EH 2000.351 A munkavállaló nem hivatkozhat az üzemi tanács véleményezési joga figyelmen kívül hagyására, ha az üzemi tanács az érvénytelenség megállapítása iránt nem fordult bírósághoz [Mt. 67. §, 65. §].

A felperes 1986-tól állt az alperesnél munkaviszonyban, 1989. augusztus 1-jétől a munkaköre vezető könyvelő volt. Az alperes 1998. szeptember 7-én kelt - létszámleépítéssel, és struktúraváltással indokolt - rendes felmondás miatt a felperes pert indított. A módosított kereseti kérelme a felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszony helyreállításának mellőzésére, az Mt. 100. §-ában lévő jogkövetkezmények alkalmazására és prémium megfizetésére irányult.

A rendes felmondás jogellenességét egyebek mellett a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokra hivatkozással állította: az üzemi tanács Mt. 65. §-ában lévő jogainak megsértése, a létszámleépítésre vonatkozó döntés hiánya.

A munkaügyi bíróság ítéletével késedelmi kamatok címén marasztalta el az alperest, egyebekben a keresetet elutasította. A felülvizsgálati kérelemben szereplő indokokról kifejtette, hogy az üzemi tanács jogvitát nem kezdeményezett, másrészt a felmondásról szóló munkáltatói döntés érvényesen létrejött (Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása).

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.

A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta, az alperest prémium megfizetésére kötelezte. Eszerint rendelkezett az illetékek és a költségek tárgyában. A megyei bíróság megállapította, hogy az üzemi tanács a perben szereplő intézkedéseket tudomásul vette, tehát a létszámleépítésről szóló döntés nem érvénytelen. A vezérigazgató a felperes munkaviszonyát érintő döntéseit meghozta, ez után következett be a rendes felmondás közlése. Ennek jogszerűségét nem érinti, hogy a szervezeti és működési szabályzat tételes rendelkezései csak néhány nap múlva, 1998. szeptember 11-én módosultak.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.

Álláspontja szerint iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó az a megállapítás, hogy a döntés a felmondás közlése előtt megszületett. Ezt bizonyítja a szervezeti és működési szabályzat megváltoztatásának időpontja, és az a jogszabálysértő eljárás, hogy az üzemi tanács csak utólag véleményezte a döntést. Ezen kívül az üzemi tanács jogainak megsértése miatt a felperes az Mt. 67. §-ába ütköző jogszabálysértést is megjelölt.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat az átszervezést, a létszámleépítéssel járó szervezetátalakítást folyamatnak tekinti, ennél fogva a mindezekre vonatkozó döntés megszületése, a folyamat megkezdése, ezzel összefüggésben a munkáltató rendes felmondásának közlése megfelel az Mt. 89. § (3) bekezdésének. A munkaügyi vita keretein kívül esik továbbá, hogy a kötésnek voltak-e, ha igen, milyen gazdaságossági-célszerűségi indokai. Az alperes szervezetének átalakítása az adott esetben hiteltérdemlően, bizonyítottan megkezdődött az első - köztük a felperest érintő - rendes felmondások közlésével, nincs tehát jelentősége annak, hogy a szervezeti és működési szabályzatot csak néhány nap múlva módosították, ez ugyanis a szóban lévő felmondási ok valóságát nem érinti.

Helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy az Mt. 67. §-a szerinti érvénytelenség megállapítása céljából az üzemi tanács, bírósághoz fordulhat. Az adott esetben az üzemi tanács az Mt. 65. § (1)-(3) bekezdésében lévő rendelkezések megsértése miatt e jogával nem élt, ezért a felperes munkavállaló nem hivatkozhat érvénytelenségre.

A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének a prémiumra vonatkozó részét nem érintette, míg a további rendelkezéseit hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 751/1999. sz.)