BH 2018.7.205 A Kúria az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a nemzetközi jog sérelmének megszüntetése céljából [2011. évi CLI. tv. (Abtv.) 45. § (2) bekezdés].

[1] A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely ellátás a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 32. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1. napjától rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. Az Sz. Megyei Kormányhivatal a felperes részére megállapított, a felülvizsgálatot megelőző hónapban 91 535 forint összegű rehabilitációs ellátást - az Mmtv. 33. § (6) bekezdése alapján elvégzett felülvizsgálat eredményeként - a 2015. december 15. napján kelt határozatával 2016. február 29. napjával megszüntette és ezzel egyidejűleg a komplex minősítés alapján 2016. március 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg, amelynek összegét - az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdés c) pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával - havi 41 850 forint összegben határozta meg. Az elsőfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy a felperes egészségi állapota mértéke 59%-os, állapota alapján B2 minősítési kategóriába tartozik.

[2] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2016. április 21. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 55%-os, állapota alapján B2 minősítési csoportba tartozik 2015. november 17. napjától véleményezhetően.

[3] A felperes a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránt benyújtott kereseti kérelmében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 53080/13. számon Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben, és 8263/15. számon Baczúr kontra Magyarország ügyben hozott döntéseire hivatkozva - egyebek mellett - sérelmezte, hogy a rokkantsági ellátása összegének a korábbi rokkantsági nyugdíj összegéhez képest jelentős, több mint a felére csökkentése a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének megsértését is jelenti. A felperes arra az esetre, ha a munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat érdemi felülvizsgálatra alkalmasnak ítéli - az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (7) bekezdése és XIII. cikk sérelme miatt - az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében kérte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését is.

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet szerint a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő a másodfokú orvosi bizottsággal egyezően állapította meg a felperes egészségkárosodásának, illetve egészségi állapotának mértékét, a szakvélemény - felperes által indítványozott - kiegészítésének azonban nem volt helye, mert az állapotjavulás kérdésében a hatóságok nem foglaltak állást, így a határozat indoklásából nem tűnt ki, hogy az ellátás összegének több mint felére való csökkentését mire alapozták. Önmagában a százalékos értékek változása nem támasztja alá az állapotjavulást, amelyet csak akkor lehet megítélni, ha a 2011. december 31-ét megelőző betegségekből következő egészségi állapotot hasonlítják össze az azt követő egészségi állapotváltozással. Ennek vizsgálata során ki kell mutatni, hogy az új rendelkezések alapján, az eltérő minősítési szempontok miatt csak a százalékos értékekben, vagy ténylegesen történt-e változás a felperes egészségi állapotában. A határozatok hatályon kívül helyezése miatt a bíróság az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését mellőzte; arra nézve, hogy a felperes egészségi állapota tényleges változásáról a megismételt eljárásban a minősítésre irányadó jogszabály [a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) alapján milyen szempontok, kritériumok vizsgálatának eredményeként kell állást foglalni, a bíróság iránymutatást nem adott.

[5] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel az Mmtv. 15. § (1) bekezdése, 33/A. § (1) bekezdése és a NEFMIr. 4. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.

[6] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében továbbra is hivatkozott az EJEB 53080/13. számon Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben és a 8263/15. számon Baczúr kontra Magyarország ügyben hozott döntéseire azzal, hogy a rokkantsági ellátása összegének a korábbi rokkantsági nyugdíj összegéhez képest jelentős, több mint a felére csökkentése az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének megsértését is jelenti. Hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény alapján lehetővé vált a korábbi nyugellátások szociális ellátása átalakítása, ez azonban nem teszi "semmissé" azt a jogi tényt, hogy a jogosultak 2012. előtt legalábbis részben alkotmányos tulajdonvédelmet élvező juttatásban részesültek. Alapjog- és Egyezménysértő helyzet valósult meg, amikor az alperes egy értékteremtő munkával megkeresett korábbi jövedelmi szinthez igazodó jövedelempótló ellátást oly módon csökkentette a töredékére, hogy az már alatta maradt a létminimumnak.

[7] A Kúria a bírói kezdeményezést az EJEB előtt 53080/13. számon folyamatban volt Nagy Béláné kontra Magyarország, a 8263/15. számú folyamatban volt Baczúr kontra Magyarország, valamint a 8271/15 számon folyamatban volt Lengyel kontra Magyarország ügyekben hozott ítéletek ismeretében, az EJEB ítéletekben felhozott indokok figyelembevételével terjeszti elő.

[8] A Kúria a kezdeményezés előterjesztésekor figyelembe vette az Alkotmánybíróság 3252/2017. (X. 10.) AB végzésében (ABv.) foglaltakat is. Az Alkotmánybírság az ABv.-ben az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja "állapotjavulás kivételével" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. A határozatában rögzítette: "[...] az indítványozó által kifogásolt, az indítványban állított élethelyzet - miszerint ténylegesen nem, ugyanakkor jogilag állapotjavulás következett be egészségi állapotában - a NEFMI rendelet össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét meghatározó szabályaira vezethetők vissza közvetlenül, nem pedig az Mmtv. kifogásolt rendelkezéseire".

[9] A felperes által felhívott, Nagy Béláné ügyében hozott határozatban az EJEB az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke megsértését a következők miatt állapította meg. Amikor Nagy Béláné első alkalommal arra kényszerült, hogy nyugellátást kérjen, már teljesítette az adott időpontban releváns követelményt és megítélték számára a rokkantsági nyugdíjat. Változatlan egészségi állapota ellenére évekkel később kizárták a juttatásból, mivel egészségkárosodásának mértéke már nem érte el (nem volt eléggé jelentős) ahhoz, hogy továbbra is nyugellátásban részesüljön. A későbbiekben ismét magasabb rokkantsági fokot állapítottak meg nála, de ez a tény már nem eredményezhette az újabb ellátás megállapítását, mivel időközben új jogszabályi feltételek kerültek bevezetésre, amelyeknek már nem tudott megfelelni. Nagy Bélánénak utólag azt rótták fel, hogy a múltban nem szerezte meg az új jogszabály szerint szükséges társadalombiztosítási jogviszonyt, amely új feltételeknek az előírás időpontjában már nem is tudott megfelelni, ezért megtagadták azt a társadalombiztosítási ellátást, amelyre egyébként az egészségromlására tekintettel jogosult lett volna. Egy új jogosultsági feltétel miatt fosztották meg nyugdíjától ahelyett, hogy a megszerzett társadalombiztosítási jogviszonnyal arányosan, észszerű mértékben csökkentették volna az ellátást. "A bíróság úgy vélte, hogy az események ezen sora olyan drasztikus változásnak minősült a kérelmező rokkantsági juttatásokhoz való hozzáférések feltételeinek a tekintetében, amit a kérelmező nem láthatott előre, és amit nem tudott előre teljesíteni. [...] A kérelmező azon jogos várakozása, hogy a fizetéséből korábban levont járulékok alapján szükség esetén rokkantsági nyugdíjban fog részesülni, teljes mértékben felszámolásra került; s a kérelmező nem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy ezen az állapoton változtatni tudjon." Mindezen indokok alapján az EJEB arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmezőre túlzott és aránytalan teher hárult, amely az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének megsértését jelentette. A határozatban rögzítésre került, hogy "az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke nem biztosít jogot valamely tulajdon megszerzéséhez, és meghatározott összegű nyugdíjhoz való jogot sem garantál". Azt az EJEB sem vitatta, hogy bizonyos körülmények fennállása esetére a társadalombiztosítási jogosultságok csökkenthetőek, azonban ha a juttatás összege csökken vagy megvonásra kerül, akkor ez a javakba történő olyan beavatkozásnak minősülhet, amely "igazolást kíván", azaz törvényes (vagy általános) célt kell szolgálnia. A nemzeti hatóságokra tartozik annak megítélése, hogy fennáll-e olyan közérdekű probléma, amely indokolja a javak békés élvezetébe történő beavatkozást, ugyanakkor az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke megköveteli, hogy ez a beavatkozás arányos legyen az elérni kívánt céllal. Megfelelő egyensúly hiányában az érintett személyre egyéni és túlzott teher hárul.