BH 1993.6.334 Nincs helye a többszörös visszaesői minőség megállapításának, ha a korábbi végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet - tévesen - elmulasztotta a terhelt visszaesői (különös visszaesői) minőségének a megállapítását [Btk. 137. § 12., 13. és 14. pont].

Az eljárt bíróságok a terhelt büntetőügyeiben a következő határozatokat hozták:

1. A kerületi bíróság a terheltet az 1980. január 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével sikkasztás bűntette miatt 3 hónapi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

2. A b.-i Katonai Bíróság az 1981. december 7. napján jogerőre emelkedett ítéletével szolgálati közeg elleni erőszak bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül 8 hónapi börtönfokozatú, fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki a terhelttel szemben, az 1981. október 15. napján elkövetett bűncselekményei miatt.

A terheltet a katonai bíróság előzetes mentesítésben nem részesítette, az 1. pontban írt büntetés végrehajtásának az elrendelésére pedig nem került sor, mert az nem szerepelt az erkölcsi bizonyítványban.

A terhelt e büntetéséből egynegyed kedvezménnyel 1982. április 16. napján szabadult.

3. A kerületi bíróság az 1987. március 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet lopás bűntette miatt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, az 1986. május 19. napján elkövetett bűncselekmény miatt.

A terhelt a büntetéséből 1987. november 4. napján egynegyed kedvezménnyel szabadult, büntetését 1987. december 18. napján töltötte volna ki.

4. A terheltet az f.-i bíróság az 1990. október 18. napján jogerőre emelkedett ítéletével különösen nagy értékre, társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt mint különös visszaesőt 3 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, az 1989. december 29. napján elkövetett bűncselekmény miatt. Megállapította, hogy a szabadságvesztés tartama közkegyelem folytán az egyharmadával csökken.

A f.-i bíróságnak a 4. pont alatt jelzett ítélete ellen a terhelt terhére törvényességi óvás emelésére került sor.

A Legfelsőbb Bíróság az 1991. június 4. napján hozott törvényességi határozatában megállapította, hogy a f.-i bíróság 4. pont alatt jelzett ítélete a terhelt különös visszaesői minőségét és a büntetés-végrehajtási fokozatát megállapító részében, valamint a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának elmulasztása, továbbá a közkegyelmi rendelet téves alkalmazása miatt törvénysértő, ezért az említett rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, megállapította, hogy a terhelt többszörös visszaeső, ezért a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, és abból feltételes szabadságra nem bocsátható, végül hogy a szabadságvesztés tartama közkegyelem folytán az egynyolcadával csökken.

A törvényességi határozat indokolása szerint a terhelt nem különös visszaeső, hanem a Btk. 137. §-ának 14. pontja értelmében többszörös visszaeső. Az iratokból kitűnően ugyanis a terhelt a 4. alatti ítélettel elbírált bűncselekményt 1989. december 29. napján a korábbi visszaesőkénti szabadságvesztésre ítélésből való szabadulását követő 3 éven belül valósította meg. A Btk. 42. §-ának (3) bekezdése alapján a 2 évi vagy ennél hosszabb szabadságvesztést - ha az elítélt többszörös visszaeső - fegyházban kell végrehajtani, és a többszörös visszaeső a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint feltételes szabadságra nem bocsátható. A közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a 2-7. §-ában meghatározott kegyelem nem terjed ki a többszörös visszaesőre, az ugyanezen törvény 8. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartama közkegyelem folytán az egynyolcadával csökken.