BH 2020.9.279 A törvényi feltételek megvalósulása esetén a munkáltató személyében a változás akkor is bekövetkezik, ha az átvevő munkáltató a tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 36. §].
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a 2014. július 18-án kelt munkaszerződés alapján állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel, a H. H. utca 17-19. szám alatti T. Áruházban lévő könyvesboltban boltvezetői munkakörben dolgozott. A munkaszerződésben az alperes a felperes 2009. augusztus 12-től a P. D. Kft.-nél fennállt munkaviszonyát jogfolytonosnak ismerte el. A felperes havi alapbére 2017-ben 185 000 forint volt, amit az alperes 2017. február 28-ig megfizetett a részére.
[2] Az alperes 2017. február 24-én az L. Kft.-vel 2017. március 1-től kezdődő hatállyal a T. Áruházak Zrt.-től bérelt üzlethelyiségekben üzemeltetett könyvesboltokban végzett könyv-kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvételéről állapodott meg az üzletekben dolgozók továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével. A megállapodásban rögzített, a hatálybalépéshez szükséges bérbeadói hozzájárulást nem szerezték be.
[3] Az L. Kft. a megállapodással többek között érintett h.-i T. Áruházak Zrt.-vel a könyvesboltként üzemeltetett üzlethelyiségre bérleti szerződést kötött és ott 2017. március 1-től kezdődően a munkavállalók továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készletek átvételével könyv-kiskereskedelmi tevékenységet végzett.
[4] A felperes 2017. március 1-től kezdődően munkáját ugyanazon a munkahelyen és munkakörben, változatlan munkaidőben végezte tovább, amelyért az L. Kft.-től havi 190 000 forint összegű munkabérben részesült.
[5] A törvényszék végzése alapján 2017. október 31-én felszámolási eljárás indult, melyben a felperes 2017. november 23-án hitelezőiigény-bejelentéssel élt a 2017. március 1-től november 30-ig terjedő időszakra ki nem fizetett munkabér és kamatai iránt. Igénybejelentését az alperes munkaügyi ügyintézője által felhatalmazás nélkül kiállított, a 2017. januártól novemberig terjedő időszakra vonatkozó hó végi kifizetési jegyzékre alapította. Az alperes felszámolója a felperes alperessel fennálló munkaviszonyát 2017. december 1-jén 50 nap felmondási idővel felmondta. A felszámoló a felperes hitelezői igényét 2018. január 31-én elutasította, egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy igényét az 1991. évi XLIX. törvény 46. § (6) bekezdése alapján 30 napon határidőn belül munkaügyi perben érvényesítheti.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a keresetében 1 673 330 forint elmaradt munkabér és ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 42. § (2) bekezdés b) pontjára alapította és azt állította, hogy az alperesi munkáltató nem tett eleget a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettségének, melynek hiányában 2017. március 1. napjától az L. Kft.-vel létesített új munkaviszonyt. Vitatta, hogy a munkáltató személyében változás következett volna be és munkáltatói jogutódlásra került volna sor.
[7] Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az L. Kft.-vel 2017. február 24-én 2017. március 1-jei hatállyal megállapodott a könyv-kiskereskedelmi tevékenység jogfolytonos folytatásáról a könyvesboltban dolgozó alkalmazottak továbbfoglalkoztatásával és a leltári könyvkészlet átvételével, amely foganatban ment. Hivatkozott arra is, hogy a felperes eljárása joggal való visszaélésnek minősül.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatás és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkáltató személyében bekövetkező változást szabályozó Mt. 36. § (1) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulását a Tanács 2001/23/EK irányelve és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata, valamint az ennek alapján kialakult magyar bírói gyakorlat (BH 2003.435.) alkalmazásával vizsgálta. A tanúvallomások alapján megállapította, hogy az alperes és az L. Kft. között a 2017. február 24-én kelt megállapodás igazoltan foganatba ment, ennek alapján az L. Kft. a h.-i T. áruházban lévő könyvesboltot mint gazdasági egységet 2017. március 1-jével átvette. A könyvkészletek átvételét követően a munkavállalók az átadás előtti tevékenységi kört folytatták tovább, megőrizve ezzel a gazdasági egység identitását, ekként az Európai Bíróság C-24/85. számú ügyben megfogalmazott ún. Spijkers-kritériumok megvalósultak és a munkáltatói oldalon bekövetkezett alanycsere folytán végbement a munkáltató személyében bekövetkezett változás. A felperes alperesnél fennállt munkaviszonya az L. Kft.-nél változatlan tartalommal fennmaradt, így 2017. március 1-től kezdődően a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettség is ezt a munkáltatót terhelte, amelynek eleget tett. A munkajogi jogutódlást követően az alperes már nem rendelkezhetett joghatályosan a felperes munkaviszonya megszüntetéséről és a felperest az alperestől munkabér sem illette meg.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés a) pontjára, mivel az elsőfokú bíróság a munkajogi jogutódlás feltételei megvalósulását, mint az alperes védekezésével perbe vitt tényállítást az annak cáfolatára előterjesztett felperesi tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítvány alapján lefolytatott bizonyítási eljárás során szükségszerűen vizsgálta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság a tanúk vallomásait és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, melynek alapján a megállapított tényállás helytálló, annak módosítására, kiegészítésére nem volt szükség.
[10] A törvényszék érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályok és az azzal összefüggően kialakult bírói gyakorlat helyes alkalmazásával és értelmezésével jutott arra a helytálló következtetésre, hogy az alperes és az L. Kft. között megvalósult az Mt. 36. § (1) bekezdésében rögzített, a gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvétele, ebből következően az átvétel időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szálltak át. A munkáltató személyében bekövetkező változás okán a feleknek nem kellett rendelkezniük sem a munkaviszony megszüntetéséről, sem az új munkaviszony létesítéséről, ezért az ezzel kapcsolatban keletkezett okiratok a munkáltatói jogutódlás vizsgálata során nem minősültek releváns bizonyítékoknak.
[11] A törvényszék a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjában rögzített felülbírálat körében megállapította, hogy a bérelt üzlethelyiségekben üzemeltetett könyvesboltokban végzett könyv-kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvétele a boltban dolgozók változatlan továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével 2017. március 1-jével megtörtént, mely időpontban az alperes még nem állt felszámolási eljárás hatálya alatt. Ezért alaptalanul hivatkozott a felperes az Mt. 36. § (2) bekezdés a) pontjában írtakra, mely a perbeli esetben nem volt alkalmazható, miután a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek átadóról átvevő munkáltatóra való átszállása időpontjában az alperes nem állt felszámolási eljárás hatálya alatt. Mindezek alapján a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!