BH 2006.12.397 Az alkotmányos jog alapján gyakorolt véleménynyilvánítás nem sért személyhez fűződő jogot - A politikai párt a parlamenti képviselőcsoportja azon tevékenységéért, amellyel az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben dönt, polgári jogi felelősséggel nem tartozik [Ptk. 75., 76. és 78. §].

A jogerős részítélet a felperes keresetét, amelyben az alperesek és a per során meghalt dr. I. T. által elkövetett személyiségi jogsértés megállapítását, az alpereseknek a jogsértés abbahagyására, továbbá elégtétel adására, valamint 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte, elutasította, kötelezve a felperest a II. r. alperes javára 70 000 forint perköltség megfizetésére, illetve 120 000 forint kereseti és fellebbezési illeték viselésére.

A megállapítható tényállás lényegi tartalma szerint az országgyűlési képviselő II. r. alperes, mint H. Önkormányzatának polgármestere kezdeményezésére az önkormányzat 2002 decemberében, minden H.-n tanuló középiskolás részére ajándékba adott egy-egy példányt a 2002. évben irodalmi Nobel-díjat nyert Kertész Imre: Sorstalanság című könyvéből. December utolsó napjaiban a könyv széttépett példányait találták meg a városban. A felperes 2003. január 6-án K. I. ellen közösség elleni izgatás miatt, továbbá ismeretlen tettesek ellen hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt tett feljelentést. A hűtlen kezelés alapjául szolgáló magatartásként a feljelentés a könyv megvásárlását és a középiskolai tanulók közötti szétosztását jelölte meg.

2003. január 9-én, az önkormányzat nyilvános ülésén a II. r. alperes tájékoztatta a képviselő-testületet a könyvek adományozásáról, jelezve, hogy annak ő volt a kezdeményezője. Kitért a könyvek széttépésének esetére, amelyet elítélt és beszámolt a felperes által tett feljelentésről is. Utalt arra, hogy a felperesnek 12 éven keresztül volt konfliktusa a város korábbi vezetőjével, majd a következőket nyilatkozta: "Azt a véleményemet az ügy lezárásaképpen - és ebben a kérdésben soha többet nem fogok nyilatkozni, ha ilyen feljelentések lesznek - most a legelején hadd mondjam el, mert nyilván ennek lesz majd hosszú éves folytatása, hogy az én személyes véleményem az, hogy az érintett úr, aki ez ügyben tesz-vesz és intézkedik, annak 12 éve zárt intézményben volna a helye, vagy börtönben, vagy pedig elmegyógyintézetben. A magyar demokrácia és minden kormány szégyene, hogy ezt elintézni még nem sikerült. M. Á. nem méltó arra, hogy V. polgára legyen."

2003. január 26-án a felperes megrendelésére és költségére H. területén a felperes feljelentését tartalmazó szórólapot terjesztettek. Az eset kapcsán, 2003. január 31-én, a TV2 csatorna, Tények-este című műsorában tudósítást közölt, ahol a II. r. alperes azt nyilatkozta: "M. Á. mind zártintézetben vagy elmeosztályon, vagy pedig büntetés-végrehajtási intézetben, szégyen a városra, hogy ilyen lakosa van. Ezt komolyan mondom."

A felperes a II. r. alperessel szemben nyilatkozatai miatt büntető feljelentést tett. Az Országgyűlés 2003. szeptember 8-án foglalkozott a II. r. alperes mentelmi jogának felfüggesztésével. Dr. I. T., mint a mentelmi bizottság elnöke terjesztette elő az ügyet, indítványozva a mentelmi jog fenntartását. Ennek során - különösen a könyvek széttépésére reagálva és a felperesnek az azt helyeslő nyilatkozatát elmarasztalva - kijelentette, hogy a II. r. alperes álláspontját, amely szerint a felperes méltatlan H. polgárának a címére, vállalja és csatlakozik ahhoz, állítva "méltatlan H. polgárának címére az, aki könyvet akar égetni Magyarországon és a könyvek széttépését ennyire helyesli". Dr. I. T. a FIDESZ MPSZ tagja volt. Az Országgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta.

Az eseményekről a Délmagyarország, illetve a Délvilág című újságok is beszámoltak és közölték a II. r. alperes előzőekben idézett nyilatkozatait is.

A felperes keresete szerint a II. r. alperes több fórumon elhangzott nyilatkozataival megsértette a becsületét, emberi méltóságát és jóhírnevét. Az I. r. alperesnek pedig azt rótta a terhére, hogy nem határolódott el a párt tagjának, dr. I. T.-nek ugyancsak sértő kijelentéseitől. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában megállapította, hogy a II. r. alperes a felperes által kifogásolt nyilatkozataival a felperesről valótlan tényt nem állított. Nyilatkozatai véleménynyilvánítások voltak, amelyek a jóhírnevet akkor sem sértették, ha a felperes nézeteivel ellentétes tartalmúak. Megállapította továbbá, hogy a II. r. alperes kifogásolt megnyilvánulásai nem befolyásolták a város polgárainak a felperesről már kialakított negatív értékítéletét, így a jogellenes magatartás hiányától függetlenül az sem volt bizonyított, hogy a felperest nem vagyoni károsodás érte. A II. r. alperes jogsértő magatartása hiányában az I. r. alperes sem követett el jogsértést.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és helybenhagyta. A jogerős részítélet egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a II. r. alperes kifogásolt nyilatkozatai véleménynyilvánítások voltak. Megállapította ugyanakkor, hogy a vélemény is lehet jogsértő, ha valótlan tényállítást tartalmaz, illetve, ha kifejezésmódjában sértő, bántó vagy megalázó. Miután a felperes nem közszereplő, ezért reá nem vonatkozik "a magasabb tolerancia küszöb". Mindezek előrebocsátása után a jogerős részítélet úgy foglalt állást, hogy a II. r. alperesnek a közgyűlésen és az újságokban a felperesre tett kijelentései önmagukban alkalmasak lennének a jogsértés megállapítására, mert azokkal a II. r. alperes tartalmilag a felperes elmebeli állapotát vonta kétségbe, illetve a felperest bűncselekmény elkövetésével "vádolta". A felperes ugyanakkor tiszta tudatállapotú és bűncselekményt el nem követett személy. Ezért a II. r. alperes által használt kifejezések súlyosan sértőek. A II. r. alperesnek a TV2 Tények című műsorában elhangzott nyilatkozatából a jogerős részítélet kizárólag azt tartotta értékelhetőnek, mely szerint "szégyen a városra, hogy a felperes a lakosa". A II. r. alperesnek ezt az álláspontját úgy ítélte meg, hogy nem ellentétes a véleménynyilvánítás szabadságával. A televíziós nyilatkozat egyéb részét, mely szerint a II. r. alperes azt mondta: a felperes nincs zártintézetben, sem pedig börtönben, való tényeknek minősítette.

A jogerős részítélet a felperes személyiségvédelmi igényét a kifejtettek ellenére sem tartotta alaposnak. A BH 1995/395. számú eseti döntésre hivatkozva megállapította, hogy a jogvita elbírálásakor a kölcsönösen elkövetett jogsértések egymással való összefüggéseit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A II. r. alperes kedvezőtlen véleményalkotásának előzménye az volt, hogy ellene a felperes alaptalan és rosszhiszemű büntetőfeljelentést tett. Ezt a II. r. alperes a személye elleni támadásként értékelhette. Ha valaki más személyt bűncselekmény elkövetésével alaptalanul vádol, el kell viselje a súlyosabb jogsértéseket is, kivéve, ha azok aránytalanul súlyosabbak az általa elkövetetteknél. A felperes alaptalan feljelentéséhez viszonyítottan a jogerős részítélet nem találta aránytalanul súlyosabbnak a II. r. alperes által a felperesnek okozott jogsértést. Ezért utasította e1 a felperes keresetét. A nem vagyoni kárigénnyel kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy a felperes számára nem okozott az életminőséget érintő hátrányokat a II. r. alperes magatartása.