A Dunakeszi Járásbíróság P.20903/2005/84. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 213. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. §, 202. §, 210. §, 217. §, 236. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 112. §] Bíró: Szabó Györgyi

DUNAKESZI VÁROSI BÍRÓSÁG

9.P.20.903/2005/84.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Dunakeszi Városi Bíróság a dr. Vágottné dr. Csizmadia Judit ügyvéd (által képviselt dr. felperesnek - a személyesen eljárt alperes ellen szerződés érvénytelensége iránt indult perében meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A bíróság az alperesnek a felek között 2003. november 24. napján kötött vagyonjogi szerződés érvénytelenségére irányuló viszontkeresetét e l u t a s í t j a .

A bíróság kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az Államnak 900 000 (kilencszázezer) Ft le nem rótt viszontkereseti illetéket.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 375 000 (háromszázhetvenötezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a P. Megyei Bírósághoz címzett, de a D. Városi Bíróságnál 3 példányban írásban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, vagy csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezé-sével kapcsolatos, illetve a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul - és a felek tárgyalás tartását nem kérték - a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.

A felek közösen kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezésben vitatott érték nem haladja meg a kettőszázezer Ft-ot vagy a kereseti kérelemben megjelölt követelés 10%-át, ez esetben fellebbezésnek csak az első fokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére, vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye. Ilyen hivatkozás hiányában a fellebbezést a másodfokú bíróság hivatalból elutasítja. A fellebbezés elutasításának ezen az alapon nincs helye, ha a fellebbező megjelöli, hogy az első fokú ítélet meghozatala előtti eljárás mely mozzanatát tartja jogszabálysértőnek, illetve azt, hogy az ítélet álláspontja szerint mely jogát vagy jogos érdekét sérti.

A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésben kérheti.

I N D O K O L Á S :

A peres felek kapcsolata 2003 márciusában megromlott, közöttük a szexuális kapcsolat megszakadt, az alperes a nappaliba költözött. A felek az együttlakásból kifolyólag részben közösen gazdálkodtak akként, hogy az ingatlan rezsiköltségét, illetőleg a gyermekekkel kapcsolatos kiadásokat megállapodásuk szerint közösen viselték. A felek között a viszony rendkívül feszültté vált, gyakoriak voltak a viták, veszekedések, és felmerült a házasságuk felbontásának lehetősége is.

A felek között tárgyalások folytak a vagyontárgyak különvagyoni és közös vagyoni jellege tekintetében.

A felperes attól tartott, hogy az alperes hitelt vesz fel a nevén lévő vagyontárgyakra, ezért ajánlotta annak tisztázását, hogy melyik vagyontárgy kinek a tulajdonát képezi. Az alperes ugyanakkor úgy vélte, hogy egy vagyonjogi szerződés megkötésével a felperest megnyugtatja, és esélyt ad arra, hogy a házasságuk rendbe jöjjön és konszolidálódjon a helyzet.

A felek a vagyonjogi szerződés részleteiben megállapodtak, majd felkeresték a felperes ismerősét, dr. N.J. ügyvédet a budapesti irodájában, ahol 2003. november 24-én az okirat szerkesztő ügyvéd által ellenjegyzett formában megkötötték a vagyonjogi megállapodást. Ezen megállapodásban rögzítették, hogy a házassági életközösség alatt közös vagyonra tettek szert, amelyet közös megegyezés alapján kívánnak egymás között megosztani.

A szerződés 2. pontja szerint az alperes 1 000 000 Ft-ért vásárolta meg a P. Kft-től a 2003. november 9-én kelt adásvételi szerződés alapján az F..-6... forgalmi rendszámú, 1995. évi gyártmányú Audi A4-es típusú, fehér színű személygépkocsit. Felek a szerződésben rögzítették, hogy a vételárat házastársi közös vagyonból fizették meg, és megállapodtak abban, hogy a személygépkocsi a felperes kizárólagos tulajdonába kerül. Megállapodtak abban is, hogy a gépkocsi üzembentartásával kapcsolatos költségeket kizárólag az alperes köteles viselni.

A felek a szerződés 3. pontjában rögzítették, hogy 2002. március 30-án és 2002. május hó 23-án a felek házastársi közös vagyonból közösen vásárolták az alperes nevére a b-i tulajdoni lapon ...7, ...6 és ...3 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanokat. A felek megállapodtak abban, hogy ezen ingatlanok tulajdonosa az alperes marad.

A felek a szerződés 4. pontjában rögzítették, hogy a d-i belterület ...8 helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben D., H... u. .... sz. alatti ingatlan ½-½ arányú tulajdonosai.

Az alperes a szerződésben vállalta, hogy ajándékozási szerződéssel kiskorú gyermekeinek ajándékozza egymás között egyenlő arányban az ingatlan ¼ tulajdoni illetőségét. A felek megállapodtak abban, hogy az ingatlant terhelő hitelek összegét fele-fele arányban viselik.

A szerződés 5. pontjában a felek rögzítették, hogy 1997. július 21-én a felperes különvagyonából vásárolta meg a b-i tulajdoni lapon 4.. helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben B..., Sz... u. .... sz. alatti ingatlant, amelyre a felperes különvagyonából hétvégi házat épített. Az alperes elismerte, hogy ezen ingatlan a felperes különvagyonát képezi. A felek rögzítették, hogy a telekingatlan megvásárlásához, valamint az építkezéshez a felperes különvagyonát szülei biztosították.

A felek a szerződés 7. pontjában megállapították, hogy a felperes házastársi különvagyonából vásárolta meg a v-i tulajdoni lapon ...6 helyrajzi szám alatt nyilvántarott ingatlant, amelyhez a pénzeszközöket a felperes szülei biztosították.

A szerződés 9. pontjában a felek megállapították, hogy a P. Kft 1 000 000 Ft névértékű üzletrészét a felperes a különvagyonából vásárolta meg, amely pénzösszeget édesanyjától kapta ajándékba. Az alperes elismerte, hogy ezen üzletrész a felperes különvagyonát képezi.

A szerződés 11. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy a háztartási közüzemi költségeket, valamint a közös kiskorú gyermekeik nevelésével és taníttatásával járó költségeket közösen, fele-fele arányban viselik.

A szerződés 12. pontjában a felek rögzítették, hogy a házastársi közös vagyonukat teljes mértékben megosztották, egymás különvagyoni viszonyait elismerték, a megállapodást véglegesnek tekintik, és az abban foglaltakkal szemben egymással szemben semmiféle követelésük nincs, ezért a szerződés megtámadásának jogáról kölcsönösen lemondanak.

Az alperes a 2003. december 15. napján kelt ajándékozási szerződéssel a dunakeszi ...8 helyrajzi szám alatt felvett, természetben D., H... u. .... sz. alatti ingatlan ¼ tulajdoni illetőségét egymás között egyenlő arányban Kornél és Eszter utónevű gyermekeinek ajándékozta.