A Fővárosi Törvényszék Mf.680126/2018/7. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Berkiné dr. Lakatos Katalin, Kovács Edit, Laczó Adrienn Lilla

Fővárosi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

7.Mf.680.126/2018/7.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Traj Patrícia ügyvéd "..." által képviselt "..." felperesnek a dr. Sipos Ágnes ügyvéd "..." által képviselt "..." alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tárgyában indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.3559/2015/30. számú ítéletével szemben a felperes által 31. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000,- (negyvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2017. november 8. napján hozott 39.M.3559/2015/30. számú ítéletével elutasította a felperes keresetét, melyben az alperes által kibocsátott azonnali hatályú felmondás jogellenessége jogkövetkezményeinek az alkalmazását kérte.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a 2015. december 1-jén kibocsátott intézkedéssel az alperes azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolásban arra hivatkozott, hogy a felperes 2015. november 14-én az esti órákban az alperes "..." telephelyéről "..." indult az alperes tulajdonában lévő kisbusszal. A kiálláskor a sorompónál a portai szolgálat ellenőrizte a biztonsági szolgálattal együtt és a felperes által vezetett buszban két darab oldalponyvát, két darab plexi lapot és két darab alumínium rudat találtak. A felperes szállítólevéllel vagy egyéb engedéllyel nem rendelkezett, a vezetője szóbeli engedélyére hivatkozott. 2015. november 16-án a munkáltató számára a felperes akként nyilatkozott, hogy azt gondolta, ezek az anyagok már nem kellenek senkinek és elvihetőek. Ezzel szemben a felettese, illetőleg a munka irányítója az anyag elszállítását nem engedélyezte a felperes számára. Az alperes az azonnali hatályú felmondás indokolásában hivatkozott továbbá a 2015. november 23-án és 26-án lefolytatott vizsgálat adataira, mely során a felperes nem vitatta, hogy ismerte a munkáltató gyakorlatát a lopás, illetve lopási kísérlet szigorú elbírálása tekintetében. Az alperes nem fogadta el azt a felperesi hivatkozást, hogy kizárólag a portáig akarta elvinni a kérdéses tárgyakat. Magatartását a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos és jelentős mértékű megszegéseként értékelte, ezért a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 52. § (1) bekezdés c) és d) pontja, továbbá az alperes Lojalitási Szabályzatára hivatkozva - utalva a Kollektív Szerződés 15.1. c) pontjára - intézkedett a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetéséről.

Az elsőfokú bíróság az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes milyen célból pakolta be a hivatkozott tárgyakat az általa vezetett kisbuszba. Azzal kapcsolatban a szándéka az volt, hogy a portáig elvigye azokat vagy a telephelyről történő kivitel szándékával indult el. Az elsőfokú bíróság nem vitatott tényként állapította meg, hogy az alperesi telephelyen lévő tárgyak kivitelére csak szállítólevél és engedély alapján volt lehetőség és ezt a gyakorlatot a felperes is ismerte. Ezzel egybehangzóan a perben meghallgatott Tanú1, a felperes közvetlen felettese, továbbá Tanú2 biztonsági őr tanúvallomásában szintén a szállítólevél, illetőleg a munkáltatói engedély szükségességét erősítették meg.

Az elsőfokú bíróság a perben meghallgatott Tanú2 biztonsági őr, illetve Tanú3 portás tanúvallomása alapján azt állapította meg, hogy a felperes azzal a szándékkal indult el, hogy a kisbuszba helyezett tárgyakat engedély nélkül kivigye az alperes telephelyéről. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes előadását azzal kapcsolatban, hogy azokat a portafülke mellett akarta letenni. Ezt ugyanis a perben meghallgatott tanúk vallomása nem támasztotta alá. A tanúk éppen a felperessel ellentétesen azt állították, hogy a felperes a tárgyak engedéllyel történő kivitelére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel logikátlannak is tartotta azt a felperesi érvelést, hogy egy munkavégzési napot követően a kisbuszba bepakoljon olyan eszközöket, amelyeket kb. 25 méter távolságra akart letenni a portafülke mellett. Mindez a mindennapi gondolkodással összeegyeztethetetlen és érthetetlen indoknak minősült, melyet a bizonyítottság hiánya, a logikai ellentmondások okán sem talált elfogadhatónak az elsőfokú bíróság.

Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felmondásban megjelölt és a felperes által sem vitatott tárgyak munkáltató telephelyéről engedély nélkül történő kivitele, illetve ennek megkísérlése olyan kötelezettségszegést valósított-e meg, amely indokolttá tette az azonnali hatályú felmondás kibocsátását. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes őrzésében álló eszközök engedély és szállítólevél nélkül történő kivitelével a felperes kötelezettségszegést valósított meg. Ennek kapcsán a bíróság figyelembe vette, hogy a munkáltatónak elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy nyomon kövesse a telephelyén található tárgyak mozgását, fellelhetőségét. Ebből következően a bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felépítményhez tartozó tárgyak kinek a tulajdonát képezték, illetve milyen értéket képviseltek. Kizárólag annak a ténynek volt jelentősége, hogy a felperes az alperes előírásait megszegve engedély nélkül akarta azokat kivinni annak ellenére, hogy Tanú1 felhívta a figyelmét, írásos nyilatkozatot kell beszerezni a tárgyak tulajdonosától. Ezt követően pedig az alperesnek engedélyezni kell a felépítményhez tartozó tárgyak elvitelét. A felperes ennek ellenére nem az utasításnak megfelelően járt el. Mindez megalapozta a minősített kötelezettségszegés megállapítását és ezzel kapcsolatosan az azonnali hatályú felmondás indokoltságát.

Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes bizonyítási indítványát az alperesi telephelyen készült kamerafelvétel tárgyaláson történő megtekintése iránt. Figyelembe vette, hogy a felperes hivatkozása szerint a kamerafelvételen nem látszódik túl sok minden, melyet a bíróság is megerősített a kamerafelvételek tárgyaláson kívül történő megtekintésére tekintettel. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget a gépkocsiban talált tárgyak tulajdonosa személyének, ezért nem értékelte Tanú4, továbbá Tanú5 és Tanú6 tanúk vallomását, akik részben az alumínium csövek méretére, tárolásuk körülményeire, illetőleg a külsős cég tulajdonában volt felépítményen található berendezési tárgyakra és azok tulajdonosára tettek nyilatkozatot.