BH 2013.1.19 I. A szokásos tartózkodási helyükről jogellenesen Magyarországra vitt gyermekek visszavitelének elrendelése nem mellőzhető, ha a személyes meghallgatásuk alapján a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy visszavitelük nem okozná testi vagy lelki károsodásukat, és nem teremtene számukra elviselhetetlen helyzetet.

II. A Brüsszel II.A. Rendeletben a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekre megállapított joghatósági szabályok nem zárják ki a magyar bíróság eljárását a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény alapján [1986. évi 14. tvr., 2201/2003. EK rendelet, Pp. 155/A. §].

A kérelmező és a kérelmezett 1998-ban kötött házasságot, melyből három gyermek született, F. 2001. július 19-én, az A. és F. utónevű ikergyermekek pedig 2005. február 7-én.

A kérelmező 2006-ban Spanyolországban vállalt munkát, a munkaszerződése 3 + 2 évre szólt. A házastársak megállapodtak abban, hogy ez alatt az idő alatt a család Spanyolországban fog élni. A kiköltözést követően F. Spanyolországban járt egy évig óvodába, ezt követően folyamatosan ott végzi általános iskolai tanulmányait. Az ikergyermekeket pedig a szülők 2008-ban íratták be uniós óvodába Spanyolországban.

A család megélhetéséről a kérelmező gondoskodott, a kérelmezett pedig a gyermekekkel foglalkozott, e tevékenységből azonban a kérelmező is részt vállalt. A kérelmezett próbált Spanyolországban elhelyezkedni, munkát vállalni, ez azonban nem járt sikerrel.

A kérelmezett és a gyermekek az iskolai szünet időszakában évente rendszeresen Magyarországon töltöttek mintegy két hónapot, ugyanakkor a kérelmező is a lehetőségeihez képest szabadságra utánuk utazott. Karácsonykor is minimum két hetet, illetve húsvétkor egy hetet rendszerint Magyarországon töltöttek. 2008. nyaráig ilyenkor a p.-i ingatlanukban tartózkodtak, ekkor azonban a családi házat értékesítették, ezt követően a magyarországi látogatások során rokonoknál laktak.

2008-tól kezdődően a házastársak kapcsolata fokozatosan megromlott, 2009-ben a kérelmező és a kérelmezett már külön ingatlanban tartózkodtak magyarországi ittlétük alatt és a kérelmezett 2009-ben a házasság felbontása és járulékai iránt pert is indított.

2010. július 2-án a kérelmezett az ikergyermekekkel a szokásos magyarországi vakációra jött, a kérelmező 2010. július 6-án utazott utánuk legidősebb gyermekükkel. Egy héten keresztül mindhárom gyermek a p.-i apai nagyszülőknél tartózkodott a kérelmezővel együtt. Időközben, 2010. július 15-én a kérelmezett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a fenti perben a három kiskorú gyermeknek a nevelésében, gondozásában történő elhelyezése iránt, azzal, hogy a bíróság a gyermekek tartózkodási helyéül Magyarországot jelölje ki. E kérelmet a városi bíróság 2010. szeptember 2-án kelt végzésével elutasította.

A felek a nyári szünet ideje alatt e-mailben tartották egymással a kapcsolatot. A kérelmező ily módon közölte feleségével, hogy az ikreket augusztus 15-én visszaviszi Spanyolországba, a nagyobbik gyermeket, F.-et pedig később, 2010. augusztus 27-én, tekintettel arra, hogy F.-nek még egyéb befizetett programjai voltak Magyarországon.

2010. augusztus 15-én a kérelmezett a gyermekeket nem adta át a kérelmezőnek, így az apa F.-fel utazott vissza Spanyolországba.

Ezt követően a kérelmezett telefonon kérte a kérelmezőtől, hogy beszéljék meg, hol legyen a jövőben a gyermekek további szokásos tartózkodási helye, illetve kérte, hogy a gyermekek 2010. szeptember 2-ig Magyarországon maradhassanak, figyelemmel a városi bírósághoz intézett - korábban említett - ideiglenes intézkedés iránti kérelmére, melynek pozitív elbírálásában bízott. Ebbe a kérelmező nem egyezett bele és kérte, hogy a kérelmezett az ikergyermekeket is adja át, ennek azonban a kérelmezett nem tett eleget.

2010. augusztus 15-ét követően a kérelmező a nagyobbik gyermekkel Spanyolországban, míg a kérelmezett a kisebbekkel Magyarországon élt. Az ikergyermekek Magyarországon jártak óvodába. A kérelmezett Magyarországon családi segítséggel lakást vásárolt.

A kérelmező kérte, hogy a bíróság kötelezze a kérelmezettet az ikergyermekek kiadására, annak érdekében, hogy őket Spanyolországba vissza tudja vinni. Indokolásul előadta, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban van, a kérelmezett őket jogellenesen tartja magánál.

A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Nem vitatta ugyan, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt, azonban állítása szerint a házastársak abban állapodtak meg, hogy a 3 + 2 éves spanyolországi munkavállalást követően a család ismételten Magyarországon fog élni, ugyanakkor a kérelmező a munkaviszonyát határozatlan időtartamúvá alakíttatta át. A jogellenes elvitelre vonatkozó döntés során a gyermekek mindenekfelett álló érdeke a domináns és az általa csatolt szakértői vélemény szerint nem javasolható a gyermekek Spanyolországba való visszaküldése, az édesanyjuktól való elszakítás számukra komoly érzelmi megrázkódtatást jelentene.

Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy a 2005. február 7-én született A. és F. utónevű ikergyermekeket 2010. szeptember 29-ig vigye vissza a szokásos tartózkodási helyükre, Spanyolországba, ennek elmulasztása esetén 2010. szeptember 30-án 10 és 14 óra között adja át őket a kérelmező meghatalmazottjának.

Az elsőfokú bíróság az eljárás során a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve a Tanács 2201/2003. EK rendeletében (Brüsszel II. A. rendelet, a továbbiakban: EK rendelet) foglaltakra és a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. tvr. (továbbiakban: Hágai Egyezmény)-ben foglaltakra figyelemmel az EK rendelet 2. cikke (11) bekezdésének a) és b) pontja alapján azt vizsgálta, hogy a gyermekek Magyarországra hozatala, illetve itt-tartása jogellenes-e, tekintettel a gyermekek szokásos tartózkodási helyére.

A kérelmező és a kérelmezett egyöntetű nyilatkozatára is figyelemmel megállapította, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt. A nagyobbik gyermek ott járt iskolába, a két kisebb pedig óvodába. A kérelmezőt a munkavégzése Spanyolországhoz kötötte, Magyarországra csak családlátogatás céljából jártak.

A gyermekek elhelyezésére még nem került sor, ezért a szülők a szülői felügyeleti jogokat közösen gyakorolták. Erre tekintettel a szülői felelősség egyik gyakorlója sem határozhatott volna a gyermek tartózkodási helyéről a szülői felelősség másik gyakorlójának hozzájárulása nélkül.

A kérelmezett az eljárás során arra hivatkozott, hogy a kérelmezővel megállapodtak abban, miszerint a 3 + 2 éves munkavállalás eltelte után hazaköltöznek Magyarországra és a család szokásos tartózkodási helye Magyarországon lesz. Az eljárás során meghallgatott tanúk azonban a kérelmezett ezen előadását megerősíteni nem tudták, csak arról nyilatkoztak, hogy a felek a 3 + 2 éves spanyolországi tartózkodásról közösen döntöttek. Ugyanakkor sem írásban, sem szóban nem született megállapodás arra vonatkozóan, hogy ezen időtartam leteltét követően, tehát 2011 után visszatelepül-e a család Magyarországra vagy sem. Ehhez képest a kérelmezett az ikergyermekeket már 2010-ban egyoldalú döntéssel Magyarországon visszatartotta.