A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20220/2019/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 549. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.220/2019/4-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Holló Mária Terézia ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Chiorean Gabriella kamarai jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2018. december 11. napján meghozott, 40.P.23.915/2017/27. számú ítélete ellen, az alperes részéről 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az alperes által a felperesnek fizetendő tőkeösszeget 12.905.395 (tizenkétmillió-kilencszázötezer-háromszázkilencvenöt) forintra leszállítja. Az alperest mentesíti 1.741.340 (egymillió-hétszáznegyvenegyezer-háromszáznegyven) forint elsőfokú perköltség felperes részére történő megfizetésének kötelezettsége alól, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 876.537 (nyolcszázhetvenhatezer-ötszázharminchét) forint perköltséget. Az alperes által az állam részére felhívásra fizetendő illeték összegét 717.000 (hétszáztizenhétezer) forintra leszállítja, és megállapítja, hogy a fennmaradó 783.000 (hétszáznyolcvanháromezer) forint illetéket az állam viseli. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 200.427 (kétszázezer-négyszázhuszonhét) forint állam által előlegezett költséget, és megállapítja, hogy a fennmaradó 218.897 (kétszáztizennyolcezer-nyolcszázkilencvenhét) forint állam által előlegezett költséget az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 36.460 (harminchatezer-négyszázhatvan) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. április 24-én kelt ajánlatának alperes általi elfogadása folytán vagyonbiztosítási szerződés (FOB-96 szerződés) jött létre a felperes mint biztosított és az alperes mint biztosító között. Az alperes 2007. május 11-én kötvényt állított ki a szerződésről. A szerződés szerint biztosított vagyontárgy volt a ... .... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon álló, 420 nm alapterületű melléképület, a melléképületre irányadó biztosítási összeg 24.780.000 forint volt, és biztosítási eseménynek minősült a tűzkár bekövetkezése. A biztosítási szerződés általános szerződési feltételeinek V.3. pontja kimondja, hogy a biztosítás nem vezethet gazdagodáshoz. A FOB-96 biztosítás különös szabályzatának IV.1. pontja értelmében a biztosítási összeg nem haladhatja meg az épület újraépítési költségét. A szabályzat V. 1. pontja rögzíti, hogy a biztosító szolgáltatása kártérítés, a biztosító a károkat a káridőpontban érvényes beszerzési új értéken, illetve helyreállítási költségen téríti meg. Épületeknél az új érték megállapításának alapja a károsodottal azonos épület helyreállításának költsége. A 75 %-nál avultabb melléképületek, építmények a tényleges káridőponti érték alapján kerülnek térítésre. A szabályzat V. 11. a) pontja szerint a biztosító maximum a biztosítási összeg 2 %-áig téríti meg bontás, valamint rom- és törmelék eltakarítás költségét. A biztosított melléképület 2009. április 4-én szándékos gyújtogatás következtében leégett. A felperes bejelentette a biztosítási esemény bekövetkezését és a biztosítási szolgáltatás iránti igényét az alperesnek, az alperes azonban elzárkózott a biztosítási összeg megfizetése elől.

A felperes a keresetében 15.560.983 forintnak, ezen összeg után 2009. augusztus 15-től a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamatnak és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Követelését arra alapította, hogy bekövetkezett a tűzkár biztosítási esemény, ezért az alperes köteles megfizetni a biztosítási szerződésben kikötött biztosítási összeget.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Védekezésében hivatkozott arra, hogy a felperes nem köthetett vagyonbiztosítási szerződést a melléképületre, mert nem volt érdekelt annak megóvásában. Kifejtette, hogy lényeges, a kockázat elvállalása szempontjából jelentős körülmények tekintetében tévedésben volt a biztosítási szerződés megkötésekor, ezért kifogásként érvényesített megtámadás folytán a szerződés érvénytelen. Érvelése szerint a biztosítási szerződésben kikötött biztosítási összeg meghaladta a biztosított melléképület értékét, ezért az épület értékét meghaladó biztosítási összeg vonatkozásában a szerződés semmis. Kiemelte, hogy a FOB-96 különös szabályzat értelmében a biztosítás nem vezethet gazdagodáshoz, erre figyelemmel a szerződés érvényessége esetén is csak olyan összegű biztosítási összeget köteles fizetni, amennyi a leégett melléképület tényleges értéke volt a biztosítási esemény bekövetkezésekor. Állította, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor a melléképület avultsága meghaladta a 75 %-ot, és emiatt a körülmény miatt is csak az épület tényleges, káridőpontkori értékét köteles megtéríteni. Vitatta a melléképület újjáépítéséhez szükséges költség összegét.

Az elsőfokú bíróság 40.P.25.883/2007/17. számú, a keresetet elutasító ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.21.443/2010/6. számú közbenső ítéletével megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2009. április 4-én bekövetkezett biztosítási eseménnyel összefüggésben biztosítási szolgáltatás nyújtására köteles a biztosítási szerződés feltételei szerint. A Kúria a Pfv.VIII.20.820/2011/5. számú közbenső ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős közbenső ítéletet, az Alkotmánybíróság pedig a IV/2333-7/2012. számú határozatával visszautasította az alperes alkotmányjogi panaszát. Az elsőfokú bíróság a 40.P.20.608/2012/10. számú részítéletével 1.986.605 forint, ennek 2009. augusztus 15-től a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamata és 127.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. A részítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Ezután az elsőfokú bíróság a 40.P.20.608/2012/49. számú ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15.913.395 forintot, ennek 2009. augusztus 15-től a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamatát, 2.271.340 forint perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 900.000 forint illetéket. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pf.20.313/2015/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában azt írta elő az elsőfokú bíróságnak, hogy helyszíni szemle előírásával rendeljen ki újabb igazságügyi szakértőt a biztosított melléképület szerződéskötéskor és a biztosítási esemény bekövetkezésekor fennálló forgalmi értékének, avultságának, újjáépítési és helyreállítási költségének megállapítása céljából.