A Kúria Pfv.21033/2012/6. számú precedensképes határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 30. §]

A határozat elvi tartalma:

A házastárs a másik házastárs által az életközösség alatt külön megkötött ügyletért tényleges hozzájárulása esetén is csupán a közös vagyonból reá eső rész erejéig felel az ügyletkötő harmadik személlyel szemben, a különvagyonával nem. 1952. IV. Tv. 30. §, 1959. IV. Tv. 523. § (1), 1959. IV. Tv. 523. § (2), 1959. IV. Tv. 276. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság P.20964/2011/12., Szolnoki Törvényszék Pf.20019/2012/4., *Kúria Pfv.21033/2012/6.* (BH 2013.11.305)

***********

Pfv.II.21.033/2012/6. szám

A Kúria a felperesnek az I. rendű és II. rendű alperesek ellen 2.619.849 forint és járulékainak megfizetése iránt a Szolnoki Városi Bíróságnál 5.P.20.964/2011. számon megindított és a Szolnoki Törvényszék 3.Pf.20.019/2012/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az I. rendű alperes által 19. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. és II. rendű alperesek 1995. december 2-ától 2010. március 15-éig házastársi életközösségben éltek, 2010. március 15-én azonban az életközösségük végleg megszakadt.

Az I. rendű alperes 2005. április 21-én olyan tartalmú kölcsönszerződést kötött a Raiffeisen Bank Rt.-vel, amely szerint a pénzintézet 2.300.000 forint CHF alapú hitelt nyújtott az I. rendű alperesnek. Ezen hitelt az I. és II. rendű alperes a P., D. u. 20. szám alatti ingatlan megvásárlására fordította, amelynek tulajdonjoga 1/2-1/2 arányban került bejegyzésre az alperesek javára.

A felperes - aki az I. rendű alperes féltestvére - készfizető kezességet vállalt a kölcsönszerződésből eredő tartozás megfizetéséért, és a kölcsöntartozás visszafizetésének a biztosítására jelzálogjogot biztosított a tulajdonában álló Sz., Sz. krt. 3. IV/3. szám alatti ingatlanra vonatkozóan a pénzintézet javára.

Az I. és II. rendű alperesek az együttélésük idején a kölcsöntartozás részleteit pontosan fizették, 2010. márciusától azonban a kölcsönrészleteket nem teljesítették.

A felperes - tartva attól, hogy a pénzintézet a hitelszerződést felmondja és jelzálogjogát érvényesíti - előbb 2010. július 2-án 22.000 forintot, 2010. szeptember 22-én 22.000 forintot adott át az I. rendű alperesnek a havi részletek törlesztése céljára, 2010. október 14-én pedig az általa a barátjától kölcsönkért 65.000 forintot személyesen fizette meg a hitelezőnek az I. rendű alperes helyett, majd 2010. október 4-én pénzintézeti hitel igénybevételével az I. rendű alperes még fennálló 2.507.849,59 forintos tartozását teljes egészében visszafizette a Raiffeisen Bank-nak és ezáltal a kölcsönszerződés megszűnt. A felperes tehát összesen 2.619.849,59 forintot fizetett vissza a pénzintézetnek az I. rendű alperes hiteltartozásából az alperesek helyett.

A felperes mindezekről nem tájékoztatta a II. rendű alperest és a perindítást megelőzően nem szólította fel az alpereseket arra, hogy a helyettük. visszafizetett összeget fizessék meg számára. A II. rendű alperes a történtekről csupán a keresetlevél kézhezvételét követően értesült.

Időközben a bíróság az I. és II. rendű alperesek házasságát felbontotta, a házastársi közös vagyonuk megosztása, illetőleg az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése azonban nem történt meg.

A felperes keresetében az I. és II. rendű alperesek arra való kötelezését kérte, hogy fizessenek meg neki egyetemlegesen 2.619.849 forintot és annak törvényes kamatát.

Az I. rendű alperes nem vitatta, hogy a felperes a pénzintézet felé helyettük fizette meg az általa követelt összeget. Álláspontja szerint azonban ő csupán az összeg felével tartozik, mert annak a másik fele része a II. rendű alperest terheli, aki tudott a kölcsönszerződés megkötéséről, és arról, hogy azt a közös tulajdonba került ingatlan vételárának kifizetésére fordították.

A II. rendű alperes az első tárgyaláson a kereset elutasítását kérte, a későbbiekben nem vitatta a felperes követelését. Kérte azonban a felperes perköltségben való marasztalását arra hivatkozva, hogy a felperes a perindítást megelőzően nem küldött számára felszólítást, nem biztosította a lehetőséget a peren kívüli megegyezésre.

Az elsőfokú bíróság a kiegészített ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alpereseket arra, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2.619.849 forintot és ennek 2010. október 7. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Megállapította, hogy a II. rendű alperes ezen tartozásért a házastársi vagyonközösségből reá eső rész erejéig felel. Kötelezte a felperest a II. rendű alperes javára 30.000 forint perköltség megfizetésére. Rendelkezett arról, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének munkadíját 33%-ban a felperes helyett az állam, míg 34%-ban az 1. rendű alperes, 33%-ban pedig a II. rendű alperes viseli.

A 13. sorszámú kiegészítő ítéletben az elsőfokú bíróság az I. rendű alperest és a II rendű alperest személyenként 52.400 forint eljárási illeték megtérítésére kötelezte, míg további 52.400 forint illetékről akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

A keresetnek helyt adó döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. 276. § (1) bekezdése szerint amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. Miután a felperes kezességvállalása alapján a pénzintézet felé a kölcsöntartozást visszafizette, megszűnt a hitelszerződés, a felperes jogosult volt követelni az alperesek helyett kifizetett tartozást.

A Csjt. 30. § (2) bekezdése értelmében bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. A II. rendű alperes nem vitatta, hogy a kölcsönszerződést az I. rendű alperes az ő hozzájárulásával kötötte meg, ezért a tartozásért a II. rendű alperes a Csjt. 30. § (3) bekezdése alapján a közös vagyonból reá eső rész erejéig felel.

A Pp. 80. §-a alapján kötelezte az elsőfokú bíróság a felperest a II. rendű alperes javára perköltség megfizetésére. Úgy ítélte meg, hogy a felperes eljárása ellentétes volt a jóhiszemű pervitel követelményével. A felperestől ugyanis elvárható lett volna, hogy a perindítást megelőzően a II. rendű alperest tájékoztassa arról, hogy milyen összegeket, illetőleg hogyan teljesített az alperesek helyett, és felszólítsa őket a peren kívüli teljesítésre.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az I. rendű alperes fellebbezéssel élt.

A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a II. rendű alperes tartozás megfizetéséért való felelőssége korlátozásának a mellőzését, valamint a II. rendű alperes javára megítélt perköltség alóli mentesítését, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, valamint újabb határozat meghozatalára való utasítását kérte.