51/2003. Adózói kérdésre adott válasz (AEÉ 2003/4.)
A faktoring tevékenység megítélése az áfa-ban [Áfa törvény 2. számú melléklet 6. pont]
A faktoringot, mint szerződéstípust nem határozza meg egyetlen hatályos jogszabály sem, mégis találhatunk utalást ezen atipikus szerződésre vonatkozóan. Egyrészről a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléletének 10.2. pontjában szerepel, amely szerint pénzkölcsön-nyújtásnak minősül követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő - megvásárlása, megelőlegezése ideértve a faktoringot.
A másik jogszabály a nemzetközi követelés vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXV. törvény, amely csakis a nemzetközi faktoring ismérveit foglalja össze. Az Egyezmény szerint a szerződés főbb elemei:
- a szállító a faktorra engedményezi vagy engedményezni fogja az olyan adásvételi szerződésből keletkezett kinnlevőségeit, amelyek a szállító és vevői (adósai) által kötött szerződésekből erednek (...);
- a faktornak az alábbiak közül legalább két tevékenységet el kell látnia:
= a szállító megelőlegezése, ideértve kölcsönöket és előleg folyósítását;
= kinnlevőségekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés);
= kinnlevőségek beszedése;
= védelem az adós fizetési késedelme vagy mulasztása esetére.
Ebből a megfogalmazásból kitűnik, hogy a faktoráfás olyan szolgáltatásnyújtás, amelyet a faktor nyújt az engedményezőnek, tehát, ha a faktorálás nem lenne tárgyi adómentes szolgáltatás, akkor a faktornak adófizetési kötelezettsége keletkezne.
A banki gyakorlatban a faktoring két formáját különíthetjük el. Beszélhetünk egyrészről olyan követelésvásárlásról, amely alapján egy pénzügyi intézmény rövid lejáratú hitelt nyújt úgy, hogy partnerétől rövid lejáratú követelést vásárol (és ezért díjat számít fel). Másrészről - ahogy a nemzetközi faktorálás fogalmából is kiderül - jelentheti azt, hogy egy pénzügyi intézmény bizonyos rendszerességgel szolgáltatásokat nyújt ügyfelének faktorálási keretszerződés keretében (a követelések kezelése mellett információt nyújt a vevői körről, az áru ellenértékét beszedi...). A nemzetközi pénzügyi jogban és a hazai banki gyakorlatban ez utóbbi típusú faktoringfogalom elterjedése figyelhető meg.
Ugyanakkor a faktorálás adóalapjának meghatározása sem ütközhet elháríthatatlan akadályba, hiszen minden faktoring szerződésben szerepel fizetési kötelezettség, amelyet az engedményező a faktor részére köteles teljesíteni.
Ily módon egy faktoringügyletet leegyszerűsíthetünk a következő módon:
1. Az eredeti követelés kedvezményezettje a faktorra engedményezi követelését, amelynek értéke 100. Erről számlát bocsát ki, amely az Áfa törvény 2. számú mellékletének 12. pontja alapján tárgyi adómentes. A 100 egység névértékű követelésért kap a faktortól 80-at.
2. A faktorcég az őt megillető összegről (20 egység), faktordíj címén számlát bocsát ki, amely az Áfa törvény 2. számú mellékletének 6. pontja alapján tárgyi adómentes.
3. Amennyiben a faktorcég behajtja az őt megillető követelést, nem történik áfa hatálya alá tartozó szolgáltatás.
4. Ha a faktorcég a követelést eladja, például 70 egységért, erről a 70, mint adóalap figyelembevételével számlát bocsát ki, amely az Áfa törvény 2. számú melléklet 12. pontja alapján tárgyi mentes.
(Természetesen ez nagyon leegyszerűsített példa, hiszen a fentebb említett 20 egységbe nemcsak a faktordíj, hanem a pénzkölcsön nyújtásért fizetett kamat, kezelési költség, hitelbírálati díj stb. is beletartozik.)
Amikor a követelés jogosultja behajtja az őt megillető követelést, nem tartozik az áfa hatálya alá. Más megítélés alá esik akkor, ha a követelés jogosultja nem önmaga intézkedik követelésének behajtása érdekében, hanem azt behajtó cégre bízza, vagy követelését eladja. Általában a behajtandó követelés egy termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás ellenértéke, és erre vonatkozóan már megtörtént az adófizetés, ellentétben azzal, amikor a faktor követelést vásárolt, mert az már ténylegesen egy új "ügylet".
A követelést vásárló tehát szolgáltatást nyújt. Itt a szolgáltatás "vásárlója" az engedményező, hiszen ő az, aki a faktoringszolgáltatást (pénzkölcsön-nyújtást) igénybe veszi, és ő az, aki fizet is érte.
Az Áfa törvény 3. számú mellékletének I. része szerint nem kell az arányosítás során a képletben figyelembe venni a 2. számú melléklet 6., illetve 2. pontja hatálya alá tatozó szolgáltatásokat, ha azt az adóalany eseti jelleggel végzi. Az eseti jelleg értelmezésénél a PSZÁF engedélynek csak annyiban van jelentősége, hogy az ilyen engedéllyel rendelkező nem minősíthető eseti jelleggel értékesítőnek az áfa-ban. Ugyanakkor az engedéllyel nem rendelkező is tekinthető rendszeres értékesítőnek a forgalmi adó vonatkozásában. Figyelemmel egy nemzetközi bírósági ítéletre az adóalany egyszeri, de az összes bevétel 15%-át meghaladó értékesítése már rendszeres tevékenységnek minősül.
(PM 20.955/1/2002. Forgalmi adók és fogyasztói árkiegészítések főosztálya - APEH 12266438 Adónemek főosztálya)