2/1998. Közigazgatási jogegységi határozat

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1994. évi LXXXII. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján - a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg - megállapított adóból történő levonhatóság alkalmazásáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának közigazgatási jogegységi tanácsa a Közigazgatási Kollégium vezetőjének indítványa folytán meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1994. évi LXXXII. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 százaléka akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nemcsak készpénz nyújtásával, hanem kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti, és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának vezetője az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörében jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat hozatalára tett indítványt a következő elvi kérdésekben:

"Az 1994. évi LXXXII. törvénnyel módosított, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja.) 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alkalmazásában:

1. Levonható-e a megállapított adóból a szövetkezeti üzletrésznek kárpótlási jegy ellenében történő megszerzése, illetve az erre fordított összeg 30%-a.

2. A szövetkezeti üzletrész megvásárlására fordított összeg valóságos tartalma az-e, hogy a jogszabály csak a készpénz formájában befizetett összeg után teszi lehetővé az adólevonást."

Jogegységi határozat hozatalának szükségességét a következőkkel indokolta:

"Az 1994. évi LXXXII. törvénnyel módosított Szja. 38/A. § (1) bekezdésének k) pontja alapján a 37. §-ának (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezet üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezeti üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el.

1. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése alapján színlelt szerződésnek tekinthető-e az értékpapírnak (pl. kárpótlási jegynek) szövetkezeti üzletrészre cserélése. Az egyik jogi álláspont szerint a csereszerződés nem más mint kettő adásvételi szerződés, így szóba sem jöhet csereszerződéssel színlelt adásvételi szerződés, még akkor sem, ha az adózó és a szövetkezet nem két önálló adásvételi szerződést, hanem esetlegesen csereszerződést kötött volna (Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.20.015/1997/4.). Más jogi álláspont szerint az adózó által kötött adásvételi szerződések színlelt szerződések, az adózó szándéka arra irányult, hogy az értékpapírokat szövetkezeti üzletrészre cserélje (Vas Megyei Bíróság Kf.20.096/1997/4.).

2. A "vásárlásra fordított összeg" valóságos tartalmának az felel-e meg, hogy a jogszabály csak a készpénz formájában befizetett összeg után teszi lehetővé az adó levonását. Az egyik álláspont szerint kárpótlási jegy átruházása szövetkezeti üzletrész fejében nem tekinthető szövetkezeti üzletrész megvásárlására fordított összegnek (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Pf.20.062/1997/2., Vas Megyei Bíróság Kf.20.096/1997/4.). Más álláspont szerint viszont alaptalan az az alperesi jogi álláspont, hogy a kárpótlási jegy nem törvényes fizetőeszköz (Baranya Megyei Bíróság Pf.20.015/1997/4.).

A megyei bíróságok eltérő döntései és a gyakorlatában alkalmazott eltérő jogi indokolások szükségessé teszik, hogy az előterjesztett indítvány tárgyában a jogegységi tanács jogegységi határozatot hozzon."

II.

A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványát. A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában a jogegységi határozatban foglalt jogértelmezést támogatta.

III.

Megállapítható, hogy a bírósági gyakorlatban az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alkalmazásával ellentétes álláspontok alakultak ki a szövetkezeti üzletrészek megvásárlására fordított összeg adóból való levonásának törvényes feltételeivel kapcsolatban.

IV.

Az ellentétes álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi tanács mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az adóhatóság az eljárását szabályozó, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján jogosult-e az adóalanynak szövetkezeti üzletrész vásárlására a szövetkezettel megkötött polgári jogi szerződését színlelt - így érvénytelen - szerződésnek minősíteni, és ennek alapján az adólevonás jogszerűtlenségét megállapítani.

Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az adóhatóság vizsgálhatja ezért, hogy a magánszemély és a szövetkezet szerződéses akarata szövetkezeti üzletrész átruházására irányult-e, és a megkötött szerződések adóügyi minősítését elvégezheti. Ez az adóhatóságot megillető jogosultság azonban az adó jogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére.

A személyi jövedelemadó célja az, hogy biztosítsa az állampolgárok közteherviseléshez való hozzájárulását a közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek elérése érdekében. A törvény ugyanakkor meghatározza azokat a kivételeket - preferált célokat - is, amelyek esetén a közteherviseléshez való hozzájárulás az egyes adózóknál csökkenthető. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.

A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Színlelt a szerződés, ha a felek nyilatkozata és valóságos szerződési akarata eltér egymástól úgy, hogy egyikük sem kívánja a nyilatkozat szerinti szerződés létrejöttét. Ebben az esetben a szerződés semmis. Téves az a jogi álláspont, amely a szövetkezeti üzletrész kárpótlási jegy vagy más értékpapír fejében történő megszerzését színlelt jogügyletnek minősíti. A szövetkezeti tag magánszemély és a szövetkezet valóságos akarata nyilvánult meg szerződéses nyilatkozatukban: szövetkezeti üzletrész megszerzése kárpótlási jegy, illetve más értékpapír ellenében. Az adóhatóság - a szerződést valóságos tartalma szerint minősítve - arra jogosult, hogy megállapítsa: a szerződés megkötésével és teljesítésével a szövetkezeti tag az adókedvezmény igénybevételének jogszabályi feltételét megteremti-e. A színlelt szerződésre való hivatkozás törvényi feltételei az indítvánnyal érintett jogviszonyban nincsenek meg.

Az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdése k) pontjának a helyes értelme az, hogy nem kizárt az adókedvezmény igénybevétele, ha az arra jogosító üzletrész megvásárlására nem készpénzfizetés ellenében kerül sor. Ezen állásfoglalás kialakításakor a jogegységi tanács a következő rendelkezésekre volt figyelemmel:

a) A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a szövetkezet az eredménytartalékból és a tőketartalékból a közgyűlés döntése szerint üzletrésztőkét képezhet, melyből tagjainak - az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően - üzletrészt juttathat. Az (1) bekezdés utolsó fordulata szerint az üzletrésztőkéből az üzletrész - tulajdonosra eső részről a jogosult kérésére névre szóló értékpapírt kell kiállítani. A törvény 56. §-a arról rendelkezik, hogy az üzletrész-tulajdonos üzletrészét átruházhatja. E rendelkezésekből az következik, hogy a szövetkezeti tag - saját szövetkezetétől - üzletrészre úgy tehet szert, ha azt részére a szövetkezet juttatja. Az üzletrész átruházására csak ezt követően kerülhet sor.

b) A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 5. §-ának (2) bekezdése szerint a kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékben megtestesítő értékpapír. A kárpótlási jegy tehát olyan vagyoni értéket kifejező értékpapír, amellyel tulajdonosa pénzben kifejezhető ellenszolgáltatást teljesíthet a polgári jogi viszonyokban, így - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználásra is szolgálhat a szerződésben részes felek által szabadon meghatározott értékben.

A törvényi előírások alapján a szövetkezeti tag tulajdonában lévő kárpótlási jegy - mint értékpapír - pénzben kifejezhető összeget testesít meg. Ha a tag a kárpótlási jegyét a szövetkezetre átruházza, meghatározott összegű vagyoni értéket szolgáltat a szövetkezetnek, amely - ennek fejében - részére szövetkezeti üzletrészt juttat. Az Szja. az adott adóévben nem támasztott feltételt arra vonatkozóan, hogy a felek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát milyen összegben állapíthatják meg, ezért nincs adójogi jelentősége annak, hogy az adott időszakban mennyi volt a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyama vagy piaci értéke. Ha a törvény nem határozza meg, hogy adójogi szempontból bizonyos értékpapírok milyen összeg erejéig vehetők figyelembe, úgy ezt a szerződéses szabadság elvéből következően a felek határozhatják meg.

Összegezve: nem fogadható el az az értelmezés, amely a kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében kapott szövetkezeti üzletrészek után nem teszi lehetővé az adókedvezmény igénybevételét azon a jogi alapon, hogy a felek színlelt, tehát érvénytelen szerződést kötöttek. E megállapítás abból a téves jogértelmezésből indul ki, hogy a szövetkezeti üzletrész "megvásárlására" fordított összeget csak készpénzben lehet teljesíteni, így az értékpapír formájában nyújtott ellenérték a törvényi feltételnek nem tesz eleget.

E jogértelmezés ellentétes az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontjában foglalt tételes jogi normával, és jogalap nélkül fosztja meg az adóalanyt a törvényben biztosított adókedvezmény igénybevételének lehetőségétől.

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §-ában, 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 1998. április 6.