A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20535/2008/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 170. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. §, 361. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Puskás Péter, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.25047/2006/23., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20535/2008/5.* (ÍH 2009.61), Kúria Pfv.21853/2008/4. (BH 2010.2.39)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.535/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szabó Ottó ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű felpereseknek - a Kazinczy Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Kazinczy Tibor ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és a személyesen eljáró III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2008. március 19. napján kelt 13.P.25.047/2006/23. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi együttesen az I-II. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg - 15 nap alatt - az I-II. rendű alpereseknek 100.000 (Egyszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget, és az államnak - felhívásra - 882.000 (Nyolcszáznyolcvankettőezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű felperesek házastársak. 2006-ban a II. rendű felperes és a II. rendű alperes között szerelmi kapcsolat alakult ki, és elhatározták, hogy közösen családi házat vásárolnak. A II. rendű alperes mint vevő és a III. rendű alperes mint eladó 2006. június 9-én adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint 15.500.000 forint vételár fejében a vevő megvásárolta a ... hrsz. alatti ingatlant. A vételárból a szerződés aláírásával egyidejűleg 2.000.000 forint foglaló került megfizetésre, míg a szerződés értelmében a fennmaradó hátralékból 7.000.000 forintot 2006. június 23-áig, 6.500.000 forintot 2006. július 28-áig volt köteles a vevő megfizetni. A második vételárrészlet kifizetésre került, majd 2006. július 28-án a szerződést módosították úgy, hogy a vevők közötti pénzügyi megállapodás alapján az állagvevő az I. rendű alperes lett, míg a II. rendű felperes és a II. rendű alperes haszonélvezeti vevővé vált. Rögzítették, hogy az eredeti adásvételi szerződés alapján kifizetett vételárrészletek elszámolásra kerültek, az adásvételi szerződés-módosítással csak a fennmaradó 6.500.000 forint került kifizetésre. Az ingatlan megvételét követően a II. rendű felperes és a II. rendű alperes kapcsolata megromlott.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben előadták, hogy az ingatlan vételárából - az I. rendű felperessel közös házastársi közös vagyonból - 14.700.000 forintot a II. rendű felperes biztosított. A II. rendű alperes csak azért került először vevőként feltüntetésre, hogy az ingatlanból az I. rendű felperes ne részesedhessen, majd korábbi szándékukat megváltoztatva inkább személyhez fűződő, nem örökíthető és nem forgalomképes haszonélvezeti jogot kívántak szerezni, ezért névlegesen az I. rendű alperes szerzett az ingatlanon tulajdonjogot. A II. rendű felperes és a II. rendű alperes kapcsolata azonban nem bizonyult tartósnak és a felperesek az életközösséget helyreállították. Arra hivatkoztak, hogy a szerződés megkötésekor a II. rendű felperes és az I-II. rendű alperesek abban az azonos téves feltevésben voltak, hogy a II. rendű felperes a II. rendű alperessel tartós kapcsolatot létesít és az ingatlan a közös otthonuk lesz. Kérték ezért a Ptk. 210. § (3) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének megállapítását, mert ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, jogosult azt bármelyikük megtámadni és a II. rendű felperes élt a törvényi határidőn belül megtámadási jogával. Előadták továbbá, hogy a szerződés a társadalmi közfelfogás alapján az akkori ügyleti akarat figyelembevételével a jó erkölcsbe ütköző, mert az összeget a II. rendű felperes a házastársi közös vagyonból fizette meg. Kérték annak megállapítását, hogy a II. rendű felperes által biztosított pénzből vásárolt ingatlan a felperesek tulajdonát képezi; ½ részben tulajdonosa annak a II. rendű felperes, míg ½ részben az I. rendű felperes szerzett ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot a Csjt. 27. §-ában foglaltak alapján. A szerződés érvénytelenségéből eredően ezért az eredeti állapot helyreállítása nem szükséges, a felperesek hajlandóak az I. rendű alperes hozzájárulását, 1.300.000 forintot az I. rendű alperesnek egyidejűleg visszafizetni. Kérték tulajdonjoguk tehermentes bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Elsődleges kereseti kérelmük elutasítása esetére kérték, hogy a bíróság a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kötelezze az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen 14.700.000 forint megfizetésére, mert ezen pénzösszeg átadása vonatkozásában a felek között semmilyen kötelmi jogviszony nem jött létre. A II. rendű felperes által kifizetett vételárból szerzett az I. rendű alperes tulajdonjogot, a II. rendű alperes haszonélvezetet, amellyel gazdagodtak, míg az összeg a felperesi oldalon vagyoni hátrányként jelentkezik. Kérték az alperesek perköltségekben való marasztalását.

Az I-II. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását és a felperesek marasztalását a perköltségekben. Előadták, hogy a vételárhoz a II. rendű felperes összesen 7.000.000 forinttal járult hozzá, a szerződés módosítására éppen azért került sor, mert a vételárhátralék megfizetésére a II. rendű felperesnek és a II. rendű alperesnek nem volt fedezete. Ennek kifizetését az I. rendű alperes vállalta azzal a feltétellel, hogy ő válik tulajdonossá. Ezzel mindhárman egyetértettek és ennek megfelelően szerződtek. A felperesek által hivatkozott téves feltevés a III. rendű alperesre - mint a II. rendű felperes és a II. rendű alperes viszonyán kívül álló félre - nem értelmezhető. Önmagában az a körülmény, hogy a II. rendű felperes utóbb meggondolta magát és viszonya a II. rendű alperessel kedvezőtlenül alakult, nem lehet indok a szerződés megtámadására, nem lehet kihatással az állagvevőre, az eladóra, de a haszonélvező II. rendű alperesre sem. Nem lehet hivatkozni ezen tények alapján a szerződés jó erkölcsbe ütköző voltára sem, amely egyébként sem megtámadási ok. A szerződés a szerződő felek ügyleti akaratának megfelelően jött létre és teljesült. Az, hogy a II. rendű felperes haszonélvezeti jogának alapítását a házastársi közös vagyonból fedezte, a szerződő felek jogviszonyát nem érinti; a felperesek közötti elszámolási vita alapját képezheti, de felperesi tulajdonszerzés alapjául nem szolgálhat. A létrejött szerződés a felek jogviszonyát rendezte, annak alapján a II. rendű felperes hozzájárulása fejében holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett, ezért a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak.