ÍH 2018.42 AZ ÍTÉLT DOLOG (RES IUDICATA) ÉRTELMEZÉSE

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság B.818/2016/116., Debreceni Törvényszék Bf.424/2017/33., Debreceni Ítélőtábla Bhar.134/2018/6. (*ÍH 2018.42*), Kúria Bfv.515/2018/6., Kúria Bfv.1525/2018/7.

***********

A folytatólagosság egységébe tartozó további részcselekmények tekintetében akkor sincs helye újabb vádemelésnek, ha a korábbi elítélést az Európai Unió valamely tagállama hozta. A bíróságnak ebben az esetben az eljárás megszüntetéséről kell rendelkeznie akkor is, ha a vádiratban a korábbi elítéléshez képest további részcselekmények is vád tárgyává lettek téve [Be. 6. § (3) bekezdés e) pont].

Az első fokon eljáró D. Járásbíróság a másodfellebbezéssel érintett VII. r. vádlottat bűnszervezetben, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette [Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont] miatt 2 év fegyházbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 1 év 6 hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A másodfokú eljárásban a D. Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a VII. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az embercsempészet bűntette miatt az eljárást megszüntette. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a VII. r. vádlott vonatkozásában vád tárgyává tett cselekmények olyan cselekményegységbe tartoznak, amelyek jogerős elbírálására már sor került. A VII. r. vádlottat ugyanis a Laufeni Járásbíróság 2015. március 30. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével embercsempészés bűntette miatt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A D. Törvényszék 2016. április 19. napján jogerőre emelkedett végzésével ezen elítélést elismerte.

A német elítélés a magyar elítéléssel azonos joghatás kiváltására alkalmas, ezért a X. tényállásban foglalt cselekmény tekintetében ez ítélt dolgot eredményez. A természetes (és a törvényi) egység mint 1 rendbeli bűncselekmény különböző részcselekményeit egy eljárásban kell elbírálni. Ha erre bármely okból nem került sor, az utóbb ismertté vált részcselekmények önálló elbírálását a res iudicata (ítélt dolog) kizárja. Ha tehát utóbb derül ki, hogy a terhelt a korábbi ítélet meghozatalát megelőzően további olyan cselekményeket is megvalósított, amelyek a már elbírált bűncselekményi egységbe tartoznak, a többszöri eljárás tilalma folytán az újabb büntetőeljárás lefolytatása kizárt.

A VII. r. vádlott valamennyi jelen eljárás keretében vád tárgyává tett cselekményét a Laufeni Járásbíróság jogerős ügydöntő határozatának meghozatalát megelőzően, azaz 2015. március 30. napját megelőzően követte el. Ez pedig azt a sajátos helyzetet eredményezte, hogy miután a jogerős határozatnak egységteremtő hatása van, a VII. r. vádlott vonatkozásában a IX. tényállásban foglalt cselekményei is olyan részcselekmények, amelyek a X. tényállásban foglalt és jogerősen már elbírált bűncselekmény egységébe tartoznak, így a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontjára figyelemmel már vádemelésnek sem lett volna helye ezen részcselekmények miatt.

A másodfokú ítélet ellen törvényes határidőben az ügyész jelentett be fellebbezést a VII. r. vádlott terhére bűnössége megállapítása és vele szemben büntetés kiszabása érdekében.

Álláspontja szerint a jelen ügyben megállapított tényállás és a külföldi ítélet tényállása egymástól eltér. A külföldi ítélet tényállása szerint a VII. r. vádlott az osztrák-német államhatár, ugyanakkor jelen ügy elsőfokú ítéletében rögzített tényállás szerint a VII. r. vádlott a X. és XI. tényállási pontban leírt cselekmények során a magyar-osztrák államhatár átlépésében is segítséget nyújtott az általuk szállított migránsok részére. Az osztrák-német és a magyar-osztrák határ átlépéséhez nyújtott segítség egymástól elkülönült 1-1 rendbeli bűncselekmény bűnhalmazatot alkotva nem vonható a folytatólagosság törvényi egységébe.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva kifejtette, hogy a külföldi ítélet elismerése kapcsán az ítélt dolog jogerőhatása csak az osztrák-német államhatár átlépéséhez kapcsolódó bűncselekménynél irányadó, a magyar-osztrák államhatár átlépésénél ilyen ítélt dolog a németországi ítélet alapján nem állapítható meg.

A nyilvános ülésen a VII. r. vádlott védője a másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt.

Az ügyészi másodfellebbezés nem alapos.

A joghatályos perorvoslat folytán az ítélőtábla a Be. 387. § (1) bekezdésében előírt revízió során megállapította, hogy a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok szerint folytatta le, nem vétett olyan abszolút vagy a súlyosítási tilalmat sértő szabályt, mely a másodfokú határozat érdemi felülbírálatát kizárná.

Ugyanakkor az elsőfokú eljárásban - osztva a törvényszék indokait - feltétlen, kötelező kasszációt (megsemmisítést) eredményező szabálysértés történt, hiszen az elsőfokú bíróság VII. r. vádlott büntetőjogi felelősségét büntethetőségi akadály fennállta ellenére állapította meg. Mindezt helyesen ismerte fel a másodfokú bíróság és törvényesen vonta le a jogkövetkeztetést, hogy a VII. r. vádlott tekintetében az ítélet hatályon kívül helyezése mellett ítélt dologra hivatkozással az eljárást meg kell szüntetni.

Az ítélőtábla a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének alapját képező ítéleti tényállás megalapozott.

A harmadfokon eljáró ítélőtábla egyetértett a másodfokú bíróság jogkérdésben elfoglalt álláspontjával, miszerint a jogerősen ítélt dolog, azaz a "res iudicata" hatása bekövetkezett. A másodfokú bíróság indokolása helyes, a törvénynek megfelelő indokok ismétlése szükségtelen, azonban az ügyészi fellebbezés indokai kapcsán az ítélőtábla a következőket emeli ki.