A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20791/2010/6. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék G.40115/2007/47., Debreceni Ítélőtábla Gf.30404/2009/9., *Kúria Pfv.20791/2010/6.* (BH+ 2011.2.80)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.IX.20.791/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Csap István ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Major Miklós ügyvéd által képviselt alperes ellen vételár megfizetése iránt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságnál 7.G.40.115/2007. szám alatt indult és a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.404/2009/9. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán 2010. szeptember 28-án tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.404/2009/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 870.000 (Nyolcszázhetvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje, valamint az alperes 2003. szeptember 1-én szállítási szerződést kötöttek a felperes által gyártott B.60.50. minőségjelű bordázott betonacél szállítására. A szerződés részévé tették a felperes által alkalmazott általános szerződési feltételeket is. A szállított termék minőségét az MSZ 339:1987 számú szabványra utalással határozták meg. A szerződés szerint a szállító felel az árunak a műszaki feltételekben előirt minőségéért és a hiánytalan teljesítésért, az alperes volt köteles gondoskodni arról, hogy a leszállított áru mennyiségi és minőségi ellenőrzése megtörténjen. A termék hibáját az alperes volt köteles bizonyítani, továbbá biztosítani a reklamált termék megfelelő azonosíthatóságát, illetve nyomonkövethetőségét is.

A 443742 és 443753 adagszámon leszállított termék vételárát - 40,590.350 Ft-ot - az alperes nem egyenlítette ki.

A felperes a pontosított keresetében 40,590.350 Ft vételár, ennek 2003. december 25-étől járó késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes keresetében érvényesített vételár tatozása fennáll, azzal szemben azonban beszámítási kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a felperes által a vitatott két adagszámon leszállított termék nem felelt meg a szerződésben írt minőségi követelményeknek. A termékből vett anyagmintákból az A Rt. által elvégzett 1136. és 1137. számú vizsgálatok kimutatták, hogy a leszállított betonacél szilárdsága nem felelt meg a szerződésben írt MSZ 339:1987 számú szabvány előírásainak. A terméket beépítették, majd a felhasználó utasítására visszabontották, emiatt 33,434.282 Ft összegű kára keletkezett, és egyéb kártételeket is megjelölt.

Az elsőfokon eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 7.G.40.075/2004/43. számú ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta, mivel a beszámítási kifogását nem találta megalapozottnak.

A Debreceni Ítélőtábla a Gf.III.30.467/2006/9. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 7.G.40.115/2007/47. számú ítéletében az új eljárásban beszerzett bizonyítékokra is figyelemmel az alperes beszámítási kifogását ismételten alaptalannak találva az alperest a felperes javára 40,590.350 Ft vételár, annak 2003. december 25-től járó késedelmi kamata, valamint 2,300.000 Ft perköltségben marasztalta.

A Debreceni Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott Gf.III.30.404/2009/9. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest a felperes javára 875.000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy mivel az ítélőtábla a korábbi eljárásban a perbehozott követelések jogalapja tekintetében közbenső ítéletet nem hozott, a hatályon kívül helyező végzés indokolásában kifejtett jogi álláspont kötőerővel nem bírt, így az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban jogosult volt az alperes beszámítási kifogása tekintetében további bizonyítást lefolytatni. Azzal tehát, hogy a jogalap körében az elsőfokú bíróság újabb bizonyítást vett fel jogszabálysértést nem követett el.

Megállapította, hogy az alperes beszámítási kifogása a felperes által szállított termékek közül csak két adagszámú terméket érintett, amelyekhez az A Rt. 1136. és 1137. számú vizsgálati anyaga rendelhető, ezért a bizonyítékok körében nem kellett figyelembe venni a más adagszámú termékekkel kapcsolatos vizsgálati eredményeket. A másodfokú bíróság megítélése szerint - egyezően az elsőfokú bíróság álláspontjával - nem voltak figyelembe vehetők a más intézmények által készített vizsgálati eredmények sem, melynek kellő indokolását adták.

A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - azt állapította meg, hogy az alperes bizonyította, miszerint az A Rt. által végzett vizsgálat a vitás adagszámú termékekre vonatkozott. Bizonyított volt a termékek származása és az azonosíthatóság is fennállt. Abban viszont egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy az ellenőrző minőségi vizsgálathoz elrendelt mintavételek nem elégítették ki a felek közötti szerződésben írt kikötéseket és a Ptk. 277. §-ának (4) és (5) bekezdésében írt követelményeket.

Nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját viszont avonatkozásban, hogy a mintavétel hiányosságai önmagukban is elegendőek voltak a bizonyítás sikertelenségének megállapításához. Álláspontja szerint az alperes azzal tette lehetetlenné a felperes szerződésszegésének bizonyítását, hogy a feldolgozott, de be nem épített, valamint a beépített de visszabontott betonacélt nem különítette el és nem őrizte meg, így nem biztosította a hibás termék utólagos minőségi vizsgáltának feltételeit. Az alperes fenti mulasztását nem menti, hogy az anyagot elszállításra felajánlotta a felperesnek.

A másodfokú bíróság megítélése szerint a másik vizsgálandó kérdés az A Rt. megállapításai megfelelősségének vizsgálata volt. Álláspontja szerint megalapozottan fogadta el az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértőnek azon megállapítását, miszerint az A Rt. vizsgálati anyaga nem felelt meg az MSZ 339:1987 számú szabványnak, így a vizsgálat eredménye nem igazolja a felperes hibás teljesítését. A laboratórium a felek által kikötött szabványtól eltérő Rp0,2 meghatározását végezte el, és a méréstechnikája is hibás volt. A mérőműszert a megmunkálatlan felületű bordás betonacélra szerelte fel, így a mérés eleve pontatlan volt.

Végül utalt arra, hogy az igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint a szolgáltatott termék az MSZ 339:1987 számú szabvány 2. kiadás 1. számú táblázata 1.) lábjegyzetében írt Rr0,5 érték megállapítása mellett megfelelt a szabványban a B.60.50 minőségjelű vasbeton minőségi követelményeinek, így a termék hibás volta ez okból sem állapítható meg.