AVI 2016.4.31 Az elévülés nyugvásának időtartama az elévülés időtartamába nem számít bele [1959. évi IV. törvény 326. § (2) bekezdése.]

Pertörténet:

Tatabányai Törvényszék K.20993/2011/4., Kúria Kfv.35036/2012/7. (EH 2013.09.K40, *AVI 2016.4.31*)

***********

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága a felperesnél 2005. március - 2006. december időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben folytatott vizsgálatának eredményeként meghozott határozatát a fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd a határozatával hatályában fenntartotta. A felperes által kezdeményezett közigazgatási perben eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2010. február 23. napján kelt 28.K.20.111/2009/29. számú ítéletével az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Komárom Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) megismételt eljárásban a 2011. január 19. napján kelt 3665873734 számú határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az adóhatóságnak a 2005. március - november hónap közötti időszakra vonatkozó áfa adóhiány megállapítási joga elévült, ezért 94 000 Ft adókülönbözetet/adóhiányt törölni kell.

Az alperes a 2011. június 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint: "az adóhatósághoz visszaérkezett tértivevény tanúsága szerint a 2008. november 20-án kelt másodfokú határozat kézbesítésére 2008. december 9-én került sor, így az a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 128. § (5) bekezdése értelmében ezen a napon vált jogerőssé, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítélete pedig 2010. február 23-án emelkedett jogerőre. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 164. §-ának (5) bekezdése alapján az adó megállapításához való jog a bírósági eljárás időtartamával, 441 nappal meghosszabbodott, így az adózó álláspontjával szemben a 2005. március - novemberi időszak elévülése 2010. december 31. helyett, 2012 márciusában következett be. A bírósági eljárás időtartama alatt ugyanis az elévülés nyugodott, a határideje nem telt, így az elévülési idő a nyugvás időtartamával meghosszabbodott, amely alatt hozta meg döntését.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint sem az Art., sem a Ket. nem tartalmaz az el­évülés nyugvására olyan szabályt, amelyet az alperes alkalmazott. Az Art. 164. § (1) bekezdésének harmadik mondata rendelkezik az elévülési idő meghosszabbításáról, amelybe azonban a nyugvás nem tartozik bele. Miután az elévülés nyugvásának kifejtése sem az Art. szabályozásában, sem a Ket.-ben nem történt meg, nyilvánvalóan meg kell találni azt a jogszabályt, amely alapján Magyarország jogrendjén belül az elévülés nyugvása magyarázatra lel. Ez a rendelkezés pedig a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 326. § (2) bekezdése, amely szerint az elévülés nyugvása azonos azzal az időszakkal, amely időszak alatt az igény érvényesítője menthető okból nem volt abban a helyzetben, hogy igényét érvényesíthesse. Nyilvánvalóan ez a helyzet akkor is, amikor az alperes saját a határozatához - annak jogerőre emelkedése miatt - kötve van, de a határozatot a bíróság hatályon kívül helyezi, új eljárást elrendelve. Az elévülés nyugvása alatt az alperes akadályoztatva van az új eljárás lefolytatására, új határozat meghozatalára, mert a bíróság jogerős elbírálásáig erre jogi lehetősége nincs. Az elévülés nyugvásának megszűnésekor pedig hatályba lép a Ptk. 326. § (2) bekezdésében rögzített jogelv, hogy ettől az időponttól számított 1 éven belül akkor is helye van az igény érvényesítésének, jelen esetben vele szemben jogerős határozat meghozatalának, ha az elévülési idő eltelt, vagy abból 1 évnél kevesebb időtartam van hátra. Az elévülés nyugvása 2010. február 23-án következett be, tehát ettől az időponttól kezdődően 1 évig lett volna lehetősége az alperesnek jogerős határozatot hozni, ha az elévülési időből - mint esetében is - 2010. december 31-éhez képest 1 évnél kevesebb idő volt vissza.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az el­évülés nyugvása az elévülési időt meghosszabbítja méghozzá akként, hogy ha "egy évnél hosszabb az elévülési idő és még az nem telt el, a követelés egy éven belül továbbra is érvényesíthető, abban az esetben, ha az elévüléshez ennél rövidebb idő van hátra." A felperes számítási módja tehát helyes és elfogadható.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Art. 164. §-ának téves értelmezésével hozta meg határozatát, az ítélet 3. oldalának nyolcadik bekezdése pedig, amely a jogkérdés eldöntését indokolja, értelmezhetetlen.