1481/B/1992. AB határozat
a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 4. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás 4. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítás (BÜSz.) 4. § (1)-(3) bekezdését teljes egészében alkotmányellenesnek tartja.
A BÜSz. 4. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza:
"4. § (1) Bírósági útra tartozó ügyben a szóban előterjesztett kérelmeket (pl. költségmentesség iránti kérelem, keresetlevél, panasz, feljelentés stb.) a bíróság elnöke által kijelölt bíró, közjegyző, titkár vagy fogalmazó foglalja jegyzőkönyvbe. A jegyzőkönyvnek az ügy alapos és gyors elintézését elősegítő valamennyi adatot tartalmaznia kell.
(2) Ha az elintézése más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, illetőleg ha a kérelem más bíróság előtt folyamatban lévő ügyre vonatkozik, a jegyzőkönyvet lajstromozás után haladéktalanul meg kell küldeni az elintézésre illetékes bíróságnak.
(3) Ha a fél által előterjesztett kérelem nem tartozik bírósági útra, a féllel közölni kell, hogy a kérelem elintézésére melyik hatóság jogosult."
Az indítványozó szerint a bíróságok feladata kizárólag az igazságszolgáltatás; más jellegű tevékenység végzésére a bíróságokat utasítani nem szabad, különösen nem olyan tevékenységre, amely az igazságszolgáltatás lényegével összeegyeztethetetlen.
A BÜSz. idézett rendelkezése "kifejezetten ügyvédi tevékenység végzését írja elő a bíróságoknak", ez a szabály ezért az Alkotmány 45. § (1) bekezdését sérti.
Az indítványozó szerint alkotmányellenes a panasznap a büntető hatalom megosztásának elvéből következően is, mert a bíróság a magánvádló feljelentését érdemben maga készíti el, majd a tárgyalás megkezdésekor ismerteti is a vádat. Ezzel a bíróság átveszi a vádhatóság szerepét.
Érvelése szerint az íin. "panasznap" intézménye az Alkotmány 50. § (3) bekezdésébe is ütközik. A bírói függetlenséget sérti ugyanis, hogy a bíró a panasznapon keresetlevelet, fellebbezést, magánvádas ügyekben feljelentést írhat, - és "ezzel lényegében preiudikál" - amelyet adott esetben saját maga fog elbírálni is.
II.
Az indítvány alaptalan.
1. Az Alkotmány 45. § (1) bekezdése értelmében az igazságszolgáltatást bíróságok gyakorolják.
Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróságok védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
Az "igazságszolgáltatás" alkotmányjogi fogalma nem értelmezhető úgy, hogy az csakis a konkrét ügyekben való ítélkezésre vonatkozik, hanem ennél szükségképpen szélesebb kört ölel fel.
Az Alkotmány nem zárja ki azt, hogy bírói útra tartozó ügyekben a bíróságok a konkrét eljárásokon kívül, már az eljárás megindítása előtt vagy akár befejezése után is, az alapvető jogok érvényrejutását elősegítő tevékenységet végezzenek.
Az igazságszolgáltatás mint közhatalmi tevékenység tartalmi elemeit a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény (Bsz.) és más - különösen eljárásjogi - törvények rendelkezései határozzák meg.
Az ún. panasznap intézménye a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (1) bekezdésén és a 94. § rendelkezésein, valamint a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 4. § (3) bekezdésén alapszik.
A Pp. 94. § bekezdése ugyanis úgy szól, hogy a keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhatja. A folyamatban lévő perben a szóbeli kérelmeket általában a perbíróság, továbbá a fél lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes helyi bíróság előtt lehet. A felet ilyenkor el kell látni a szükséges útbaigazítással is; a keresetet illetőleg a kérelmet jegyzőkönyvbe kell foglalni.
A Be. 4. §-a pedig kimondja, hogy a hatóságok tartoznak a büntető eljárás résztvevőit jogaikról tájékoztatni és kötelességeikre figyelmeztetni.
Mindez az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jognak, a bírósághoz való fordulás jogának tényleges megvalósulását segíti és ezért éppenséggel alkotmányos követelményt elégít ki.
2. Nem alapos az az állítás sem, hogy a BÜSz. támadott szabályai a magánvádas ügyekre figyelemmel ellentétben állnak a Be. 9. § (1) bekezdésében írt elvvel, azaz a büntető hatalom megosztásának elvével.
Magán vádas ügyekben a Be. 312. § (1) bekezdése alapján a vád képviseletével járó jogok a magánvádlót illetik meg. A BÜSz. 4. §-a ezzel ellentétes rendelkezést nem tartalmaz. A bíróságnak ama kötelezettsége, hogy az eljárás résztvevőit jogaikról tájékoztassa és kötelességeikre figyelmeztesse, még elvben sem eredményezi a vádképviselet elvonását az arra jogosítottól.
3. A kifogásolt szabályok az ítélkezésben testet öltő bírói függetlenséggel nem hozhatók közvetlen kapcsolatba.
Alkotmányossági kérdést ebből a szempontból csak az vetne fel, ha jogszabály nem tenné lehetővé, hogy valamely ügyben a féllel szemben elfogult bíró ne ítélkezzen.
Az ítélkező bíró pártatlanságát azonban a Pp.-nek és a Be.-nek a bírák kizárására vonatkozó rendelkezései (Pp. 13-21. §, Be. 35-37. § és 40-42. §) kellően biztosítják. Ezzel ellentéteset maga az indítványozó sem állított.
A BÜSz. idézett rendelkezései nem kötelezik arra a bírót (vagy titkárt illetőleg fogalmazót), hogy a félfogadás alkalmával a döntésre érdemben kiható álláspontját bármilyen módon kifejezésre juttassa. A prejudikálásnak a jogszabályból eredő kényszere ezáltal fel sem merülhet.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1993. június 29.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró