BH+ 2001.11.513 Az igazgatótanács tagjai nem közvetlenül a törvény alapján, hanem a részvénytársaság belső szabályai alapján kezelik, illetve felügyelik annak vagyonát, ezért hanyag kezelés tettesei nem lehetnek [Btk. 320. §, 20. §].

A városi bíróság dr. Zs. G. I. r. terheltet különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétsége miatt 2 évi fogházbüntetésre 300 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte és a fogházbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette;

Dr. V. E. M. II. r. terheltet különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte;

ellenben dr. G. K. III. r., T. F. IV. r. terheltet, valamint dr. V. E. II. r. terheltet felmentette a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségének vádja alól.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy

Az I. r. terhelt bűnösségét további különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében is megállapította, és az egyéb rendelkezéseket nem érintve a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg;

A II. r. terhelt bűnösségét további "társtettesként elkövetett" különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében is megállapította; továbbá

A III. r., a IV. r. terheltet, mint társtetteseket bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségében, s ezért a III. r. és IV. r. terheltet 500-500 napi tétel, napi tételenként 150 forint pénzbüntetésre ítélte.

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt védője, a II. r. terhelt védője, valamint a III. és a IV. r. terheltek és védőik nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.

Az I. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványában az eljárt mindkét fokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta, mert - álláspontja szerint - a tényállás kellőképpen nem felderített és hiányos; a megalapozatlan tényállásból pedig szükségképpen helytelen jogi következtetést vontak le az eljárt bíróságok, amikor az I. r. terhelt bűnösségét megállapították.

A legfőbb ügyész átiratában az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak; álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a bűnösség megállapítása és a cselekmény jogi minősítése egyaránt törvényes.

A II. r. terhelt védője, valamint a III. r., IV. r. terhelt és a védőik lényegében a megállapított tényállás alapján, a büntető anyagi jogszabály megsértésére hivatkozva tették vitássá felülvizsgálati indítványukban a terheltek bűnösségének a megállapítását, és indítványozták a terheltek felmentését.

Álláspontjuk szerint a II. r. és III., IV. r. terheltek elbírált cselekménye nem tényállásszerű, sem a hűtlen kezelés, sem a hanyag kezelés bűncselekményének a megállapítására nem alkalmas.

A legfőbb ügyész az átiratában a III. r. terhelt és a IV. r. terhelt tekintetében, valamint a nyilvános ülésen tett nyilatkozatában a II. r. terheltnek a jogerős ítéletben társtettesként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségeként értékelt (a tényállás 4. és 5. pontjában meghatározott) cselekménye tekintetében is a felülvizsgálati indítványokat alaposnak tartotta. Álláspontja szerint a vagyonkezelési, illetőleg felügyeleti kötelességük megszegése vagy elhanyagolása, mint a hanyag kezelés bűncselekményének az elkövetési magatartása az irányadó tényállásból nem állapítható meg. Ezért a legfőbb ügyész képviselője a II. r., III. r. és IV. r. terhelt esetében a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és a terhelteknek a hanyag kezelés bűncselekménye miatt emelt vád alól történő felmentését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványokat - a tárgyukra és összefüggésükre tekintettel - az ügyek egyesítésével egy eljárásban, nyilvános ülésen bírálta el.

Ennek során mindenek előtt azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványában felhozott okok alapján a törvény a felülvizsgálatot nem teszi lehetővé.

A II., III. és IV. r. terheltek tekintetében a bűnösségük alapjaként a jogerős ítéletben megállapított tényállás az alábbiakban összegezhető:

Az ügy sértettje, a B. Gabona Rt (a továbbiakban Rt.) 1994. április 1-jével, állami vállalatból átalakulással jött létre, mint egyszemélyes részvénytársaság, amelynek részvényese az állam. A Rt. igazgatósági tagjai voltak az alapításkor, illetve a vádbeli időszakban a II. r. terhelt, a III. r. terhelt, illetőleg a IV. r. terhelt.

A II., III. és IV. r. terheltek vagyonkezelési, illetve felügyeleti kötelessége az alábbi normákon alapult:

- az 1988. évi VI. tv (a továbbiakban: Gt.) 29. §-ának (1) bekezdésén és 32. §-ának (1) bekezdésén, mely szerint az igazgatóság tagjai, mint a részvénytársaság vezető tisztségviselői az általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni;

- a Gt. 285. §-ának (2) bekezdésének azon a rendelkezésén, melynek értelmében a részvénytársaság ügyvezető szerve az igazgatóság, ez kialakítja és igazgatja a részvénytársaság munkaszervezetét és gyakorolja a munkáltatói jogot;

- a Gt. 286. §-ának (1) bekezdésén, mely szerint az alapszabály felhatalmazhat egyes igazgatósági tagokat meghatározott ügyekben való képviseletre;

- a Rt. Alapító Okiratán, amelynek értelmében az Rt. napi munkáját és munkaszervezetét a vezérigazgató irányítja és ellenőrzi, s gyakorolja - a vezérigazgató-helyettesek kivételével - a társaság alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat, a vezérigazgató-helyettes esetén pedig az igazgatóság a munkáltatói jogkör gyakorlója; valamint a Szervezeti és Működési Szabályzatán amely előírja, hogy a vezérigazgató egyéni felelősséggel irányítja a Rt. operatív munkáját, irányító, szervező és ellenőrző tevékenységével biztosítja a részvénytársaság gazdaságos működését.

A II. r. terhelt különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének értékelt cselekményének az alapjául szolgáló - az elsőfokú bíróság ítéletében 3. pont alatt rögzített - tényállás lényege a következő:

Az Rt. igazgatósága 1994. évre a vezérigazgató részére ez év július 12-én, majd 1994. december 28-án a vezérigazgató-helyettesek -a II. r. terhelt, dr. K. M. és P. P. - részére, s végül 1994. december 28-án a II. r. terhelt, mint megbízott vezérigazgató további 15 munkavállaló részére éves prémiumfeltételeket állapított meg. Valamennyi esetben a prémiumfeltételek között meghatározták azt is, hogy az éves prémium a prémiumfeltételek teljesítése esetén is csak akkor fizethető ki, ha az 1994. évi adózás utáni eredmény pozitív. Ebből következett, hogy a prémium, csak a mérleg elfogadását követően volt kifizethető, mert csak ekkor vált megállapíthatóvá, hogy az adózás utáni eredmény pozitív-e.

A Rt. gazdálkodása 1994. évben veszteséges volt. Ezt a II. r. terhelt tudta. Annak érdekében, hogy a kitűzött prémiumok kifizethetők legyenek, úgy készítette el, s terjesztette az igazgatóság elé a mérleget, hogy előzőleg nem végezte el a "vevőkövetelések" egyedi értékelését és minősítését és nem szerepeltette a mérlegben passzívaként a kifizetendő éves prémiumokat. Ezúton a II. r. terhelt elérte, hogy az általa szerkesztett, de jóvá nem hagyott mérleg 694 000 forint pozitív eredményt mutasson.