62007TJ0191[1]

Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) 2009. március 25-i ítélete. Anheuser-Busch, Inc. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A BUDWEISER közösségi szóvédjegy bejelentése - BUDWEISER és Budweiser Budvar korábbi nemzetközi szó- és ábrás védjegyek - Viszonylagos kizáró okok - A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja - Korábbi védjegy tényleges használata - A 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése - A védelemhez való jog megsértése - Indokolás - A 40/94 rendelet 73. cikke - A dokumentumok késedelmes benyújtása - A 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése által biztosított mérlegelési jogkör. T-191/07. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2009. március 25. ( *1 )

"Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A BUDWEISER közösségi szóvédjegy bejelentése - BUDWEISER és Budweiser Budvar korábbi nemzetközi szó- és ábrás védjegyek - Viszonylagos kizáró okok - A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja - Korábbi védjegy tényleges használata - A 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése - A védelemhez való jog megsértése - Indokolás - A 40/94 rendelet 73. cikke - A dokumentumok késedelmes benyújtása - A 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése által biztosított mérlegelési jogkör"

A T-191/07. sz. ügyben,

az Anheuser-Busch, Inc. (székhelye: Saint Louis, Missouri [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: V. von Bomhard és A. Renck ügyvédek)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard-Monguiral, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:

a Budějovický Budvar, národní podnik (székhelye: České Budějovice [Cseh Köztársaság], képviseli: K. Čermák ügyvéd),

az OHIM második fellebbezési tanácsa által 2007. március 20-án (R 299/2006-2. sz. ügy) a Budějovický Budvar, národní podnik és az Anheuser-Busch, Inc. közötti felszólalási eljárásra vonatkozóan hozott határozat ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),

tagjai: V. Tiili elnök, F. Dehousse (előadó) és I. Wiszniewska-Białecka bírák,

hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. május 31-én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. október 5-én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. október 8-án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a 2008. szeptember 30-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 1996. április 1-jén az Anheuser-Busch, Inc. a közösségi védjegyről szóló, 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a BUDWEISER szómegjelölés volt.

3 A lajstromozás iránti kérelmet a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában nyújtották be a következő leírással: "Sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos és alkoholmentes malátatartalmú italok".

4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő1999. június 28-i, 50/99. számában hirdették meg.

5 1999. szeptember 28-án a Budějovický Budvar národní podnik (a továbbiakban: Budvar) társaság a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozása ellen a lajstromozás iránti kérelemben felsorolt valamennyi árura vonatkozóan.

6 Felszólalása alátámasztására a Budvar a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján először is a következőkre hivatkozott:

- a BUDWEISER nemzetközi szóvédjegy (R 238203), amelyet "minden sörtípus" vonatkozásában Németországra, Ausztriára, a Benelux-államokra és Olaszországra kiterjedő hatállyal lajstromoztak;

KÉP HIÁNYZIK

- az alább ábrázolt nemzetközi ábrás védjegy (674530. sz.), amelyet a "maláta" és a "sör" termékek vonatkozásában Ausztriára, a Benelux-államokra, Franciaországra és Olaszországra kiterjedő hatállyal lajstromoztak:

KÉP HIÁNYZIK

- az alább ábrázolt nemzetközi ábrás védjegy (614536. sz.), amelyet a "sör" termékek vonatkozásában Németországra, Ausztriára, a Benelux-államokra, Franciaországra és Olaszországra kiterjedő hatállyal lajstromoztak:

7 A Budvar másodszor a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján számos, a "budweiser" kifejezést tartalmazó eredetmegjelölésre hivatkozott.

8 2002. július 8-án az Anheuser-Busch a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően kérte, hogy a Budvar a felszólalása alátámasztására hivatkozott védjegyek tényleges használatára vonatkozóan szolgáltasson bizonyítékot. A Budvar e kérelemre válaszolt.

9 2004. június 10-i első határozatával a felszólalási osztály helyt adott a Budvar által előterjesztett felszólalásnak, következésképpen elutasította a szóban forgó közösségi védjegybejelentést. A felszólalási osztály lényegében azon a véleményen volt, hogy a bejelentett védjegy és a 674530. sz. korábbi nemzetközi ábrás védjegy között Ausztriában és Franciaországban fennáll az összetévesztés veszélye.

10 2004. június 23-án az Anheuser-Busch a 40/94 rendelet 57-62. cikke alapján a felszólalási osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz.

11 2005. július 11-i határozatával (R 509/2004-2. sz. ügy) az OHIM második fellebbezési tanácsa helyt adott az Anheuser-Busch fellebbezésének. A fellebbezési tanács szerint a felszólalási osztály tévesen állapította meg, hogy a 674530. sz. korábbi nemzetközi ábrás védjegy Ausztriában és Franciaországban óta oltalom alatt áll, mivel ezen országokban -től, vagyis a szóban forgó közösségi védjegybejelentést követően állt oltalom alatt.

12 A fellebbezési tanács az ügyet visszautalta a felszólalási osztály elé.

13 A 2005. december 22-i második határozatával a felszólalási osztály ismét helyt adott a Budvar által előterjesztett felszólalásnak, ennek következtében elutasította a szóban forgó közösségi védjegybejelentést.

14 A felszólalási osztály mindenekelőtt úgy vélte, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) használatára vonatkozó bizonyíték nem kielégítő.

15 A felszólalási osztály ezért úgy döntött, hogy a vizsgálatát a bejelentett védjegy és a 614536. sz. korábbi nemzetközi ábrás védjegy közötti összehasonlításra korlátozza, amely vizsgálat céljából kész volt figyelembe venni a Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott dokumentumokat.

16 Ebben az összefüggésben a felszólalási osztály lényegében úgy vélte, hogy a bejelentett védjegy és a 614536. sz. korábbi nemzetközi ábrás védjegy között Németországban, Ausztriában, a Benelux-államokban, Franciaországban és Olaszországban fennáll az összetévesztés veszélye.

17 2006. február 13-án az Anheuser-Busch a 40/94 rendelet 57-62. cikke alapján a felszólalási osztály második határozata ellen fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz.

18 Az Anheuser-Buschnak 2007. március 22-én kézbesített határozatával (R 299/2006-2. sz. ügy, a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.

19 A felszólalási osztálynak a bejelentett védjegy és a 614536. sz. nemzetközi ábrás védjegy közötti összetéveszthetőséggel kapcsolatos értékelését nem vitatva a fellebbezési tanács - a felszólalási osztállyal ellentétben - úgy vélte, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyet (R 238203) figyelembe lehet venni. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács a Budvar által benyújtott dokumentumok alapján megállapította, hogy nyújtottak be bizonyítékot a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) tényleges használatára vonatkozóan.

20 Ezt követően a fellebbezési tanács, megállapítva, hogy a bejelentett védjegy azonos a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203), és hogy a szóban forgó közösségi védjegybejelentés "sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos malátatartalmú italok" termékei azonosak e korábbi védjegy "minden sörtípus" termékeivel, úgy vélte, hogy a felszólalásnak e termékek esetében a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján helyt lehet adni. A többi termék ("alkoholmentes italok") esetében a fellebbezési tanács azon a véleményen volt, hogy figyelembe véve a védjegyek azonosságát és a termékek nyilvánvaló hasonlóságát, a felszólalásnak e termékek esetében a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján helyt lehet adni.

A felek kérelmei

21 Az Anheuser-Busch azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

- másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben abban helyt adnak a felszólalásnak az "alkoholmentes italok" tekintetében;

- az OHIM-ot és Budvart kötelezze a költségek viselésére.

22 Az OHIM és Budvar azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet;

- az Anheuser-Buscht kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

1. Az elsődleges kérelmekről

23 Az elsődlegesen előadott kérelmeinek alátámasztására az Anheuser-Busch először a meghallgatáshoz való jog megsértésére, másodszor a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének a megsértésére, harmadszor a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének a megsértésére alapított három jogalapra hivatkozik.

A meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított első jogalapról

A felek érvei

24 Az Anheuser-Busch azzal érvel, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) lajstromozása és érvényessége, amelyre a fellebbezési tanács összpontosított, nem képezte a felek közötti jogvita tárgyát.

25 Vitathatatlan, hogy a Budvar a fellebbezési tanács előtti eljárás keretében említette, hogy 2004. január 21-én a felszólalási osztálynak bizonyítékot nyújtott be a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítására vonatkozóan. Az Anheuser-Busch elismeri, hogy a fellebbezési tanács előtt ezzel kapcsolatban nem nyilvánított véleményt. Azonban az Anheuser-Busch azt állítja, hogy nem volt oka azt feltételezni, hogy a fellebbezési tanács elfogadja ezt az eredetileg -ában megállapított határidő lejártát követő közel két év elteltével benyújtott bizonyítékot. Az Anheuser-Busch e tekintetben utal az OHIM két olyan határozatára, amelyekben az elutasított határidőn túl benyújtott dokumentumokat. Ez az állandó határozathozatali gyakorlat megegyezik az OHIM felszólalásra vonatkozó útmutatójával, különösen annak 1.5.1. pontjával.

26 Az Anheuser-Busch elismeri, hogy ezen állandó határozathozatali gyakorlat és az említett útmutató megelőzik a Bíróság C-29/05. P. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13-án hozott ítéletét (EBHT 2007., I-2213. o.). Azonban az Anheuser-Busch azzal érvel, hogy a fellebbezési tanács előtti válaszának időpontjában, vagyis a korábbi jogi háttér lett volna alkalmazandó. Az Anheuser-Busch ezenkívül azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság T-308/01. sz., Henkel kontra OHIM - LHS (UK) ("KLEENCARE") ügyben hozott ítélete (EBHT 2003., II-3253. o.); T-164/02. sz., Kaul kontra OHIM - Bayer ("ARCOL") ügyben hozott ítélete (EBHT 2004., II-3807. o.); T-275/03. sz., Focus Magazin Verlag kontra OHIM - ECI Telecom ("Hi-FOCuS") ügyben 2005. november 9-én hozott ítélete (EBHT 2005., II-4725. o.); T-323/03. sz., La Baronia de Turis kontra OHIM - Baron Philippe de Rothschild ("LA BARONNIE") ügyben 2006. július 10-én hozott ítélete (EBHT 2006., II-2085. o.) és T-252/04. sz., Caviar Anzali kontra OHIM - Novomarket ("Asetra") ügyben 2006. július 11-én hozott ítélete (EBHT 2006., II-2115. o.) más ténybeli és jogi szempontokra vonatkozik.

27 Ilyen körülmények között az Anheuser-Busch azzal érvel, hogy ha a fellebbezési tanácsnak szándékában állt a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) figyelembevétele, erről értesítenie kellett volna őt, és lehetővé kellett volna számára tennie, hogy ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítson. Mivel a fellebbezési tanács ezt elmulasztotta, nem tett eleget a 40/94 rendelet 73. cikkéből eredő kötelezettségeinek.

28 Az Anheuser-Busch hozzáteszi, hogy a megtámadott határozatot csak hét nappal a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet kihirdetését követően fogadták el. Véleménye szerint a fellebbezési tanácsnak lehetőséget kellett volna számára nyújtania, hogy kifejtse véleményét ezen ítéletnek a jelen ügyre való esetleges hatásairól, vagyis a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítására vonatkozó bizonyíték és más olyan bizonyítékok figyelembevételéről, amelyeknek 2002. február 26-ig kellett volna megérkezniük.

29 Végül az Anheuser-Busch azt állítja, hogy a védjegyjogban az összetéveszthetőség területén az eljárási szabályok bármilyen megsértésének potenciális hatása van az OHIM határozatára, amelyet ezért ezen az alapon hatályon kívül kell helyezni.

30 Az OHIM úgy véli, hogy az Anheuser-Busch-nak lehetősége volt a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203) kapcsolatban észrevételeit előterjeszteni. Ami a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletet illeti, az csak egy jogi szabályt értelmez.

31 A Budvar megjegyzi, hogy az OHIM-nak figyelembe kellett vennie a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyet (R 238203), és hogy az Anheuser-Busch a fellebbezési tanács előtt nem vitatta e korábbi jog érvényességét. Ami a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletet illeti, a 40/94 rendelet 73. cikkét nem lehet úgy értelmezni, hogy az arra kötelezné az OHIM-ot, hogy értesítse a feleket azon határozatokról, amelyek befolyásolhatják következtetéseit.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

32 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított jogalappal a felperes tulajdonképpen a 40/94 rendelet 73. cikke azon második mondatának a megsértésére hivatkozik, amely előírja, hogy az OHIM határozatai csak olyan érveken alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni.

33 E rendelkezésnek megfelelően az OHIM fellebbezési tanácsának határozata csakis olyan ténybeli vagy jogi elemeken alapulhat, amelyekre a felek előterjeszthették észrevételeiket (a Bíróság C-447/02. P. sz., KWS Saat kontra OHIM ügyben 2004. október 21-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-10107. o.] 42. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-242/02. sz., Sunrider kontra OHIM ["TOP"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2793. o.] 59. pontja).

34 Ez a rendelkezés a közösségi védjegyjogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét fejezi ki (az Elsőfokú Bíróság T-320/03. sz., Citicorp kontra OHIM ["LIVE RICHLY"] ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-3411. o.] 21. pontja és T-317/05. sz., Kustom Musical Amplification kontra OHIM ["egy gitár formája"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2007., II-427. o.] 26. pontja). A közösségi jog ezen általános elvénél fogva a hatósági határozatok azon címzettjeinek, akiknek az érdekeit a határozat érzékelhetően érinti, lehetőséget kell adni arra, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat (a Bíróság 17/74. sz., Transocean Marine Paint Association kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1974., 1063. o.] 15. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM ["EUROCOOL"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2002., II-683. o.] 21. pontja és a fent hivatkozott "LIVE RICHLY"-ügyben hozott ítéletének 22. pontja).

35 Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat szerint a meghallgatáshoz való jog valamennyi olyan ténybeli vagy jogi elemre kiterjed, amelyek a határozat alapját képezik, de nem terjed ki a hatóság által elfogadni szándékozott végső állásfoglalásra (az Elsőfokú Bíróság T-16/02. sz., Audi kontra OHIM ügyben 2003. december 3-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-5167. o.] 75. pontja és a fenti 34. pontban hivatkozott "egy gitár formája"-ügyben hozott ítélet 27. pontja). Ezért a fellebbezési tanács nem köteles a felperest meghallgatni a végleges álláspontjának részét képező ténybeli mérlegelésről (az Elsőfokú Bíróság T-458/05. sz., Tegometall International kontra OHIM - Wuppermann ["TEK"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4721. o.] 45. pontja).

36 A jelen ügyben anélkül, hogy az első jogalap keretében dönteni kellene azon tényről, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítására vonatkozó bizonyítékot időben nyújtották-e be, először is meg kell állapítani, hogy a Budvar az 1999. szeptember 28-i felszólalási kérelmével az OHIM előtt az említett korábbi védjegyre hivatkozott. A Szellemi Tulajdon Világszervezetéténél (WIPO) történt lajstromozásnak a Budvar által az OHIM-hoz benyújtott kivonata alapján az említett védjegy érvényes volt a felszólalási kérelem benyújtásának az időpontjában.

37 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a felszólalási kérelmének az alátámasztására szolgáló indokokban a Budvar kifejezetten a bejelentett védjegy és a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) közötti azonosságot említette.

38 Harmadszor a felszólalási osztálynak címzett 2003. május 19-i levéllel az Anheuser-Busch többek között a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) érvényességét vitatta azzal az indokkal, hogy az említett védjegy megújítására vonatkozó bizonyítékot nem a -ában megállapított határidőig nyújtották be. A megújítás e bizonyítékát a Budvar nyújtotta be.

39 Negyedszer a felszólalási osztály első határozata (lásd a fenti 9. pontot) ellen az Anheuser-Busch által benyújtott fellebbezés keretében a Budvar a 2005. január 24-i válaszában felszólalása alátámasztására a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyre (R 238203) is hivatkozott.

40 Ötödször a felszólalási osztály második határozata (lásd a fenti 13. pontot) ellen az Anheuser-Busch által benyújtott fellebbezés keretében a Budvar a 2006. július 28-i válaszában jelezte, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyet (R 238203) figyelembe kell venni, és hogy mivel a szóban forgó termékek azonosak, az említett védjegy indokolja a felszólalás elfogadását.

41 Hatodszor hangsúlyozni kell, hogy az Anheuser-Busch a fellebbezési tanács előtti 2006. október 10-i válasz keretében válaszolhatott volna a Budvar által a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) tárgyában felhozott érvekre, amit - ahogy az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott beadványokban elismeri - nem tett meg.

42 Ebből következik, hogy figyelembe véve a Budvar által mind a felszólalási osztály, mind a fellebbezési tanács előtt előterjesztett észrevételeket, valamint az Anheuser-Busch válaszra nyitva álló lehetőségeit, ez utóbbi észrevételeket tudott volna tenni a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) érvényességével kapcsolatban, amit egyébként a felszólalási osztály előtt meg is tett.

43 Ezenkívül a 40/94 rendelet 62. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a kereset érdemi vizsgálatát követően a fellebbezési tanács "eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta", vagyis a jelen esetben ő maga dönt a felszólalás tárgyában, amelyet elutasít, vagy amelynek megállapítja megalapozottságát, helybenhagyva vagy hatályon kívül helyezve ezzel az OHIM első fokon eljáró szervezeti egységének a határozatát. A 40/94 rendelet 62. cikkének (1) bekezdéséből így az következik, hogy a fellebbezési tanácsnak a hozzá benyújtott fellebbezés vonatkozásában el kell végeznie a felszólalás érdemi, új és teljes vizsgálatát, úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában (a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 56. és 57. pontja).

44 Ezen elemek összességéből következik, hogy a fellebbezési tanács nem mulasztotta el a 40/94 rendelet 73. cikke második mondata alapján őt terhelő kötelezettségek teljesítését azáltal, hogy kifejezetten nem hívta fel az Anheuser-Buscht arra, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203) kapcsolatban terjesszen elő észrevételeket.

45 Az Anheuser-Busch által felhozott többi érv nem kérdőjelezheti meg ezt a megállapítást.

46 Először, ha ezen érveket úgy kell érteni, hogy az Anheuser-Busch az első jogalap alátámasztása céljából a bizalomvédelem elvére hivatkozik, emlékeztetni kell, az említett elv minden olyan magánszemélyre vonatkozik, aki olyan helyzetbe kerül, amelyből következően a közösségi adminisztráció, számára konkrét ígéretet téve, benne megalapozott várakozásokat kelt (az Elsőfokú Bíróság T-203/96. sz., Embassy Limousines & Services kontra Parlament ügyben 1998. december 17-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-4239. o.] 74. pontja; T-273/01. sz., Innova Privat-Akademie kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2003., II-1093. o.] 26. pontja és T-388/04. sz., Kachakil Amar kontra OHIM ["háromszögben végződő hosszanti vonal"] ügyben hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 26. pontja). Az ilyen ígéretek konkrét, feltétlen és egybehangzó, engedélyezett és megbízható forrásból származó információkból származnak (a fent hivatkozott Innova Privat-Akademie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja és a fent hivatkozott, "háromszögben végződő hosszanti vonal"-ügyben hozott ítélet 27. pontja).

47 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az Anheuser-Busch nem kapott olyan konkrét ígéreteket, amelyek alapján a felszólalás keretében a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyet (R 238203) ne lehetett volna figyelembe venni. Az a tény ugyanis, hogy a második határozat keretében a felszólalási osztály nem vette figyelembe az említett korábbi védjegyet, nem minősülhet ilyen ígéretnek, mivel - amint a fenti 43. pontban már szerepel - a fellebbezési tanács feladata a felszólalás érdemben történő teljes újbóli vizsgálata úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában.

48 Ami az OHIM felszólalásra vonatkozó útmutatójának 1.5.1. pontját illeti, meg kell továbbá jegyezni, hogy az Anheuser-Busch által benyújtott kivonaton 2004. márciusi, vagyis egy, a Budvar felszólalási kérelme benyújtását és az OHIM által a felszólalás igazolására megállapított határidők lejártát követő időpont szerepel. Ezenkívül semmi nem enged arra következtetni, hogy az e területen alkalmazandó közösségi szabályozással szemben az OHIM felszólalásra vonatkozó útmutatója érvényesül. E tekintetben az Anheuser-Busch az első jogalapjának keretében nem hivatkozik a tények időpontjában alkalmazandó olyan jogszabályi rendelkezésre, amely bizonyíthatná, hogy a Budvar köteles volt magától benyújtani a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújításának okiratát. Továbbá az OHIM kifejezetten nem kérte a Budvartól e megújítási okirat benyújtását. Ráadásul az a tény, hogy a fellebbezési tanács esetleg tévesen alkalmazott valamely közösségi jogszabályi rendelkezést, önmagában nem minősülhet a bizalomvédelem elve megsértésének.

49 Ami a korábbi határozathozatali gyakorlatot illeti, végül elég emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezési tanácsnak a megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkozó, a 40/94 rendelet alapján meghozandó határozata nem diszkrecionális jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozat. Ezért a fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett ezen rendelet alapján lehet megítélni, nem pedig a fellebbezési tanácsok határozathozatali gyakorlata alapján (a Bíróság C-37/03. P. sz., BioID kontra OHIM ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., I-7975. o.] 47. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-36/01. sz., Glaverbel kontra OHIM ["egy üveglap felülete"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2002., II-3887. o.] 35. pontja és a T-207/06. sz., Europig kontra OHIM ["EUROPIG"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2007., II-1961. o.] 40. pontja). Továbbá egy egyszerű gyakorlat, bármennyire szokásos is, nem egyenértékű a fenti 46. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett konkrét, feltétlen és egybehangzó információkkal (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2006., I-A-2-297. o., II-A-2-1527. o.] 70. pontját). Ráadásul az Anheuser-Busch állításainak az alátámasztására az OHIM fellebbezési tanácsának csak két határozatára hivatkozik.

50 Az Anheuser-Busch e tekintetben felhozott érvei ezért nem vezethetnek eredményre.

51 Másodszor nem lehet eredményes azon érv sem, amely arra a tényre vonatkozik, hogy a fellebbezési tanács nem hívta fel az Anheuser-Buscht, hogy terjesszen elő észrevételeket a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletnek a jelen ügyre való esetleges hatásairól a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratára vonatkozó bizonyíték és a Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumok figyelembevételével kapcsolatban.

52 Ami a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítására vonatkozó bizonyítékot illeti, elég megjegyezni, hogy amint egyébként a második jogalap keretében maga az Anheuser-Busch is hangsúlyozza (lásd az alábbi 59. pontot), a megtámadott határozatban az említett ítéletet nem a megújítási okirat figyelembevételének kérdésével összefüggésben említették. A megtámadott határozatból és különösen annak 24. és 25. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletet a Budvar által benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumok figyelembevétele keretében említették. Ebből következik, hogy az Anheuser-Busch által e tekintetben előadott érvek ténybeli megalapozottsága hiányzik.

53 Ami a Budvar által a felszólalásnak alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokat illeti, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az Anheuser-Busch a fellebbezési tanács előtt vitatta az említett dokumentumok OHIM által történő figyelembevételét. Ezután meg kell állapítani, hogy a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet, bár a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdését értelmezi, nem módosíthatja annak tartalmát. Végül feltéve, hogy még ha a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet fellebbezési tanács általi figyelembevételére tekintettel az Anheuser-Busch meghallgatáshoz való jogának megsértését meg is lehetne állapítani, egy ilyen szabálytalanság csak akkor vezethet a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez, ha az eljárás más eredményre vezethetett volna (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1990., I-959. o.] 48. pontját és a fenti 33. pontban hivatkozott KWS Saat kontra OHIM ügyben hozott ítélet 47-50. pontját). Márpedig az alábbi 81-91. pontban az Anheuser-Busch által felhozott második jogalap vizsgálatának keretében bemutatott okokból a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor a 40/94 rendelet Bíróság által értelmezett 74. cikkének (2) bekezdését alkalmazta. Ezért, még ha az Anheuser-Busch e tekintetben elő is tudott volna terjeszteni észrevételeket, az nem vezetett volna más eredményre.

54 A fentiek fényében az Anheuser-Busch által felhozott első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

A felek érvei

55 Az Anheuser-Busch azzal érvel, hogy a Budvar által a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) lajstromozásának a bizonyítása céljából késedelmesen benyújtott dokumentumokat még a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletre tekintettel is figyelmen kívül kellett volna hagyni, és ennek következtében a felszólalást el kellett volna utasítani.

56 Az Anheuser-Busch e tekintetben emlékeztet, hogy a Budvar számára a felszólalását alátámasztó bizonyítékok benyújtására megállapított határidő 2002. február 26. volt. Azonban vitathatatlan, hogy az e célból faxon megküldött dokumentumokat az OHIM teljes egészében 0 óra 48 perckor kapta meg (vagyis 48 perccel és nem 44 perccel később, ahogy a fellebbezési tanács állította). Továbbá, még ha a Budvar érvelésének megfelelően a dokumentumok faxon történő megküldése 21 óra 46 perckor el is kezdődött, nehéz megállapítani, hogy e dokumentumok közül melyeket kapta meg az OHIM a megállapított határidő lejárta előtt, és melyeket az után. Márpedig a bizonyítási teher szabályai alapján e bizonytalanságot annak a hátrányára kell megállapítani, akit a bizonyítási kötelezettség terhel, vagyis a Budvar hátrányára. A Budvar által megküldött összes dokumentum beérkezésének időpontját -ében kell tehát megállapítani.

57 Mindenesetre az Anheuser-Busch hangsúlyozza, hogy a Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumok nem foglalják magukban a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítását. Az Anheuser-Busch szerint a Budvar azonban köteles lett volna e korábbi védjegy megújításának bizonyítékát a felszólalását alátámasztó dokumentumokkal egy időben benyújtani. Márpedig a Budvar az e megújításra vonatkozó bizonyítékot csak , vagyis közel két évvel az OHIM által a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 20. szabályának (2) bekezdése - jelenleg a módosított ugyanezen rendelet 19. szabályának (4) bekezdése - alapján megállapított határidő (vagyis ) lejártát követően nyújtotta be. A Budvar e késedelem igazolására nem terjesztett elő semmilyen indokot.

58 Az Anheuser-Busch elismeri, hogy a 40/94 rendelet Bíróság által értelmezett 74. cikkének (2) bekezdése alapján az OHIM diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a határidőn túl benyújtott dokumentumok elfogadását illetően. Azonban ezt a diszkrecionális jogkört a jelen ügyben tévesen gyakorolták.

59 A BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújításának okiratával kapcsolatban az Anheuser-Busch az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának egy határozatára utal, amelyben az figyelmen kívül hagyott egy védjegy megújítására vonatkozó, késedelmesen benyújtott bizonyítékot. Az Anheuser-Busch szerint ugyanezen megoldást kell alkalmazni a jelen ügyben. Elfogadhatatlan, hogy a fellebbezési tanács hasonló ügyekre eltérő megoldásokat alkalmaz. Itt "diszkrecionális jogkörrel való visszaélésről" van szó. Ráadásul a megtámadott határozatban a megújítási okirat figyelembevételének az indokolására bemutatott okok nem támasztják alá a megállapított megoldást. Az a puszta tény, hogy az okiratot az eljárás folyamán nyújtották be, önmagában nem indokolhatja a dokumentum 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján történő elfogadását. Az Anheuser-Busch e tekintetben hangsúlyozza, hogy a fellebbezési tanács a határozatát nem az említett cikk alapján hozta. Ezért felmerül az a kérdés, hogy a fellebbezési tanács elismerte-e, hogy e tekintetben gyakorolnia kellett a diszkrecionális jogkörét. Az Anheuser-Busch ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a fellebbezési tanácsnak a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletre vonatkozó megállapításai nem a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratára, hanem csupán az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokra vonatkoznak.

60 A Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokkal kapcsolatban az Anheuser-Busch hangsúlyozza, hogy a fellebbezési tanács a megküldés "44 perces" késését négy okból tekintette jelentéktelennek. E tekintetben az Anheuser-Busch először is azzal érvel, hogy az OHIM előtti eljárás időtartama nem lehet viszonyítási alap annak meghatározásához, hogy egy késést lehet-e jelentéktelennek tekinteni. Másodszor azzal érvel, hogy nem bizonyították azt a tény, hogy a fax átküldése a határidő lejárta előtt megkezdődött, és arra az OHIM nem hivatkozhat. Ugyanis egyedül az említett dokumentumok beérkezésének az időpontját lehet figyelembe venni. Ráadásul komoly hanyagságra utal, hogy egy 336 oldalas dokumentumból álló faxot a megállapított határidő utolsó napján kevéssel éjfél előtt kezdtek átküldeni. Ezenkívül a Budvar számára továbbra is fennáll annak lehetősége, hogy a szóban forgó védjegy törlése iránt kérelmet nyújtson be. Harmadszor az Anheuser-Busch úgy véli, hogy a szóban forgó dokumentumoknak a megtámadott határozat elfogadására vonatkozó relevanciája önmagában és csupán ezen okból nem igazolhatja azok figyelembevételét.

61 Az OHIM és a Budvar úgy vélik, hogy a fellebbezési tanácsnak nem kellett figyelmen kívül hagynia az Anheuser-Busch által említett dokumentumokat. Az OHIM különösen azzal érvel, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújításának bizonyítékát nem határidőn túl nyújtották be. Ami a Budvar által megküldött és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokat illeti, az OHIM és a Budvar hangsúlyozzák, hogy a fellebbezési tanács helyesen gyakorolta a diszkrecionális jogkörét.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

62 A második jogalap vizsgálata céljából különbséget kell tenni a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) 2004. január 21-én benyújtott megújítási okirata és a Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében érkezett dokumentumok között.

- A BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratáról

63 Amint a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, az OHIM figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.

64 Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének valamely ügyre való alkalmazása feltételezi, hogy az OHIM előtti eljárásban valamelyik fél vagy több fél ne "kellő időben" hivatkozzon a tényekre vagy terjessze elő a bizonyítékokat.

65 Márpedig a jelen ügyben a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203) kapcsolatban nem derül ki a megtámadott határozatból, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte volna, hogy az említett védjegy megújítási okiratát nem kellő időben terjesztették elő.

66 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában különösen a következőket állapítja meg:

"A felszólaló a felszólalási osztály előtt 2004. január 21-én benyújtott észrevételeihez csatolt egy WIPO által kiadott kivonatot, amely tanúsítja, hogy a lajstromozást megújították. A felszólalási osztály ezért a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában rendelkezett a [BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy R 238203] folyamatos érvényesség[ének] a bizonyítékával."

67 Ezenkívül a megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a fellebbezési tanács alkalmazta volna a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének a rendelkezéseit a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratának figyelembevétele céljából, amint azt a Budvar által benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokkal tette.

68 Ez utóbbi dokumentumokkal kapcsolatban ugyanis a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. és 25. pontjában kifejezetten említi a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését, valamint a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletet.

69 Ezenkívül maga az Anheuser-Busch hangsúlyozza a beadványaiban azt a tényt, hogy a fellebbezési tanács határozatát a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratával kapcsolatban nem a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdésére alapította. Az Anheuser-Busch továbbá megjegyzi, hogy a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletet érintő megállapítások nem vonatkoznak az említett okirat figyelembevételére.

70 Mindent egybevetve meg kell állapítani, hogy az alábbi 78. és 79. pontban bemutatott okokból és figyelembe véve a tényállás idején alkalmazandó szabályozást, a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratát kellő időben nyújtották be.

71 Ebből következik, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratának figyelembevételével kapcsolatban nem állapítható meg a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének a megtámadott határozat általi megsértése.

72 Az Anheuser-Busch által e tekintetben előadott érvek tehát nyilvánvalóan megalapozatlanok.

73 Mindenesetre feltéve, hogy a 2868/95 rendelet 20. szabálya (2) cikkének a 2005. június 29-i 1041/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 172., 4. o.) történt módosítását megelőzően alkalmazandó változatára - e módosítást követően jelenleg ugyanezen rendelet 19. szabályának (4) bekezdésére - való utalással az Anheuser-Busch valójában úgy véli, hogy a fellebbezési tanács köteles volt figyelmen kívül hagyni a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratát anélkül, hogy alkalmazhatta volna a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését, hangsúlyozni kell, hogy az említett cikk az OHIM fórumainak mérlegelési jogkört ad a határidő lejárta után benyújtott bizonyítékok figyelembevételét illetően (az Elsőfokú Bíróság T-334/01. sz., MFE Marienfelde kontra OHIM - Vétoquinol ["HIPOVITON"] ügyben hozott ítéletnek [EBHT 2004., II-2787. o.] 57. pontja és a fenti 26. pontban hivatkozott "Asetra"-ügyben hozott ítéletének 36. pontja). Ezenkívül, mivel a 2868/95 rendeletet a Bizottság a 40/94 rendelet 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően fogadta el, annak rendelkezéseit ez utóbbi rendelet rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni (a fent hivatkozott "HIPOVITON"-ügyben hozott ítélet 57. pontja). Ezért az Anheuser-Busch érvei arra irányulnak, ha azokat így kell érteni, hogy a végrehajtási rendelet egyik szabályának az általános rendelet világos értelmével ellentétes értelmezése érvényesüljön (lásd ebben az értelemben a fenti 26. pontban hivatkozott "Asetra"-ügyben hozott ítélet 36. pontját).

74 Másodlagosan meg kell jegyezni, hogy az 1041/2005 rendelet 2005. július 25-én, vagyis először is a felszólalási kérelem benyújtását követően, másodszor a felszólalás kiegészítésére megállapított határidő lejártát követően és harmadszor a Budvar által a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítására vonatkozó bizonyíték benyújtását követően lépett hatályba.

75 Márpedig főszabály szerint a jogbiztonság elve kizárja, hogy valamely közösségi jogi aktus időbeli hatályának kezdete a jogi aktus kihirdetése előtti időpontra essék. Ettől kivételes esetben el lehet térni, ha a megvalósítandó cél ezt igényli, és ha az érdekeltek jogos bizalmát kellőképpen tiszteletben tartják (a Bíróság 98/78. sz. Racke-ügyben 1979. január 25-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 69. o.] 20. pontja és 212/80-217/80. sz., Meridionale Industria Salumi és társai egyesített ügyekben hozott ítéletének [EBHT 1981., 2735. o.] 10. pontja). Ez az ítélkezési gyakorlat, amint a Bíróság meghatározta, abban az esetben is irányadó, ha a visszaható hatályt nem maga a jogi aktus írja elő kifejezetten, hanem az a jogi aktus tartalmából következik (a Bíróság C-368/89. sz. Crispoltoni-ügyben hozott ítéletének [EBHT 1991., I-3695. o.] 17. pontja és C-487/01. és C-7/02. sz., Gemeente Leusden és Holin Groep egyesített ügyekben hozott ítéletének [EBHT 2004., I-5337. o.] 59. pontja).

76 A jelen ügyben sem az 1041/2005 rendelet szövege, sem annak általános szerkezete nem enged arra következtetni, hogy az említett rendelettel bevezetett rendelkezéseket visszaható hatállyal kell alkalmazni.

77 Ezért nem alkalmazható a 2868/95 rendelet 1041/2005 rendeletből származó 19. szabályának (4) bekezdése, amely előírja, hogy "az [OHIM] nem veszi figyelembe az írásbeli beadványokat vagy dokumentumokat, illetve azok azon részét, amelyeket nem nyújtottak be, vagy nem fordítottak le az eljárási nyelvre az [OHIM] által megállapított határidőn belül".

78 Ami a 2868/95 rendelet 20. szabálya (2) bekezdésének az 1041/2005 rendelettel történt módosítást megelőző változatát illeti, az a következőket írta elő: "[h]a a felszólalás nem tartalmazza a 16. szabály (1) és (2) bekezdésében említett tényeket, bizonyítékokat és érveket, az [OHIM] felhívja a felszólalót, hogy azokat az [OHIM] által megjelölt határidőn belül terjessze elő", és hogy "[a] felszólaló valamennyi beadványát közölni kell a bejelentővel, akinek lehetőséget kell adni arra, hogy azokra az [OHIM] által megjelölt határidőn belül nyilatkozzon".

79 Márpedig, bár a 2868/95 rendelet 16. és 20. szabálya 1041/2005 rendelettel történt módosítást megelőző változatának az együttes olvasatából következik, hogy az OHIM-nak joga van a korábbi védjegy oltalma megújításával kapcsolatos bizonyítást kérni, amennyiben e megújítás a felszólalás benyújtását követően megy végbe (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-191/04. sz., MIP Metro kontra OHIM - Tesco Stores ["METRO"] ügyben 2006. szeptember 13-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2855. o.] 41. pontját), nem kötelezi a felszólalót, hogy ilyen bizonyítékot magától nyújtson be. Az említett szabály nem határozza meg azt sem, hogy az OHIM-nak figyelmen kívül kell hagynia valamely dokumentumot, ha azt későn hozták a tudomására. A jelen ügyben a felszólalási osztály kifejezetten nem hívta fel a Budvart, hogy egy megállapított határidőig nyújtsa be a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratát. Ráadásul a Budvar az Anheuser-Busch azon megjegyzését követően magától nyújtotta be e megújítás bizonyítékát, miszerint kétséges az említett korábbi védjegy lajstromozása és érvényessége. Ilyen körülmények között nem lehet megállapítani azt, hogy a fellebbezési tanács köteles volt figyelmen kívül hagyni a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratát, és hogy nem alkalmazhatta a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését.

80 A fentiek fényében az Anheuser-Buschnak a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratát érintő érveit el kell utasítani.

- A Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokról

81 A felek között nem vitatott az, hogy a Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokat nem kellő időben terjesztették elő, amit lényegében a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. és 25. pontjában megállapít. A felek között ezzel szemben nincs egyetértés a tekintetben, hogy az OHIM figyelembe vehette-e az említett dokumentumokat.

82 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének szövegéből következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet rendelkezései értelmében ezen előterjesztés kötve van, továbbá, hogy az OHIM számára egyáltalában nem tilos, hogy az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vegye. Ugyanakkor az említett szövegezésből ugyancsak teljességgel bizonyosan következik, hogy a tények és bizonyítékok késedelmes előterjesztésére történő hivatkozás nem biztosíthat feltétlen jogot az eljáró fél számára ahhoz, hogy e tényeket vagy bizonyítékokat az OHIM tekintetbe is vegye. Hiszen azzal a pontosítással, hogy hasonló esetben az OHIM figyelmen kívül hagyhatja e tényeket és bizonyítékokat, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése kiterjedt mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM-ot, hogy az eldönthesse, határozatát e vonatkozásban indokolva, hogy azokat tekintetbe kell-e venni, vagy sem. A tények és bizonyítékok Hivatal részéről történő figyelembevétele, amikor felszólalási eljárás keretén belül kell határoznia, különösen akkor igazolható, ha egyrészt a késedelmesen előterjesztett elemek első ránézésre tényleges jelentőséggel bírhatnak az OHIM előtt benyújtott felszólalás kimenetele szempontjából, másrészt az eljárás azon szakasza, amelyben ez a késedelmes előterjesztés végbemegy, továbbá az azt jellemző körülmények nem akadályozzák e tények tekintetbe vételét (a fenti 26. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 42-44. pontja).

83 A jelen ügyben először meg kell jegyezni, hogy az Anheuser-Busch nem hivatkozik más olyan jogszabályi rendelkezésre, amely alkalmazandó lenne a szóban forgó tényekre, és amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az OHIM-nak figyelmen kívül kellett hagynia az érintett dokumentumokat, mivel azokat késedelmesen nyújtották be.

84 Továbbá a szóban forgó dokumentumok tárgya többek között a fenti 7. pontban említett, "budweiser" kifejezést magában foglaló eredetmegjelölések használatának bizonyítása. Márpedig a Budvar az Anheuser-Busch azon kérelmére válaszul, hogy bizonyítsa a felszólalása alátámasztására hivatkozott korábbi védjegy tényleges használatát, illetve az OHIM ez irányú felhívására 2002. november 8-i levelében kifejezetten utalt az említett dokumentumokra, és azon a véleményen volt, hogy azok a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyre (R 238203) is alkalmazandók. A Budvar ezen utalását nem vitatta az Anheuser-Busch. Ezt az utalást igazolja többek között az a tény, hogy a felszólalási osztály írásban biztosította a Budvart arról, hogy a szóban forgó dokumentumokat figyelembe fogja venni. Ezért, ha a felszólalási osztály köteles lett volna e dokumentumokat figyelmen kívül hagyni, és erről tájékoztatta volna a Budvart, ez utóbbi a levelében újból benyújthatta volna e dokumentumokat a felszólalási osztálynak.

85 Másodszor a megtámadott határozat a 24. és 25. pontjában tartalmaz egy különös indokolást a szóban forgó dokumentumok figyelembevételének igazolására vonatkozóan.

86 Harmadszor a fellebbezési tanács által az indokolásának keretében előadott elemek lehetővé teszik azon döntésének igazolását, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján figyelembe vette a szóban forgó dokumentumokat.

87 A fellebbezési tanács mindenekelőtt megjegyzi, hogy a szóban forgó dokumentumok faxon történő megküldése a megállapított határidő lejárta előtt megkezdődött. Ennyiben a fellebbezési tanács ténybeli megállapítása helyes, mivel a megküldés kezdetének időpontját és óráját (vagyis 2002. február 26. 21 óra 46 perc) rögzítette az OHIM készüléke. Az Anheuser-Busch nem szolgáltat semmiféle olyan konkrét bizonyítékot, amely ellentmondhatna e ténynek. Ezenkívül e ténybeli elem azon körülményekhez tartozik, amelyek az említett dokumentumok késedelmes benyújtását képezik. Az Anheuser-Busch érvelésével ellentétben a fellebbezési tanács által megállapított ténybeli elem azért releváns, mivel tisztázza a szóban forgó dokumentumok késedelmes benyújtásának a körülményeit.

88 A fellebbezési tanács ezt követően megjegyzi, hogy a szóban forgó dokumentumok faxon történő megküldése 44 perccel a felszólalási osztály által megállapított határidő lejárta után fejeződött be. A fellebbezési tanács szerint e késés nem jelentős. Ezt a megállapítást el kell fogadni. Az Anheuser-Busch ezt ráadásul hivatalosan nem kérdőjelezte meg, kivéve azt a tényt, hogy a szóban forgó késés 48 perc és nem 44 perc volt, aminek nincs hatása a jogvita kimenetelére. A fellebbezési tanács megállapítását ezenkívül az OHIM által a beadványaiban hangsúlyozott azon ténnyel összefüggésben kell nézni, hogy az Anheuser-Busch nem kapta volna meg gyorsabban az érintett dokumentumokat, ha azok az OHIM-hoz pár perccel a határidő lejárta előtt érkeztek volna meg.

89 A fellebbezési tanács ezt követően hangsúlyozza, hogy a szóban forgó dokumentumok relevánsak lehetnek. Az Anheuser-Busch valójában nem vitatja a fellebbezési tanács megállapítását, úgy véli azonban, hogy a szóban forgó dokumentumok relevanciája önmagában és csupán ezen okból nem igazolhatja azok figyelembevételét. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a fellebbezési tanács határozatát nem kizárólag a szóban forgó dokumentumok relevanciájára, hanem más megállapításokra is alapította.

90 A fellebbezési tanács végül megállapítja, hogy a szóban forgó dokumentumokat a felszólalási osztály határozatának elfogadása előtt 35 hónappal kapta meg. Ez utóbbi figyelembe vehette az említett dokumentumokat, és a védjegy bejelentője észrevételeket tehetett azok relevanciáját illetően. E tekintetben az Anheuser-Busch érvelésével ellentétben meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács megállapítása releváns, mivel hozzájárul az eljárás azon szakaszának értékeléséhez, amelyben ez a késedelmes előterjesztés végbement.

91 Figyelembe véve ezen elemek összességét, az Anheuser-Busch által előterjesztett érvek nem érinthetik a fellebbezési tanács határozatának jogszerűségét a Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumok figyelembevételével kapcsolatban.

92 A fenti elemek összességére tekintettel az Anheuser-Busch által felhozott második jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

A 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésre alapított harmadik jogalapról

A felek érvei

93 Az Anheuser-Busch úgy véli, hogy a Budvar által benyújtott elemek nem voltak elegendők a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) tényleges használatának bizonyítására.

94 Az Anheuser-Busch e tekintetben hangsúlyozza, hogy az egyedül a 2002. november 8-án benyújtott dokumentumokat kell figyelembe venni, amelyek kizárólag a Németországból és Ausztriából származó írásos reklámok másolatait tartalmazták. A szóban forgó termékek értékesítésére vonatkozóan egyetlen bizonyítékot sem nyújtottak be. A benyújtott dokumentumok tehát önmagukban nem tesznek eleget a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdése, illetve a 2868/95 rendelet 22. szabálya követelményeinek.

95 Az Anheuser-Busch hozzáteszi, hogy a fellebbezési tanács a 2002. február 27-ei határidőn túl benyújtott dokumentumok figyelembevétele nélkül nem állapíthatta volna meg a BUDWEISER korábbi szóvédjegy (R 238203) tényleges használatát. E tekintetben a fellebbezési tanács megállapította, hogy a Németországban és Ausztriában kiállított számlák elegendők voltak. Azonban ahhoz, hogy ilyen következtetésre jusson, a fellebbezési tanácsnak más megállapításokra kellett volna támaszkodnia, például az említett korábbi védjegy ezen országokban történő használatának jellegére. Márpedig e jelleg az említett számlákból egyáltalán nem, a benyújtott reklámkivonatokból pedig alig derül ki. Különösen nem nyújtottak be bizonyítékot a használat jellegére vonatkozóan a hordókkal vagy az "NRW-ként" megjelölt termékekkel kapcsolatban.

96 Az OHIM és a Budvar azzal érvelnek, hogy bizonyították a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) tényleges használatát. Különösen az OHIM megjegyzi, hogy a korábbi védjegy használatának jellege, vagyis a sörre való vonatkozása, egyértelműen kiderül a Budvar által benyújtott reklámokból.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

97 Amint az a 40/94 rendelet kilencedik preambulumbekezdéséből is következik, a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy valamely korábbi védjegyet csak akkor indokolt oltalomban részesíteni, ha azt ténylegesen használták. Ezzel a preambulumbekezdéssel összhangban a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése előírja, hogy valamely közösségi védjegy bejelentője kérheti annak igazolását, hogy a korábbi védjegy tényleges használat tárgyát képezte azon a területen, ahol a felszólalás alapjául szolgáló védjegy bejelentésének meghirdetését megelőző öt évben oltalom alatt állt (a továbbiakban: releváns időszak).

98 A 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdése (jelenleg (3) bekezdése) értelmében a használat igazolására szolgáló nyilatkozatoknak és bizonyítékoknak a korábbi védjegy használatának helyére, idejére, mértékére és jellegére kell irányulniuk.

99 A tényleges használat fogalmának értelmezése során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy azon követelmény létezésének, miszerint a közösségi védjegybejelentéssel szemben akkor tehető felszólalás, ha a korábbi védjegyet ténylegesen használták, az a célja (ratio legis), hogy korlátozza a két védjegy közötti összeütközést, amennyiben nincs a piacon jelenlévő védjegy tényleges rendeltetéséből származó valós gazdasági indok (az Elsőfokú Bíróság T-174/01. sz., Goulbourn kontra OHIM - Redcats ["Silk Cocoon"] ügyben 2003. március 12-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-789. o.] 38. pontja). Az említett rendelkezésnek azonban nem célja, hogy a kereskedelmi sikert értékelje, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy a védjegy védelmét annak jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza (az Elsőfokú Bíróság T-203/02. sz., Sunrider kontra OHIM - Espadafor Caba ["VITAFRUIT"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2811. o.] 38. pontja és T-169/06. sz., Charlott kontra OHIM - Charlo ["Charlott France Entre Luxe et Tradition"] ügyben hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 33. pontja).

100 Valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják: hogy a védjegy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása (a Bíróság C-234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7333. o.] 72. pontja, lásd továbbá analógia útján a C-40/01. sz. Ansul-ügyben hozott ítélet [EBHT 2003., I-2439. o.] 43. pontját). Ebben a vonatkozásban a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet - úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll - nyilvánosan és a külvilág felé használják (a fenti 99. pontban hivatkozott "Silk Cocoon"-ügyben hozott ítélet 39. pontja; a fenti 99. pontban hivatkozott "VITAFRUIT"-ügyben hozott ítélet 39. pontja; a fenti 99. pontban hivatkozott "Charlott France Entre Luxe et Tradition"-ügyben hozott ítélet 34. pontja; lásd még analógia útján a fent hivatkozott Ansul-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

101 A védjegyhasználat ténylegességének mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos-e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, az áruk és szolgáltatások természetét, a piac jellegzetességeit, valamint a védjegy használatának mértékét és gyakoriságát (a fenti 99. pontban hivatkozott "VITAFRUIT"-ügyben hozott ítélet 40. pontja; a fenti 99. pontban hivatkozott "Charlott France Entre Luxe et Tradition"-ügyben hozott ítélet 35. pontja; lásd még analógia útján a fenti 100. pontban hivatkozott Ansul-ügyben hozott ítélet 43. pontját).

102 Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni különösen egyrészt a felhasználási cselekmények összességének kereskedelmi mértékét, másrészt a védjegy használatának időtartamát és gyakoriságát (a fenti 99. pontban hivatkozott "VITAFRUIT"-ügyben hozott ítélet 41. pontja és a fenti 99. pontban hivatkozott "Charlott France Entre Luxe et Tradition"-ügyben hozott ítélet 43. pontja).

103 Annak kérdése tehát, hogy a használat mennyiségileg elegendő-e ahhoz, hogy a védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások fenntartsák vagy létrehozzák a piaci részesedést, több tényezőtől és az adott eset mérlegelésétől függ. Ezen áruk vagy szolgáltatások tulajdonságai, a védjegy használatának gyakorisága vagy ismétlődése, az, hogy a védjegyet a jogosult vállalkozás azonos áruinak vagy szolgáltatásainak mindegyike vagy csak ezek közül néhány forgalmazása tekintetében használják, valamint a védjegy használatára vonatkozó és magától a védjegyjogosulttól származó bizonyítékok mind a tekintetbe vehető számos tényező körébe tartoznak (a Bíróság C-416/04. P. sz., Sunrider kontra OHIM ügyben 2006. május 11-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-4237. o.] 71. pontja).

104 Valamely korábbi védjegy tényleges használatának konkrét esetben történő megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó mérlegelést kell végezni (a fenti 99. pontban hivatkozott "VITAFRUIT"-ügyben hozott ítélet 42. pontja; a fenti 99. pontban hivatkozott "Charlott France Entre Luxe et Tradition"-ügyben hozott ítélet 37. pontja; lásd még analógia útján a fenti 100. pontban hivatkozott Ansul-ügyben hozott ítélet 39. pontját).

105 Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság meghatározta, hogy egy védjegy tényleges használatát nem lehet valószínűség vagy feltételezések alapján igazolni, ehhez konkrét és objektív bizonyítékokra kell támaszkodni, amelyek bizonyítják az érintett piacon történő tényleges és elegendő használatot (az Elsőfokú Bíróság T-39/01. sz., Kabushiki Kaisha Fernandes kontra OHIM - Harrison ["HIWATT"] ügyben 2002. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-5233. o.] 47. pontja).

106 A jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a Budvar által benyújtott bizonyítékok egyértelműen elegendők voltak a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) tényleges használatának bizonyításához. A fellebbezési tanács különösen a Budvar BUDWEISER védjeggyel ellátott sörét ábrázoló reklámokra, a németországi és ausztriai ügyfeleknek szóló számlákra és arra a tényre utalt, hogy e reklámok és számlák a releváns időszakra vonatkoznak. Ezenkívül a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a szóban forgó számlák különösen a Bíróság C-259/02. sz., La Mer Technology ügyben 2004. január 27-én hozott végzésére (EBHT 2004., I-1159. o.) tekintettel relevánsak. A fellebbezési tanács megjegyzi, hogy ebben az ügyben a Bíróság megállapította, hogy a védjegy akár minimális vagy valamely érintett tagállam egyetlen importőre által történő használata elegendő lehet, ha a használatnak van valós kereskedelemi igazolása (a megtámadott határozat 26. pontja).

107 Először is meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács lényegében úgy vélte, hogy a Budvar által a közigazgatási eljárás során benyújtott dokumentumok elegendőek a termékek jellegének ("sör"), valamint a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) használata helyének ("Németország" és "Ausztria"), idejének ("releváns időszak") és mértékének (benyújtott számlák és a fenti 106. pontban hivatkozott La Mer Technology ügyben hozott végzésre való utalás) a bizonyításához.

108 Másodszor, mivel a közösségi védjegy-bejelentési kérelmet 1999. június 28-án hirdették meg, a releváns időszak tart. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében az előírt jogkövetkezmények kizárólag olyan védjegyekre vonatkoznak, amelyek tényleges használata ötéves - megszakítatlan - időtartamra felfüggesztésre került. Következésképpen a fenti jogkövetkezmények elkerüléséhez elegendő, ha a releváns időszak egy része alatt ténylegesen használják a védjegyet (a fenti 99. pontban hivatkozott "VITAFRUIT"-ügyben hozott ítélet 45. pontja és a fenti 99. pontban hivatkozott "Charlott France Entre Luxe et Tradition"-ügyben hozott ítélet 41. pontja).

109 Harmadszor a 2002. július 8-i levéllel az Anheuser-Busch a 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérte, hogy a Budvar szolgáltasson bizonyítékot a felszólalása alátámasztására hivatkozott védjegyek tényleges használatára vonatkozóan. A levéllel az OHIM kérte a Budvart többek között a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203) kapcsolatban ilyen bizonyíték lejáró határidőig történő benyújtására. A Budvar válaszolt e kérelemre, és a következő dokumentumokat nyújtotta be:

- egy 1995-ös osztrák magazinban megjelent reklám, amely dátum szerepel az említett magazin címlapján; a "budweiser" kifejezés ebben különböző formákban számos alkalommal előfordul; az érintett termék a sör;

- német magazinokban 1996 és 1998 között megjelent nyolc reklám, amely dátumok vagy bizonyos elemek szerepelnek az említett magazinok címlapján; a "budweiser" kifejezés ezekben különböző formákban számos alkalommal előfordul; az érintett termék a sör.

110 Az Anheuser-Busch nem vitatja, hogy ezen dokumentumok bizonyítékot szolgáltatnak a termék jellegére (sör) és a "budweiser" kifejezés használatának helyére (Németország és Ausztria), idejére (1995. Ausztria és 1996-1998. Németország esetében). Az Anheuser-Busch azt sem vitatja, hogy a "budweiser" kifejezés Budvar által benyújtott reklámokban, különböző formákban történő használata vonatkozhat a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyre (R 238203).

111 Negyedszer az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én beérkezett faxszal a Budvar bizonyos dokumentumokat küldött meg az OHIM-nak a "budweiser" kifejezést magában foglaló, fenti 7. pontban szereplő eredetmegjelölés használatának bizonyítása céljából. Az Anheuser-Busch arra vonatkozó kérelmére válaszolva, hogy a Budvar bizonyítsa a felszólalása alátámasztása céljából hivatkozott korábbi védjegyek tényleges használatát, ez utóbbi a levelével kifejezetten utalt a megküldött dokumentumokra, és azon a véleményen volt, hogy azok alkalmazandók többek között a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegyre (R 238203). E dokumentumok Ausztriával kapcsolatban 1995 és 1997 között újságokban és magazinokban megjelenő hét reklámból, valamint 1993 és 2000 között kiállított 23 számlából álltak. Németországgal kapcsolatban a Budvar 1996 és 1998 között újságokban és magazinokban megjelenő nyolc reklámot, valamint 1993 és 1997 között kiállított 14 számlát nyújtott be.

112 Az Anheuser-Busch nem vitatja az Elsőfokú Bíróság előtt azt a tényt, hogy a szóban forgó dokumentumok a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) használatára vonatkoznak. Az Anheuser-Busch azt sem kérdőjelezi meg, hogy e dokumentumok bizonyítékot szolgáltatnak az említett védjegy használatának helyére, idejére és mértékére, amely bizonyítékok ráadásul egyértelműen kiderülnek az említett dokumentumokból.

113 Ami az Anheuser-Busch azon érvét illeti, miszerint a fellebbezési tanács nem vehette volna figyelembe az említett dokumentumokat, azt a második jogalap vizsgálata keretében bemutatott okokból el kell utasítani.

114 Továbbá az Anheuser-Busch azon állításával kapcsolatban, miszerint a fellebbezési tanácsnak más megállapításokra - például a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) Németországban és Ausztriában történő használatának jellegére - kellett volna támaszkodnia, e tekintetben elég megjegyezni, hogy a fellebbezési tanács utalt olyan reklámokra, amelyekben a Budvar említett korábbi védjeggyel ellátott "sörének" képe szerepel. E tekintetben, az Anheuser-Busch állításával ellentétben, az említett védjegy használatának jellege bőven kitűnik a Budvar által benyújtott reklámokból. Különösen a szóban forgó reklámok nagy többsége utal a "Bier" kifejezésre. Ezenkívül a németországi és ausztriai ügyfeleknek szóló számlákra történő utalással a fellebbezési tanács hallgatólagosan, ám szükségszerűen abból indult ki, hogy e számlák a "sör" termékre vonatkoznak. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a "pivo", "Bier" vagy "des Bieres" kifejezések fel is tűnnek a Németországot és Ausztriát érintő eladási számlákon.

115 A fentiek fényében az Anheuser-Busch által felhozott harmadik jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

2. A másodlagos kérelmekről

A felek érvei

116 A másodlagosan előterjesztett kérelmeinek az alátámasztására az Anheuser-Busch a 40/94 rendelet 73. cikkében előírt indokolási kötelezettség megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozik.

117 Az Anheuser-Busch hangsúlyozza, hogy az összetéveszthetőségnek a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján történő mérlegelése keretében a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) alá tartozó "sör" és a bejelentett közösségi védjegy alá tartozó "alkoholmentes italok""nyilvánvaló hasonlóságot" mutatnak.

118 Ez az állítás, mint olyan, nem minősül a 40/94 rendelet 73. cikke alapján történő indokolásnak.

119 Ezenkívül nem magától értetődő, hogy az alkoholmentes italok és a sör hasonlók. Az Anheuser-Busch e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T-296/02. sz., Lidl Stiftung kontra OHIM - REWE-Zentral ["LINDENHOF"] ügyben 2005. február 15-én hozott ítéletére (EBHT 2005., II-563. o.) hivatkozik, amelyben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az alkoholtartalmú italok, mint olyanok, világosan elkülönülnek az alkoholmentes italoktól, és hogy a szokásosan tájékozottnak, ésszerűen figyelmesnek és körültekintőnek tekintendő átlagos fogyasztó megszokta az alkoholtartalmú és alkoholmentes italok megkülönböztetését, és arra figyelmes, amely megkülönböztetés egyébként szükséges, mivel bizonyos fogyasztók nem kívánnak alkoholt fogyasztani, vagy éppen nem is fogyaszthatnak alkoholt (az ítélet 54. pontja).

120 Az OHIM elismeri, hogy a fellebbezési tanács nem adott részletes magyarázatot az azon megállapítására vonatkozó kritériumokra, hogy az érintett termékek hasonlóak. Azonban a fenti 26. pontban hivatkozott "LA BARONNIE"-ügyben hozott ítéletre (69. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) utalva az OHIM úgy véli, hogy a felperesnek eljárási szabálysértés alapján nincs jogos érdeke valamely határozat hatályon kívül helyezését kérni, amennyiben ez a hatályon kívül helyezés csupán egy tartalmában azonos határozat elfogásához vezethet. A jelen ügyben ez a helyzet.

121 Az OHIM különösen hangsúlyozza, hogy az Anheuser-Busch megváltoztatja a tényeket, amennyiben azt állítja, hogy a közösségi védjegyet az "alkoholmentes italok" tekintetében jelentették be. A bejelentett közösségi védjegy ugyanis az "alkoholos és alkoholmentes malátatartalmú italokat" foglalja magában. Az Anheuser-Busch tehát a közösségi védjegy lajstromozását a "malátatartalmú" alkoholmentes italok tekintetében kérte.

122 Ilyen alapon az OHIM úgy véli, hogy a malátatartalmú alkoholmentes italok az alkoholmentes sörökre utalnak, még ha esetleg más termékeket is magukban foglalnak. Nem a fellebbezési tanács feladata, hogy a malátatartalmú alkoholmentes italokat különböző alkategóriákba sorolja.

123 Egyértelmű, hogy a sörök és a malátatartalmú alkoholmentes italok (beleértve az alkoholmentes söröket) nagy mértékű hasonlóságot mutatnak, mivel ugyanolyan jellegűek (italok), ugyanaz a rendeltetésük (szomjoltás), ugyanazok az értékesítési csatornáik (élelmiszerboltok, bárok és éttermek), és bizonyos mértékig versenyhelyzetben állnak egymással. Ezenkívül gyakori, hogy a sör piacán ugyanazok a gazdasági szereplők végzik mind az alkoholos, mind az alkoholmentes sörök gyártását.

124 A Budvar azzal érvel, hogy a jelen ügyben elkerülhetetlen az összetéveszthetőség.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

125 A 40/94 rendelet 73. cikkének első mondata értelmében az OHIM határozatait indokolni kell. Ezen kötelezettség tartalma azonos az EK 253. cikkben foglaltakkal (az Elsőfokú Bíróság T-124/02. és T-156/02. sz., Sunrider kontra OHIM - Vitakraft-Werke Wührmann és Friesland Brands ["VITATASTE és METABALANCE 44"] egyesített ügyekben 2004. április 28-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1149. o.] 72. pontja és a T-214/04. sz., Royal County of Berkshire Polo Club kontra OHMI - Polo/Lauren ["ROYAL COUNTY OF BERKSHIRE POLO CLUB"] ügyben hozott ítéletének [EBHT 2006., II-239. o.] 16. pontja).

126 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az egyedi határozatok indokolási kötelezettségének kettős célja van: lehetővé teszi egyrészt az érdekelt számára, hogy megismerhesse a meghozott intézkedés okait, és ezáltal védhesse jogait, másrészt a közösségi bíróság számára, hogy felülvizsgálhassa a határozat jogszerűségét (lásd a fenti 125. pontban hivatkozott "VITATASTE és METABALANCE 44"-ügyben hozott ítélet 73. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Azt a kérdést, hogy valamely határozat indokolása kielégíti-e e követelményeket, nemcsak szövegezése, de a szövegösszefüggés fényében, valamint az érintett területet szabályozó jogszabályok együttesének fényében is kell értékelni (a Bíróság C-122/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. február 29-én hozott ítéletének [EBHT 1996., I-881. o.] 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-188/98. sz., Kuijer kontra Tanács ügyben hozott ítéletének [EBHT 2000., II-1959. o.] 36. pontja és a fenti 125. pontban hivatkozott "ROYAL COUNTY OF BERKSHIRE POLO CLUB"-ügyben hozott ítéletének 17. pontja).

127 Különösen amennyiben az OHIM elutasítja valamely megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozását, határozatának indokolásához fel kell tüntetnie azon feltétlen vagy viszonylagos kizáró okot, amely miatt e lajstromozás nem lehetséges, valamint azon rendelkezést, amelyen ezen ok alapul, és be kell mutatnia azon ténybeli körülményeket, amelyeket bizonyítottként alapul vesz, és amelyek véleménye szerint indokolják a hivatkozott rendelkezés alkalmazását (az Elsőfokú Bíróság T-304/06. sz., Reber kontra OHMI - Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli ["Mozart"] ügyben 2008. július 9-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-1927. o.] 46. pontja).

128 Azonban a fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a felülvizsgálata gyakorlását (a fenti 127. pontban hivatkozott "Mozart"-ügyben hozott ítélet 55. pontja).

129 E megállapítások fényében kell megvizsgálni a jelen jogalap megalapozottságát.

130 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában a következőket állapítja meg:

"A bejelentett védjegy azonos a 32. osztályba tartozó »minden sörtípusra« vonatkozó 238203. sz. nemzetközi lajstromozással oltalom alatt álló védjeggyel. A [40/94 rendelet] 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a »sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos malátatartalmú italok« elnevezésű termékek tekintetében helyt kell tehát adni a felszólalásnak, mivel azonos védjegyekről és azonos termékekről van szó. A többi termékkel (»alkoholmentes malátatartalmú italok«) kapcsolatban a felszólalásnak a [40/94 rendelet] 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján kell helyt adni. Figyelembe véve a védjegyek azonosságát és a termékek közötti nyilvánvaló hasonlóságot, az érintett területen fennáll az összetévesztés veszélye; az ausztriai és a németországi fogyasztók elkerülhetetlenül azt fogják feltételezik, hogy a BUDWEISER védjeggyel árusított alkoholmentes italok ugyanazon forrásból származnak, mint a BUDWEISER védjeggyel árusított sörök."

131 Az Anheuser-Busch különösen a fellebbezési tanács azon állítását vitatja, miszerint "nyilvánvaló hasonlóság" áll fenn a védjegybejelentésben szereplő "többi termék", vagyis a "sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos malátatartalmú italok" elnevezésű termékektől eltérő termékek között. A fellebbezési tanács e tekintetben jelezte, hogy a "többi termék" esetében "alkoholmentes italokról" van szó.

132 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az "alkoholmentes italok" kifejezés alatt a fellebbezési tanács valójában az "alkoholmentes malátatartalmú italokat" érti. A szóban forgó közösségi védjegy lajstromozását ugyanis a "sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos és alkoholmentes malátatartalmú italok" tekintetében kérték. E leírásból egyértelműen következik, hogy az "alkoholmentes" melléknév a "malátatartalmú" italokra vonatkozik. E lajstromozást tehát többek között az "alkoholmentes malátatartalmú italok" tekintetében kérték. Ezt a felek egyébként nem is vitatják. Ezért a fent hivatkozott 27. pont második mondatában a "sörök, ale típusú sörök, porter típusú sörök, alkoholos malátatartalmú italok" termékek megnevezése után a fellebbezési tanács által használt "többi termék" kifejezés csak az "alkoholmentes malátatartalmú italokra" vonatkozhat.

133 Márpedig vitathatatlan, hogy a korábbi védjeggyel érintett "minden sörtípus" magában foglalja az alkoholmentes sört, amely fogalmilag egy alkoholmentes malátatartalmú ital. E tekintetben meg kell tehát jegyezni, hogy az 1999. szeptember 28-i felszólalási kérelmet alátámasztó indokokban a Budvar kifejezetten jelezte, hogy az "alkoholmentes malátatartalmú italok" és a "minden sörtípus" egymáshoz hasonlók, különösen mivel e termékek ténylegesen a "malátatartalmú" italokat jelölik. Ezen elemeket a védjegy bejelentője, aki ráadásul a szóban forgó ágazat ismert vállalkozása, jól ismerte. Az Anheuser-Busch ezenkívül e tekintetben nem tett észrevételeket a fellebbezési tanács előtt, míg a felszólalási osztály - ugyan más korábbi védjeggyel kapcsolatban, de szintén a sörök esetében - szintén megállapította, hogy az említett termékek "azonosak vagy nagymértékben hasonlóak". Ilyen körülmények között az Anheuser-Busch érthette azokat az okokat, amelyek alapján a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó termékek "nyilvánvaló hasonlóságot" mutatnak.

134 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy bár a Budvar az OHIM-hoz benyújtott beadványaiban és különösen a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203) kapcsolatban a felszólalása alátámasztására a 40/94 rendelet (1) bekezdésének a) pontjára utalt, az összes hivatkozott korábbi jogot magában foglaló felszólalási beadványában nem csupán a védjegyek és a termékek azonosságát (a felszólalási beadvány 93. rovata), hanem az összetévesztés veszélyének a fennállását (a felszólalási beadvány 94. rovata) is említette. Ráadásul a felszólalását alátámasztó indokokban a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203) kapcsolatban a Budvar kifejezetten utalt a szóban forgó termékek hasonlóságára. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a 40/94 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a) pontja a felszólalás viszonylagos okaként említi az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének esetét anélkül, hogy különbséget tenne e bekezdés a) és b) pontja között. Hasonlóképpen a 2868/95 rendelet 15. szabályának tényállás idején alkalmazandó változata a korábbi védjegy fennállására alapított felszólalás esetére utal anélkül, hogy különbséget tenne a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja között. E rendelkezés nem írta elő azt sem, hogy amennyiben a felszólalást több korábbi védjegy fennállására alapítják, a felszólalás alapjául szolgáló indokok pontos leírása minden egyes védjegyre alkalmazandó. Ilyen körülmények között a fellebbezési tanács a BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjeggyel (R 238203) kapcsolatban jogszerűen alapíthatta határozatát a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára, amit ráadásul az Anheuser-Busch az Elsőfokú Bíróság előtt nem is vitat.

135 A fentiekre tekintettel, figyelembe véve a megtámadott határozat szövegösszefüggését és a jelen ügy körülményeit, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács indokolása eleget tesz a 40/94 rendelet 73. cikkének első mondatában előírt kötelezettségeknek.

136 Ezért az Anheuser-Busch által a másodlagosan előterjesztett kérelmének az alátámasztására felhozott egyetlen jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

137 Ennek következtében a kereset egészét el kell utasítani.

A költségekről

138 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

139 Mivel az Anheuser-Busch pervesztes lett, az OHIM és a Budvar kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) Az Anheuser-Busch Inc.-t kötelezi a saját, valamint az OHIM és a Budějovický Budvar, národní podnik költségeinek a viselésére.

Tiili

Dehousse

Wiszniewska-Białecka

Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. március 25-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A felek kérelmei

A jogkérdésről

1. Az elsődleges kérelmekről

A meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított első jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

- A BUDWEISER korábbi nemzetközi szóvédjegy (R 238203) megújítási okiratáról

- A Budvar által a felszólalása alátámasztására benyújtott és az OHIM-hoz teljes egészében 2002. február 27-én érkezett dokumentumokról

A 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésre alapított harmadik jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

2. A másodlagos kérelmekről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.