A Székesfehérvári Törvényszék Kf.11/2017/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 47. §, 62. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Kaló Zsuzsanna, Kollár Zoltán, Varga Péter Pál

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Kf.11/2017/7. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság felperes neve (felperes címe) felperesnek,- alperesi képviselő neve által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen földügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.281/2016/6. sorszámú ítélete ellen a felperes által 7., valamint 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000,- (tízezer) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az adóhatóság felhívására - 24.000,- (huszonnégyezer) Ft fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította az alperes határozata megváltoztatására irányuló felperesi keresetet, mert a 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 34. § (3) bekezdése, valamint 10. § (2) bekezdése rendelkezéseinek helyes alkalmazásával a közigazgatási szerv jogszerűen tagadta meg a hagyaték részét képező főtulajdon megszerzését jóváhagyó hatósági bizonyítvány kibocsátását.

Az elsőfokú ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, elsődlegesen az alperes határozatának kérelme szerinti megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését, a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését indítványozta.

Nézete szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az irányadó jogszabályokat, mindemellett indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

Kifejtette, hogy az örökhagyó halála előtt a végintézkedés tartalmáról, örökösi minőségéről nem tudott, nem tudhatott, így előzetesen a földtulajdon szerzésére jogosító "képesítésre" sem tehetett szert. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a jogszabályi követelmények esetében a legrövidebb időn belül teljesültek, a hagyaték átadásakor már szerepelt a földművesek nyilvántartásában. Hivatkozása szerint földtulajdon-szerzésével nem sérült, mi több, teljesült az a törvényalkotói szándék, hogy a termőföld ne a spekulánsok, hanem az azt ténylegesen megművelők kezére jusson.

Az alperes a fellebbezéssel támadott ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges körben feltárta, az irányadó jogszabályokat helytállóan értelmezte és alkalmazta, a felperes megalapozatlan kifogásaival szemben indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A határozatában kifejtettekkel egyezően változatlanul azon a véleményen volt, hogy a felperes végrendeleti szerzőképességének vizsgálata szempontjából a hagyaték átszállása, az öröklés megnyílta időpontjának van relevanciája. Azt hangsúlyozta, hogy a felperes az örökhagyó halálának időpontjában már rendelkezett több mint 1 hektár földdel, és mivel az örökség megnyíltakor nem volt földműves, nem szerezhette meg a végrendeletben felsorolt földeket.

A végrendeleti örökös tulajdonszerzése megítélése szerint az Fftv. 10. § (2) bekezdése rendelkezéseibe ütközött, hatósága így a 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 42. § (1) és (2) bekezdése szerinti eljárása eredményeként jogszerűen határozott a hatósági bizonyítvány felperes részére történő kiadásának megtagadásáról.

A felperes érvelésével szemben azt az álláspontot képviselte, hogy mivel a végrendeleti örökösnek a hagyaték megnyíltakor szerzőképességgel kell rendelkeznie, nincs jelentősége annak, hogy az örökös a végrendelet tartalmáról, a földtulajdon-szerzés törvényi feltételeiről mikor szerez tudomást, avagy azokra nézve milyen ismeretekkel rendelkezik.

Úgy vélte, hogy a felperes által is hivatkozott törvényalkotói szándék éppen a hatósága által képviselt jogi álláspont mentén teljesülhet.

A fellebbezés alaptalan.