BH 1988.4.101 A házastársi közös vagyon védelme az ingatlannyilvántartásba történt bejegyzéssel szemben is érvényesül [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 116. § (1) bek., 1972. évi 31. sz. tvr. 2. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek.].

A felperes az örökhagyónak az első házasságából származó gyermeke, míg az alperes az örökhagyó második házastársa. Az örökhagyó második házasságából két gyermek származott.

Az örökhagyó 1961. április 28-án kötött házasságot az alperessel, és az együttműködést az alperes szüleinek tanácsi bérlakásában kezdték meg. A házas együttélés ideje alatt 1962. július 18-án az alperes az OTP-től megvásárolta a perbeli házas ingatlant lakott állapotban 85 000 forint vételárért. A vételárból a szerződés megkötésekor 8500 forint kifizetése történt meg, míg a hátralevő vételárat havi 370 forintos részletekben kellett törleszteni. Az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában az: örökhagyó nem rendelkezett öt évi budapesti lakással. Az örökhagyó az adásvételi szerződést kezesként maga is aláírta.

1962. október 8-án az örökhagyó a családjával és az alperes szüleivel együtt lakáscsere után beköltözött az ingatlan egyik lakásába. Utóbb az ingatlan többi lakrésze is megürült, és az ingatlan kizárólag az örökhagyó és családja birtokába került. 1968-tól 1982-ig az örökhagyó és az alperes az ingatlanon különböző beruházásokat végzett, korszerűsítették és felújították a lakóépületet.

Az örökhagyó 1982. október 1-jén végintézkedés hátrahagyása nélkül: meghalt, törvényes örökösei a felperes és perben nem álló két féltestvére, míg az alperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a fenti házas ingatlan 1/2 része házastársi közös vagyon jogcímén az örökhagyó tulajdona volt, így annak 1/3 részében - azaz az egészhez viszonyítva 1/6 részében - ő jogosult örökölni.

Az alperes előbb a kereset elutasítását kérte, és azt állította, hogy az-, ingatlan megvásárlására a szülei bocsátottak pénzt a rendelkezésére, ők fizették továbbá az OTP kölcsön részleteit is, illetőleg haláluk után a tőlük kapott pénzből történt a további részletek törlesztése. A beruházások költségeit ugyancsak különvagyonából fedezte. Utóbb elismerte, hogy a beruházásokban az örökhagyó saját munkájával részt vett, így a felperest az örökhagyó jogán 1/30 tulajdoni illetőség megilleti.

A kerületi bíróság ismételt eljárásban hozott ítéletével megállapította, hogy a perbeli ingatlan 1/6 részére a tulajdonjogot - az örökhagyó házastársi közös szerzés jogcímén szerzett közbenső tulajdona mellett - öröklés jogcímén az alperes haszonélvezeti jogával terhelten a felperes szerezte meg. Az ítélet indokolása kiemeli, hogy a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében a törvény a közös vagyon mellett vélelmet állít fel. A házassági életközösség alatt szerzett és annak megszűnésekor meglevő vagyontárgyat a házastársak közös tulajdonának kell tekinteni, hacsak különvagyoni jellegét nem bizonyítják. Ebből következik, hogy a különvagyona jelleget az alperesnek kellett volna a perben bizonyítania. Az alperes azonban az ingatlan különvagyoni jellegét meggyőzően nem tudta bizonyítani.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes által megszerzett tulajdoni illetőség arányát 1/30 részben, állapította meg. A másodfokú bíróság szerint "a perbeli ingatlan vonatkozásában az alperes különvagyonát az ingatlannyilvántartás adatai vélelmezték. Ezt a vélelmet támogatták a perben meghallgatott tanúk, valamint az örökhagyó apjának nyilatkozata. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a különvagyon vélelmét megerősítő tanúvallomásokat figyelmen kívül hagyta. Az örökhagyó apja, ha az ingatlan vásárlásának idején nem is lakott a felekkel, de mint hozzátartozó nyilvánvalóan ismerte a házastársak vagyoni helyzetét és a vétel körülményeit. Nyilatkozatának hitelét nem rontja le az a körülmény, hagy annak megtétele idején az alperes háztartásában élt. Csupán feltételezés, hogy ilyen körülmények között kiszolgáltatott helyzetben és az alperesre kedvező tartalommal tette meg nyilatkozatát". Az alperes azonban a közös beruházásokra tekintettel a felperes igényét 1/30 tulajdoni hányadban elismerte, ezért a másodfokú bíróság ennek megfelelően az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.