BH 1999.12.552 Gépjármű parkolásával kapcsolatos kártérítési felelősség a kézifék behúzásának elmulasztása esetén [Ptk. 339. § (1) bek., 1/1975. (II. 5.) KPM-BM r. (KRESZ) 41. § (7) bek.].

A II. rendű alperes a tulajdonában álló személygépkocsijával 1995. február 26-án a P. S. utcában parkolt. Megálláskor a járművet egyes sebességfokozatban hagyta, a kormányt oldalra elfordította, a kéziféket azonban nem húzta be. A nap folyamán az autót gyerekek kezdték lökdösni, valamint előre-hátra húzogatni. Ennek következtében az megindult, és a mellette parkoló, a felperes tulajdonában álló személygépkocsinak ütközött. Ezzel sérülést okozott annak első ajtaján, középoszlopán és bal hátsó sárvédőjén. A kijavítás költsége 39.687,-Ft volt. A felperes keresetében elsődlegesen az I. rendű alperest mint felelősségbiztosítót, másodlagosan pedig a II. rendű alperest mint károkozót kérte ezen összeg megfizetésére kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 13.890,-Ft tőkét, valamint ennek 1995. február 26-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan, valamint az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében írott, a veszélyes üzem működésére irányadó, valamint az 58/1991. (IV. 13.) kormányrendelet szerinti felelősség megállapítására nem látott lehetőséget, mert a károkozó jármű a közúti forgalomban nem vett részt, üzemen kívül állt, parkolt.

Ugyanakkor megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a KRESZ 41. §-ának (7) bekezdésében foglalt és a parkoló járművek rögzítésére vonatkozó szabályokat. Ez a körülmény - a gépkocsit lökdöső gyerekek magatartása mellett - ugyancsak közrehatott a felperesi kár bekövetkeztében. Ezért a II. rendű alperest a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséről szóló előírások alapján marasztalta. Ennek során a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése szerint kármegosztást alkalmazott, és a II. rendű alperes közrehatását 35%-ban határozta meg. A gyerekek 65%-os közrehatásával kapcsolatban pedig utalt a Ptk. 99. §-ára, amelynek értelmében a másra át nem hárítható kárt a tulajdonosnak kell viselnie.

A másodfokú bíróság a II. rendű alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltozatása és a kereset elutasítása iránt. Ebben előadta, hogy álláspontja szerint a kárt kizárólag a járművet tologató ismeretlen személyek okozták, amelyre a kézifék behúzásának elmulasztása nem volt kihatással. Hangsúlyozta, hogy a gépkocsi leállítása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, mert ennek során ismeretlen személyek magatartására nem kellett számítania. Kifejtette, hogy a KRESZ 41. §-ának (7) bekezdése szerint a parkolás megkezdésekor csak arról kellett gondoskodnia, hogy az autó motorja ne legyen idegen személyek által elindítható.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme tartalmilag a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.