3363/2012. (XII. 5.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Dunakeszi Városi Bíróság 9.P.20.903/2005/73. számú részítélete, a Pest Megyei Bíróság 1.Pf.25.257/2010/4. számú részítélete és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.21.240/2011/5. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése d) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Dunakeszi Városi Bíróság 9.P.20.903/2005/73. számú részítéletének, a Pest Megyei Bíróság 1.Pf.25.257/2010/4. számú részítéletének és a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Pfv.II.21.240/2011/5. számú részítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.

[2] 2. Az indítványozó házasságát a másodfokú bíróság jogerőssé vált részítéletével felbontotta. Ezt megelőzően a felek között a viszony rendkívül feszültté vált, és a felek között tárgyalások folytak az egyes vagyontárgyak közös-, illetve különvagyoni jellegéről. Az indítványozó - az elsőfokú eljárás alperese -úgy vélte, hogy egy vagyonjogi megállapodás megkötésével a felperest megnyugtatja, és ezzel esélyt ad arra, hogy házasságuk helyrejöjjön és konszolidálódjon a helyzet. A felek a megállapodás részleteiben meg is állapodtak, és ügyvéd jelenlétében a vagyonjogi megállapodást megkötötték. Ezt követően a fel ek között a kapcsolat tovább romlott, és az indítványozó házastársa a házasság felbontása iránti keresetet nyújtott be. Az indítványozó a bontóperben viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a házassági vagyonjogi megállapodás érvénytelenségének és semmisségének a megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság az indítványozó viszontkeresetét elutasította, mivel álláspontja szerint az általa megjelölt érvénytelenségi okok nem állnak fenn, a jogi képviselő által ellenjegyzett magánokirat esetében a szerződés érvényességét nem érinti az, hogy az ellenjegyzés jelen esetben nem az ügyvédi irodában, hanem a szerződő felek lakásán történt. Az indítványozó nem bizonyította továbbá a szerződés uzsorás jellege megállapításának egyik feltételét, hogy kiszolgáltatott helyzetben volt. A feltűnően nagy értékaránytalanság kapcsán a bíróság kiemelte, hogy az indítványozó maga is úgy nyilatkozott a perben, hogy a szerződés megkötésekor tudatában volt annak, hogy az számára anyagilag előnytelen. Az ítélet szerint az indítványozó nem bizonyította a kényszer és fenyegetés jogcímén történő megtámadás feltételeinek a fennállását sem.

[3] Az elsőfokú részítélet ellen az indítványozó fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság igen részletes, széles körű bizonyítást folytatott le, aminek eredményeként a bizonyítékok okszerű értékelésével helyesen állapította meg a tényállást és megalapozott részítéleti döntést hozott.

[4] Az indítványozó által kezdeményezett felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, rámutatva annak megalapozottságára és helyes indokaira.

[5] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény 25. cikkének megsértését állította, mivel álláspontja szerint az eljáró bíróságok részítéleteikben nem tettek eleget igazságszolgáltatási kötelezettségüknek. Véleménye szerint a bíróságok nem tettek eleget az Alaptörvény 28. cikkében foglalt kötelezettségüknek sem, egyrészt a vonatkozó jogszabályok releváns rendelkezéseinek a figyelmen kívül hagyásával és megsértésével, másrészt a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntéseiben tükröződő jogértelmezések alapján sem. A részítéletek érdemi megállapításai mellett az indítványozó állítja azt is, hogy a bíróságok helytelenül alkalmazták az illeték és a perköltség megállapítására vonatkozó szabályokat is. Végezetül sérelmének alapjaként megjelöli az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése harmadik fordulatát és (3) bekezdését, mert véleménye szerint "apaként, férfiként ma Magyarországon jellemzően hátrányosan különböztetik meg az elvált férjeket, apákat egy házassági bontóper, illetve vagyonmegosztás során, tévesen és alaptörvény-ellenesen (korábban alkotmányellenesen) értelmezve a nemek közti hátrányos megkülönböztetés tilalmát".

[6] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. § -aiban foglalt feltételeknek.

[7] 4. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.

[8] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény 25. és 28. cikkének sérelmére hivatkozott. Az Alaptörvény 25. cikke kimondja, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, megállapítja hatásköreiket és szabályoz bírósági szervezeti kérdéseket. Az indítványozó az Alaptörvény 28. cikkének a sérelmére is hivatkozott. Az Alaptörvény 28. cikke azonban egy a jogalkalmazói tevékenységre irányuló értelmezési segédszabály, amelynek címzettjei a bíróságok. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében alkotmányjogi panaszban az indítványozó az Alaptörvényben biztosított valamely jogának a sérelmére kell hivatkozni. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által megjelölt két alaptörvényi cikkely egyike sem tartalmaz az indítványozóra vonatkoztatható Alaptörvényben biztosított jogot.

[9] Az Abtv. 29. § alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetében fogadja be. A panasz által támadott ítéletekben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs.

[10] 5. Az indítvány tartalmaz utalást az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése harmadik fordulatának és (3) bekezdésének a sérelmére is. Az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjai szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikke megjelölt rendelkezéseinek sérelmeként mindössze azt állítja, hogy Magyarországon jellemzően hátrányosan különböztetik meg az elvált férjeket a bontóperekben és a vagyonmegosztás során, de az Alaptörvényben biztosított joga sérelmének lényegére, mibenlétére nézve releváns, az alkotmányjogi panasz megalapozásához elegendő alkotmányjogi érvelést nem ad elő, és nem is mutat rá érdemi összefüggésre ezen jog és a kifogásolt bírói ítéletek között.

[11] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján - figyelemmel az Abtv. 27. § a) pontjára, a 29. §-ra, valamint az 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjaira - az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2012. november 26.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2447/2012.