A Székesfehérvári Törvényszék Pf.270/2018/6. számú határozata felmondás érvényességének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 458. §, 2010. évi LXXXVII. törvény (NFA tv.) 19. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 58. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 630. §] Bírók: Demeter Kinga Mária, Kaló Zsuzsanna, Varga Péter Pál

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

2.Pf.270/2018/6. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a dr. Nyírán Gergely ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek,- a dr. Kalmár István ügyvéd (cím) által képviselt dr. alperes neve (cím) alperes ellen haszonbérleti szerződés felmondása érvényessége megállapítása iránt indított perében a Bicskei Járásbíróság 1.P.20.480/2017/18. számú ítélete ellen a felperes által 19. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, a Magyar Állam és az alperes által 2014. január 24. napján kötött haszonbérleti szerződést - a megállapodás 5.2. j. pontjának a 4.6., valamint a 4.13. pontjára való utalás mellőzésével - érvényessé nyilvánítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000,- (harmincezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A keresetnek részben helyt adó ítéletet a felperes támadta meg fellebbezéssel, annak megváltoztatását, a teljes keresete teljesítését kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli ingatlan birtokba adására. Álláspontja szerint, az alperes használati jogosultsága két okból is megszűnt, egyrészt mert a szerződést rendkívüli felmondással megszüntette, másrészt a megállapodás érvénytelen.

Akként vélekedett, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte annak a "feladási-letöltési" igazolásnak az értékelését, amely bizonyítja, hogy a felmondás érvényessége megállapítására irányuló keresetet határidőben feladta, így az erre irányuló kérelmét az elsőfokú bíróságnak érdemben el kellett volna bírálnia.

Változatlanul fenntartotta azon érvelését, hogy a haszonbérleti szerződés a tulajdonos-változást követően érvénytelen, mert annak rendelkezései maradéktalanul nem alkalmazhatók, a felperes tulajdonszerzésével a bérelt földek állami jellegüket elvesztették, így azon szerződéses rendelkezések, amelyek a föld állami vagyoni jellegével voltak kapcsolatosak, nem alkalmazhatóak, mindez az egész szerződést értelmezhetetlenné, ellentmondásossá teszi.

Tévesnek találta azt a megállapítást, hogy a haszonbérleti szerződés alanyai nem jogosultak önálló, azonnali hatályú felmondási ok meghatározására. Bár, azt nem vitatta, hogy a szerződés 5.2. j. pontjában meghatározott felmondási okok jellemzően nem feleltethetők meg a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. év CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (továbbiakban: Fétv.) 58. §-ában meghatározott felmondási okoknak. Úgy vélte, hogy az adott kérdés megítélésénél a Ptk. azon rendező elvét kell figyelembe venni, hogy a jogszabály rendelkezéseitől csak ott nem lehet eltérni, ahol ezt a törvény kifejezetten kizárja. Szerinte, önmagában az, hogy a Fétv. 58. § (1) bekezdésében nincs olyan felmondási ok, mint amit a felek kikötöttek, nem jelenti azt, hogy arra ne lehetne jogot alapítani.

Arra az esetre, ha a rendelkezés mégis érvénytelennek bizonyulna, hivatkozott arra, hogy az nem részleges, hanem a megállapodás teljes érvénytelenségéhez vezetne, egyrészt, mert a Fétv. 60. § (3) bekezdése kimondja, ha egy kikötés érvénytelen, akkor az egész szerződés érvénytelen, másrészt, ha az elsőfokú bíróság álláspontja helyes volna a tekintetben, hogy a Fétv. 60. § (3) bekezdése alapján csupán a szerzési korlátokra vonatkozó rendelkezések megsértése eredményezné a teljes megállapodás érvénytelenségét, a perbeli esetben a megállapodás részleges érvénytelensége akkor is a teljes szerződés érvénytelenségének a megállapításához kellene, hogy vezessen, mert a kifogásolt felmondási okok a felperesi pályázat teljesítésével függnek össze, s egyértelműen megállapítható, hogy a pályázati feltételek teljesülése szerződéskötési feltétel volt, így azok teljesülése nélkül a felek a megállapodást nem kötötték volna meg.

Ha a megállapodás teljesen érvénytelennek minősülne, azt kérte, a másodfokú bíróság a szerződést az ítélet hozataláig nyilvánítsa hatályossá, s kötelezze az alperest az ingatlan birtokba adására.

Azzal is érvelt, hogy a tulajdonosváltozás miatt a haszonbérleti szerződésre a szerződésátruházás szabályait kell alkalmazni, a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél tekintetében a szerződést megszűntnek, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó fél tekintetében pedig a szerződést az átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell tekinteni. A tulajdonosváltozás előtt az állam képviselője nem kezdeményezte a haszonbérleti szerződés módo sítását, így az állami földdel kapcsolatos valamennyi jog és kötelezettség a szerződésátruházás szabályai szerint nem szállhatott át a felperesre, így a szerződés további teljesülése ellehetetlenült, ez pedig a szerződés megszűnését eredményezi.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a Fétv. 60. § (3) bekezdése csak a szerződési korlátozásokkal kapcsolatos rendelkezésekre vonatkoznak. Arra az esetre, ha ezt nem lehetne megállapítani, s az egész szerződés érvénytelennek minősülne, úgy kérte azt - elsődlegesen az érvénytelen rendelkezések mellőzésével - érvényessé nyilvánítani, mert annak fenntartásához méltányolható érdeke fűződik, hiszen 20 évre kötötte meg a megállapodást, így akarta biztosítani az állatai eltartásához szükséges takarmányt. A felperes pedig úgy vásárolta meg az ingatlant, hogy tisztában volt azzal, azt még hosszú ideig haszonbérleti jog terheli. Arra az esetre, ha a szerződést nem lehetne érvényessé nyilvánítani, annak hatályossá nyilvánítását kérte. Ebben az esetben azonban igényt kívánt támasztani - az összeg megjelölése nélkül - beruházásai elszámolására.

A fellebbezés részben alapos.

A másodfokú bíróság az iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, az így nyert bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, de abból helytelen jogi következtetésre jutott.

A felperes azt nem állította, hogy a szerződés preambulumának 1. és 2. pontja, valamint a 4.8., 4.12. és 4.13. pont rendelkezései tekintetében a megállapodás aláírásakor érvénytelenség állt volna fenn, vagyis e rendelkezéseket maga is úgy tekintette, hogy azok megfeleltek a korabeli jogszabályoknak, és a felek szerződési akaratának. Az érvénytelenségnek viszont - ahogy arra helyesen az elsőfokú bíróság is hivatkozott - a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Az tehát, hogy a tulajdonos, bérbeadó személyében változás következett be, és a felperes természetes személyként nem gyakorolhatja azokat a jogosultságokat, amit az állami tulajdonos gyakorolhatott, nem eredményezheti a megállapodás érvénytelenségét. A preambulum 1., 2., a szerződés 4.8., 4.12. és a 4.13. pontja rendelkezéseinek alkalmazási nehézségei tehát nem eredményezhetik a megállapodás részleges, illetve teljes érvénytelenségének a megállapítását.