BH+ 2011.2.80 Ha a felek a szállítási szerződésben írt termék minőségét szabványra utalással határozták meg, a teljesítéskor érvényes szabvány rendelkezései az irányadók [Ptk. 277. § (4) és (5) bek., 380. §].

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék G.40115/2007/47., Debreceni Ítélőtábla Gf.30404/2009/9., Kúria Pfv.20791/2010/6. (*BH+ 2011.2.80*)

***********

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje a B. N. Kft. (a továbbiakban: a felperes) valamint az alperes 2003. szeptember 1-jén szállítási szerződést kötöttek a felperes által gyártott B.60.50. minőségjelű bordázott betonacél szállítására. A szerződés részévé tették a felperes által alkalmazott általános szerződési feltételeket is. A szállított termék minőségét az MSZ 339:1987 számú szabványra utalással határozták meg. A szerződés szerint a szállító felel az árunak a műszaki feltételekben előírt minőségéért és a hiánytalan teljesítésért, az alperes volt köteles gondoskodni arról, hogy a leszállított áru mennyiségi és minőségi ellenőrzése megtörténjen. A termék hibáját az alperes volt köteles bizonyítani, továbbá biztosítani a reklamált termék megfelelő azonosíthatóságát, illetve nyomonkövethetőségét is. A 443742 és 443753 adagszámon leszállított termék vételárát - 40 590 350 Ft-ot - az alperes nem egyenlítette ki.

A felperes a pontosított keresetében 40 590 350 Ft vételár, ennek 2003. december 25-étől járó késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes keresetében érvényesített vételár tatozása fennáll, azzal szemben azonban beszámítási kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy a felperes által a vitatott két adagszámon leszállított termék nem felelt meg a szerződésben írt minőségi követelményeknek. A termékből vett anyagmintákból az A. Rt. által elvégzett 1136. és 1137. számú vizsgálatok kimutatták, hogy a leszállított betonacél szilárdsága nem felelt meg a szerződésben írt MSZ 339:1987 számú szabvány előírásainak. A terméket beépítették, majd a felhasználó utasítására visszabontották, emiatt 33 434 282 Ft összegű kára keletkezett, és egyéb kártételeket is megjelölt.

Az első fokon eljárt megyei bíróság az ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta, mert a beszámítási kifogását nem találta megalapozottnak.

Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban a megyei bíróság ítéletében az új eljárásban beszerzett bizonyítékokra is figyelemmel az alperes beszámítási kifogását ismételten alaptalannak találva az alperest a felperes javára 40 590 350 Ft vételár, annak 2003. december 25-től járó késedelmi kamata, valamint 2 300 000 Ft perköltségben marasztalta.

Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest a felperes javára 875 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy miután az ítélőtábla a korábbi eljárásban a perbehozott követelések jogalapja tekintetében nem hozott közbenső ítéletet, a hatályon kívül helyező végzés indokolásában kifejtett jogi álláspont nem bírt kötőerővel. Így az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban jogosult volt az alperes beszámítási kifogása tekintetében további bizonyítást lefolytatni. Azzal tehát, hogy a jogalap körében az elsőfokú bíróság újabb bizonyítást vett fel jogszabálysértést nem követett el.

Megállapította, hogy az alperes beszámítási kifogása a felperes által szállított termékek közül csak két adagszámú terméket érintett, amelyekhez az A. Rt. 1136. és 1137. számú vizsgálati anyaga rendelhető, ezért a bizonyítékok körében nem kellett figyelembe venni a más adagszámú termékekkel kapcsolatos vizsgálati eredményeket. A másodfokú bíróság megítélése szerint - egyezően az elsőfokú bíróság álláspontjával - nem voltak figyelembe vehetők a más intézmények által készített vizsgálati eredmények sem, melynek kellő indokolását adták.

A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - azt állapította meg, hogy az alperes bizonyította, miszerint az A. Rt. által végzett vizsgálat a vitás adagszámú termékekre vonatkozott. Bizonyított volt a termékek származása és az azonosíthatóság is fennállt. Abban viszont egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy az ellenőrző minőségi vizsgálathoz elrendelt mintavételek nem elégítették ki a felek közötti szerződésben írt kikötéseket és a Ptk. 277. §-ának (4) és (5) bekezdésében írt követelményeket.

Nem fogadta el az elsőfokú bíróság jogi álláspontját viszont avonatkozásban, hogy a mintavétel hiányosságai önmagukban is elegendőek voltak a bizonyítás sikertelenségének megállapításához. Álláspontja szerint az alperes azzal tette lehetetlenné a felperes szerződésszegésének bizonyítását, hogy a feldolgozott, de be nem épített, valamint a beépített, de visszabontott betonacélt nem különítette el és nem őrizte meg, így nem biztosította a hibás termék utólagos minőségi vizsgáltának feltételeit. Az alperes mulasztását nem menti, hogy az anyagot elszállításra felajánlotta a felperesnek.

A másodfokú bíróság megítélése szerint a másik kérdés az A. Rt. megállapításai megfelelősségének vizsgálata volt. Álláspontja szerint megalapozottan fogadta el az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértőnek azt a megállapítását, miszerint az A. Rt. vizsgálati anyaga nem felelt meg az MSZ 339:1987 számú szabványnak, így a vizsgálat eredménye nem igazolja a felperes hibás teljesítését. A laboratórium a felek által kikötött szabványtól eltérő Rp0,2 meghatározását végezte el, és a méréstechnikája is hibás volt. A mérőműszert a megmunkálatlan felületű bordás betonacélra szerelte fel, így a mérés eleve pontatlan volt.

Végül utalt arra, hogy az igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint a szolgáltatott termék az MSZ 339:1987 számú szabvány 2. kiadás 1. számú táblázata 1.) lábjegyzetében írt Rr0,5 érték megállapítása mellett megfelelt a szabványban a B.60.50 minőségjelű vasbeton minőségi követelményeinek, így a termék hibás volta ez okból sem állapítható meg.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és beszámítási kifogására tekintettel a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp.206. §-ában, valamint a Ptk. 277. §-a (4) és (5) bekezdésében, végül az 1993. évi X. törvény 1. §-a (4) bekezdésében írtak megsértésében jelölte meg.

Előadta, hogy a Ptk. 277. §-ának (4) és (5) bekezdésében írt együttműködési kötelezettségét nem sértette meg, okiratokkal igazolta, hogy tájékoztatta a felperes képviselőit a vizsgálatokról. A 2003. december 11-én kelt, az alperes képviselője által írt levélből megállapítható, hogy értesítették a felperest, miszerint a felperes telephelyén 2003. december 8-án vett anyagmintákat beszállították az A. Rt. mechanikai laboratóriumába vizsgálat céljából. A 14 adagszámú termékből 8 kapott a laboratóriumtól nem megfelelő minősítést. Egyébként amikor tudomást szerzett arról, hogy a termék "ismételten" nem megfelelő minősítést kapott, azonnal értesítette a felperest, a felperes azonban nem reagált a tájékoztatásra. Miután a tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg, az erre történő hivatkozás nem alapozhatja meg a beszámítási kifogás elutasítását.