A Debreceni Ítélőtábla Bhar.134/2018/6. számú határozata embercsempészet bűntette (FOLYTATÓLAGOSAN elkövetett embercsempészet bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 257. §, 339. §, 349. §, 351. §, 352. §, 373. §, 386. §, 388. §, 397. §, 399. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 353. §, 459. §] Bírók: Gömöri Olivér, Háger Tamás, Répássy Árpádné dr. Németh Laura

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság B.818/2016/116., Debreceni Törvényszék Bf.424/2017/33., *Debreceni Ítélőtábla Bhar.134/2018/6.* (ÍH 2018.42), Kúria Bfv.515/2018/6., Kúria Bfv.1525/2018/7.

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

mint harmadfokú bíróság

Bhar.II.134/2018/6.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2018. május 23. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

végzést:

A vagyoni haszonszerzés végett, több személynek segítséget nyújtva, bűnszervezetben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntette és más bűncselekmények miatt Aslanni Sami és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2017. november 29. napján kihirdetett 18.Bf.424/2017/33. számú ítéletét VII. r. és VIII. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban 8.255,- (nyolcezer-kettőszázötvenöt) Ft - az államot terhelő - bűnügyi költség merült fel.

A harmadfokú bíróság végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

I.

Az első fokon eljáró Debreceni Járásbíróság a 2017. április 28. napján kihirdetett 5.B.818/2016/116. számú ítéletével a másodfellebbezéssel érintett VII. r. vádlottat 1 rendbeli, bűnszervezetben, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pont] miatt 2 év fegyházbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 1 év 6 hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra;

VIII. r. vádlottat pedig 1 rendbeli, bűnszervezetben, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette [Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés d) pont, Btk. 459. § (1) bekezdés 1.pont] miatt 4 év fegyházbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 200 napi tétel pénzbüntetésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy e vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók.

Az elsőfokú ítélet ellen e vádlottak terhére az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, VII. r. vádlott enyhítésért, VIII. r. vádlott és védője pedig elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

A másodfokú eljárásban a Debreceni Törvényszék a 2017. november 29. napján kihirdetett 18.Bf.424/2017/33. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és más rendelkezések módosítása mellett VII. r. és VIII. r. vádlottak vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a vádlottak ellen a már részletesen megjelölt minősítésű embercsempészet bűntette miatt az eljárást - ítélt dologra hivatkozással - megszüntette.

II.

A másodfokú ítélet ellen a törvényes határidőben az ügyész jelentett be fellebbezést VII. r. és VIII. r. vádlottak terhére bűnösségük megállapítása és velük szemben büntetés kiszabása érdekében.

Perorvoslatában indítványozta, hogy az ítélőtábla VII.r. vádlottat 1 rendbeli, folytatólagosan, társtettesként, vagyoni haszonszerzés végett több személynek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont], VIII. r. vádlottat 1 rendbeli folytatólagosan, társtettesként, bűnszervezetben vagyoni haszonszerzés végett több személynek segítséget nyújtva, üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés d) pont] mondja ki bűnösnek, továbbá mindkét vádlottal szemben a Btk. 37. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti fegyház fokozatú szabadságvesztést, a Btk. 50-51. §-ai szerinti pénzbüntetést, a Btk. 55-56. §-ai szerinti közúti járművezetéstől eltiltást és a Btk. 61-62. §-ai alapján mellékbüntetésként közügyektől eltiltást szabjon ki, illetve kötelezze őket a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Álláspontja szerint a jelen ügyben megállapított tényállás és a külföldi ítélet tényállása egymástól eltér, mivel a külföldi ítélet tényállása szerint VII. r. és VIII. r. vádlottak az osztrák-német államhatár, ugyanakkor jelen ügy elsőfokú ítéletében rögzített tényállás szerint VII. r. vádlott a X. és XI. tényállási pontban, VIII. r. vádlott pedig a II-X. tényállási pontokban leírt cselekmények során a magyar-osztrák államhatár átlépésében is segítséget nyújtott az általuk szállított migránsok részére. Az osztrák-német és a magyar-osztrák határ átlépéséhez nyújtott segítség egymástól elkülönült 1-1 rendbeli bűncselekmény bűnhalmazatot alkotva nem vonható a folytatólagosság törvényi egységébe.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.34/2018/2-I. számú átiratában - és képviselője a harmadfokú nyilvános ülésen - az ügyészi másodfellebbezést fenntartva azt részben kiegészítette. Indokai szerint a törvényszék a megalapozott történeti tényállásból az előző külföldi elítélés ellenére részben téves jogi következtetéseket vont le, ezért eljárást megszüntető rendelkezést nem hozhatott volna, hiszen a németországi elismert ítéletben foglalt tényállás és jelen ügyben rögzített tényállás X. pontjában rögzítettek nem fedik egymást maradéktalanul. A külföldi ítélet az osztrák-német államhatár átlépését rótta a vádlottak terhére, míg jelen ügyben szereplő tényállás a magyar-osztrák államhatár átlépését is. Mindezek miatt a schengeni határokon belül, különböző államhatárok átlépéséhez nyújtott segítség önálló rendbeli bűncselekményt valósít meg, és a folytatólagosságot ezen önálló rendbeli bűncselekményen belül lehet csak értékelni. Ez pedig kettő rendbelivé minősíti VII. r. és VIII. r. vádlottak terhére róható bűncselekményeket, így e két rendbeli cselekménynél külön-külön vizsgálandó a folytatólagos elkövetés és ezen belül az a körülmény, hogy milyen részcselekmények állapíthatók meg.

A külföldi ítélet elismerése kapcsán az ítélt dolog jogerőhatása csak az osztrák-német államhatár átlépéséhez kapcsolódó bűncselekménynél irányadó, a magyar-osztrák államhatár átlépésénél ilyen ítélt dolog a németországi ítélet alapján nem állapítható meg. Ezen okok folytán a törvényszék eljárást megszüntető rendelkezést sem hozhatott volna VII. r. és VIII. r. vádlottakat érintően, hiszen jelen ügyben a vád és a bíróság döntésének tárgyát is a magyar-osztrák határ átlépése, annak célja, módja, gyakorisága alapjául szolgáló cselekmények alapozták meg, nem pedig a németországi tartózkodás oka, célja, figyelemmel arra, hogy a németországi cselekvőség a schengeni határokon belül egy külön állam jogait is sértette. A vádlottak mindkét rendbeli cselekményt a tudattartalmuk miatt nem önálló, hanem társtettesként valósították meg, amelyből az ügyészség csupán egy rendbelit tett a vád tárgyává, ezért van annak jelentősége, hogy egy rendbeli cselekményként jelölte meg a vádirat a vádlottak cselekményét.