BH 2001.4.174 Ha a bérlő a jogszabály alapján őt megillető vételi jogot nem gyakorolta, a jogszabályi sorrendben következő hozzátartozóját a vételi jog saját jogán illeti meg [32/1969. (IX. 30.) Korm. r. 5. §].

A felperes és házastársa bérlői voltak a perbeli önkormányzati lakásnak, amelyet az alperes mint állagvevő, a felperes és házastársa mint haszonélvezeti vevők vásároltak meg a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. §-a alapján. A vételár 302 400 forint volt, amelyet a lakásban családtagként lakó alperes fizetett ki. A kereseti tényállás szerint a felperes és felesége abban a feltevésben mondtak le a lakás megvásárlási jogáról, hogy őket idős korukra az alperes segíti, ápolja, ez a feltevésük azonban véglegesen meghiúsult, mert az alperes elköltözött, és velük a kapcsolatot nem tartja. A felperes előbb ajándék visszakövetelése iránti igényt érvényesített, majd keresetét az eljárás során módosítva a felek közötti tartási, gondozási szerződés ráutaló magatartással való létrejöttére hivatkozott, amelyet az alperes nem teljesített, ami miatt a felperes a Ptk. 298. és 300. §-a alapján a szerződéstől elállt, és az alperest kártérítés címén a vételi jog ellenértéke és annak 1996. július 14-től esedékes 20%-os kamatai megfizetésére kérte kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és a felperest perköltségben marasztalta. Az ítélet tényként állapította meg, hogy a Ptk. 586. §-ának (2) bekezdése szerint tartási és gondozási szerződés írásban az ingatlanra nem jött létre, érvényes szerződés hiányában pedig a felperes szerződésszegésre és elállásra sem hivatkozhat.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett az ítélet megalapozatlanságára hivatkozva; annak hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását indítványozta, másodlagosan pedig a teljes körű bizonyítás lefolytatását követően keresetének való helyt adást kért.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével egyetértve rámutatott, hogy a kereset azon a tényálláson alapult, hogy a felperes az alperessel gondozási szerződést kötött. Ez nem volt bizonyított, ezért jogviszony hiányában a kereset megalapozatlan, és kötelem hiányában a levonható következtetések vizsgálata sem volt szükséges.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelemében a Pp. 215. §-ának, a 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendeletnek, valamint a Pp. 221. §-ának a megsértését jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a felperes keresetét és fellebbezési kérelmét tévesen tartalmazza. A felperes gondozási szerződés létrejöttére hivatkozott, amelyet a bíróság nem is vizsgált, csupán a felperest hallgatta meg. A jogerős ítélet keresetét bizonyítottság hiányában utasította el, bár a felperes fellebbezése a bizonyítási eljárás lefolytatására irányult, a jogerős ítélet azonban bizonyítási indítványáról tudomást sem vette, és a bizonyítás mellőzésének indokát nem adta. Sérelmezte annak ítéleti megállapítását is, hogy az alperes saját jogán vásárolta meg az ingatlant, arra hivatkozott, hogy a 32/1969. Korm. rendelet alapján ahhoz szükséges volt az őt sorrendben megelőző bérlő, a perbeli esetben a felperes lemondása.