62001CJ0186_SUM[1]

A Bíróság március 11.-i ítélete: 2003. Alexander Dory kontra Bundesrepublik Deutschland. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Verwaltungsgericht Stuttgart - Németország. Féfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód. C-186/01. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2003. március 11.(*)

"A közösségi jog kötelező katonai szolgálatra való alkalmazásának hiánya - A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód - A 76/207/EGK irányelv 2. cikke - A kötelező katonai szolgálatnak Németországban a férfiakra történő korlátozása - Az irányelv alkalmazhatatlansága"

A C-186/01. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Verwaltungsgericht Stuttgart (Németország) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

Alexander Dory

és

a Bundesrepublik Deutschland

között folyamatban lévő eljárásban, a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.) 2. cikkének értelmezésére, és - általánosabban - a kötelező katonai szolgálatnak Németországban a férfiakra történő korlátozásának a közösségi joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, J. P. Puissochet (előadó), M. Wathelet, R. Schintgen és C. W. A. Timmermans tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, P. Jann, V. Skouris, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: C. Stix Hackl,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- a Bundesrepublik Deutschland és a német kormány képviseletében W D. Plessing és B. Muttelsee Schön, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében R. Abraham, C. Bergeot Nunes és C. Chevallier, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Sack és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

A. Dory (képviselik: W. Dory és C. Lenz Rechtsanwälte), a német kormány (képviseli: W. D. Plessing, segítője: C. Tomuschat Sachverständiger), a finn kormány (képviseli: T. Pynnä) és a Bizottság (képviseli: J. Sack) szóbeli észrevételeinek a 2002. április 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2002. november 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Verwaltungsgericht Stuttgart (közigazgatási bíróság, Stuttgart) (Németország) 2001. április 4-i, a Bíróságra 2001. április 30-án érkezett végzésével az EK 234. cikk alapján a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.) 2. cikkének értelmezésével, és - általánosabban - a kötelező katonai szolgálatnak Németországban a férfiakra történő korlátozásának a közösségi joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban terjesztett kérdést előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé.

2 Ez a kérdés A. Dory és a Bundesrepublik Deutschland közötti jogvita során merült fel, a Kreiswehrersatzamt Schwäbisch Gmünd (körzeti sorozó bizottság, Schwäbisch Gmünd) (Németország) (a továbbiakban: KSG) azon döntése kapcsán, amely elutasította A. Dory felmentését a katonai sorozás, illetve a kötelező katonai szolgálat alól.

Jogi háttér

A közösségi jog

3 Az EK 2. cikk szerint:

"A Közösség feladata, hogy közös piac, valamint gazdasági és monetáris unió létrehozásával, továbbá a 3. és a 4. cikkben meghatározott közös politikák, illetve intézkedések végrehajtásával a Közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a férfiak és nők egyenlőségét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú versenyképességét és konvergenciáját, a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást."

4 Az EK 3. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az EK 2. cikkben foglaltak megvalósítása céljából az EK 3. cikk (1) bekezdésében említett valamennyi tevékenység folytatása során "a Közösség [...] törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására."

5 Az EK 13. cikk értelmében:

"E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére."

6 Az EK 141. cikk (1) bekezdése szerint:

"Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak."

7 Az EK 141. cikk (3) bekezdése rögzíti:

"A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelvét is."

8 A 76/207 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése a következőképp rendelkezik:

"Ezen irányelv célja, hogy a tagállamokban a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve érvényesüljön az előmenetelt is magában foglaló munkavállalás, szakképzés, munkafeltételek, valamint - a (2) bekezdésben említett feltételek esetén - a szociális biztonság tekintetében. [...]"

9 Ugyanezen irányelv 2. cikke (1)-(3) bekezdésének szövege így szól:

"(1) A következő rendelkezések alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmiféle nemi megkülönböztetés nem alkalmazható sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással.

(2) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy ezen irányelv hatálya alól kivonják azokat a szakmai tevékenységeket - illetve, amennyiben szükséges, az ezekre irányuló képzést -, amelyeknél a munkavállaló neme a tevékenység jellegéből vagy a munkavégzés körülményeiből adódóan meghatározó tényező.

(3) Ez az irányelv nem érinti a nők védelméről szóló rendelkezéseket, különös tekintettel a terhességre és az anyaságra."

10 A 76/207 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nemi alapon semmiféle megkülönböztetés nem állhat fenn a munkakörök vagy állások betöltésének a kiválasztást is magában foglaló feltételeiben, függetlenül a tevékenység területétől vagy a gazdasági ágazattól, illetve a foglalkoztatási hierarchia szintjétől."

A nemzeti jogszabályok

11 A Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland (a Németországi Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye [a továbbiakban: Grundgesetz], a BGBl-ben [BGBl. 2000 I S, 1755. o.] közzétett változat szerint) 12a. cikkének értelmében:

"(1) A tizennyolcadik életévüket betöltött férfiak a fegyveres erőknél, a szövetségi határőrségnél vagy polgári védelmi egységnél letöltendő szolgálatra kötelezhetők.

[...]

(4) Védelmi állapot esetén - amennyiben önkéntes alapon nem fedezhetők a polgári mentőalakulatok és egészségügyi intézmények, valamint a helyhez kötött katonai kórházak polgári szolgálatainak személyzeti szükségletei - a tizennyolcadik életévüket már betöltött és ötvenötödik életévüket még be nem töltött nők törvény által, illetve törvény alapján kötelezhetők ilyen jellegű szolgálatok teljesítésére. Fegyveres szolgálat teljesítésére azonban semmi esetre sem kötelezhetők."

12 A Wehrpflichtgesetz (a kötelező katonai szolgálatról szóló szövetségi törvény, a továbbiakban: kötelező katonai szolgálatról szóló törvény) 1995. december 15-én közzétett és 1996. január 1-jétől hatályos változatának (BGBl. 1995 I, 1756. o.) "A kötelező katonai szolgálatról szóló törvény: Általános kötelező katonai szolgálat" címet viselő 1. §-ának (1) bekezdése a következőt mondja ki:

"Katonai szolgálatra kötelezettek mindazon tizennyolcadik életévüket betöltött férfiak, akik az alaptörvény szerint német állampolgársággal rendelkeznek [...]"

13 A kötelező katonai szolgálatról szóló törvény 1. §-ának (3) bekezdése szerint "[a] kötelező katonai szolgálat [...] a kötelező szolgálat vagy - a 1983. február 28-án elfogadott Kriegsdienstverweigerungsgesetz (BGBl. I 203. o.) 1. §-ának megfelelően - a polgári szolgálat útján teljesítendő [...]."

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

14 A. Dory 1982. június 15-én született. Miután 1999 szeptemberében megkapta a katonai szolgálatra való alkalmasság megállapítására hivatott orvosi vizsgálatot megelőző kérdőívet, felmentést kért a KSG-től a sorozás és a kötelező katonai szolgálat alól. Ezen kérelem alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy a kötelező katonai szolgálatról szóló törvény ellentétes a közösségi joggal, utalva a C-285/98. sz. Kreil-ügyben 2000. január 11-én hozott ítéletre (EBHT 2000., I-69. o.), amelyben a Bíróság kimondta, hogy nem lehet kizárni a nők alkalmazását a német hadsereg valamennyi állása vonatkozásában.

15 2000. február 3-án hozott határozatával a KSG e kérelmet elutasította, jelezve, hogy a Kreil-ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet csak a nőknek a fegyveres erőknél történő önkéntes pályaválasztására vonatkozott, nem pedig a kötelező katonai szolgálatra, továbbá hogy a katonai szolgálat teljesítésének kötelezettsége továbbra is kizárólagos tagállami hatáskör.

16 A. Dory ezen határozat ellen előterjesztett fellebbezését a Wehrbereichsverwaltung (honvédelmi hatóság) elutasította. Az érintett ekkor a Verwaltungsgericht Stuttgarthoz fordult, amely előtt kifejtette, miszerint az a körülmény, hogy - a Kreil-ügyben hozott, fent hivatkozott ítéletnek megfelelően - a nőket megilleti a katonai pályára lépés joga, de - ellentétben a férfiakkal - mentesülnek a kötelező katonai szolgálat alól, sérti az egyenlőséghez való jogot, és a férfiakkal szembeni jogellenes hátrányos megkülönböztetést jelent.

17 Az alapügy alperese kifejtette, miszerint az EK-Szerződés egyetlen rendelkezése sem ad alapot arra, hogy a kötelező katonai szolgálatot olyan tevékenységnek lehessen tekinteni, amelyre a közösségi jog kiterjed. A katonai szolgálat szervezése a tagállamok hatáskörébe tarozik. Sem az EK 3. cikk (2) bekezdése és az EK 13. cikk - amelyek önmagukban nem alapítanak közösségi hatáskört, csupán az egyéb rendelkezések által biztosított hatáskörök gyakorlásának módját határozzák meg -, sem pedig a kizárólag a szakmai tevékenységekre vonatkozó EK 141. cikk és 76/207 irányelv nem alkalmazható az alapügyben.

18 A Verwaltungsgericht Stuttgart kétségeit fogalmazta meg ez utóbbi álláspont kapcsán. Egyrészt - a Bíróság C-79/99. sz. Schnorbus-ügyben 2000. december 7-én hozott ítéletére (EBHT 2000., I-10997. o.) utalva - hangsúlyozta, hogy a katonai szolgálat teljesítése a férfiak számára időveszteséget okozhat a munkába állás, illetve a szakképzés terén, és ebből fakadóan a 76/207 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vezethet. Másrészt úgy vélekedett, hogy ez az eltérő bánásmód mint a nőket megillető különleges előny igazolható, mivel részben ellensúlyozza azokat az időszakokat, amelyek során a szülés és a gyermeknevelés miatt a nők munkavégzése szünetel.

19 Ilyen körülmények között a Verwaltungsgericht Stuttgart szükségesnek ítélte, hogy az adott területen a Bíróság határozza meg a közösségi jog hatályát. Ezért felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Figyelemmel különösen a [...] 76/207/EGK irányelv 2. cikkének értelmezésére, az a tény, hogy Németországban a katonai szolgálat csak a férfiak számára kötelező, ellentétes-e a közösségi joggal?"

20 2001. szeptember 26-án A. Dory behívót kapott kézhez, amely kötelezte őt a katonai szolgálat 2001. november 1-je és november 5. közötti megkezdésére.

21 A. Dory 2001. szeptember 28-i leveleivel ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a kérdést előzetes döntéshozatalra utaló bírósághoz, valamint a Bírósághoz, és kérte behívása végrehajtásának felfüggesztését. A kérdést előzetes döntéshozatalra utaló bíróság 2001. október 19-én hozott végzésével a kérelem szerint határozott. A Bíróság a C-186/01. R. sz. Dory-ügyben 2001. október 24-én hozott végzésével (EBHT 2001., I-7823. o.) az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánította.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

22 A. Dory arra hivatkozott, hogy a kötelező katonai szolgálat a teljesítésének időszakára a foglalkozás gyakorlásának tilalmát eredményezi, és a munkába állás tekintetében időveszteséget okoz. Így e szolgálatra vonatkozik a 76/207 irányelv, és megvalósítja az ez utóbbi által tiltott hátrányos megkülönböztetést is. A kötelező katonai szolgálat mindenféleképpen ellentétes a férfiak és nők közötti egyenlőségnek az EK 3. cikk (2) bekezdésében szereplő általános elvével.

23 A német kormány hangsúlyozza egyrészt, hogy a kötelező katonai szolgálat a Németországi Szövetségi Köztársaságban alapvető fontosságú. A fegyveres erők és a lakosság közti kapcsolatot biztosító, és így a katonai gépezet demokratikus átláthatóságáról gondoskodó katonai szolgálat a belső egységet segítő erő, különösen a régi és az új tartományok fiatalabb korosztályainak vonatkozásában. Konfliktus esetén a felségterület védelméhez szükséges állomány nem lenne elégséges a behívottak közül kikerülő tartalékos erők nélkül.

24 A német kormány azt állítja másrészt, hogy a katonai szolgálat a fegyveres erők megszervezésének területét jelenti, amely a közhatalom alapvető fontosságú részeként a tagállamok hatáskörében maradt. A német kormány úgy ítéli meg, hogy ezt az elemzést fogadta el a Bíróság a C-273/97. sz. Sirdar-ügyben 1999. október 26-án hozott ítéletének (EHBT 1999., I-7403. o.) 15. pontjában és a fent hivatkozott Kreil-ügyben hozott ítélet 15. pontjában.

25 A német kormány arra hivatkozik, hogy a kötelező katonai szolgálat férfiakra történő korlátozása - még akkor is, ha kiterjedne reá a szerződés, illetve a 76/207 irányelv hatálya - semmiképpen sem ellentétes a közösségi joggal. Először is az EK 3. cikk (2) bekezdése, amely szerint a Közösségnek célja a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítása, csak a Közösség által ennek érdekében más jogalapra alapítva hozott külön intézkedésekre vonatkozik. Ezen túlmenően az EK 13. cikknek nincs közvetlen hatálya, és csupán a Szerződés által a számára megállapított hatáskörben hatalmazza fel a Tanácsot intézkedések meghozatalára a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében. Végül az EK 141. cikk és a 76/207 irányelv csak a munkáltató és az alkalmazott közötti szerződés alapján létrejött munkaviszonyt szabályozza, így az általános szolgálati kötelezettségre, mint amilyen a behívottak katonai szolgálata, nem alkalmazható.

26 A francia kormány szerint a kötelező katonai szolgálat teljesítése nem hasonlítható egy állás betöltéséhez, és ennek következtében nem vonatkoznak rá sem a Szerződés, sem a 76/207 irányelv szociális rendelkezései. Az ilyen szolgálat szervezése a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó nemzeti védelemre vonatkozó intézkedést jelent.

27 A finn kormány arra hivatkozik, hogy a védelmi politika alapvető döntéseinek meghozatala a tagállamokra tartozik, miként ezt a Bíróság a Kreil-ügyben hozott, fent hivatkozott ítéletében továbbá kimondta, hogy a közösségi jog az alapügyben nem alkalmazható. A finn kormány azt állítja, hogy a katonai szolgálat teljesítésének kötelezettsége nem érinti a katonai hivatás elnyerésének feltételeit, és így nem tartozik a 76/207 irányelv hatálya alá. Ezen túlmenően az a tény, hogy ez a kötelezettség a férfiakra korlátozódik, nem veszélyezteti a nők pályafutásának alakulását a fegyveres erőknél, amennyiben a nőknek lehetőségük van önkéntes katonai szolgálatot teljesíteni, és így a behívott férfiakkal azonos helyzetbe kerülni.

28 A Bizottság szerint a kötelező katonai szolgálat közjogi, egyoldalú kötelezettséget jelent, amely alapján a behívottak nem kerülnek munkaviszonyba egy munkáltatóval. A katonai szolgálat nem köthető a munkaerőpiachoz, így nem tartozik a közösségi jog hatálya alá. A katonai szolgálat nem szűkíti a közösségi jog hatályát azon túlmenően, ami annak jellegéből következik. Ennélfogva nem szükséges vizsgálni, hogy a katonai szolgálat teljesítési kötelezettségének a férfiakra történő korlátozása igazolható-e a 76/207 irányelv alapján. Az alapügy így jelentős mértékben különbözik a Bíróság által korábban elbírált esetektől. A Bizottság szerint a tagállamok ebben az összefüggésben tehát hivatkozhatnak az EU 6. cikk (3) bekezdésének és az EK 5. cikk rendelkezéseire annak érdekében, hogy védelmi kérdésekben szuverenitásukat a nemzeti hagyományaikból következő formában figyelembe vegyék.

A Bíróság válasza

29 Annak megválaszolása, hogy a kötelező katonai szolgálat férfiakra történő korlátozása megfelel-e, vagy sem a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód közösségi jog által előírt elvének, azon feltételek előzetes meghatározását feltételezi, amelyek esetén ez a szabály a fegyveres erők szervezésére vonatkozó tevékenységekre alkalmazandó.

30 A tagállamok által ezen a területen hozott intézkedések összességükben nincsenek kivéve a közösségi jog hatálya alól pusztán azért, mert a közbiztonság vagy a nemzetvédelem érdekét szolgálják.

31 Ugyanis, amint azt a Bíróság korábban megállapította, a Szerződés a közbiztonságot esetlegesen érintő esetekben alkalmazható eltéréseket csupán az EK 30., az EK 39., az EK 46., az EK 58., az EK 64., az EK 296. és az EK 297. cikkben ír elő, amelyek kivételes és jól körülhatárolt esetekre vonatkoznak. Ebből nem vonható le az a következtetés, hogy létezne olyan, a Szerződésben benne rejlő általános fenntartás, amely kizár a közösségi jog hatálya alól minden közbiztonság érdekében elfogadott intézkedést. A Szerződés rendelkezései által meghatározott különleges feltételeken kívüli ilyen fenntartás létezésének elismerése a közösségi jog kötelező jellegét és egységes alkalmazását veszélyeztetné (lásd ebben az értelemben a 222/84. sz. Johnston-ügyben 1986. május 15-én hozott ítélet [EBHT 1986., 1651. o.] 26. pontját, a fent hivatkozott Sirdar-ügyben hozott ítélet 16. pontját és a fent hivatkozott Kreil-ügyben hozott ítélet 16. pontját.

32 Márpedig a közbiztonság kifejezés, a Szerződés előző pontban szereplő cikkei értelmében, egyaránt átfogja a tagállam belső biztonságát - mint a fent hivatkozott Johnston-ügyben hozott ítélet által érintett alapügyben - és külső biztonságát - mint a fent hivatkozott Sidar-ügyben hozott ítélet által érintett alapügyben (lásd ebben az értelemben a C-367/89. sz., Richardt és "Les Accessoires Scientifiques" ügyben 1991. október 4-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-4621. o.] 22. pontját és a C-83/94. sz., Leifer és társai ügyben 1995. október 17-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-3231. o.] 26. pontját, továbbá a fent hivatkozott Sirdar-ügyben hozott ítélet 17. pontját és a fent hivatkozott Kreil-ügyben hozott ítélet 17. pontját).

33 Ezen túlmenően a Szerződés által felsorolt egyes eltérések csak a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó szabályokra vonatkoznak, nem pedig a Szerződés szociális rendelkezéseire, amelyek közé a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve tartozik. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ez az elv általános hatállyal bír, és a 76/207 irányelv alkalmazandó a munkavégzésre irányuló jogviszonyokra a közszolgálatban (lásd ebben az értelemben a 248/83. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1985. május 21-én hozott ítélet [EBHT 1985., 1459. o.] 16. pontját és a C-1/95. sz. Gerster-ügyben 1997. október 2-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-5253. o.] 18. pontját; továbbá a fent hivatkozott Sirdar-ügyben hozott ítélet 18. pontját és a fent hivatkozott Kreil-ügyben hozott ítélet 18. pontját).

34 A Bíróság tehát úgy ítélte meg, hogy a 76/207 irányelv a fegyveres erőknél lévő állások elnyerésére alkalmazandó, továbbá hogy a Bíróságra tartozik annak ellenőrzése, hogy a nemzeti hatóságok által az őket megillető mérlegelési jog gyakorlása során hozott intézkedések valóban a közbiztonság biztosításának célját szolgálják-e, illetve hogy a fenti intézkedések megfelelőek-e és szükségesek-e ezen cél eléréséhez (lásd a fent hivatkozott Sirdar-ügyben hozott ítélet 28. pontját és a fent hivatkozott Kreil-ügyben hozott ítélet 25. pontját).

35 Igaz, hogy a tagállamoknak a fegyveres erőik szervezésére vonatkozó határozatai nem mentesülhetnek a közösségi jog hatálya alól, különösen, amikor a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének betartásáról van szó a munkavégzésre irányuló jogviszonyok, és így - többek között - a katonai pályára lépés kérdése kapcsán. Ebből azonban nem következik, hogy a közösségi jog szabná meg a tagállamoknak a katonai szervezetre vonatkozó döntéseit, amelyek célja területük, illetve alapvető érdekeik védelme.

36 Ugyanis a saját belső és külső biztonságuk biztosítása érdekét szolgáló intézkedéseket megalkotó tagállamok feladata a fegyveres erőik szervezésére vonatkozó döntések meghozatala, miként erre a Bíróság a fent hivatkozott Sirdar-ügyben hozott ítélet 15. pontjában és a fent hivatkozott Kreil-ügyben hozott ítélet 15. pontjában emlékeztetett.

37 Márpedig a német kormány arra hivatkozik, hogy a kötelező katonai szolgálat Németországban nagy fontossággal bír úgy politikai, mint a fegyveres erők szervezése szempontjából. Írásbeli észrevételeiben és a tárgyaláson is kifejtette, hogy az ilyen szolgálat intézményesítése elősegíti a katonai gépezet demokratikus átláthatóságát, a belső egységet, a fegyveres erők és a lakosság közti kapcsolatot, illetve konfliktus esetén a hadsereg számára szükséges állomány mozgósítását.

38 A Grundgesetz szövegébe foglalt fenti választás alapján kötelezettséget írnak elő a felségterület védelmének érdekében, még ha ez számos esetben azzal is jár, hogy hátráltatja a fiatalok munkaerőpiacra lépését. Ez a választás tehát elsőbbséget élvez a fiatalok szakmai beilleszkedését elősegíteni hivatott politika célkitűzéseivel szemben.

39 Ebből következően a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az a döntése, miszerint védelmét részben a kötelező katonai szolgálat révén biztosítja, katonai szervezetre vonatkozó döntésnek minősül, amelyre nem terjed ki a közösségi jog hatálya.

40 Igaz, hogy a kötelező katonai szolgálat férfiakra történő korlátozása az érintettek szakmai előmenetelében általában időveszteséggel jár, még abban az esetben is, ha egyes sorozottak ennek révén kiegészítő ismereteket szerezhetnek, illetve később katonai pályára léphetnek.

41 A sorozottak szakmai előmenetelében okozott időveszteség azonban a tagállam katonai szervezetére vonatkozó döntésének elkerülhetetlen következménye, és nem jelenti azt, hogy ez a döntés a közösségi jog hatálya alá tartozna. A munkavállalás tekintetében jelentkező hátrányos következmények ugyanis csak a tagállamok saját hatásköreinek elvonásával eredményezhetnék az érintett tagállam arra való kötelezését, hogy a kötelező katonai szolgálatot terjessze ki a nőkre is, azaz a foglalkoztatás terén ugyanolyan hátrányokkal sújtsa őket, mint a férfiakat, vagy pedig a kötelező katonai szolgálatot eltörölje.

42 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztő bíróság által feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a kötelező katonai szolgálatnak a férfiakra történő korlátozása nem ellentétes a közösségi joggal.

A költségekről

43 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő német, francia és finn kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Verwaltungsgericht Stuttgart 2001. április 4-i végzésével hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:

A kötelező katonai szolgálatnak a férfiakra történő korlátozása nem ellentétes a közösségi joggal.

Rodríguez Iglesias Puissochet Wathelet

Schintgen Timmermans Gulmann

Edward Jann Skouris

Macken Colneric von Bahr

Cunha Rodrigues

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. március 11-i nyilvános ülésen.

R. Grass G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: német.