ÍH 2009.61 KÖZÖS TÉVES FELTEVÉS MIATTI MEGTÁMADÁS - A VEVŐK VISZONYÁRA VONATKOZÓ TÉVES FELTEVÉS AZ ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS ÉRVÉNYESSÉGÉT NEM ÉRINTI - JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS SZUBSZIDIÁRIUS JELLEGE, FELTÉTELE

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.25047/2006/23., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20535/2008/5. (*ÍH 2009.61*), Kúria Pfv.21853/2008/4. (BH 2010.2.39)

***********

I. A szerződés közös téves feltevés címén való megtámadására akkor van lehetőség, ha valamennyi szerződő fél a szerződés valamely lényeges tartalmi eleme tekintetében ugyanabban a téves feltevésben van. A szerződés érvényessége szempontjából közömbös, ha a vevők egymás közti viszonyára vonatkozó téves feltevés alakította a szerződéskötési akaratukat.

II. A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a jogosult más jogcímen ezt az igényét a kötelezettel szemben nem érvényesítheti. Nem áll fenn ez a feltétel, amennyiben a vevők egymás közötti megállapodással rendezik az adásvétel során az anyagi hozzájárulás és a jogszerzés kérdését [Ptk. 210. § (3) bekezdés, 361. § (1) bekezdés; Csjt. 30. § (2) bekezdés].

Az I-II. rendű felperesek házastársak. 2006-ban a II. rendű felperes és a II. rendű alperes között szerelmi kapcsolat alakult ki, elhatározták, hogy közösen családi házat vásárolnak és annak érdekében, hogy az I. rendű felperes ne részesüljön az ingatlan tulajdonából kizárólag a II. rendű alperest tüntetik fel tulajdonosként. A II. rendű alperes mint vevő és a III. rendű alperes mint eladó 2006. június 9-én adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint 15 500 000 forint vételár fejében a vevő megvásárolta a K. belterületi 2569 hrsz. alatti ingatlant. A vételárból a szerződés aláírásával egyidejűleg 2 000 000 forint foglaló került megfizetésre, míg a szerződés értelmében a fennmaradó hátralékból 7 000 000 forintot 2006. június 23-áig, 6 500 000 forintot 2006. július 28-áig volt köteles a vevő megfizetni. Az eladó vállalta a szerződés szükségképpeni módosítását, amennyiben a későbbiekben a vevő személyében változás következik be. A második vételárrészlet 7 000 000 forint összegben kifizetésre került, majd 2006. július 28-án a szerződést módosították úgy, hogy a vevők közötti pénzügyi megállapodás alapján az állagvevő az I. rendű alperes lett, míg a II. rendű felperes és a II. rendű alperes haszonélvezeti vevővé vált. Rögzítették, hogy az eredeti adásvételi szerződés alapján kifizetett vételárrészletek elszámolásra kerültek, az adásvételi szerződés-módosítással csak a fennmaradó 6 500 000 forint került kifizetésre. Az ingatlan megvételét követően a II. rendű felperes és a II. rendű alperes kapcsolata megromlott, a felperesek az életközösséget helyreállították.

Az I-II. rendű felperesek keresetükben előadták, hogy az ingatlan vételárából - az I. rendű felperessel közös házastársi közös vagyonból - 14 700 000 forintot a II. rendű felperes biztosított. A II. rendű alperes csak azért került először vevőként feltüntetésre, hogy az ingatlanból az I. rendű felperes ne részesedhessen, majd korábbi szándékukat megváltoztatva inkább személyhez fűződő, nem örökíthető és nem forgalomképes haszonélvezeti jogot kívántak szerezni, ezért névlegesen az I. rendű alperes szerzett az ingatlanon tulajdonjogot. A II. rendű felperes és a II. rendű alperes kapcsolata azonban nem bizonyult tartósnak és a felperesek az életközösséget helyreállították. Arra hivatkoztak, hogy a szerződés megkötésekor a II. rendű felperes és az I-II. rendű alperesek abban az azonos téves feltevésben voltak, hogy a II. rendű felperes a II. rendű alperessel tartós kapcsolatot létesít és az ingatlan a közös otthonuk lesz. Kérték ezért a Ptk. 210. § (3) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének megállapítását, mert ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, jogosult azt bármelyikük megtámadni és a II. rendű felperes élt a törvényi határidőn belül megtámadási jogával. Előadták továbbá, hogy a szerződés a társadalmi közfelfogás alapján az akkori ügyleti akarat figyelembevételével a jó erkölcsbe ütköző, mert az összeget a II. rendű felperes a házastársi közös vagyonból fizette meg. Kérték annak megállapítását, hogy a II. rendű felperes által biztosított pénzből vásárolt ingatlan a felperesek tulajdonát képezi; 1 részben tulajdonosa annak a II. rendű felperes, míg 1/2 részben az I. rendű felperes szerzett ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot a Csjt. 27. §-ában foglaltak alapján. A szerződés érvénytelenségéből eredően ezért az eredeti állapot helyreállítása nem szükséges, a felperesek hajlandóak az I. rendű alperes hozzájárulását, 1 300 000 forintot az I. rendű alperesnek egyidejűleg visszafizetni. Kérték tulajdonjoguk tehermentes bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. Elsődleges kereseti kérelmük elutasítása esetére kérték, hogy a bíróság a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kötelezze az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen 14 700 000 forint megfizetésére, mert ezen pénzösszeg átadása vonatkozásában a felek között semmilyen kötelmi jogviszony nem jött létre. A II. rendű felperes által kifizetett vételárból szerzett az I. rendű alperes tulajdonjogot, a II. rendű alperes haszonélvezetet, amellyel gazdagodtak, míg az összeg a felperesi oldalon vagyoni hátrányként jelentkezik.

Az I-II. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását. Előadták, hogy a vételárhoz a II. rendű felperes összesen 7 000 000 forinttal járult hozzá, a szerződés módosítására éppen azért került sor, mert a vételárhátralék megfizetésére a II. rendű felperesnek és a II. rendű alperesnek nem volt fedezete. Ennek kifizetését az I. rendű alperes vállalta azzal a feltétellel, hogy ő válik tulajdonossá. Ezzel mindhárman egyetértettek és ennek megfelelően szerződtek. A felperesek által hivatkozott téves feltevés a III. rendű alperesre - mint a II. rendű felperes és a II. rendű alperes viszonyán kívül álló félre - nem értelmezhető. Önmagában az a körülmény, hogy a II. rendű felperes utóbb meggondolta magát és viszonya a II. rendű alperessel kedvezőtlenül alakult, nem lehet indok a szerződés megtámadására, nem lehet kihatással az állagvevőre, az eladóra, de a haszonélvező II. rendű alperesre sem. Nem lehet hivatkozni ezen tények alapján a szerződés jó erkölcsbe ütköző voltára sem, amely egyébként sem megtámadási ok. A szerződés a szerződő felek ügyleti akaratának megfelelően jött létre és teljesült. Az, hogy a II. rendű felperes haszonélvezeti jogának alapítását a házastársi közös vagyonból fedezte, a szerződő felek jogviszonyát nem érinti; a felperesek közötti elszámolási vita alapját képezheti, de felperesi tulajdonszerzés alapjául nem szolgálhat. A létrejött szerződés a felek jogviszonyát rendezte, annak alapján a II. rendű felperes hozzájárulása fejében holtig tartó haszonélvezeti jogot szerzett, ezért a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak.

A III. rendű alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az ingatlant eladta, a vételárat átvette és a tulajdonjogot a vevőre átruházta, a felperesek és az I-II. rendű alperesek vitájához nincs köze.