jogszabályokat, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 22. pontjában felvet. Pontosan a nemzeti jog, jelen esetben a lengyel jog az, amely meghatározza az ügyvédek nemzeti bíróságok előtti beavatkozásra, ekként az uniós bíróságok előtti beavatkozásra vonatkozó jogát.

30. Az UKE elnöke azon ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amelynek értelmében a tárgyra vonatkozó különös uniós szabályok hiányában minden egyes tagállam szabadon szabályozhatja az ügyvédi tevékenységnek a területén történő gyakorlását, az e szakmára alkalmazandó szabályok ennélfogva tagállamonként lényegesen eltérhetnek egymástól.

31. A fellebbezők ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy az ügyvédek szakképesítéseinek elismerésére vonatkozó másodlagos uniós jogi rendelkezések nem tesznek különbséget az ügyvédeknek az ügyfél valamely bírósági eljárás keretében való képviseletére vonatkozó joga tekintetében annak alapján, hogy a képviselt féllel fennálló munkaviszony alapján járnak-e el, vagy sem. E jogszabályi szövegek mindössze a tagállamok azon lehetőségéről rendelkeznek, hogy ilyen különbséget tegyenek, ha nemzeti joguk megtiltja a munkaviszonyban álló ügyvédek számára munkáltatójuk bíróság előtti képviseletét.

32. Amennyiben valamely nemzeti szabályozás olyan mértékben biztosítja az ügyvéd független helyzetét, hogy lehetővé teszi számára munkáltatójának a nemzeti bíróságok előtti képviseletét, semmi sem indokolja tehát a fellebbezők szerint, hogy megvonják tőle a felek uniós bíróságok előtti képviseletének jogát. Márpedig a lengyel jogi keret és szakmai etika nem tesz semmiféle különbséget a jogtanácsosok között aszerint, hogy az általuk képviselt személlyel fennálló munkaviszony alapján járnak-e el, vagy sem, és kellő módon biztosítja függetlenségüket. A megtámadott végzésben alkalmazott különbségtétel a Lengyel Köztársaság szerint hátrányos megkülönböztetéshez vezet a jogtanácsosi szolgáltatások nyújtásának egyik formája, illetve az azt igénybe vevő személyek kárára.

33. E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Bíróság alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdése azzal, hogy akként rendelkezik, hogy a felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti, aki valamely tagállam bírósága előtt eljárni jogosult, olyan szükséges feltételt ír elő, amelyet teljesítenie kell valamennyi ügyvédnek, aki egy tagállamtól vagy uniós intézményektől eltérő fél nevében az uniós bíróságok előtt kíván eljárni. Az említett feltétel mindazonáltal nem értelmezhető elégséges feltételként abban az értelemben, hogy a valamely tagállam bírósága előtti eljárni jogosult ügyvéd automatikusan eljárhat az uniós bíróságok előtt.

34. Noha, amint az a jelen ítélet 23. pontjában megállapítást nyert, az ügyvéd uniós jogrenden belüli szerepéről alkotott elképzelés a tagállamok közös jogi hagyományait tükrözi, ezen elképzelés ugyanakkor az uniós bíróságok előtti jogviták keretében valósul meg objektív módon, ami a nemzeti jogrendektől szükségszerűen független.

35. Ennélfogva a Törvényszék helytállóan ítélte meg úgy a megtámadott végzés 22. pontjában, hogy a nem kiemeltként kezelt felek uniós bíróságok előtti képviseletére vonatkozó rendelkezéseket lehetőség szerint önálló módon, a nemzeti jogra való hivatkozás nélkül kell értelmezni.

36. Ugyanezen okoknál fogva az EUMSZ 67. cikk (1) bekezdése, amelyre az UKE elnöke a tagállamok eltérő jogi rendszerei és hagyományai tiszteletben tartásának megsértését állítva hivatkozott, ebben az összefüggésben nem bír relevanciával, mivel a Bíróság alapokmányának a jelen ügy tekintetében irányadó 19. cikke nem a felek nemzeti bíróságok előtti képviseletét, hanem az uniós bíróságok előtti képviseletüket szabályozza.

37. Következésképpen a fellebbezéseik alátámasztásául az UKE elnöke által hivatkozott második jogalapot, illetve a Lengyel Köztársaság által előterjesztett első jogalap második részét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

Az UKE elnökének harmadik, a hatáskör-átruházás elvének és a szubszidiaritás elvének a megsértésére alapított jogalapjáról

38. Az UKE elnöke az EUSZ 4. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdéséből eredő hatáskör-átruházás elvének a megsértésére hivatkozik. Azt állítja, hogy a Törvényszék azzal, hogy a Bíróság alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésének alkalmazását az olyan ügyvédekre korlátozza, akik nem munkaszerződés alapján gyakorolják tevékenységüket, megsértette a tagállamok annak meghatározására vonatkozó hatáskörét, hogy egy adott személy ügyvédi státusszal rendelkezik-e, és ezzel megsértette a hatáskör-átruházás elvét. Az uniós jognak nem lehet tárgya az ügyvédi szakma gyakorlásához szükséges feltételek meghatározása.

39. Az UKE elnöke arra hivatkozik továbbá, hogy a megtámadott végzés sérti a szubszidiaritás elvét, mivel semmi sem igazolja azon állítást, mely szerint az ügyvédek vagy jogtanácsosok függetlenségére vonatkozó cél nemzeti szinten történő megvalósítása lehetetlen.

40. E vonatkozásban elegendő arra emlékeztetni, hogy a jelen fellebbezések tárgya nem az ügyvédi szakma gyakorlásának valamely tagállam területén való szervezése, hanem a felek uniós bíróságok előtti képviselete, amint azt a Bíróság alapokmánya előírja. Az ügyvéd fogalmának az alapokmány 19. cikke fényében történő értelmezése végső soron nincs kihatással a felek tagállami bíróságok előtti képviseletére, ennélfogva nem sértheti sem a hatáskör-átruházás elvét, sem a szubszidiaritás elvét.

41. Következésképpen az UKE elnöke által fellebbezése alátámasztásául hivatkozott harmadik jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

Az UKE elnöke negyedik és a Lengyel Köztársaság második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapjáról

42. A fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Bíróság alapokmánya 19. cikke harmadik és negyedik bekezdésének azon értelmezését, amely szerint a valamely féllel munkaviszonyban álló jogtanácsosok e felet nem képviselhetik az uniós bíróságok előtt, nem igazolja az Unión belüli igazságszolgáltatás védelmére vagy az annak biztosítására vonatkozó követelmény, hogy a felek független jogtanácsos szolgáltatásait vehessék igénybe. Egy ilyen értelmezés tehát sértené az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése szerinti arányosság elvét.

43. A fellebbezők azt állítják, hogy ugyanezen, a valamely felet az uniós bíróságok előtti eljárásokban képviselő személy függetlenségére vonatkozó cél elérésére kevésbé korlátozó anyagi és alaki jogi eszközök is léteznek, és nem szükséges teljes egészében kizárni azon jogtanácsosok szakmai kategóriáját, akik tevékenységüket munkaszerződés alapján gyakorolják. Lengyelországban ilyen intézkedéseket számos, a jogtanácsosi szakma gyakorlását szabályozó jogszabályi és szakmai etikai rendelkezés bevezetett.

44. E tekintetben meg kell állapítani, hogy semmiképpen nem tűnik úgy, hogy a fellebbezők által hivatkozott anyagi jogi és alaki eszközök olyan mértékben lehetővé tennék az ügyvéd függetlenségének biztosítását, mint az a tény, hogy ezen ügyvéd és ügyfele között nem áll fenn semmiféle munkaviszony.

45. Ennélfogva a fellebbezéseik alátámasztásául az UKE elnöke által hivatkozott negyedik és a Lengyel Köztársaság által hivatkozott második jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

Az UKE elnöke ötödik és Lengyel Köztársaság harmadik, a megtámadott végzés indokolásának hiányára alapított jogalapjáról

46. A fellebbezők emlékeztetnek az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a határozatok indokolásának egyértelműen és pontosan be kell mutatnia a Törvényszék okfejtését, hogy ekként lehetővé tegye az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé tegyék a Bíróság számára, hogy rendelkezzék a bírósági felülvizsgálat gyakorlásához szükséges bizonyítékokkal.

47. A fellebbezők úgy vélik, hogy jelen esetben a Törvényszék nem hivatkozott kellő módon az UKE elnöke által a közte és az őt képviselő jogtanácsos között fennálló viszonyokra vonatkozóan nyújtott magyarázatokra. A Törvényszék ehhez hasonlóan teljes egészében figyelmen kívül hagyta a megtámadott végzés 22. pontjában a jogtanácsosok függetlenségére vonatkozó érveket. A Törvényszék ezen végzést nem fogadhatta el jogszerűen anélkül, hogy előzetesen részletekbe menően megvizsgálta volna a jogtanácsosi szakma gyakorlását szabályozó nemzeti jogi rendelkezéseket.

48. E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettséget illetően a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet, és az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésük Törvényszék általi elutasításának okait, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését (a C-120/06. P. és C-121/06. P. sz., FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6513. o.] 96. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49. Márpedig, amint az a jelen ítélet 35. pontjában megállapítást nyert, a Törvényszék helytállóan ítélte meg úgy a megtámadott végzés 22. pontjában, hogy a nem kiemeltként kezelt felek uniós bíróságok előtti képviseletére vonatkozó rendelkezéseket lehetőség szerint önálló módon, a nemzeti jogra való hivatkozás nélkül kell értelmezni. A Törvényszéknek tehát egyáltalában nem volt kötelessége, hogy megvizsgálja a jogtanácsosok alkalmazásának speciális lengyelországi formáit, sem az általuk élvezett függetlenség különböző szintjeit vagy a tevékenységüket szabályozó nemzeti jogi rendelkezéseket.

50. Következésképpen a fellebbezésük alátámasztásául az UKE elnöke által hivatkozott ötödik, illetve a Lengyel Köztársaság által előterjesztett harmadik jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

51. Mivel a fellebbezők által fellebbezéseik alátámasztásául hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezéseket teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

52. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezéseket elutasítja.

2) A Bíróság a Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznejt és a Lengyel Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.