BH 1981.2.75 A külkereskedelmi bizományostól elvárható, hogy már a bizományi szerződés megkötése során tisztázza a megbízás tartalmával ellentétesnek látszó belföldi megrendeléseket és hogy a felmerülhető tévedéseket, félreértéseket kizárja [Ptk. 205. § (3) bek, 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 21. §].

A felperes keresete szerint az I. r. alperes a vele 1975. évre klórmetil szállítására kötött szerződésben meghatározott 300 tonnán felül 1975. november 8-án két tartálykocsiban 56,5 t klórmetilt szállított Tiszavasvári állomásra. Ezt a mennyiséget - tartálykapacitásának korlátozottsága miatt - csak hónapok múlva tudta átvenni és lefejteni. Az emiatt felmerült kocsiálláspénzből és bírságból az I. r. alperesnek 2 448 600 Ft megfizetésére való kötelezését kérte.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a perbehívására a perbe beavatkozó II. r. alperes külkereskedelmi vállalattal szemben pedig 1 000 000 Ft kocsiálláspénz megfizetése iránt keresetet terjesztett elő.

A II. r. alperes azzal védekezett, hogy mint bizományos a kapott megbízásnak megfelelően járt el, minden elvárható intézkedést megtett, ügyviteli mulasztás nem terheli.

Az első fokú bíróság a kereseteket egyesítve tárgyalta és a bizonyítás eljárás lefolytatása után az I. r. alperest 1 248 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes a klórmetilt egyrészt a felperes részére gyomirtószer gyártásához, másrészt az I. r. alperes részére egy vegyi szövetkezet igényének kielégítése végett már az 1975. évet megelőzően is importálta. A felek az 1974. év őszén tartott megbeszéléseken egyetértettek abban, hogy az 1975. évi teljes országos szükséglet beszerzéséről - a II. r. alperes bizományosi közreműködésével - az I. r. alperes gondoskodik, továbbá hogy csak tartálykocsiban importálják a klórmetilt, és mivel a lefejtésre csak a felperesnek van megfelelő berendezése, valamennyi beérkező tételt ő fogadja. A vegyipari szövetkezet pedig a felperestől kapja meg - palackokba lefejtve - a részére biztosított mennyiséget. A felperes 1975. évi klórmetil szükséglete 220 t volt. Ezért - figyelembe véve a szövetkezet által igényelt 80 tonnát - 1974. október 29-én 300 tonnát rendelt meg az I. r. alperestől. A felperes azonban nem közölte, hogy a megrendelése a szövetkezet részére szükséges mennyiséget is tartalmazza. Az utóbbi viszont még 1974. augusztusában eljuttatta az I. r. alpereshez az 1975. évi megrendelését.

Ilyen előzmények után az I. r. alperes a megrendeléseket összesítve 1974. november 6-án 380 t klórmetil importálására adott megbízást a II. r. alperesnek. A II. r. alperes 1975. január 10-én kötötte meg a szerződést a külföldi eladóval összesen 400 tonnára egyenlő negyedévi ütemezéssel. Időközben az I. r. alperes a 380 tonnás megbízás terhére, a felperes folyamatos anyagellátása végett, 20 t klórmetilnek tőkés országból való behozatalát kérte. A II. r. alperes 1975. január 29-én a 400 tonnás külkereskedelmi szerződés megkötését közölte az I. r. alperessel azzal, hogy a tőkés beszerzést is számításba véve 420 tonnás bizományi szerződést tart nyilván. Közben tisztázást nyert az is, hogy a szövetkezetnek nincs szüksége az I. r. alperesnél megrendelt 80 tonnára, mert azt a felperessel 1975. január hónapban megkötött szerződéssel biztosította. Ezért az I. r. alperes 1975. január 31-én felhívta a II. r. alperest, hogy a külföldi szerződést 80 tonnával csökkentse, egyben figyelmeztette arra, hogy a 20 t tőkés árut a korábbi megbízás terhére kérte, azon felül tehát 280 t klórmetilre tart igényt. A II. r. alperes ezután ismételten megkísérelte a 400 tonnás kötés csökkentését, valamint a feleslegesnek jelzett mennyiség reexportálását, az intézkedései azonban nem jártak eredménnyel.

A felperes 1975. október hó végéig, a tőkésországból származó 19 840 kg-mal együtt, már mintegy 300 t klórmetilt vett át, amikor 1975. november 8-án újabb két tartálykocsi érkezett a Tiszavasvári állomásra 27,5, illetőleg 29 t tartalommal. A felperes a két vagonnak a vasúttól való kiváltását megtagadta azzal, hogy az I. r. alperessel kötött szerződésben csak 300 t átvételét vállalta. Ekkor egyébként a már korábban érkezett, összesen 67,5 tonnát tartalmazó két tartálykocsi is kocsiálláspénz-terhesen lefejtetlenül állt. Ezeknek 1975. december 15-én, illetve 1976. február 20-án történt lefejtése után a felperes végül is az 1975. november 8-án érkezett tartálykocsik közül az egyiket 1976. január 12-én kiváltotta a vasúttól és a telepére vitte be, majd április 15-én a tartályokba lefejtette, a másodikat pedig ez utóbbi időpontban vette át, május 24-én ürítette ki és adta vissza a vasútnak. A felperes közölte az alperesekkel, hogy az utóbb érkezett 56,5 t klórmetilt már az 1976. évi szükségletére vette át. A felperes összesen 3 232 304 Ft összegű kocsiálláspénzt fizetett ki a vasútnak. A klórmetil szállítmányok külföldi kocsikban és - a vasúti előírásoknak megfelelően - ún. kezelő kocsikkal érkeztek. A november 8-án érkezett két kezelőkocsit a felperes 1976. január 12-én az első tartálykocsi kiváltásával egyidejűleg adta vissza a vasútnak, a kezelő kocsik után tehát a kocsiálláspénzt ezen időpontig kellett fizetnie.

Az első fokú bíróság ítélete szerint nem volt ugyan kétséget kizáróan tisztázható az, hogy a felperessel kötött szállítási szerződésben meghatározott 300 tonnás mennyiségbe az I. r. alperesnek bele kellett-e értenie a szövetkezet 80 tonnás igényét, a bíróság azonban mégis arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. alperes részben hozzájárult ahhoz, hogy a szerződésen felüli mennyiség érkezett be a felpereshez, ami sok költséget okozott. Ezért a keletkezett kárért az I. r. alperes részben felelősséggel tartozik.

Az ítélet ellen mind a felperes, mind az I. r. alperes fellebbezett.