BH 1992.2.91 A bíróság a fellebbezéssel támadható összbüntetési ítélethez kötve van, azt saját hatáskörében nem helyezheti hatályon kívül és nem módosíthatja [Be. 235. § (1) bek., 378. §].

A városi bíróság az 1990. május 4. napján kelt ítéletével a terheltet érintően összbüntetésbe foglalta:

1. egy korábbi összbüntetési ítéletével meghatározott 1 év 3 hónap börtönbüntetést, valamint

2. a városi bíróság ítéletével kiszabott 8 hónapi börtönbüntetést.

Az összbüntetés tartamát 1 év 8 hó 10 napi börtönbüntetésben állapította meg azzal, hogy a terhelt különös visszaeső, és feltételes szabadságra nem bocsátható.

A fenti ítéletet az ügyész tudomásul vette, a terhelt részére a bíróság eredménytelenül kísérelte meg az ítéletet a büntetés-végrehajtási intézet útján kézbesíteni. Végül - több sikertelen próbálkozást követően - a terhelt lakóhelyére postázott küldeményt 1990. július 3. napján "sógornő" jelzéssel vették át. Ez a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében írt feltételeknek megfelel, ekként tehát az elsőfokú összbüntetési ítéletnek a szabályszerű kézbesítése a terhelt részére is megtörtént.

Minthogy az ítélet ellen a terhelt fellebbezést nem jelentett be, az 1990. július 11. napján jogerőre emelkedett.

A városi bíróság azonban az ítéletet nem látta el jogerősítő záradékkal, hanem 1990. augusztus 27. napján azonos ügyszám alatt újabb ítéletet hozott, amellyel a korábbi hivatkozása szerint nem jogerős - 1990. május 4. napján meghozott ítéletét hatályon kívül helyezte, és a fentebbi 1. és 2. alatti alapítéleti szabadságvesztéseket - a közkegyelmi rendelkezés folytán csökkentett tartamban - ismételten összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés mértékét 1 év 2 hó 2 napi börtönbüntetésben határozta meg. Ez az újabb ítélet - perorvoslatok hiányában - 1990. november 23. napján jogerőre emelkedett.

Az utóbbi ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.