EH 2001.554 A választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál a bírósági végrehajtásról szóló törvény végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe kell venni [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv.) 24. § (3) bek., 56. § (1) bek., 58. §, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 48. § b) pont].

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) a 2000. május 24-én kelt ítéletében H. L. keresetének részben helyt adva kötelezte S. A.-t, mint alperest, hogy fizessen meg H. L.-nak, mint felperesnek 650 000 Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

S. A. 2000. július 3-án benyújtott keresetében a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérte. Keresetét arra alapította, hogy a perben eljárt Választottbíróságnak nem volt jogosultsága a per eldöntésére, mert egyrészt a választottbírósági kikötés nem érvényes, miután az a teljes bizonyító erejű magánokiratra vonatkozó rendelkezéseknek nem felel meg. Másrészt a felek egyike sem minősül gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személynek.

Kérte a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését. E kérelmét azzal indokolta, hogy rokkant nyugdíjas, négy gyermek ellátásáról kell gondoskodnia. Nyugdíján kívül csak alkalmi munkákból jut nem rendszeres, s meglehetősen szerény jövedelem-kiegészítéshez. Házastársa jövedelme is csak a minimálbért éri el. Ezért a választottbírósági ítéletben foglalt marasztalási összeg megfizetése a további életét teljes mértékben ellehetetlenítené. Másrészt keresetének sikere valószínűnek mutatkozik.

Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésében a Választottbíróság ítéletének végrehajtását felfüggesztette. Végzését csak azzal indokolta, hogy a felperes kérelme alapján az 1994. évi LXXI. törvény 56. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel függesztette fel a választottbírósági ítélet végrehajtását.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az alperes fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetését. Előadása szerint - amennyiben ezt a felperes igazolta - nem vitatja, hogy a felperes nyugdíjas. Tény azonban, hogy a felperes változatlanul tovább folytatja tervezői tevékenységét és ezt a B.-i Cora Áruház portáján nyilvánosan is hirdeti. Ebből a tervezői tevékenységből a felperesnek bevétele is származik. Másrészt az eddigi eljárásban több különböző szakértői vélemény is az ő állítását támasztotta alá. Így valószínűsíthető, hogy a felperes keresete nem vezet eredményre.

A felperes fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a nyugdíj mellett kiegészítő jelleggel, nem hivatásszerűen folytat tervezői tevékenységet. Csak alkalmi tervezői megbízást kap. Az ebből származó jövedelme az általa eltartott, a vele egy háztartásban élő személyekre bontva nem éri el fejenként a 10 000 Ft-ot. Megfelel a valóságnak, hogy a B.-i Cora Áruház portáján hirdeti tervezői tevékenységét. Ezt a hirdetési lehetőséget azonban a Cora, szívességből, ingyenesen visszavonásig bocsátotta rendelkezésre. Megromlott egészségi állapota egyébként sem teszi lehetővé rendszeres megbízás vállalását.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos:

A választottbíráskodásról szóló, 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.) 56. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását felfüggesztheti. Ez a jogszabályhely a választottbírósági ítélet végrehajtása felfüggesztésénél irányadó szempontokat, a megkívánt feltételeket nem határozza meg.

A Vbtv. 58. §-a azonban akként rendelkezik, hogy a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté, annak végrehajtására a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok az irányadók. Ezért a választottbíróságí ítélet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál a bírósági végrehajtásról szóló, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

A Vht. 48. §-ának b) pontja akként rendelkezik, hogy a bíróság az adós kérelmére - szükség esetén a felek meghallgatása után - kivételesen felfüggesztheti a végrehajtást, ha ezt az ügy körülményei nyomatékosan indokolják.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megítélése szerint jelen ügyben a felperes oldalán nem állnak fenn olyan kivételes körülmények, amelyek a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését nyomatékosan indokolnák. Önmagában a nehéz pénzügyi helyzete nem minősül ilyen kivételes méltánylást érdemlő körülménynek. A Választottbíróság előtt ugyanis H. L. 1998. december 14-én nyújtotta be a keresetét, melyről S. A. 1999 januárjában értesült - a választottbírósági iratok között található tértivevény tanúsága szerint. Az 1999. március 4-én kelt érdemi ellenkérelmében a választottbíróság eljárásával szemben hatásköri kifogást nem emelt, erre csak a jelen perbeli keresetében hivatkozott, holott a Vbtv. 24. §-ának (3) bekezdése értelmében a Választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat előterjesztésével egyidőben kell megtenni. Ebből következően huzamosabb idő óta számolnia kellett azzal, hogy a tőle követelt összeget, illetve annak egy részét teljesítenie kell. Másrészt S. A. felperes - általa is elismerten - változatlanul folytatja és hirdeti építész­tervezői tevékenységét. Egyben - a cégnyilvántartásból megállapíthatóan - 1994. december 20-a óta - jelenleg is - tagja a S. és S. Tervező Betéti Társaságnak, amelynek székhelye azonos a felperes jelen perben bejelentett címével.

Végül a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresete egy tárgyaláson elbírálható, s annak sikere kétséges. Mindezen körülmények együttes mérlegelésével jutott arra a következtetésre a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, hogy az ügy körülményei nyomatékosan nem indokolják a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését. Ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazott 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését mellőzte. (Legf. Bír. Gf. VI. 32.638/2000. sz.)