A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37026/2007/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1997. évi LVIII. törvény (Grtv.) 2. §, 13. §, 18. §, 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) 14. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Darák Péter, Fekete Ildikó

Kfv.IV.37.026/2007/11.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Berke Barna ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság - mint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogutóda - alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Baranya Megyei Bíróság 2006. október 4. napján kelt 7.K.20.688/2006/6. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 7.K.20.688/2006/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes web-oldalt hozott létre és üzemeltet, mely kizárólag előzetes regisztráción keresztül, 18 év felett, már dohányzó, és tájékoztatást akaratlagosan igénylő fogyasztó által hozzáférhető honlap.

Ezen weblapra rögzített telefonhívással - adatkezelési hozzájárulás alapján - 4.928 fő, írásban tett adatkezelési hozzájárulás alapján 11.350 fő, mindkét módszerrel tett adatkezelési nyilatkozat alapján 5.272 fő regisztrálta magát.

A web-oldalon az érdeklődők a felperesi gyártmányok képpel és szöveggel történő bemutatását, leírását érhetik el. A weblap majdnem minden linkje legalább a márka nevét is tartalmazza, továbbá játékokat, akciókat, nyereményeket, ajándékokat hirdet.

Ezen túlmenően a felperes e-mail üzeneteket küldött "Helló Ádám! Már javában tombol a nyár...", illetőleg "Helló Ádám! Fontos hírünk van számodra..." megszólításokkal.

Az első fokú hatóság ellenőrzés alá vonta a felperes fenti weblapját illetőleg a küldött e-mailek tartalmát, és ennek eredményeképpen a 2005. november 7. napján kelt 6/1326/2005. számú határozatával a felperes terhére 15 millió Ft reklám-felügyeleti bírságot szabott ki, egyúttal a felperest a jogsértő reklámtevékenység folytatásától eltiltotta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. január 30. napján kelt RFO-773/2/2005. számú másodfokú határozatával az első fokú határozatot a reklám-felügyeleti bírság összegének vonatkozásában megváltoztatta, azt 7 millió Ft-ra mérsékelte; egyidejűleg a jogsértő magatartás további folytatásától a felperest eltiltotta.

A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Kifogásolta, hogy az első fokú hatóság - határozata rendelkező részében - hatáskörét és az eljárás kereteit túllépve nem a konkrét ügyben hozott döntést, hanem generális kötelezést ír elő a felperes jövőbeli, nem az ügybeni, konkrét tényállás szerinti magatartására vonatkozóan.

Állította, hogy az alperes jogsértő módon értelmezte a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény /a továbbiakban: Grtv./ 13. § /1/ bekezdésében írt "közzététel" fogalmat, mivel ezt csak a tilalom érvényesülése irányában véli értelmezhetőnek, de negligálja és megszegi az Alkotmány konform-értelmezés kötelezettségét. Előadta, hogy a Grtv. nem definiálja a közzététel fogalmát, így azt a szavak általános jelentése szerint nyilvánosságra hozatalaként kell értelmezni.

Álláspontja szerint az alperesi hatóság által bármely, a dohányáruhoz kapcsolódó tájékoztatás jogszerűségének megítéléséhez alkalmazott mérce a Grtv. 13. § /4/ bekezdés b/ pontjában a generális közzétételi tilalom alóli kivételként megfogalmazott eladási helyen történő árubemutatás és árfeltüntetés fogalma alá tartozás, amely - a felperes szerint - egyben azt jelenti, hogy az alperes súlyosan Alkotmány- és jogsértő módon a közzétételi tilalom helyett a dohányáruval kapcsolatos kommunikáció teljes körű érvényesíthetőségéhez a közzététel fogalma alá vonja, azzal azonosítja valamennyi, nyilvánosságra hozatalként nyilvánvalóan nem értékelhető közlési formát.

Kifogásolta, hogy az alperes önkényesen figyelmen kívül hagyta az információs csatornák, az információhoz való hozzáférés lehetősége közötti különbséget. Meglátása szerint nem lehet helytálló az alperes érvelése, mivel egy kommunikációs forma nem az eredmény által minősül közzétételnek, hanem a közlés formája által meghatározottan, az információhoz való hozzáférés módja a meghatározó.

Hivatkozott az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról szóló 2001. évi CVIII. törvény /a továbbiakban: Ksztv./ 14. § /1/ bekezdésére. Ennek megfelelően - álláspontja szerint - a kommunikációs csatorna végpontján nem egy, a dohányterméket vásárlók, fogyasztók tetszőleges eleme áll, hanem egy személyében meghatározott - az információt akaratlagos tevékenységével igénylő - személy, aki pontosan tevőleges magatartása, és nyilatkozata rendelkezésre bocsátása miatt nem tekinthető bárkinek, a fogyasztói kör egy véletlenszerűen kiválasztott elemének, hanem személyében előre azonosított.

Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény 17. § /2/ bekezdésének rendelkezésére is, mely értelmében az üzletfél, címzett is csak az lehet, aki akaratlagos cselekedeteivel a maga részéről is kapcsolatot kezdeményezett, és ennek során név- és lakcímadatait az adatkezelő/lebonyolító szervnek átadta.

Az alperesi hivatkozással szemben kifejtette, hogy a vizsgált tájékoztatási forma lényegesen különbözik a dohánytermék dobozában elhelyezett szórólapoktól, az e tárgyban hozott korábbi legfelsőbb bírósági ítéletektől.

Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság választási ügyekben kifejtett álláspontjára hivatkozott, mely szerint az előzetes regisztrációt igénylő, elektronikus úton elküldött hírlevél címzettje a választópolgárok zárt körének tekintendő, illetőleg a regisztrációt igénylő elektronikus levél zárt körűen terjesztettnek tekintendő.

Megítélése szerint jelen ügyben is csak az lehet a helyes jogi álláspont, hogy az előzetes igény és regisztráció alapján elérhető weblap fenntartása és működtetése, illetőleg az előzetes igény és regisztráció alapján a konkrét személynek zárt kommunikációs úton megküldött tájékoztatás a Grtv. alapján nem minősíthető közzétételnek, mert nincs szó nyilvánosságra hozatalról, nincs szó bárki által megismerhetővé tételről.

Elégtelennek találta a felperes a bírság kiszabása, illetőleg a bírságösszeg mértéke vonatkozásában az alperesi határozat indokolását, mivel az eljáró szerv az eset összes körülményeinek figyelembevétele helyett pusztán felsorolta a Grtv. által példálózóan említett szempontokat, egyoldalúan a súlyosbító elemeket hangsúlyozva; ugyanakkor nem értékelte ezek egymáshoz viszonyított súlyát.