BH 2020.11.318 I. Az emberen végezhető kutatás szempontjából a kutatási engedély léte vagy nem léte nem pusztán formai kérdés, avagy adminisztratív feltétel. A hatósági engedély (annak tartalma szerint) mindazon előfeltételek meglétét hivatott igazolni, és mindazon kockázati tényezők minimalizálását biztosítani, amelyeket a nemzetközi egyezmények alapján kialakított szabályozás megkövetel, mégpedig független testület állásfoglalásának figyelembevételével.

II. Az abortumokból kinyert őssejteket tartalmazó graftok, szuszpenziók vagyoni haszonszerzés végett forgalomba hozása egyértelműen és kifejezetten tilalmazott (a haszonszerzés tilalmába ütköző), s ekként a büntetőjog által szankcionált magatartás.

Tévedni abban lehet, hogy egy gyógymód mennyire szolgálja - akár a legalitás sérelmével is járva - a gyógyítást (ez képezheti a társadalomra veszélyesség kérdésében való elvétést), viszont abban nem, hogy egy ilyen mód fejében pénzt kérnek (illetve kérésre kapnak és elfogadnak). Amennyiben az elkövető tisztában van azzal, hogy az ily módon történő vagyonszerzés tilalomba ütközik, a cselekmény jogellenességének tudata kizárja a társadalomra veszélyességben tévedést [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 173/D. § (1) bek., 173/I. § (1) és (3) bek. I. ford. a) és b) pont].

[1] A törvényszék a 2017. december 11. napján kelt ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett csalás bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba) alpont és (5) bek. b) pont], 17 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba) alpont és (4) bek. b) pont], emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése bűntettében (Btk. 171. §) és emberi test tiltott felhasználásának bűntettében [Btk. 175. § (1) bek., (3) bek. b) és c) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 400 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, azaz összesen 1 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról és az előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, a III. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

A 3 rendbeli, társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba) alpont, (4) bek. b) pont] vádja alól felmentette, a kuruzslás bűntette [Btk. 187. § (2) bek.] miatt indult büntetőeljárást megszüntette.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. november 21. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a III. r. terhelt cselekményeit egységesen társtettesként elkövetett emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése bűntettének [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 173/D. § (1) bek.] és társtettesként elkövetett emberi test tiltott felhasználása bűntettének [korábbi Btk. 173/I. § (1) és (3) bek. I. ford. a) és b) pont] minősítette. A III. r. terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetést 500 napi tétel, 15 000 forint napi összegű, összesen 7 500 000 forint pénzbüntetésre enyhítette, melynek meg nem fizetése esetére rendelkezett annak átváltoztatásáról. A kiszabott pénzbüntetésbe a III. r. terhelt esetében beszámította az általa 2009. július 27. napjától 2009. október 29. napjáig és 2009. november 11. napjától 2009. december 11. napjáig előzetes fogvatartásban, 2009. október 30. napjától 2009. november 10. napjáig és 2009. december 12. napjától 2010. május 6. napjáig házi őrizetben töltött időt, ezáltal abból 284 napot, összesen 4 260 000 forintot lerovottnak tekintett; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt és védője a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt felmentése érdekében.

[4] A III. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány indokai szerint a III. r. terhelt engedéllyel végezte a munkáját. A kutatásairól készült 864 oldalas anyag ugyan nem került elő, de a nyomozati anyagban az erre vonatkozó releváns adatok fellelhetők, ennek ellenére az értékelésük a tárgyalás során elmaradt. Az érintettek a III. r. terhelt részéről az egészségügyi eljárásról széles körű tájékoztatást kaptak, akik önrendelkezési jogukkal élve, azt tiszteletben tartva döntöttek a kezelések igénybevételéről. Álláspontja szerint az is tényszerűen bizonyított, hogy a III. r. terhelt tevékenységét nem az üzleti lehetőség motiválta. Az általa végzett kutatás eredményei alapján hozta létre a magánklinikán a korszerű biotechnológiai laboratóriumot, kizárólag saját befektetésből, ami időben megelőzte az I. M. Zrt.-vel kötött megállapodását, melyből az ígért feltételek egyike sem valósult meg. A magánklinika meglévő engedélye inspirálta a másik felet az együttműködésre. A tények időrendbeliségének figyelmen kívül hagyása megalapozatlanságot eredményezett, abból a logika szabályai szerinti zárt láncú következtetés sem vonható le. Hivatkozott arra, hogy a vádbeli időszakban 3 intézmény - köztük az S-R. Magánklinika - rendelkezett őssejtkutatás és -felhasználás vonatkozásában fekvő- és járóbeteg-ellátásra szóló engedéllyel. Az eljárásban a sejtterápiával kapcsolatos kérdések megítélése a szakértői vélemények ellentmondásai alapján nem adnak megfelelő indokot megalapozott ítélethez.

Az indítványozó kifejtette, hogy az ítélőtábla hiányos tényállás mellett téves következtetésekre jutott, amikor a bizonyítékokat egyoldalúan, helytelenül értékelve bűnösnek mondta ki a III. r. terheltet. Iratellenes megállapításnak tartotta, hogy a tényállásban szereplő sértettek, betegek többsége közvetlenül a III. r. terhelten keresztül került kapcsolatba az I. M. Zrt.-vel, ennek ugyanis ellentmond a lehallgatási anyag, amit csak szelektálva vett figyelembe a bíróság. A releváns felvételek a III. r. terhelt ártatlanságát bizonyítják, míg a tárgyaláson felhasználtak nem tárták fel egyértelműen a III. r. terheltnek a betegek szervezésében való részvételét, így nem lehet belőlük a terhelti tudattartalomra következtetést levonni.

[5] A III. r. terhelt indítványában a rendelkezésre álló dokumentumok teljes körű értékelésének elmaradásán keresztül a terhére rótt bűncselekményekben a bűnösségére vont következtetést kifogásolta, és felmentését kérte.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a megállapított és nem támadható tényállásból az eljárt bíróságok helytállóan vontak jogi következtetést a III. r. terhelt tudattartalmát illetően, a felülvizsgálati indítvány ebben a tekintetben nem alapos. A III. r. terhelt ugyanis a tényállás szerint tisztában volt azzal, hogy a hatóságtól kapott engedélye csak őssejtgyűjtésre vonatkozott, egyéb tevékenységre nem jogosította fel, ennek ellenére - tehát hatósági engedély nélkül, attól eltérően - végezte a beavatkozásokat. Az emberen végezhető kutatás szabályainak megsértése bűntett szempontjából közömbös, hogy a betegek önként vetették alá magukat ennek az eljárásnak. A III. r. terhelt kutatási anyagának a vizsgálata ezen mit sem változtatna, az - ahogyan az első fokon eljárt bíróság helyesen kifejtette - nem a bíróság, hanem az engedély kiállítására jogosult hatóság, vagy egyéb szakmai testületek feladata.