EH 2000.370 Jogkérdésben perújításnak nincs helye, ezért nincs helye perújításnak utóbb hozott jogegységi határozatra hivatkozással [1952. évi III. tv. 260. §].
A felperes az 1995. évben a G. Általános Befektetési Szövetkezettel kötött üzletrész adásvételi szerződés alapján adókedvezmény igénybevételét kérte. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága határozatával a felperes terhére 56 616 Ft adókülönbözetet állapított meg, e határozatot az alperes az 1996. évi szeptember hó 18. napján kelt határozatával helybenhagyta. A felperes keresetében ezen határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A városi bíróság az 1997. évi december hó 9. napján kelt - és fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett - ítéletével elutasította.
A perújító felperes 1998. évi október hó 26. napján előterjesztett perújítási kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a Legfelsőbb Bíróság 1998. évi április hó 24. napján a Magyar Közlönyben közzétett 2/1998. KJE határozatára alapítottan kérte azzal, hogy a perújítás határidejének számítását a jogegységi határozat közzétételétől kérte figyelembe venni. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet sérti a szerződési szabadság elvét, a felperes által kötött szerződéseket törvénysértően minősítette.
A perújított alperes ellenkérelmében a perújítási kérelem elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes által felhozottak perújítás alapját nem képezhetik.
Az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetősége tárgyában tartott tárgyaláson végzésével a felperes perújítási kérelmét mint az ügy érdemi elbírálására alkalmatlant elutasította. Határozata indoklásában rámutatott, hogy a felperes perújítási kérelmében részben a jogerős ítéletben foglalt bírói jogi álláspontot támadta, jogkérdésben azonban perújításnak helye nincs, míg a jogegységi határozat nem olyan új tény vagy körülmény, illetőleg határozat, amelyre perújítás jogszerűen alapítható.
A végzés ellen előterjesztett fellebbezésben a perújító felperes az első fokú végzés jogsértő és megalapozatlan voltára hivatkozott, fellebbezése részletes indoklását azonban nem terjesztette elő. A perújított alperes fellebbezési kérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
A Pp. 260. §-ának (1) bekezdésének a) alpontja értelmében a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Olyan tény, bizonyíték és jogerős bírói vagy más hatósági határozat szolgálhat a perújítás alapjául, amely már a per elbírálásakor megvolt, azonban arra a bíróság alapperbeli döntése nem terjedt ki.
A perújítás a tények megállapításával kapcsolatos jogsérelem orvoslását szolgáló olyan rendkívüli perorvoslat, amely a felülvizsgálati kérelemtől eltérően nem a jogalkalmazási hibák kiküszöbölését szolgálja. A perbeli esetben a perújító felperes a jogerős ítélet jogi álláspontját támadta, azonban a Legfelsőbb Bíróság már több esetben kimondotta, hogy a jogkérdésben perújításnak nincs helye. Miként arra a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, a jogerős ítélet alapjául szolgáló jogszabály megváltoztatása sem nyújtott perújításra alapot. Ugyancsak nincs helye a Legfelsőbb Bíróság jogszabályt értelmező iránymutató állásfoglalásai alapján sem, mert azok nem tekinthetők jogerős bírósági vagy egyéb hatósági határozatnak a Pp. 260. §-ának (1) bekezdés a) pontjában foglaltak értelmében.
A Legfelsőbb Bíróság által az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében hozott jogegységi határozatok, amelyekre perújítás alapítható lenne. Arról nem is beszélve, hogy a perbeli jogegységi határozat az alapperbeli ítélethozatalt követően született, így perújítás alapja már ez okból sem lehetne.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését a P. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Legf. Kpkf. II. 35.104/1999. sz.)