BH 2010.1.8 A tájékoztatási kötelezettség megszegése miatt, a terhességmegszakítás lehetőségének elvesztésével okozott kárért a kórház csak akkor felel, ha a magzat fejlődési rendellenességét gondos eljárás mellett felismerhette volna olyan időben, amikor a terhesség még megszakítható lehetett volna [Ptk. 339. §].

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék P.22000/2007/5., Szegedi Ítélőtábla Pf.20166/2008/5., Kúria Pfv.21585/2008/6. (*BH 2010.1.8*)

***********

A felperes P. Zs. utónevű gyermeke, 2005. augusztus 7-én gerinchasadékkal, vízfejűséggel született az S.-i Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályán. A terhesség alatt az előírt ultrahang szűrővizsgálatokat az alperes végezte. Az alperes alkalmazásában lévő orvos az I. és a II. ultrahangvizsgálatnál fejlődési rendellenességre, illetve kóros elváltozásra utaló jelet nem talált. A III. ultrahangvizsgálat alkalmával, a terhesség 32. hetében a kezelőorvos a magzat mindkét oldalán tágult agykamrát diagnosztizált, melynek következtében a felperest a progresszív betegellátás keretében az S.-i Kórházba utalta be. Az itt elvégzett ultrahangvizsgálatkor a keresztcsonti szakaszon több csigolyára kiterjedő záródási zavart (spina bifida) mutattak ki, emellett mindkét agykamra esetében kifejezett tágulat volt látható. A terhesség ekkor már magzati javallat okán nem volt megszakítható.

A felperes többször módosított keresetében 4 000 000 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperes a terhes-gondozás során megsértette az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §-a (2) bekezdésének, és a 134. §-ának a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit, ezért kártérítésre köteles. Álláspontja szerint az alperes orvosainak kellően gondos eljárása esetén az ultrahangvizsgálatok valamelyikén észre kellett volna venniük a magzat gerincének állapotát. Ebben az esetben tájékoztatni kellett volna a felperest a rendellenességről, aki a terhesség megszakítása mellett döntött volna. A felismerés és a tájékoztatás elmaradt, és ez a felperes életét jelentősen elnehezítette.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét. Az alperes azzal védekezett, hogy a terhes-gondozás során a szakma szabályai szerint járt el, valamennyi vizsgálatot a szakmai protokoll szerint időben, a tőle elvárható gondossággal végezte. A felperes gyermekének fejlődési rendellenességét még a legkorszerűbb ultrahangkészülékek alkalmazásával sem lehet teljes bizonyossággal kizárni.

Az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét a felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla a végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert az alperes diagnosztikai tévedése felróhatóságának tisztázása körében további bizonyítást tartott szükségesnek.

Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő elfogadható magyarázatát adta annak, hogy az alperes részéről felróhatóság, gondatlanság nem állapítható meg. A magzat rendellenességére 100%-os bizonyossággal nem lehetett következtetni, azonban felismerésének elmaradása nem jelenti azt, hogy az alperes orvosa megsértette a tőle elvárható gondosságot. Az elsőfokú ítélet szerint az ügy szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szakértői vélemény részletesen nem tartalmazza, hogy a terhes-gondozás során a felperesen milyen konkrét vizsgálatokat végeztek el, hiszen jelentősége annak volt, hogy az alperes részéről az ultrahangvizsgálatokat kellő időpontban, kellő gondossággal elvégezték-e, illetőleg, hogy ezzel összefüggésben fel kellett volna-e ismerni a felperes születendő gyermekének a fejlődési rendellenességeit. Az ezzel kapcsolatos szakértői vélemény megállapításait a felperes cáfolni nem tudta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a perbeli esetben a magzat fejlődési rendellenességét olyan genetikai, teratológiai ártalom okozta, amely nincs összefüggésben az orvos tevékenységével, a kártérítő felelősség akkor lenne megállapítható, ha az alperes kötelezettségszegésének következménye az időben elvégezhető terhesség megszakítás esélyének elvesztése. Indokolásában kifejtette, hogy a diagnosztikai tévedés önmagában nem alapozza meg a kártérítő felelősséget, csak abban az esetben, ha a diagnózis felállítása során az orvos nem úgy járt el, ahogy az az alkalmazott gondossági mérce szerint elvárható. E tekintetben pedig a szakértői vélemény egyértelműen kifejtette, hogy a vizsgálatok elvégzése a szakmai szabályoknak megfelelően történt, a szakmai követelményekből adódó következtetések levonását pedig megfelelően tartalmazza.