BH 2013.11.305 A házastárs a másik házastárs által az életközösség alatt külön megkötött ügyletért tényleges hozzájárulása esetén is csupán a közös vagyonból reá eső rész erejéig felel az ügyletkötő harmadik személlyel szemben, a különvagyonával nem [Csjt. 30. §; Ptk. 523. § (1)-(2) bek., 276. § (1) bek.].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. és II. rendű alperesek 1995. december 2-ától 2010. március 15-éig házastársi életközösségben éltek, 2010. március 15-én azonban az életközösségük végleg megszakadt.

Az I. rendű alperes 2005. április 21-én olyan tartalmú kölcsönszerződést kötött az R. Bank Rt.-vel, amely szerint a pénzintézet 2 300 000 forint CHF alapú hitelt nyújtott az I. rendű alperesnek. Ezen hitelt az I. és II. rendű alperes a p.-i ingatlan megvásárlására fordította, amelynek tulajdonjoga 1/2-1/2 arányban került bejegyzésre az alperesek javára.

A felperes - aki az I. rendű alperes féltestvére - készfizető kezességet vállalt a kölcsönszerződésből eredő tartozás megfizetéséért, és a kölcsöntartozás visszafizetésének a biztosítására jelzálogjogot biztosított a tulajdonában álló sz.-i ingatlanra, a pénzintézet javára.

Az I. és II. rendű alperesek az együttélésük idején a kölcsöntartozás részleteit pontosan fizették, 2010 márciusától azonban a kölcsönrészleteket nem teljesítették.

A felperes - tartva attól, hogy a pénzintézet a hitelszerződést felmondja és jelzálogjogát érvényesíti - előbb 2010. július 2-án 22 000 forintot, 2010. szeptember 22-én 22 000 forintot adott át az I. rendű alperesnek a havi részletek törlesztése céljára. 2010. október 14-én az általa a barátjától kölcsönkért 65 000 forintot személyesen fizette meg a hitelezőnek az I. rendű alperes helyett, majd 2010. október 4-én pénzintézeti hitel igénybevételével az I. rendű alperes még fennálló 2 507 849,59 forintos tartozását teljes egészében visszafizette az R. Banknak és ezáltal a kölcsönszerződés megszűnt. A felperes tehát összesen 2 619 849,59 forintot fizetett vissza a pénzintézetnek az I. rendű alperes hiteltartozásából az alperesek helyett.

A felperes mindezekről nem tájékoztatta a II. rendű alperest és a perindítást megelőzően nem szólította fel az alpereseket arra, hogy a helyettük visszafizetett összeget fizessék meg számára. A II. rendű alperes a történtekről csupán a keresetlevél kézhezvételét követően értesült.

Időközben a bíróság az I. és II. rendű alperesek házasságát felbontotta, a házastársi közös vagyonuk megosztása, illetőleg az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése azonban nem történt meg.

A felperes keresetében az I. és II. rendű alperesek arra való kötelezését kérte, hogy fizessenek meg neki egyetemlegesen 2 619 849 forintot és annak törvényes kamatát.

Az elsőfokú bíróság a kiegészített ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alpereseket arra, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2 619 849 forintot és ennek 2010. október 7. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Megállapította, hogy a II. rendű alperes ezen tartozásért a házastársi vagyonközösségből reá eső rész erejéig felel.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy mentesítette a felperest a II. rendű alperes javára első fokú perköltség megfizetése alól, és megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díját az I. és II. rendű alperesek 50-50%-ban viselik.

Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint a felperes követelésével szemben a II. rendű alperes csupán a házastársi közös vagyonból reá eső rész erejéig felel. A kölcsönügylethez való hozzájárulás a II. rendű alperest nem tette a kötelem alanyává, ezért ő a Csjt. 30. § (3) bekezdése alapján a kölcsönszerződésből eredő tartozásért csupán a közös vagyonból reá eső rész erejéig felel.

A szerződést kötő I. rendű alperes természetszerűleg a teljes vagyonával felel a kölcsönszerződésből eredő tartozásért, vagyis adott esetben felelőssége az esetleges különvagyonára is kiterjed.

Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Ptk. 276. § (1) bekezdéséből az következik, hogy a pénzintézetet kielégítő felperessel szemben ugyanolyan módon áll fenn az alperesek felelőssége, amint az a pénzintézettel szemben fennállt.

A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelemmel élt annak az akként történő megváltoztatása iránt, hogy a felperessel szemben fennálló tartozásért a II. rendű alperes is a teljes vagyonával felel.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

I. 1. A házastársak és a hitelező harmadik személy közötti külső jogviszonyban az egyik házastárs által a másik házastárs hozzájárulásával a vagyonközösség ideje alatt harmadik személlyel kötött visszterhes jellegű külön ügyletéért való felelősségét az adott ügyletre irányadó jogág, valamint a Csjt. 30. § szabályai együttesen határozzák meg.

2005. április 21-én az I. rendű alperes és az R. Bank között a Ptk. 523. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott olyan kölcsönszerződés jött létre, amelynek alapján a hitelező pénzintézet meghatározott pénzösszegnek az egyedüli adós I. rendű alperes rendelkezésére bocsátására, az adós I. rendű alperes pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy a kölcsön összegét, valamint annak kamatait a szerződés szerint visszafizeti. A szerződés alapján tehát a hitelező pénzintézet jogosulttá vált arra, hogy az adós I. rendű alperes nemteljesítése esetén a követelését az adós vagyonából kielégíthesse, és ez a jogosultsága a polgári jog szabályai szerint az adós teljes vagyonára korlátlanul kiterjedt.

A felperes és a hitelező pénzintézet ugyanakkor - a kölcsönszerződést biztosító mellékkötelezettségként - egyrészt a Ptk. 272. § (1) bekezdése által meghatározott kezességi szerződést, másrészt a Ptk. 251. § (1) bekezdése, 261. § (1) és 262. § (1) bekezdésében meghatározott ingatlan jelzálog alapítására vonatkozó szerződést kötött egymással, amelyben a készfizető kezes felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett I. rendű alperes nem teljesít, maga fog helyette a jogosult pénzintézetnek teljesíteni, és a jogosult pénzintézet a jelzálogjoga alapján a felperes tulajdonában álló ingatlanból is - más követeléseket megelőző sorrendben - kielégítést kereshet, ha az adós I. rendű alperes a kölcsönszerződésben foglalt kötelezettségét nem teljesíti.

Az adós I. rendű alperes a kölcsön törlesztő részleteinek a megfizetését az életközösségük megszűnése után nem vitásan elmulasztotta, ezért a kezes felperes - a kölcsönszerződés pénzintézet általi felmondásának, valamint a saját ingatlanára bejegyzett jelzálogjog érvényesítésének az elkerülése végett - maga elégítette ki a jogosult pénzintézetet, és ezáltal a 276. § (1) bekezdése alapján a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá szállt át.

A kölcsönszerződés megkötésében azonban a II. rendű alperes sem adóstársként, sem más szerződő személyként nem vett részt, ezért a kölcsönszerződés teljesítését a hitelező pénzintézet, illetőleg - a hitelező személyében törvényi engedmény alapján bekövetkezett alanycsere folytán - a felperes a II. rendű alperestől a Ptk. szabályai alapján nem követelhette. A visszterhes jellegű kölcsönszerződés nem vitásan az I. és II. rendű alperes házassági élet- és vagyonközösségének ideje alatt jött létre, annak az I. rendű alperes általi egyedüli megkötéséhez azonban a II. rendű alperes az adásvételi szerződés aláírásával - a perbeli beismerése szerint is - kifejezetten hozzájárult, ezért a szerződés - a másodfokú bíróság e vonatkozásban téves indokolásával szemben - nem a II. rendű alperes vélelmezett hozzájárulásával létrejött - Csjt. 30. § (2) bekezdése szerinti - visszterhes ügyletnek, hanem a volt házasfelek közös egyetértésével létrejött - Csjt. 30. § (1) bekezdése szerinti - ügyletnek minősül. Nem volt vitás ugyanis a perben az, hogy a volt házasfelek az életközösségük ideje alatt, a 2005. március 17-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolták meg az 1/2-1/2 arányú közös tulajdonukat képező p.-i ingatlant 3 000 000 forint vételár ellenében, amelyből 700 000 forint vételárelőleget a szerződés aláírásával egyidejűleg megfizettek, és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a fennmaradó 2 300 000 forint vételárhátralékot az R. Banktól igényelt 2 300 000 forint összegű, CHF alapú lakásvásárlási hitel felhasználásával fizetik meg az eladóknak. Ezt követően, 2005. április 21-én az I. rendű alperes egyedüli adósként kötötte ugyan meg az R. Bank Rt.-vel a 2 300 000 forint CHF alapú hitel felvételére vonatkozó perbeli kölcsönszerződést, az általa felvett kölcsön azonban a volt házasfelek egyező előadása szerint a vételárhátralék kifizetésére nyert felhasználást.