BH 2020.9.272 A házassági vagyonjogi szerződésben foglalt állapotrögzítés és a szerződéses rendelkezés elhatárolásánál abból kell kiindulni, hogy a vagyontárgy jogi helyzete (ingatlan-nyilvántartási bejegyzése) és az adott szerződési nyilatkozat szerinti alvagyoni jellege (közös, illetve különvagyon) megegyezik-e [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1)-(2) bek., 28. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az I. rendű alperes (a továbbiakban: felek) 1997 nyarán kötöttek házasságot. 1997. október 17. napján a felperes 1 120 000 forint vételárért megvásárolta a perbeli telekingatlant. A szerződés alapján 1/1 arányú tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

[2] 1998. május 5. napján a felperes építési engedélyt kapott egy egylakásos lakóépület megépítésére. A jogerős engedély alapján az építkezés megkezdődött.

[3] A felépítmény kb.70-80%-os készültségi fokban állt, amikor 2000. július 31. napján a felek ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt házassági vagyonjogi megállapodást kötöttek, amelyben döntően az ingatlan tulajdonjogát rendezték. Elsődlegesen egyezően nyilatkoztak arról, hogy az ingatlan-nyilvántartásban még beépítetlen terület elnevezésű telekingatlan vételára az I. rendű alperes élettársi és házastársi életközösség előtti különvagyonából származik, ezért az ingatlan alvagyoni jellegére figyelemmel nem vitatottan mindvégig az I. rendű alperes különvagyonába tartozott és tartozik. A felperes kijelentette, hogy az ingatlannal kapcsolatban semmilyen vagyoni igénye nem áll fenn és ilyet a jövőben sem kíván támasztani. A felek ezért kérik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjog módosítását: a tulajdonjogot 1/1 arányban az I. rendű alperes javára vezessék át.

[4] A telekingatlan tulajdonjogi rendezése után rögzítették, hogy jogerős építési engedély alapján lakóépületet építenek. Az építkezés forrása az I. rendű alperes házasságkötés előtti különvagyona, ezért a felépítmény (kizárólagos) tulajdonjogát is megszerzi, ezt a felperes tudomásul veszi és ehhez hozzájárul.

[5] A felperes a 3. pontban külön nyilatkozott, hogy a szerződés tartalmát magára nézve kötelezőnek tekinti, azzal egyetért és akaratával megegyezik. A házasság felbontása esetére kötelezte magát arra, hogy az életközösség megszűnése után az ingatlant elhelyezési és térítési igény nélkül elhagyja.

[6] A felek a jövőre nézve az életközösség alatti szerzésre a törvényes vagyonjogi rendszer szabályait tekintették az irányadónak: a közös vagyonuk egyenlő arányú közös tulajdonuk. A szerződés rendelkezései nem érintik a szerződésben vagy a későbbi módosításba nem foglalt vagyontárgyaik tekintetében a házastársakra vonatkozó általános törvényi rendezést. Kikötötték a szerződés írásbeli módosítását, és kötelezték magukat arra, hogy jövedelmi viszonyaik jelentős módosulása esetén a megállapodást írásban módosítják.

[7] Végül kijelentették, hogy a szerződés tartalma az akaratnyilatkozatukkal egyező, nem tévedtek annak tartalmában, nem indította őket nyilatkozatuk megtételére valamely téves feltevés vagy várakozás, sem jogellenes fenyegetés vagy tisztességtelen befolyás.

[8] A szerződés alapján az I. rendű alperes tulajdonjogát bejegyezték és az építési hatóság 2001. május 22. napján a felperes nevére kiadta a végleges használatbavételi engedélyt.

[9] A felek házasságát a bíróság a 2013. január 4. napján jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta. Az ítélet szerint a felek házassági életközössége 2011 szeptemberében szűnt meg.

[10] A felek a bontóperben a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 18. § (2) bekezdés b) pontja alapján a járulékos kérdésekben a bíróság végzésével jóváhagyott jogerős egyezséget kötöttek, amelyben - többek között - megállapodtak abban, hogy az ingatlan kizárólagos használata az I. rendű alperest illeti meg. A felperes a szerződésnek megfelelően kijelentette, hogy az ingatlanból 2011. szeptember 26. napján a visszatérés szándéka nélkül elköltözött, elhelyezésre és lakáshasználati jog ellenértékre nem tartott igényt.

[11] A házastársi közös ingóvagyon megosztásával kapcsolatban az I. rendű alperes egyoldalúan vállalta a felek egymás közötti viszonyában az életközösség alatt felvett összes közös tartozás - többek között - az ingatlanhoz kapcsolódó, a II. rendű alperes által nyújtott hitel jövőbeli törlesztőrészleteinek teljesítési kötelezettségét.

[12] Az ingatlanban jelenleg az I. rendű alperes a közös kiskorú gyermekkel él.

[13] A felperes keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a 2000. július 31. napján megkötött házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 207. § (6) bekezdése és a 202. § (2) bekezdése szerinti semmisségi okok - színleltség és a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközés - alapján. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte a házastársi közös vagyon megosztását, ezen belül annak megállapítását, hogy az ingatlan a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonuk. Kérte meghatározott ingóvagyon megosztását és többlethasználati díj iránti igényt érvényesített.

[14] A felperes részletes előadást tett a semmisségi okokra. A szerződés színlelt, a tartalma nem valós, megkötésének motivációja a nevén nyilvántartott ingatlannak az adóhatósági eljárás következményeként az esetleges végrehajtás alóli kivonása volt. Jóerkölcsbe is ütközik, mivel a teljes közös vagyon ellentételezés nélkül az I. rendű alperes tulajdonába került. Hivatkozott az építkezés részbeni forrásaként édesanyja jelentős mértékű juttatására és a befejezéséhez felvett hitelekre. Az érvénytelenségi kereset elutasítása esetére, másodlagosan megtérítési igényt érvényesített az I. rendű alperessel szemben.

[15] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezése szerint a házassági vagyonjogi megállapodás nem volt színlelt, a tényleges helyzetet, a valós jogi viszonyokat rögzítette. A házasság megkötésekor jelentős - kb. 19-20 000 000 forint - nagyságrendű megtakarítással rendelkezett, amely a telek vételárát és az építkezés költségeit fedezte. Az anyagi kérdéseket a felperes intézte, az adásvételi szerződést ő kötötte meg, így lett kizárólagos tulajdonos. A helyzet később megváltozott: a felperes gazdasági társasága tartozásai miatt attól tartottak, hogy az adóhatóság a perbeli ingatlant "elviszi". A szerződéskötést a felperes vetette fel, mindkettőjük szerződési akarata a szerződés tartalma szerinti megkötésére irányult.

[16] Az elsőfokú bíróság részítéletével a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet elutasította. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság a részítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasította. A végzés indokolása szerint a felek között létrejött szerződésnek az I. rendű alperes különvagyonára (a telek megvásárlására és az építkezésre) vonatkozó része állapotrögzítés, emiatt a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset szükségtelen. Az állapotrögzítő nyilatkozat ugyanis - mivel nem szerződéses rendelkezés - nem köti a feleket, csak a bizonyítási kötelezettséget fordítja meg.