A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.125/2015/16. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §, 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet 2. §] Bírók: Deutschné dr. Kupusz Ildikó, Strohmayer Péter, Szabópál Miklósné

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző jogtanácsos: Dr. Oláh Tamás; fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek- Dr. Klamár István jogtanácsos és Dr. Tóth Csaba jogi előadó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen illetménykülönbözet megfizetése iránt indult perében a 2016. április 25. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A felperes köteles 15 napon belül az alperesnek megfizetni 28.000,-Ft (azaz Huszonnyolcezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Szekszárdi Törvényszékhez, amelyet három egyező példányban a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon kell előterjeszteni.

Ha a fellebbezés a teljesítési határidő, a perköltség, továbbá az indokolás ellen irányul, valamint, ha a felek a fellebbezési tárgyalás kitűzéséig előterjesztett közös kérelem alapján tárgyalás megtartását nem kérik, a törvényszék a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.

Indokolás:

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a becsatolt iratok, valamint az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel.

Havi illetménye 2013. január hó 1. napjától 2013. december hó 1. napjáig terjedő időszakban 114.000,-Ft volt, amelynek részét képezte a besorolás szerinti 84.900,-Ft garantált illetmény, a 23.100,-Ft összegű munkáltatói döntésen alapuló illetmény, amelyből 6.000,-Ft volt a minimálbérre történő kiegészítés (AB-i EF ..... számú határozata).

Az alperes a ..... napján kelt ..... szám alatti határozatával a felperest 2014. január 1. napi hatállyal átsorolta a D fizetési osztály 4. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 5. fizetési fokozatába. A felperes havi illetménye összesen 118.000,-Ft-ban került megállapításra, amelynek részét képezte a 86.900,-Ft garantált illetmény, a 29.100,-Ft munkáltatói döntésen alapuló illetmény, amelyből a garantált bérminimumra történő kiegészítés 2.000,-Ft-ban került meghatározásra.

2014. évben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 6.000,-Ft-tal emelkedett a 2013. évi felperesi illetményhez képest, amelyre az alperesnél a 2011. évben megkötött Kollektív Szerződés 153. pontja alapján került sor, miszerint amennyiben a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba lép, illetményét a Kjt. szerinti garantált illetményemelésen túl ki kell egészíteni a mindenkori pótlékalap 30%-ával.

2015. január hó 1. napi hatállyal az alperes a felperes számára a ..... határozatszámon közalkalmazotti jogviszonyban történő illetményváltozásról értesítést adott ki.

Az értesítésben foglaltak szerint a felperes havi illetménye 122.000,-Ft-ban került megállapításra, amelynek részét képezte a 86.900,-Ft bértábla szerinti garantált illetmény, valamint 35.100,-Ft garantált bérminimumra történő kiegészítés.

A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy 2013. augusztus hó 1. napjától 2015. december hó 31. napjáig terjedő időszakban a garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget (2013. évben havi 114.000,-Ft, 2014. évben havi 118.000,-Ft, 2015. évben havi 122.000,-Ft). Sérelmezte a felperes azt is, hogy az alperesi kimutatás szerint a munkáltatói döntésen alapuló és a Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész 2015. évre vonatkozóan teljes egészében eltűnt (..... sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal 1. bekezdése).

Kifejtette a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező 1992. évi XXXIII. évi törtvény (Kjt.) 66. § (7)-(10) bekezdésének felhívásával, hogy a munkáltató a garantált illetménynél magasabb összegben is megállapíthatja a közalkalmazott illetményét, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a Kjt.-ben meghatározottak szerint csökkenthető. A Kjt. 66. § (7), (8) bekezdésének együttes értelmezéséből következően mind a közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt adott, mind a jogviszony létesítésekor megállapított munkáltatói illetménytöbblet utóbb kizárólag csak negatív eredményű minősítés alapján vonható el.

A Kjt. szerint is alkalmazandó Mt. 155. § rendelkezéseinek felhívásával a felperes arra is hivatkozott, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, annak csökkentéséről a 2015. év január hó 1. napját megelőző időszakban az alperes határozatot nem hozott, ezért a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek nevezett összeget ennek okán is a Kjt. 66. § (1) bekezdés szerinti garantált illetményen felül lett volna köteles biztosítani.

Kifejtette, hogy a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10. számú ítéletének indoka, miszerint a Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdéseiben foglaltaktól való eltérésre a jogszabály felhatalmazást nem ad, ezért a Kollektív Szerződésnek a három évenkénti előresorolás időpontjában történő automatikus illetmény emelés semmisségét megállapító rendelkezése téves. A Kollektív Szerződés hivatkozott rendelkezése nem a közalkalmazott garantált illetményét módosítja, hanem a munkáltató vállalása alapján történő további illetmény megfizetését. A felperes álláspontja szerint teljesen kiüresedne a Kollektív Szerződések jelentősége, ha a felek illetmény - de nem a garantált illetmény - jogcímén érvényesen nem rendelkezhetnének.

Sérelmezte a felperes azt is, hogy az alperes tévesen a munkáltatói döntésen alapuló illetmény jogcímén könyvelte a felperes számára a Kollektív Szerződésen alapuló illetményt, mert az nem a munkáltató döntésén alapul, azaz nem egyoldalú nyilatkozat, hanem a munkáltatónak a szakszervezettel kötött megállapodása alapján kétoldalú nyilatkozatnak minősül.

Másodlagosan a felperes a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes ellen érvénytelenségből származó kár megtérítésére vonatkozóan terjesztett elő keresetet az Mt. 29. § - 30. §-ainak felhívásával.

Mindezek alapján a felperes 2013. augusztus hó 1. napjától 2015. május hó 31. napjáig bezárólag 765.900,-Ft illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest annak késedelmi kamataival együtt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az EBH.2006.1544. számú elvi határozat, valamint a Kúria Mfv.II.10.391/2015/4. számú ítéletének felhívásával az alperes azzal érvelt, hogy a felperesnek csak a garantált bérminimumra van alanyi jogosultsága, az önálló illetményelemekre nem, azt önállóan nem követelheti. Az alperes álláspontja szerint a garantált bérminimum a keresettel érintett időszak vonatkozásában csak a bértábla szerinti besorolás alapján megállapított összeg kiegészítésével volt elérhető. Az alperes ezt minden évben a munkáltatói döntésen alapuló részben annak megemelésével biztosította már a kereseti kérelmet megelőző időszakban is.